Ujság, 1938. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
Budapest, 1938 kedd, február 1 Ára 1.20 Kör ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra...................... 4.80 pengő Ausztriában egy hóra 5 SchlUng Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 18 dll. vasárnap ......................______ 821111 hétköznap Wienben _ 24 Grosehen Ausztria egyéb helyein 80 Grosehen Vasárnap.... ........ 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap után napok kivételével minden nap XIV. évfolyam, 25. szám ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 8-10 TELEFON! ♦1-207-57 1-207-56,1.207-55,1-207.54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKI ADÓHIVATAL KOLOSUNKONYVTAR (Tel. 1-818-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGY IRODA (Telefont 1-818-28 és 1-418-84) Erzsébet-körút 48 (Hoyas-épület) Hárommilliós alap A nagytőkét az emberek kilencvenkilenc százaléka szidja, egy százalék meggyőződésből, kilencvennyolc százalék divatból. Ez a nagytőke, ha veszélyes, kartelekbe egyesül, amelyek az emberiség jólétét teszik kísérleti nyúllá, százmilliók veszélye lehet, ha viszont nemes tényezőként illeszkedik be a közgazdasági életbe, akkor jólétet fakaszt, minden országban százezres vagy milliós tömegekben ad a munkásoknak, a hivatalnokoknak, a mérnököknek, feltalálóknak, vegyészeknek stb., stb. kenyeret. Gondoljunk Fordra, a Krupp-művekre s szerényebb mértékben a budapesti nagy gyárakra. Miért szidják mégis gyári ágazataiban éppúgy, mint pénzintézeti ágazataiban s miért kihagyóbb a szidás, nagyobb az elismerés, finomabb a gáncs a történelmi nevek nagybirtokaival szemben? Az ok kézenfekvő. Az emberek lelki alkotása olyan, hogy térdet hajtanak a régi vagyonok előtt, de kigunyolják s gyűlölettel freccsentik be az uj vagyonokat s talán csak az Egyesült Államokban van nagy becsületük az uj milliomosoknak is. Az emberi irigység ritkán robban ki olyan vezuvi lelki kitörésekben, mint ha egy új vagyont kritizál s elemez ki. Az apjának még semmije se volt... A felesége már tele van briliánssal — holott sokkal nagyobbak hintik sugaraikat a történelmi fülek felől —, n, már nem elég nekik Szárszó, húsvétkor Róma kell nekik, meg a Riviéra — holott egész középosztályunk is követi már ebben történelmi neveinket —, milyen elegánsan öltözködnek — holott nagy báljaink és a sok pazar házibál a tanúja, hogy Istennek hála „a jobboldalon11 napról-napra fényesebb a helyzet. A nagytőke a gunyolódók s gyűlölködők itthoni — nem mondjuk, hogy kilencvennyolcszázalékos, de igen tekintélyes — tábora előtt is vörös posztó. Vörös posztó előttünk is, ha megfeledkezik kötelességeiről, ha nagytőkés nagyjaink nem követik áldozatkészségben a Széchenyi Istvánokat, Rökk Szilárdokat, Marczibányikat, Esterházy Pál hercegeket, ha felfalják a részvénytársasági nyereségeket s megfeledkeznek a közről, aztán a részvényesekről, a munkásokról, a tisztviselőikről. De... Itt mégis meg kell állanunk s körül kell néznünk, íme, a magyar magánnagytőke a falu számára tegnapelőtt — a Nemzeti Bank hivatalos félmilliójának leszámításával — harmadfélmillió pengőt adott össze s bocsát az állam rendelkezésére. Mennyi nyomort lehet ezzel odakünn az alvégen s a felvégen leküzdeni! Ennek a nagytőkének hibája inkább az, hogy névtelenül, testületileg adakozik. A publikum azonban nevek és rétegek dicsőítésére vagy szidására van berendezve s a színpadi hatáson kivül a gyűlölet csillapítására alkalmas szérum csak az volna, hogy a nagytőke reprezentánsainak nevét is hallanék, éspedig vallási, vagy ha úgy tetszik, faji különbség nélkül. Hárommillió pengőt ha a gyárak és bankok adnak, más a társadalmi csengése, mintha tíz-tizenöt iparmágnás és pénzfejedelem a maga nevében adná. Más volna a csillapító ereje ennek, divináló volna a hatása. Ami a gyárnál és banknál szinte természetes, az rendkívüli áldozattá magasodnék, ha név adná. Mily másként festene, ha gyár és bank „szociális áldozatai** helyett azt olvasnék: X. milliomos az egyetemi féktelen izgatások ellenszeréül Egyetemi Nemzeti Tanulmányi és Létfentartási Alap céljára félmillió pengőt adott, Y. milliomos, á la Baumgarten és Esterházy, tudományos ösztöndíjakra félmilliót, Z. milliomos nincstelenek csizmáira félmilliót. A. milliomos a középosztály, B. milliomos a munkásosztály szorult helyzetű, érdemes gyermekei számára félmilliót s igy tovább. A magyar nagytőke kétségtelenül rengeteget áldozott eddig is, de ROVA. A választójog napirendre kerülvén, mintha nem igen érdekelné a társadalmat. Politikusok szakügyeként szerepel a napirenden s a legfőbb érdekeltség, a társadalom, mintha izgatotta, sőt kíváncsiság nélkül várná, mi lesz belőle. Van ebben okosság is, hiszen még nem tudja, mi lesz az, ami a mostani javaslatból a parlament elé kerül. De van benne közömbösség is, melyet okkal apátiának is lehet minősíteni. Csupán a nők mozognak, ami ugyancsak érthető, hiszen az ő joguk kerül egyetemesen kockára és tőlük kívánják a negyedik gyereket és egyéb olyanokat, amikkel nem szolgálhatnak. De amellett valljuk be: politikai vonatkozásban tőlük telik ki az a férfiasság, mely a férfitársadalomból mintha kikopott volna. Ez ha választójogról van szó, egyéb érdekeire gondol, tart ettől, félti a mait, szóval, érzi a függőségét és fél a kockázattól. Egyelőre a politikusokra bízza azt, amit a politikusok tőlük szeretnének megtudni: meddig mehetnek az engedékenységben, meddig a kitartásban. S ezt pártkülönbség nélkül megteszi a kormánypolitikus éppúgy, mint az ellenzéki. ★ Egy fecske még nem csinál tavaszt, de kettő, három ... hát annyi sem. De ami a fecskéről és a tavaszra áll, nem áll a jómadarakra. Hajtó Antal rendőrt lelőtték, a tettes még nincs meg. Alig néhány nappal később lőttek egy másikra, harmadikra. Nyilván nem azért, mert az első eset megdöbbentette volna a jómadarakat, hanem mert íme, az első eset nem is volt olyan veszedelmes. Hát kell, hogy veszedelmes legyen. S elsősorban nem a közönségre gondolunk, hanem a rendőrre, aki mindig túlerővel áll szembe, ha az ő erejében nem ismerik el a túlerőt. A világ színesei elvesztették félelmüket, mihelyt látták, hogy az ő szuronyuk fehérhúsba is behatol. A rendőrről is felismerik, ha nem bizonyul be az ellenkezője. Már nem igazságszolgáltatás kérdése, hanem elvi kérdés rendőr és gonosztevő, társadalmi rend és gengszterizmus között. Arról van szó, hogy Chicago ne jusson el Budapestre a maga revolverével, autójával, szervezettségével és azzal az új világnézletével, hogy a rabló és gyilkos nem a társadalmon kívül áll, hanem egy másik társadalom kellős közepében. Az új világnézletek már több ilyen társadalmat alapítottak meg, legalább az elismerten rablóknak és gyilkosoknak ne sikerüljön. * A jámborságnak netovábbját jelzik azzal, hogy a légynek sem vét. A légynek sem, pedig az semmiség, ki van szolgáltatva légyfogó embernek és farkával csapkodó lónak. Pedig a légy sohasem olyan jámbor, mint az ember lehet s olykor kellőképpen elszaporodva, tűrhetetlen csapása embernek, lónak egyaránt. Egy ideig elhessegetjük, aztán káromkodunk, végül szinte megőrülünk a tehetetlenségtől. Hát igen, a nyilas röpködményekről van szó, melyek most már oly tömegével röpködnek, csipkednek, vért is ontanak és mérgeznek. S ugy bánunk vevelük, mint a legyekkel, hessegetjük őket, szidjuk őket, káromkodunk és csapkodjuk a saját homlokunkat s békén vagyunk, ha most felebarátunk ül egy nagyot a homlokára. . Horthy kormányzó február 4-én utazik Lengyelországba Hivatalos jelentés a kormányzó külföldi útjáról. Kánya Kálmán külügyminiszter a kormányzóval együtt utazik A Magyar Távirati Iroda jelenti: Horthy Miklós Magyarország kormányzója a lengyel köztársasági elnök meghívására február 4-én, fiával, Horthy Istvánnal, kíséretével és Kánya Kálmán külügyminiszterrel Lengyelországba utazik. A kormányzó kíséretében utaznak Uray István ár. m. kir. titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke, vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, a katonai iroda főnöke, vitéz Koós Miklós első szárnysegéd, Brunswick György ezredes útimarsall, vitéz Gerlóczy Gábor alezredes, Németh Tibor őrnagy és Scholtz Andor folyamőrkapitány szárnysegédek; a kíséreten kívül Csáky István gróf követségi tanácsos, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Bakách- Bessenyey György báró követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazó, a külügyminiszter titkára, végül Dabolczy András honvédtisztviselő. A kormányzó útját a Túrán különvonaton teszi meg. A lengyel határon Hory András varsói magyar követ és vitéz Lengyel Béla alezredes, katonai attasé jelentkeznek a kormányzónál s ugyanott fogadja a kormányzó az őt lengyel földre érkezésekor üdvözlő Ulich lengyel közlekedésügyi minisztert és a lengyel diszkiséretnek tagjait, Kutrzelin Tadeusz tábornokot, Transka Durski Karol fregattkapitányt, Klopotowski Jerzy külügyminisztériumi alosztályfőnököt és Hartman Jozef századost, a köztársasági elnök szárnysegédét. Magyarország kormányzóját február 5-én, Krakkóba való érkezésekor a pályaudvaron Moscieki Ignác köztársasági elnök fogja fogadni kíséretével. A fogadáson megjelennek még Smigly Stydz lengyel tábornagy, továbbá a lengyel kormány tagjai: Beck külügyminiszter, Kasprzycki tábornok, hadügyminiszter, Swietoslawski vallás- és közoktatásügyi miniszter, Koman ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Koscialkowski népjóléti miniszter, valamint a katonai és polgári hatóságok vezetői, a varsói magyar követség tagjai, Szembek külügyi államtitkár, Orlowski budapesti lengyel követ, a krakkói lengyel-magyar egyesület elnöke és a helyi hatóságok képviselői. A kormányzónak a lengyel köztársasági el módszereiben helytelenül tette s most megfizet érte, hogy névtelenül áldozott. Rengeteget, kolosszális összegeket juttatott a közjólét céljára, sokszor még a köztisztviselők fizetését is néma finomsággal előlegezte, de a mai világ irigységhullámaiban, gyűlöletdagályaiban nincs helye a némaságnak, a névtelenségnek, a finomságnak. Ha adsz, tudják meg, hogy te adod. A hangos gyűlölettel nem elvonuló aszkétajótékonyságot kell ma már szembeállítani, hanem hencegésspentes, de hangos jóságot. Máskülönben a gúnyos válasz csak ez lesz: Mi az nekik, ezerszer is többet adhatnának ! A millió mosok azonban nálunk nem Vanderbiltek, Rockefellerek, Fordök és Astorok. Meg kell becsülni, ha a mi fogalmaink szerint, pengőben s nem dollárban sokat adnak. Adjanak továbbra is. Adjanak a maguk nevében, írják be nevüket az emberi szívek millióinak történetébe, olyan szivekébe, amelyek siró anyák, lelki végüket járó apák, fűtetlen szobában vergődő úri és nem úri gyermekek mellkasaiban dobognak. A sörgyáros és a textilgyáros, a lóversenyeken futtató nagytőkés, a pénzintézeti fejedelem így szerettesse meg magát, igy jusson be nem a kormánykegyekbe, hanem millió áldó lélek megszentelt emberi mélységeibe. Megnevezve magát. S nem elbújva a névtelenség kárpitja mögé. 1 ' 1938 FEB • 1. 1 ' 1938 FEB. • 1. J 1 nök által való fogadása és a kölcsönös üdvözlések után Horthy Miklós kormányzó és Moscieki köztársasági elnök katonai kíséretükkel elvonulnak a zenével és zászlóval kivonni a diszszázad arcvonala előtt. A diszszázad arcvonalának lelépése után a köztársasági elnök a pályaudvar fogadócsarnokában bemutatja Horthy Miklós kormányzónak a fogadáson megjelent lengyel előkelőségeket és kíséretének tagjait, majd ezután a kormányzó mutatja be kíséretének tagjait Moscieki köztársasági elnöknek. A bevonulás a krakkói helyőrség csapatainak sorfala előtt történik a Wawel királyi kastélyba. Ltközben a város főpolgármestere rövid beszédben üdvözli Magyarország kormányzóját, kenyeret és sót nyújtva át neki. A Wawelba való érkezés után az egész menet a székesegyház kapujánál megáll. A Wawelbe érkezés pillanatában tüzérsteg 21 ágyutörést ad le és a várra kitűzik a magyar zászlót. A székesegyház előtt diszszázad áll, zászlókkal és zenekarral. A diszzászlóaljparancsnok jelentésének fogadása után a menet az ezüstharangok tornya alatti kriptába vonul, ahol a kormányzó megkoszorúzza Pilsudski marsall sírját. Ezután a menet a királysírokhoz vonul, ahol a kormányzó Báthory István sírjára koszorút helyez. A koszorúzás után Moscieki köztársasági elnök Horthy Miklós kormányzót a rendelkezésére fentartott lakosztályokba kíséri, ahol vele együtt fognak lakni fia, Horthy István miniszteri tanácsos, vitéz, Koós Miklós ezredes, első szárnysegéd és Scholtz Andor szárnysegéd. A Czas a kormányzóról Varsó, január 11. A Czas vasárnapi számában Dabroowski, a krakkói Jagello-egyetem tanára terjedelmes cikkben foglalkozik a kormányzó látogatásával. A magyar királyság kormányzójának közeli lengyelországi látogatása — írja — alig néhány héttel előzi meg annak a napnak 18. évfordulóját, amikor a magyar nemzetgyűlés a Szent István királysága feletti hatalmat Horthy Miklós katona kezébe tette le. A magyarok az 1118 utáni időket ezeréves állami életük legnehezebb órái közé számítják, de kétségtelenül kiemelhetik ugyanakkor a kormányzó fontos szerepét azokban a pillanatokban, amikor fel kellett emelni és meg kellett erősíteni az Árpádok erejét vesztett örökét. De az eredmények eléréséhez azokra a nagy jellembeli tulajdonságokra és arra a nagy államférfiúi irányítóképességre volt szükség, amelyeknek a magyar állam feje birtokában van. Ő vezette ki szerencsésen a magyar államot nem egy súlyos és fájdalmas megpróbáltatásából. Mentől tovább tartott Horthy Miklós kormányzata, annál inkább növekedett a feléje forduló bizalom a magyar nemzet legszélesebb rétegeiben. Egy rövid cikk keretében — folytatja Dabrowski — nehéz részletesen foglalkozni a kormányzó bel- és külpolitikai téren egyaránt fontos szerepével, de megérkezésének előestéjén nem szabad elhallgatással mellőzni azt a jelentős politikai sakkhúzást, amelyet Magyarország Horthy Miklós hatalomra jutása után Lengyelország érdekében tett. Arra a magyar-lengyel szerződésre gondolok, amelyet 1920 márciusában egy Lengyelországnak szóló nagyobb muníciószállítás tárgyában kötöttek s azokra a tárgyalásokra, amelyek az akkoriban létéért küzdő Lengyelországnak nagylétszámú katonai erővel, főként lovassággal való megsegítésére vonatkoztak. Czeszlaw Petelenz tengerészkapitány visszaemlékezései Az Express Poranny vasárnapi száma érdekes beszélgetést közöl Czeslaw Petelenz nyut-