Ujság, 1938. május (14. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

VASÁRNAP, 1938 MÁJUS 1 ÚJSÁG) BAGYÓ JÁNOS dr. RIPORTJA: Erőteljes felsorakozás a tulb­­írálók ellen A jövő héten két nagyfontosságú tör­vényjavaslatot tárgyaltat a kormány a képviselőházban. Hétfőn a sajtórendé­szeti javaslat kerül sorra, a hét közepén pedig az úgynevezett „zsidójavaslat“ vi­tája kezdődik. Nem látszik valószínű­nek, hogy a kormány csalódni fog szá­mításában. Minden úgy történik, aho­gyan elgondolták: május 10-én a kép­viselőház hozzáfoghat a költségvetés megvitatásához. Időközben összeül a felsőház is, sorra letárgyalja a milliárdos beruházási, a sajtórendészeti és a „gaz­dasági és társadalmi egyensúly hatályo­sabb biztosításáról* *­ szóló három tör­vényjavaslatot. Pillanatnyilag nincs sem­mi akadálya annak, hogy a képviselőház idején végezzen a költségvetéssel s a fel­sőház szintén megfelelő időben juttassa tető alá a költségvetést és az appropri­­ációt. Ezzel be is fejeződik a nyári szü­net előtti törvényhozási munka, s azután megkezdődik a rendeletek alkotásának három hónapra tervezett korszaka. Az igazságügyminisztérium törvényelőké­szítő osztályára hárul a legtöbb feladat s a rendeletek Antal István dr. államtit­kár irányítása mellett bizonyára jóval a megszabott maximális határidő előtt el fognak készülni. Ezekkel a törvényho­zási és rendeleti intézkedésekkel lezárul az az időszak, amely nagyon sokáig em­lékezetes lesz a magyar politikai életben. Még nem lehet pontosan lemérni az erőviszonyokat Fáradtság mutatkozik a politikai had­sorokon. Még Tildy Zoltánnak, a függet­len kisgazdapárt ügyvezető­ alelnökének az a fontos bejelentése sem keltett na­gyobb visszhangot, hogy a független kis­gazdapárt megelégelte a sokat hangozta­tott Treuga Deit és a továbbiak során a szabadkéz politikáját kívánja követni. Régebben az ilyen kijelentés megmoz­gatta volna a politikai életet. Most szinte egykedvűen tudomásul vették a tényt. Minden különösebb izgalom nélkül pe­regnek az események. Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére ritkán je­lenik meg a parlament épületében, az egyesült kereszténypárt elnöke, Zichy János gróf is inkább a háttérben marad s a küzdelmekben javarészt az alvezérek és a közkatonák vesznek részt a pártok képviseletében. Annyi meglepetés volt különösen az utóbbi, hetekben, hogy a politikusok maguk is teljesen elfásultak és már azt sem veszik fordulatnak, ami valóban annak számít. A győri program nyomán olyan halmazaiban jelentkeztek az események, amire még alig volt példa a magyar politika annál eszeiben. És ami még szokatlanabb, talán világviszonylat­ban is párját ritkítja az a gyors iram, amellyel a kormány a legnagyobb hord­erejű törvény­javaslatokat a bizottságokban és a nyílt ülésben tárgyaltatja. Az ellen­zék egyik ámulatból a másikba esik már hetek óta, a közvélemény is fokozottan reagál, de még nem érkeztünk el odáig, hogy pontosan lemérhessük az erőviszo­nyokat. Ebből a szempontból egyrészt a pártokon belül, másrészt a pártok kö­zött, azontúl pedig az egész társadalom­ban még jelentősen kell tisztázódnia a helyzetnek, hogy világosan megnyilvá­­­­nulhassanak az erőtényezők és különö­sen a részben letárgyalt, részben tárgya­lás alatt álló törvényjavaslatoknak ha­tása is lemérhető legyen. a nemzeti egység pártja, — amelyet a legnagyobb felelősség terhel a napirendre került törvényjavaslatokért és az egész helyzet fordulásáért — egységesebben képes fellépni a tiszta alkotmányosság védelmére és történelmi folyamatként megtisztulhat a keretében jelentkező szélsőségektől is, amelyeknek célkitűzése épen ellenkezőleg a diktatúrás rendszer felé mutat. Pártszakértők akkor hangoz­tatott véleménye szerint a kormány párt­jának hatalmas többsége felsorakozott a „jobboldalinak** nevezett, de Bethlen Ist­ván szótárában inkább „középidőn** já­rónak minősített politika zászlaja alatt s bizonyára nem is változott volna ez az irányvonal, ha az ország nyugati határán nem következik be a közismert törté­nelmi esemény. Ettől az időponttól kez­dődőért a nemzeti egység pártjában a szélső­jobboldali csoport vette át a pa­rancsnokságot, s ami azóta például a zsidókérdésben bekövetkezett, kivétel nélkül ennek a csoportnak politikai el­gondolását fedi. Késik a világnézeti szelekeiő Akadtak könnyen hívők és olyan jó­sok, akik bizonyosra vették, hogy a for­dulat friss tavaszi szélként fog hatni a kormány pártjában: elválasztja a szélső­jobbot a középjobbtól, az egyik megy a maga útján, a másik szintén a maga cél­jai felé, elválik a tűz a víztől, megszűn­nek a kétértelműségek s a nemzeti egy­ség pártja, ha számbelileg bizonyos mér­tékig meg is fogyatkozik, de egységes gondolkodású politikusok együtteseként működik majd a magyar közéletben. Nem lett volna meglepetés, ha a világ­­események hatása alatt bevallottan a szélsőjobb felé tolódik az egész párt s ebben a fordulatban elh­aradoznak azok, akiknek politikai felfogása nem egyezik például a zsidójavaslattal, vagy egyéb hasonló vágányu elgondolásokkal. De csak Fellner Pál vált ki a mintegy 170 főnyi tömegből. Azok a politikusok, akik nagyjában — egészében aggodal­makkal tépelődnek, még nem jutottak el a következmények levonásáig, hanem „véleményrejtve** bentmaradtak a kor­mány pártjában. Ez persze nem mond­ható egészséges helyzetnek és ezért fel­tételezhető, hogy talán a következő he­tek mégis megértetik az eseményeket és a sokat emlegetett világnézeti szelekció látható eredményekben is mutatkozik majd a nemzeti egység pártjában. Pilla­natnyilag fegyvernyugvás állapotában van a kormány pártja, ennek a helyzet­nek a huzamosságát azonban nem biz­tosítják szilárd pillérek. A­ segédcsapatok a kormány­pártban? Szó esett arról, hogy azok a Cse­lek, akik legutóbb kiléptek a független kisgazdapártból, a kormány pártja felé orientálódnak, sőt bizonyos előfeltételek mellett belépnek a kormány táborába. Voltak tapogatózó akciók is ezzel kap­csolatban. Vitán felül áll, hog­y­y kor­mánypárt szélsőjobboldali csoportja örömmel üdvözölné az új fegyvertársa­kat, de a párt tagjainak zöme minden valószínűség szerint a jövőben is érvé­nyesíti azt az álláspontját, hogy ez az átcsoportosulás egyszerűen­­elképzelhe­tetlen. Bármilyen legyen a vélemény a kor­mány pártjáról a most napirendre került törvényjavaslatok körül tanúsított maga­tartásáról, annyit talán szabad feltéte­lezni, hogy az alkotmányosság irány­vonalát további törések veszedelme nem fenyegeti s a kormánypárt és az erre tá­maszkodó Darányi-kormány nem távo­lodik el sem a parlamentáris rendszertől, sem az alkotmányosság egyéb követel­ményeitől. Az ellenzéki kritikákra vála­szolva az illetékes kormány­férfiak sietve hangsúlyozták, hogy még a zsidójavaslat is ebben a mederben halad. Természete­sen más kérdés, hogy a nem kormány­­párti közvélemény erről miként gondol. % ^ M. N. B. en*. 969 npran­on­ a tengeren aGeSniára luxushalainkon! VULC­A MIIkSStfSS^igUL*­Pa­sszi!néba ......................... P 320.— tui CONTE BIANCAMANOui Julius 4—18., fllgir—Marokkó—Madeira— Asori.szigstekra ........................ P 420.—Ml BfYAAjt-val, junius 15—augusztus 14. Palesztina—Egyiptom— TSzSk - Görögorszégba.............. P 508.—MI CONTE VERDE GörönorM’íi-10' Kréta — Palesztina—Szicíliába P 375.—tői DnBil A ’val. szeptember 6—22. JiUitIM Szíria— Palesztina—Egyiptom— Görögországba .................................P 350.-től Ha sürgősen jelentkezik, még biztosíthatunk helyet a legolcsóbb kabinokban. ITALISI -IL3V D TRIESTINO VII., Thököly-út 2. BUDAPEST IV., V4ci ucca 4 Adriatica Forg. Iroda Kft. V., Nádor ucca 21 Szént István körút 4 Grác írta Szőllősi Zsigmond Egy csomó egyéb ismerete mellett, amit majdnem két évtizedes szolgálata folyamán Anthoni doktor úrnak, Gergely őméltósága titkárának e beosztásában el kellett sajátí­tania, megtanulta azt is, hogy május 25-ike és 26-ika tekintet nélkül a kalendárium­ tagjára, a vezérigazgató magánnaptárában pirosbetűs dátumnak számít. Ezekre a na­pokra nincs előjegyzés semmi elintézendőre, mert ezeken a napokon a Vezér nincs Buda­pesten. A titkár azt is tudta, hogy a két nap változatlanul azonos programmja egy gráci utazás, anélkül, hogy a méltóságost valami üzleti ügy szólította volna a zöld Sziria ked­ves és csöndes fővárosába. A titkár mást is tudott. Tudta, hogy a főnökének se rokona, se barátja nem lakik Grácban, a szülei egy Vas megyei falucska temetőjében pihennek, be kellett tehát érnie azzal a magyarázattal, hogy valami olyan kegyeleti oka van a rend­szeres utazásoknak, amit firtatni nem illik és nem tapintatos. Szerencsére ilyesmire nem is volt hajlama. Soha se kívánt többet tudni, mint amit közöltek vele és ez a Vezér ki­érdemelt bizalmából elég is volt ahhoz, hogy a dolgát mindig nagyon jól elvégez­hesse. Jó csomó esztendő múlt el, amikor má­jus közepe táján a titkár urat egy kis meg­lepetés érte. A vezérigazgató ezzel a kérdés­sel fordult hozzá. — Mondj? kérem, ön volt már Grácban? — Voltam, méltóságos uram.­­•» Annál jobb, mert akkor nem kell nél­külöznöm. De bizonyára lesz itt a fiatalabb urak között, aki még nem járt ott és szíve­sen megnézné ezt a szép várost? —­ Akár itt is. — No hát annyi nem kell nekem. De vá­lasszon ki egyet, akinek a legnagyobb örö­met szerzi vele és küldje be hozzám. Én ugyanis az idén nem megyek és küldeni aka­rok valakit helyettem. Megnyugtathatom, hogy ahhoz, amit elvégeznie kell, semmi kü­lönös tehetségre vagy’ ügy­ességre nincs szük­sége. Akármelyik gy­akornok vagy’ gépírónő is feltétlenül alkalmas lesz rá. Mindenesetre a legfiatalabbat óhajtanám. A szerencsés, akire ez első alkalommal Anthoni doktor választása esett, egy Szeke­res nevű fiatal tisztviselő volt, huszonegy éves és mindössze másfél éve a vállalat szol­gálatában. A fiú a megtiszteltetés és az uta­zás kettős örömétől égő arccal és kifény­ese­­dett szemmel állt egy óra múlva a vezérigaz­gató óriási íróasztala előtt.­­ Huszonötödikén, ami most keddi na­pon lesz, a reggeli gyorssal utazik Grácba, ahol az Elefánt­szállóban foglalt szoba várja. Ezen a napon semmi teendője és másnap, huszonh­atodikán is egyelőre csak az, hog­­ délután négy és öt óra között okvetlenül a hotelben tartózkodik, mert ha lesz valami utasításom, ebben az időben, telefonon fo­gom fölhivatni. Ha öt óráig nem hívom, ez azt jelenti, hogy nincs közlendőm és a reg­gel indulhat haza. Szekeres urat, akármilyen izgatottan várta is, a megjelölt időben nem keresték Buda­pestről telefonon és az egyetlen, amit a gon­dolatában magával hazahozott a muraparti romantikus szép városból, egy remekül sike­rült kirándulás feledhetetlen emléke volt. Annál feledhetetlenebb, mert a kényelem és ellátottság olyan keretében telt, amelyet a küzdelmes gy­ermekkort élt szegény­, kezdő tisztviselő joggal minősített fejedelminek. A hotelben ugyanis azt a szobát foglalták le számára, amibe a vezérigazgató úr szokott megszállni és az útiköltséget is ebben az arány­ban kapta. Szekeres urat az évek foly­amán még nyolc kollégája — csupa fiatal és szegény sorból indult kezdő kis tisztviselő — követte eb­ben a megbízásban, amelynek a lefoly­ása soha se mutatott változást. Egyikkel se tör­tént meg soha, hogy a kijelölt időben Buda­pest valamely utasítással kereste volna. — Érthető tehát, hogy a gráci küldetés bizo­nyos legendás szintű fényt és romantikát ka­pott a tisztviselői kar életében. Heves am­bíciók célja lett nemcsak elemi kellemessé­géért, hanem a kiváncsi reménységért is, hogy a kiválasztott talán valamiképpen kö­zelebb jut az izgató titok magyarázatához. A kirándulás magában is nagy gyönyörű­­sége talán megtetéződik azzal, hogy egyszer talán mégis Budapest hívása szólal meg a telefonban. De Budapest következetesen és rendülét­­lenül hallgatott. Senki számára se volt uta­sítása. A kellemes, de titokzatos megbízás érintetlen anyaga maradt a képzeletnek és találgatásnak.­ Hetvenötödik életévének betöltésekor a vezérigazgató kijelentette, hogy munkáját be­fejezettnek érzi és ny­ugalomba vonul. Nem kellett hangsúlyoznia, hogy ez az elhatáro­zása megmásíthatatlan, mert közel egy fél­­század alatt meg kellett szokniok azoknak, akiket valami kapcsolat fűzött hozzá, hogy amire igen alapos meggondolás után rá­szánta magát, attól többé eltéríteni semmi­féle igy­ekezettel nem lehet. És ha annak az embernek a távozása, aki a kis vállalatból nagyot csinált, kétségtelenül veszteséget je­lentett, a búcsúztatóknak azt is őszintén el kellett ismerniük, hogy a hatalmas munka, amit végzett, bőségesen megszerezte neki a A TAVASZ LEGSZEBB DIVATÚJDONSAGA9 selyem-, gyapjú- és mosőaru-különlegességek FISCHEr SÍM DK $££ Főüzlet: V., Bécsi­ utca 10 Fiók: VII., Rákóczi-ut 12 Fordulat a Nep-Den A pártviszonyok nem adnak megnyug­tató képet. Néhány hét előtt még úgy alakultak a körülmények, hogy például HA IS MEGNÉZI A NEMZETKÖZI VASAKON A TELEVÍZIÓ Derendezést, gondoljon rá, hogy a távoli jövőnek ez a fi­m­öke,­­ épúgy, mint a legtökereteseb a RÁDIÓ KószolónoK, a világ leg­­nagyobb rádiógyárának,a n a cégnek gyártmányán

Next