Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Budapest, 1938 kedd, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK F4, ktavra............. 4.80 pentl fontAbu egy hóra ... 8 Schllnig Kgjrm nln­ara Budapesten, vidéken éa pályaudvarokon hétköznap M HíJ. vasárnap ....___........... . 32 JUL Hétköznap Wtenben _ M Groaehen Ausstrla egyéb helyein 80 Groaehen VssArnap........................... 40 Groaehen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG , 1838 MÍR. 1. J Uf Budapest, 1938 kedd, március 1­1. Ára 16 fillér XIV. évfolyam, 48. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| VI. aradi utca 8-10 TELEFON: ♦1-207-57 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 b­udapest 62, pontafiók 28. FI­OKKI ADÓHIVATAL KÖLCSÖ.VKÖN VVTAR (Tel.s 1-516.28) UTAZÁSI ES MEXETJ LG VIHODA (Telelom 1-31B-2* ca 141M1) Emnébet*ktfrus 43 iBnTel­epöletl _ROVA5_ Mint pap keresztény volt, mint magyar nemzeti és mint politikus alkotmányos. Ha Griger Miklósra nézünk, nem kérdeznek, mint kell érteni a keresztény, nemzeti, al­­kotmányhű politikát. Ha mégis kérdi va­laki, ezt feleljük: Griger Miklós. S ennek a szentéletű magyar rajongónak a keresztény­sége és magyarsága sem elég azoknak, aki­ket szélsőjobbnak mondanak? Ezek túl­tesznek Griger Miklóson? Ezeknek Griger Miklós kevés és Festetics Sándor több? Egy félóra meghosszabbítást kért utolsó felszólalásakor és úgy lehet, ezt a félórai meghosszabbítást fizette meg hirtelen halál­lal. Hányan követik a kötelességtudás e szélsőségében?★ Sigray Antal is tudni szeretné, mi a jobb- és mi a baloldal? Mi is. Azok is, akik éles­­eszű definíciókkal szolgálnak azért, mert nem tudják. Mi sem tudjuk. Csak azt lát­juk,­ hogy a baloldalon senki sincs, aki nem alkotmányt, keresztény erkölcsöt és független magyar nemzetet akarna. A jobb­oldal is azt­­ akarja , így a jobboldalt a baloldaltól nehéz megkülönböztetni. Van egy másik ismérv is: ami a szélsőjobbtól balra esik, az volna a jobboldal. Vagy a baloldal? Ha már mindenáron fenn kell tartani az oldalkülönbséget, akkor egyetlen „ismérv*­ kínálkozik: jobboldal, ami anti­szemita és baloldal, ami pptp az- De keresz­tény nemzeti és alkotmányhűség — hogyan fér meg a gyűlölettel, igazságtalansággal és a törvény előtti egyenlőség megtagadásával? Viszont a keresztény erkölcs vallása, a nem­zeti gondolat hirdetése és az alkotmány érintetlensége miként nem ér fel azzal a vérvizsgálattal, melyet Sigray nemzetrontó­­nak és hazugnak bélyegez? Nem, nem lehet erre a kérdésre felelni, csak félrelökni. * A jóizlés undorral fordul el a lincses Bethlen István karikatúrájától s a tekintély­tisztelettel örül, hogy sikerült megakadá­lyozni a kormány tagjának veszekedett­­röptű gyalázását. Mégis­­­ az ember el­gondolkodik. Ezeknek az érdemes nagy­uraknak semmi bajuk nem eshetik. Beth­len István nyugodtan alhatik, ha felhar­san a kiáltás: üsd a zsidót! Darányi Kál­mán megmarad Darányi Kálmánnak, ha a röpirat-merénylet sikerült volna is. De az a sok névtelen és védtelen senki, akit a tincs­­csel nem úgy jellemeznek, hogy­­semmi közük hozzá. Kicsi szegény emberek, ke­nyér után szaladgálok, cvikkeres tanult úri­emberek, akik már lemondanak a kenyér­ről — ezeket lehet kicsúfolni, legyalázni közfelháborodás provokálása nélkül? A tisz­teletreméltó urakra nézve ezek a ripőksé­­gek pattanó békák, amazok számára rob­banó bombák. Talán bombát vetni nem ártatlanabb mulatság! ........ Alscher Ödönt választották az újpesti vegyes ipartestület elnökévé Hetekig tartó izgalmas korteskedés folyt Újpesten akörül, hogy kit válasszanak meg az újpesti vegyes ipartestület elnökévé a február 28-iki tisztújító választás során. Az újpesti nyilaskeresztesek be akartak vonulni a politikamentes vegyes ipartestületbe, az újpesti iparospárt viszont­­Tihanyi Kálmán vezérlete alatt Alscher Ödön elnöksége mel­lett küzdött, mert Alscher Ödön személyé­ben láttak garanciát arra, hogy a vegyes ipartestület továbbra is politikamentes ma­rad. Hétfőn este folyt le a választás, amely­nek eredményeként 113 szótöbbséggel Al­scher Ödönt elnökké választották. A város­ban a politikamentes iparospárt győzelme általános örömet keltett. PIEM­ VATER PARSIFAL Illa ZSOLT BILI Olvassuk, hogy Endre László alispán kérdőívvel vallatja a pestvármegyei tisztviselőket harmadszigleni eredetük­ről s kétévtizedes polgári és katonai magatartásukról. Miután ezt a vallatási módszert semmiféle törvényszakasz, vagy kormányrendelet nem legalizálja a köz­­tisztviselők szolgálati rendtartásában, az alispán valószínűleg privát kíváncsiság­ból, vagy hivatali túlbuzgalomból rend­szeresítette az ország első vármegyéjé­ben. Mi nem is csinálunk az ügyből po­litikumot, amely lényegében nem egyéb, mint a köztisztviselői pragmatika ön­kényes és önkéntes megsértése. Nem kételkedünk benne, hogy az előkelő munkakörben még újonc alispánnal ille­tékes helyről meg fogják értetni, hogy Magyarország vármegyéi nem kantonok, amelyeknek bizonyos részletkérdések­ben joguk van függetleníteni magukat a központi kormányzattól s közjogilag nem azonosak a volt abessziniai feudu­­mokkal sem, amelyeknek élén a leha­nyatlott csillagá­dasok voltak a lokális törvényhozás jogforrásai. Aki majd ezeket az elemi felvilágosí­tásokat az alispán tudomására hozza, nem politizál, csupán élesen megvonja a magyar közigazgatás egyik prominens tisztviselőjének hatásköre határait. A po­litikumot nyilván azok fogják ebbe a tisztára közigazgatási rendellenességbe belevinni, akik a pest megyei alispán fel­tűnő kíváncsiságában örömmel fedezik fel egy politikai irányzat érvényesülésé­nek újabb állomását. A képviselőház el­nöke körül érzelmileg felsorakozó cso­port például valószínűen elismeréssel fogja kommentálni a szolgabírák és jegyzők nagyszüleinek politikai exhu­málását s a mesterdetektívi alaposságot, amellyel a kérdőív megfogalmazója két évtized jóformán minden órájáról alibi­­bizonyítékot követel azoktól a tisztvise­lőktől, akik nem loptak, nem csaltak, nem vettek részt illegális szervezkedés­ben, hanem hazafias megbízhatósággal és szakértelemmel eddigi feletteseik teljes megelégedésére végezték a dolgu­kat. Ismételjük, mi annak ellenére meg­őrizzük e közigazgatási rendellenességgel szemben politikamentes pártatlanságu­kat, hogy a politikamentes pártatlanságra kötelezett házelnök körül sorakozó cso­port valószínűen értékelni fogja benne a politikumot. De az egyszerű törvénysértés ellen való tiltakozáson túl szükségesnek érezzük azt is, hogy szóvá tegyük azok­nak a köztisztviselőknek jogi és erkölcsi sérelmét, akiknek a matrikulájukban, múltjukban, magánéletükben való koto­­rászás polgári és emberi méltóságát megalázza. Pest vármegye tisztviselői részben választás, részben kinevezés út­ján kerültek mai íróasztalaikhoz, tehát vagy az önkormányzat többségi akara­tából, vagy az ellenforradalom óta funk­cionáló, hazafias és keresztény szem­­­pontból feltétlenül megbízható felet­tes hatóságok alapos személyi és tárgyi mérlegelése alapján. A dijnoktól a fő­szolgabíróig mindenkinek keresztül­­kasul megvizsgálták háborús és forra­dalmi magatartását s az sem vitás, hogy nemhivatalos túlbuzgalomból szemügyre vették a keresztlevelüket is, mielőtt be­engedték őket az ősi falak közé. Képte­lenség, hogy akár Preszly főispán, akár Erdélyi volt alispán bolsikkal dolgoztak volna együtt, mint egyes szélsőjobboldali szervezetek. Az sem valószínű, hogy kétségbevonhatatlan liberalitásuk odáig fajult volna, hogy a beszivárgottak uno­káit nevezték volna ki szolgabirákká, vagy csak albiztosokká. Százat teszünk egy ellen, hogy a pestmegyei homokba átplántált nürnbergi törvények próbáját az utolsó hajdúig mindenki kiállja a megyeházán, — ám mégis a köztiszt­viselői önérzet súlyos megbántásának tartjuk, hogy az alispán kérdőíveivel most formálisan megrazziázza munka­társait, mint az idegenellenőrző a „gya­nús" városnegyedek lakóit. Még megér­tenék, ha az alispán revideálná a me­gyei tisztviselők iskolai bizonyítványait, nehogy megismétlődjék a gödöllői járás egyik legjobban minősített jegyzőjének kínos esete, aki elemi iskolai bizonyít­vánnyal töltötte be évekig tisztét a volt gödöllői főszolgabíró legnagyobb meg­elégedésére. A megyei tisztviselők isko­lai végzettségét megbolygatni valószínű­leg szintén felesleges időpazarlás lenne, de mindenesetre jogosultabb kíváncsiság, ha az alispán sorra veszi az érettségi bi­zonyítványokat és a diplomákat, mintha az apák és nagyapák keresztlevelét és porladó csontjait tanulmányozza. Az apák és nagyapák tudniillik egy­általában nem érdeklik a vármegye kö­zönségét. A vármegye közönségét kizá­rólag az érdekli, hogy a fiúk ne töltsék meddő és szilaj politizálással, közpénz­zel honorált idejüket, hanem szolgálják ki a kenyéradó vármegye közönségének közérdekét és jogos magánérdekét. A közönség jó, gyors, pártatlan, politika­­mentes közigazgatást akar, de abszolúte nem izgatja, hogy a főszolgabiró az al­­dunai ágból való-e s rokona-e a dunán­túli ágból való körjegyzőnek? Senki sem szólja bele, ha az alispán hivatalon kí­vül űzné különc genealógiai és privát­­detektivi passzióját. De az alispáni hivatás és hivatal nem arra való, hogy az Alföld fásítása helyett a megyeháza hivatalszobáiban ültessen el családfaiskolát és­ e nagy fel­adatokra kötelező időben azzal kedvet­­lenítse el a tisztviselőit, hogy minősítési listáikat valóságos bűnügyi nyilván­tartóvá szervezi át. ,,Mein Vater Parti­val tragt seine Krone Sein Ritter ieh wird Lohengrin genannt" — énekli nacionáléját a germán mitológiai hős. De Pest vármegye közönségét egyálta­lában nem izgatja, hogy a segédjegyző­nek ki és mi volt tiszteletreméltó atyja és nagyatyja és legkevésbé azt kívánja tőle, hogy h­arcbaszálljon a Grálért. Ha kíván valamit, legfeljebb azt kívánja a köztisztviselőtől, hogy intézze el az ak­ták Mont Salvát hegyét és ezenkívül még tartsa tiszteletben a közhivatali etika és etikett nagyigényű szabályait. A többi nem tartozik sem a közönségre, sem a köztisztviselő hivatali feletteseire. Ám ha a házelnök köré csoportosuló Grál­­lovagok vacsorázó Tafel­undeje mégis fontosabbnak tartaná a papa és nagy­papa keresztlevelének és az ezerszer re­videált húszéves polgári és katonai múltnak revízióját a munkateljesítmény­nél és a feddhetetlen jellemnél, akkor a közönség joggal fogja követelni, hogy ezt a kíváncsiságot terjesszék ki a köz­­tisztviselők státuszán túl is, azokra is, akik nem járásokat igazgatnak, hanem nyíltan és titkon azt a szél­járást, amely mindenáron a viharzónába akarja so­dorni az ország vitorláit. Miért csak a megyei tisztviselőktől kérdik, honnan jöttek és mit csináltak a háborúban, ,vagy a forradalomban? Ha szűkmellű háborús antanglichok ma is kérlelhetet­len világnézeti háborúra uszíthatnak s kommunista exvádbiztosok lehetnek a világnézeti háború aktív manipuláns őrmesterei — s ha volt népbiztosi titká­rok szélsőnacionalista főszerkesztőként naponként kioktathatnak bennünket hazafiasságból és antibolsevizmusból —, miért ne legyünk kiváncsiak az egész vonalon? Miért éppen a megyeháza az, amely stílszerűtlenül, ó­szövetségi mó­don, a fiukon akarja megbosszulni az apák születési bűneit? S miért éppen a megyeháza firtatja a tisztviselők húsz év­ előtt elkövetett forradalmi bű­nei iránt, amikor vannak újabb keletű törvény­ellenességek is, amelyek a megyeházát közelebbről érdekelhetnék? Hitler római látogatása Berlin, február 28. Hitler birodalmi kancellár május első felében látogat el Olaszországba. Mintegy nyolcnapos tar­tózkodása során Rómát, Firenzét és Ná­polyt látogatja meg. Hitler Rómában a Quirinálban fog lakni. Öt szavazattal győzött Kőszegen Hindy Zoltán Vasárnap tartották meg a pótválasztást Kőszegen a NÉP programm­jával fellépett Hindy Zoltán és a kereszténypárti Kovács Sándor között. A választás végig izgalmas volt, az utolsó pillanatokig Kovács Sándor veze­tett. Délben egy órakor még 250 szavazattal volt többje, mint a hivatalos kormánypárti jelöltnek, este fél hatkor, a záróra után, a szavazatok összeszámlálásakor tűnt csak ki, hogy Hindy Zoltán 5158, Kovács Sándor pe­dig 5153 szavazatot kapott. A hivatalos jelölt tehát 5 szavazattal győzött. A kereszténypárt a választást megpeticionálja, illetve az ered­mény kiigazítását fogja kérni, mert jegyző­könyvbe vett fel­adatokat, amelyek szerint Kőszegszerdahelyen a zárórát a törvény ren­delkezései ellenére ismételten meghosszabbí­tották, amíg a NÉP többség ki nem alakult. Állítólag halottak is szavaztak. Négyezer menekülő vízbeölé­s Tokió, február 28. Tiencinből érkező je­lentés szerint a Tiencin és Pukai közötti vasútvonal mentén négyezer kínai a japánok elöl dzsunkákra menekült. A japán tüzérség a dzsunkákat pergőtűzzel árasztotta el és mind a négyezer menekülő életét vesztette.

Next