Ujság, 1938. június (14. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA Ki Egy hónapra unixiigimi 4.80 pengő Negyedévre .......................................... 13.— pengő Egész évre , t­­ . i • • • • .............52.— pengő Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon hétköznap ...............................16 fillér vasárnap . .....................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL') ijfr VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: *1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54, Budapest 62, postafiók 282 ITÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 1-316-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-419-34) VII., Erzsébet-körút 43. szám. (Royar-épül­et) Budapesti 1938 június 1. szerda SZABADELVŰ NAPILAP XIV. évfolyam, 122. szám Tisza István írta Homo Vége van az Eucharisztia világra­szóló ünnepének és már elcsendült a Szent István-év ouverti­rje is. Az este a m­agy­ar intelligencia­­ színe-java gyász­­ü­nnepre ült össze és Tisza István gróf mártiralakja körül ünnepelt gyászba bo­rulva a nemzeti kegyelet. Van ebben az eseményfolyamatosságban valami titok­zatos rend. Egy héten át a hitet ünne­peltük, aztán megkezdtük a nemzeti erő s a mélyen vallásos uralkodás pél­dányképének ünneplését és harmadik nap ismét arra kerül a sor, de mai idők emberére, akiben megvolt a hit és a nem­zeti erély egyaránt. Szent István kilenc­­százéves emléke mellé bátran odaállít­hatjuk Tisza István gróf húszéves emlé­két. A XI. század hőse mellett nem tör­­pül el a XX. század hőse sem. Tiszát, a hatalmas protestánst, ugyanaz a szent­­istváni világszemlélet töltötte el, ami ki­­lencszáz évvel ezelőtt megküzdött a hit­tagadó pogányokkal, leverte a lázadókat és kemény egységbe fonta a magyar nemzetet, lánc és bilincs nélkül. Ugyanaz az autokrata Tisza István, csak a sors trónt nem adott neki. De mégis adott neki trónt utólag a nemzet szívében. Egy világromboló, egyetemes háború legnehezebb éveiben ő képviselte a ma­gyarság minden érdekét, ő emelte ma­gasba a magyar zászlót, ő tette világ­szerte tekintéllyé Magyarországot és négyszáz év elnyomatása után ő volt az első, aki a világ köztudatában szinte kü­lönválasztotta Magyarországot Ausztriá­tól és százszázalékos tekintélyes tudott fellépni még a német­­ birodalommal szemben is. Az ő rettenthetetlen, baj­vívó karja felemelte volna az ősi frin­giát és egyesíteni tudta volna még az 1918. év őszének lelkiekben feldúlt, ere­jében meggyengített, elhomályosodott, nemzeti céloktól nem vezetett magyar nemzetet. Ő el tudta volna zavarni még Károlyi Mihályékat és egyesíteni tudta volna azt a hadsereget, amelyről immár történelmi megállapítások azt mondják, hogy nagy részében egyesíthető lett volna. Aki ellenállt volna annak a rengeteg kí­sértésnek, ami azóta szinte nap-nap után ostromolja ezt az elárvult nemzetet. Ő lett volna egyes-egyedi, alkalmas arra, hogy megóvja ennek az országnak belső társadalmi egységét is, kifelé pe­dig az első pillanattól fogva a nemzeti erély és a meg nem félemedés páncéljá­ban állott volna az Adriától a Kárpátok között. Ő lett volna az, aki nem engedte volna a nemzetet soha egy pillanatra sem az elerőtlenedés állapotába jutni, ő lett volna a legelső, aki a magyarból már az 1918. év őszén ismét embert csinált volna a talpán és nem engedte volna az ostobaság, a hazaárulás vezérképviselőit érvényesülni. Mindez azonban a múlté. Nem árt azonban Tisza István szellemét felidézni. Nem árt, ha idevetítjük a nem­zet elé a két nagyszerű ünnep tövében az ő soha el nem múlható történelmileg felmagasztosult alakját, a hét vezér után szinte a nyolcadikét, aki tudta, hogy ezt a nemzetet nem szabad elve­szíteni és félelmetes lelki keménységé­vel itthon és kívül mindenfelé rendet teremtett és rendet tudott volna terem­teni akkor is, amikor másoknak a ke­zéből már kihullott a kard és szeméből elveszett a férfias önbizalom. Nincs szüksége arra, hogy bálványt faragjunk belőle, oltárkép sem lehet, mert őserejű­ protestantizmusa nem hódolt oltárképek­­előtt s mégis oltárra emelte ez a nemzet és körülveszi képét, áldoz hősi szellemé­nek, amely az igazságosságot, a jogren­det, a szélsőségek mindenkori letörését a magyar arany középutat, a régi nem­zeti dicsőséget, a társadalmi összetartást fajok és felekezetek összbékéjét, együ­tt- ROVÁS Szívbeli gyönyörűség nézni azt a ragyogó képet, melyet Reményi-Schneller pénzügy­­miniszter úr a jövő év gazdasági képéről élénkbe varázsolt. Talán azért remegtünk meg, mert túl szép — minekünk, akik a szá­mok világában kicsit szédü­lősek vagyunk. Az ország a több jövedelméből fogja fedezni a több kiadásokat. Az ország? A miniszter úr a mezőgazdasági ötvenöt percentről be­szélt, akiket természetesen többségi jogán több jövedelemhez kell juttatni. Több jö­vedelemhez ugyanolyan termelés mellett? Tehát a több jövedelmet a negyvenöt száza­lék kisebbség viseli azzal, hogy az agrár­árakat emelik, az agrár­szükségleti cikkek árát pedig leszállítják. Hány milliót kell többet keresni a negyvenöt százaléknak, hogy ezt a két tételt fizethesse? S ezeket fizetvén, miből ad több bért a munkásnak, hogy az élet megdrágulásával lépést tartson? S mi marad meg a jövedelemtöbbletből hon­védelemre, melynek meg kell lennie és szo­ciális kiadásokra, melyek meglesznek? Dekonjunktúra van, mégis többet fogunk keresni. Jaj de jó. Tavaly harmincmillióval volt több az adóbevétel. Az idén csak hon­védelemre huszonhétmillióval kell több. Hatvan? Száz, vagy még nagyobb lesz a jövő évi többlet amellett, hogy megfizetjük a drágább élelmet s olcsóbban adjuk a negy­venöt százalék portékáját? A pénzügy­miniszter úr bizonyára kiszámította, mennyi, és tudja, honnan. Mi csak­ örülünk és szé­dülünk.★ Egy kicsit bántó, de nem szabad meg­sértődni. Az ipart is fejleszteni kell, mert a mezőgazdaság nem bírja eltartani szapo­rulatát. Tehát csak ezért, nem azért a negy­venöt százalékért, amely a mezőgazdaságon kívül él és elvégre szintén szaporodik s még elvégrébb szinten is van, dolgozik, adózik és polgár és a magyar nemzet tagja, melynek ipart és kultúrát teremtett és fog teremteni ezután. Jobban esnék ennek a negyvenöt­százalékos számaránynak, ha kormány­­néz­et szerint Magyarországnak kilencmillió egyenlően értékes lakosa volna és ezek kö­zött ötvenöt százalék mezőgazdasággal fog­lalkozik, negyvenöt százalék pedig minden egyébbel. Talán azért, hogy a pénzügy­­miniszter úr máskép mondta, mégis így értette.­ Szédületes, hogy az igazságügy malmai mennyit őrölnek. Csupa fontos dolgok, csupa javítandó rend, de a nagytakarítás ekkora mértéke mellett nem marad egyetlen zug sem, melyben meg lehetne húzódni. Szeretnék, ha bizonyos sorrend némi kímé­letet biztosítana, de ismerjük az igazság­ügyminiszter nagy buzgóságát és lendületét, melytől kitelik, hogy mindent egyszerre for­gat fel. Összet­omb­áztak egy tízezerlakosú várost a spanyol felkelők repülőgépei A hetivásár halpiacára esett egy lövessék s valóságos mészárlást vitt végbe. Bomba az iskolára: 500 halott Barcelona, május 31. A spanyol polgár­háború egyik legszörnyűbb hatású légi­támadása folyt le kedden a katalán fővá­rostól mintegy harminc kilométernyire, a körülbelül tízezer lakosú Granollers városka ellen. A fővárostól északnyugatra fekvő vá­roska fölött felkelő spanyol bombavető légi­raj jelent meg és bombazáport zúdított alá. A légitámadás időpontjában hetivásár volt a városkában. A repülőtámadás során, amelyet öt felkelő repülőgép reggel 9 órakor intézett a városka ellen, mintegy húsz bomba csapott be a vá­ros házaiba. Az egyik bomba a halpiacot találta el, ahol nagy tömeg végezte bevásár­lását. A támadás olyan hirtelen jött, hogy nem volt idő menedéket keresni. A bomba valóságos mészárlást okozott. Az órucsarnok egy része beomlott és maga alá temette a csarnokban tartózkodókat. A város főutcá­ján mintegy 15 ház rombadőlt. Az egyik bomba egy iskolaépületre zuhant. Szeren­csére a támadás pillanatában még nem ér­keztek meg mind a gyerekek az iskolába. Délután két óráig nem kevesebb, mint 430 holttestet húztak elő a szétbombázott házak romjai alól. Valószínű, hogy a halá­los áldozatok száma túlhaladja az ötszázat, mert a holttestek egy része még a romok alatt van. Kedden délben egyébként Barcelona riasztó szirénái is megszólaltak és jelezték, hogy ellenséges repülők közelednek. A fel­kelő repülőgépek valóban meg is jelentek a város felett, de a fővárosra nem dobtak le bombákat, hanem­ megelégedtek azzal, hogy a környékbeli falvakat bombázzák. Számos sebesült áldozatot jelentenek. Kedden Valencia kikötőjét is bombázták felkelő repülőgépek. A „Penthames“ angol gőzöst, amelyet már a múltban is értek bombavetések, ezúttal telitalálat érte s a hajó elsüllyedt, azonkívül egy spanyol köz­­társasági teherhajó is, valamint az El Djem francia gőzhajó, amelyet hétfőn talált el egy repülőgép bombája. A hajó a felkelő homokpart közelében van és csak félig me­rült a víz alá. véve a szent magyar harmóniát jelen­tette. Ott van emléke körül minden ma­gyar, az is, aki egykor átkozta s most vergődve kéri Isten bocsánatát, amiért gondolatban is megsértette őt, aki egye­dül állt ellent a világháború furiájánál, s milliók és százmilliók közül egyedül mérlegelte már az első órában, mi az apátián gyermek s mi a vetéseket és lel­keket legázoló háború. A két­ István meg­fér egymás mellett. Az egyik szent, a másik vértanú s nem kívánhatunk egye­bet, az Isten csak ilyen férfiakat adjon ennek a nagy nemzetnek. Ára 1*20 he. A felkelők támadása Teruel és a tengerpart között Bilbao, május 31. A Teruel és a tengerpart között haladó felkelő támadás kedden foly­tatódott. A teruel—saguntai útvonal 34 kilo­méter hosszúságban a felkelő csapatok ke­zében van. A harctér keleti szakaszán a fel­kelők Mara de Rubielos, a földközitengeri köztársasági hadsereg régebbi főhadiszállása felé haladnak és Albocacernél is tovább nyo­mulnak előre. Az ellenséges hadállásokat részben megkerülték és körülfogták. Légi csata Burgos, május 31. (Havas.) Kedden dél­előtt 11 óra 30 perckor Puebla Valverde kö­zött 14 felkelő vadászrepülőgép és 38 köz­­társasági gép között légi csata folyt le. A légi csata során a felkelők 9 köztársasági gépet lelőttek, míg a felkelők egyetlen gépet se vesztettek. A benemavatkozási főbizottság ülése London, május 31. (Inf.) A nemzetközi benem­­avatkozási értekezlet főbizottságának kedd dél­utáni ülésén behatóan megvitatták a Spanyolor­szágban harcoló külföldiek elszállításának költ­ségfedezetére vonatkozó ügyeket. A főbizottság ülésén Plymouth lord elnökölt, aki bevezetőben kifejtette, hogy az elszállítás pénzügyi költségei­nek előteremtésére nemzetközi alapot kell létesí­teni. Az angol kormány hajlandó a maga részé­ről megfelelő összeggel hozzájárulni ennek az alapnak a létesítéséhez. Németország,­­Olaszország megbízottai vállal­koztak arra, hogy kormányaiknak megfelelő ja­vaslatot tegyenek. Ezután Kagan­ szovjetorosz megbízott­­ szólalt fel s mint ahogyan várható volt, folytatta a szovjetorosz részről eddig tanúsított obstrukciót. A szovjet kormánynak — mondotta Kagan — nem áll szándékában ehhez a létesítendő nem­zetközi alaphoz egy képekkel sem hozzájárulni, annál kevésbbé, mert hiszen Spanyolországban nincsenek szovjetorosz önkéntesek (!?) A jelen­lévő megbízottak udvarias mosollyal hallgatták a szovjet megbízottnak ezt a kijelentését A be nem avatkozási értekezlet főbizottságának legközelebbi ülését csütörtökön tartják meg, s remélik, hogy addigra már megkapják a meg­bízottak kormányaik új utasítását. Kétmilió fon­tba kerül a hazaszálítás A Spanyolországban harcoló önkéntesek haza­szállításának költségeit kétmillió fontra becsü­lik. Ebből az összegből ötnegyedmillió esik az önkénteseknek az egyes csapattestekből való elszállítási költségeire és az elszállított önkén­teseknek átmeneti táborban való elhelyezési költségeire, míg a fenmaradó háromnegyed­­b­illió fontot az önkéntesek tengeri elszállításá­nak költségeire fordítanák. Az angol terv ér­telmében a szárazföldi szállítás költségeit, to­vábbá az átmeneti táborokban való elhelyezés költségeit a be nem avatkozási bizottságban kép­viselt öt nagyhatalom fedezné, míg a tengeri elszállítás költségeit megfelelő arányban azok az államok fizetnék be a nemzetközi alapba, amelyekhez az önkéntesek tartoznak. Az át­meneti táborok felállításához szükséges alkat­részeket azonban azokban az államokban vásá­rolnák meg, amelyek a hazaszállítás költségei­hez hozzájárulnak. * A francia kamara ülése Paris, május 31. (Havas.) A kamara hosszabb szünet után kedden délelőtt a legteljesebb nyu­galom jegyében ismét összeült. A párisi közön­ség nem nagyon érdeklődött az ülés iránt. Az elnök délután 3 óra 40 perckor nyitotta meg az ülést és a folyó ügyek elintézése után Daladici miniszterelnök azt kérte, hogy a kor­mány mezőgazdasági politikájára vonatkozó interpellációkat csütörtökön vitassák meg. A mi­niszterelnök javaslatát a ház elfogadta. Az ülés 3 óra 50 perckor véget ért. A kamara­­ legközelebbi ülését csütörtök délután 3 órakor tartja.

Next