Ujság, 1938. június (14. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-19 / 136. szám
VASÁRNAP, 1938 JÚNIUS 19 ÚJSÁG „Stopén műn mit jjinfürkt nimct lein!” Egy hetvenhétéves német származású budapesti fogorvos lefordította és négyezerhétszáz pengő költséggel kiadta Petőfi őszes költeményeit németül Talán sohasem volt aktuálisabb ez a cikk, mint éppen ma, amikor törpe vezérek, csakhogy embereket szerezzenek, akik felett vezérkedhetnek, ennek a nemzetiségek nélkül maradt Magyarországnak újra nemzetiségeket akarnak kitalálni. Hónapok óta figyeli a magyar közélet, hogy a mi évszázadok óta velünk élő svábjainkból hogyan akarnak elégedetlen nemzeti kisebbséget faragni ezek a torzvezérek. Ez a riport azonban azt tudja megmutatni, hogy mennyire bűnös agitáció eredménye mindaz az izgalom, ami ebben a kérdésben az utóbbi időben jelentkezett, azt tudja megmutatni, hogy ezek a svábok, német származású, sőt németül is beszélő magyarok érzésükben mennyire ehhez a nemzethez tartoznak. A közelmúlt napokban testes könyv jelent meg Budapesten. A címe: ALEXANDER PETŐFI Liriscbe nntl eplsche Dichtungcn Cbersetzt von L. LANDGRAF k. u. k. Stabsarzt a. D. Néhány pillantás a könyvbe és az ember meglepetten veszi észre, hogy németül — csakugyan Petőfit olvas. Nem Petőfi szabad és egyéniségvesztett fordítását. Hanem Petőfit. Méltóztassék csak idefigyelni: Ende September Koch blühen die Bilimen des Gartens lm Talc. noeh grünt var dem Fenstcr dic Pappel so schön. doch siehst du dórt drüben des Winters Male? Schon deekte dér Schnet des Höhn. Koch glüht mit dér Sommer lm Herzen, dem jungen. roch ist es on Blúten des Lenzes so reich, doeh schon ist silber irts Haar mir geschlungen, schon fárbte dér Reif des Winters es bleich. Ki ez a L. Landgraf, aki ötszázhuszonhárom oldalon igy fordította le Petőfi Sándor összes költeményeit? A nyomozás Csikágóba vezet, már a budapesti Csikágóba. Itt a Garay-piac közvetlen szomszédságában lakik Landgraf Lőrinc, k. u. k. Stablarzt a. D., egy hetvenkét esztendős öreg ur, aki életének húsz teljes esztendejét szentelt arra, hogy Petőfi Sándor verseit németre fordítsa. Nem csak Petőfi gondolatait, hanem Petőfi ritmusát, lelkét, temperamentumát is beleadva a német szavakba Landgraf Lőrinc német származású. Érzik a szaván, ahogyan magyarul beszél. — Sopronban születtem — mondotta —, német az anyannyelvem. Sopronból erdélyi szász vidékre kerültünk, ott sem hallottam mást, mint német szót. Szász iskolába jártam, tehát még a középiskolában is németül tanultam. Innen a bécsi egyetemre kerültem s azután mint katonaorvos Galíciában éltem. Felnőtt koromban tanultam meg magyarul. De azt hiszem felesleges hangsúlyoznom, azt hiszem ez a könyv elmondja helyettem, hogy minden idegszálammal magyar vagyok. Landgraf Lőrinc k. u. k. Stabsarzt a. D. a háború után telepedett meg Budapesten, ahol fogorvosi rendelőt nyitott. Ma már nem praktizál, hiszen hetvenkét esztendős. Rendelőjét átadta a fiának. De amíg praktizált is Petőfi volt a főhivatása. — A kommunizmus alatt Petőfi mentette meg az életemet, idegeimet — meséli az öreg úr.— Különösképpen proskribrált voltam ebben az időben, mert a magyarországi német lapokban igen erélyes cikkeket írtam a kommunisták ellen. Amikor uralomra jutottak, meg is bosszulták. Emlékszik, hogy akkoriban élelmiszerjegy ellenében adták még a gerstlit is. Nos, én olyan élelmiszerjegyet kaptam, amely előírta, hogy nekem csak abban az esetben szabad élelmiszert kiszolgáltatni, ha már mindenki másnak jutott. Minthogy pedig tudjuk, hogy akkoriban azoknak sem igen jutott, akik nem ilyen jeggyel álltak sorba élelemért, bizony többet koplaltam, mint ettem. Boldog nap volt, ha azt kaptuk meg, ami a kosarak fenekén, ládák alján mocskosan, lépetten gyűlt össze. Ezekben a napokban került kezembe Petőfi könyve. Először németül. Egy szudétanémet Petőfi-fordító — A fordítás mukáját egy Steinbach nevű szudétanémet végezte. Elolvastam benne Petőfi „Lenkey százada" című költeményét. De már a címe sem tetszett nekem. A derék szudétanémet ugyanis így fordította: Lenkeys Jahrhundert... — Mikor aztán a szövegre került a sor, még inkább megdöbbentem. Ezt olvastam ugyanis: Magyarul: „Ez volt ám a század, Lenkey huszárszázada/" Németül: „Das war ein Jahrhundert, Lenkeys Husarenseculums•' — Megdöbbenve láttam, hogy ez a nagy magyar zseni milyen ferde tükörben jelentkezhetik a világ előtt. Megnéztem kik fordították, mit fordítottak le belőle. Találtam is nagyon sokat. 1849-ben Dux—Dóczi fordította le 195 lírai költeményét, aztán Karl Maria Kertbeny, Mai Farkas, Hugó von Meltzl, Theodor Opitz, Joseph Goldschmiedt, Alfred Teniers, Heinrich Melas, Ludwig Aigner, Joseph Steinbach végeztek Petőfi fordításokat De legtöbbje vagy magyarul vagy németül nem tudott elég jól és amikor a fordításokat összehasonlítottam a magyar szöveggel — nem találtam Petőfit. — Ekkor a koplalás napjai között kezdtem el Petőfit fordítani és azt tűztem ki célul magam elé, hogy ezeket a gyönyörű költeményeket nem csak gondolatban, hanem formában is Petőfi-versként adjam vissza. „Rózsabokor a domboldalon" A hetvenkétéves öregúr mosolyog. — Van Petőfinek egy költeménye, meg is zenésítették, a cigány naponta játssza s amikor a windsori herceg, mint walesi herceg nálunk járt, minden este emellett mulatott: „Rózsbokor a domboldalon" . Ismeri? — Ismerem. — A dallamát is? — Igen. — Nézze, itt a fordítása. Próbálja csak meg az ismert dallamra énekelni! Megpróbáltam. Itt közlöm, hogy az olvasó is megpróbálhassa: frosenstrauch am Bergeshang sich fviegt, Liebchen, bleibe nur an mich geschmiegt, * flüstere mir ins Ohr, dass du mir gut o wie wohl mir dies frestandnis li. Bizony ez pontosan ugyanaz a ritmus, ugyanazok a szavak, ugyanaz a hangulat. Ezt a meglévő dallamra dalolni lehet! Négyezerkétszáz pengő A nagyon szép kiállítású könyvön meg van jelölve a kiadó. Érdeklődöm, hogy a húsz esztendős munkáért mennyi honoráriumot kapott. Csodálkozva néz rám. — Honoráriumot? Talán azt akarja kérdezni, hogy mennyibe került nekem a könyv kinyomtatása! — Hogyan, az ön költségén jelent meg ez a könyv? — Ilyesmire nem vállalkoznak a kiadók — mondja az öregúr. — Bizony ezt a saját költségemen nyomattam ki, négyezerkétszáz pengőt fizettem érte. íme Landgraf Lőrinc, a német anyanyelvű k. u. k. Stabsarzt, aki egyetlen osztályt nem végzett magyar iskolában, aki felnőtt korában tanult meg magyarul, aki életét Galíciában és egyéb hasonló garnizonokban élte — húsz esztendőt szentel Petőfi Sándornak és hetvenkét éves korában saját költségén adja ki verseit németül, négyezerkétszáz pengőt nem sajnál arra, hogy megismertesse németül az igazi Petőfit. És azt mondja: — Magam is írok verseket. Itt van egy kötetre való. De amikor választanom kellett, hogy ezen a pénzen a magam verseit adjam-e át a nyilvánosságnak, vagy Petőfi Sándor verseit — habozás nélkül Petőfit választottam. Ehhez nem is kell több szó. A torzvezérek, akik itt arról szavalnak, hogy a mi svábjaink, németjeink elnyomatásban élnek, nem tanulhatnak anyanyelvükön, egy némettől kapták meg a leckét. Egy némettől, aki nem abból él, hogy a magyarság ellen lázítja a németeket, hanem a magyar költőt adja ki abból a pénzből, amiből él. Befejezésül álljon itt Landgraf Lőrinc fordításában Petőfi halhatatlan költeményének, a „Nemzeti dal“-nak, a „Talpra magyar!“-nak első strófája: Ungarn auf, es ruft zum Streite, euch das Land, nie oder heutel Ob wir Freie oder Knechte, dies fragt euch und wáhlt das fír elité. Se hívőre n wir beim Gott dér Ungarn lm Vcrein, Sclaven molten wir hinfúrder nimmer sein! Érdemes volna erre a könyvre felfigyelni a kultuszminisztériumban is! Az import után, amit nyugat felól az utóbbi időben kaptunk, talán nem ártana Landgraf Lőrinc fordításában e.rpnrtálni a magyar eszmét: Schwörcn wir beim Gott dér Ungarn lm Véréin. ^ Sclaven wollen wir hinfürder nimmer sein! VÁNDOR KÁLMÁN 13 BEFŐZÉSHEZ 6 darab Befőttes üveg 4 A lv Befőzőhártya cca 3i (fr-os g&n nagy 5 drb V.V) 1 M* 2 » VBT%.______25 M (III. emelet, Ifitg emelet, LoU-terem) PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ RIPORT A MAGYAR LÉGVÉDELEMRŐL Az Újság munkatársa a nagy légvédelemi gyakorlaton — A magyar tüzérség bámulatos produkciói — Fantasztikus számok a légvédelem birodalmából — Sopron a minta légvédelmi város — Ahol a légvédelmi tanfolyam társadalmi esemény Sopron, június 18. (Az Újság kiküldött munkatársától.) Elöljáróban hadd kezdjem egy őszinte vallomással. Eddig pesszimista voltam, amikor magyar légvédelemről esett szó. De talán rengetegen voltunk így. Szomorúan beszéltünk elmaradottságunkról, honvédelmünk felszerelési hiányosságairól és megállapítottuk, hogy bizony, hol vagyunk mi a nagy országoktól, de még a szomszédoktól is . . . Most azután egyszerre kiderült, hogy nincs baj, nem vagyunk védtelenek és kitűnően helyt tudunk állni, ha kell. Az újságíró pesszimizmusát jóleső optimizmus váltotta fel, ami annak köszönhető, hogy megadatott neki az a szerencse, hogy egy nagyszabású bemutatón szemtől szembe láthatta a magyar légvédelmet. Az olvasó most talán eltűnődik azon, hogy az újságírót, a nyilvánosság futárját, odaengedik a katonai titkok közelébe és megengedik, hogy megírhassa amit látott. Mert megengedték. A magyar honvédség vezetői ugyanis elhatározták, hogy nincs többé titkolódzás, lásson a közönség tisztán. Amink van, amit tudunk, arról tudjon minden magyar. A magyar légvédelem, amióta vitéz Fábry Dániel dr. tábornok áll az élén, hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Ez a nagyszerű katona és még nagyszerűbb ember elérte azt, hogy városaink versenyeznek egymással a légoltalom megszervezésében, légvédelmünk pedig lerúgta magáról a gyermekcipőket és rohamlépésekkel érte utól az európai nívót. Fábry légvédelmi parancsnok vezetése mellett volt alkalmunk kétnapos bemutatón résztvenni és közvetlen közelről igazi képet alkotni magunknak a mai helyzetről. Egy város, amelyben 18-tól 1 30-ig sorozzák a nőket A légvédelmi bemutató előtt Sopron városa bemutatta légoltalmi készülődéseit. Nem hihetetlen, hogy ebben a városban ma csak egy téma érdekel mindenkit: minél tökéletesebben berendezni Sopront a légvédelemre. Hónapok óta sorozzák a nőket. Felhívások jelentek meg, amelyekben tizenyolctól-hatvanéves korig minden hölgyet felkértek, hogy szabadidejüket bocsássák a város légoltalma rendelkezésére. Molnár Lajos rendőrfőfelügyelő, Sopron légvédelmi parancsnoka és Sopronyi-Turner Mihály polgármester valóságos minta légvédelmi várost varázsoltak Sopronból. Létezik nő, aki elismeri magáról, hogy hatvannál idősebb? Jelentkezett tehát mindenki és ma már ott tart a város, hogy mindenkinek megvan a maga pontos tennivalója, programja a légitámadás esetére. Furcsa, hogy ebben a városban a társaságokban milyen gyakran hangzik fel ez a mondat: — ... ha jön a légitámadási . . . Senki sem gondol erre természetesen, mint valami közeledő biztos valamire, de úgy beszélnek róla, olyan természetességgel, mintha az ember azt mondaná, hogy: amennyiben pedig egy nagy földrengés jönne, vagy pedig pusztító üstökös közeledne ... A nőket ebben a városban nem a piaci árak érdeklik, a barátnőt nem érdekli a barátnő ruhája, pletyka sem kell, hanem kizárólag légvédelem. A légvédelem divatba jött Sopronban . . . Annak a hölgynek van csak tekintélye, akinek nagyobb tisztsége van légoltalmi szempontból. Ha valamelyik légvédelmi házparancsnok azt annyi férfi rajongja körül, mint gazdag lányt a szegény fiatalember. Meg kell hagyni, hogy Sopron légvédelmi parancsnokai értik a dolgukat. Nem rideg parancs, hanem tréfa és jókedély uralkodik a tanfolyamokon és irodákban. Molnár főfelügyelő különösen mestere a jókedélynek. Amikor a hölgyek jelentkezéséről beszélt előttünk, elmondotta, hogy a hölgyek életkorukat tetszés szerint, minden igazoltatás nélkül vallhatták be. — Két hölgy helyett a férjük jelentkezett, tette hozzá, — és magasabb kort mondtak be, mint ahogy a feleségek szerették volna. Azóta már mind a két hölgy özvegy . . . „Asszonyom, megtanulta a leckét ?“ Reggel nyolctól este tízig egyfolytában tanfolyamokat tartanak Sopronban. A férfiakra nincs szükség, őket háború esetén behívják, a nőket kell tehát légvédelemre kioktatni. A tanfolyamokról nem hiányozna soproni asszony, vagy lány. Hiszen ez társadalmi esemény, ez sikk. A tűzoltólaktanya emeleti helyiségeiben rendezték be a tanfolyamok számára a tantermeket. Délután 4 óra. Most kezdődik huszonnégy hölgy órája. Valamennyien házparancsnokok, tehát az elitgárda. Kicsit lámpalázasak ezúttal a hölgyek, hiszen nagy hallgatóság előtt fognak felelni. Molnár Lajos rendőrfőfelügyelő máris az egyik elegáns hölgyhöz fordul: — Mondja asszonyom, megtanulta a leckét? A sorok között nevetés, jókedv. — Kallót, ez a Molnár mindig viccel! — mondja egy hölgy. Most azonban komolyabbra fordul a hangulat, mert megkezdődik a feleltetés. Először általános kérdéseket intéz a főfelügyelő tanítványaihoz: — Mondja, nagyságos asszonyom! Van-e lehetősége egy tj háborúnak? A nagyságos asszony talpraesetten felel. Megállapítja, hogy az a lázas fegyverkezés, az az állandó feszültség, amelyben Európa él, mindenesetre veszélyessé teszi a helyzetet. — Szabad kérdeznem, — fordul máshoz Molnár Lajos, — milyen harci repülőgépeket ismerünk. — Vadász, felderítő és bombavető repülőgépeket, — mondja a tanítvány. — Majd a doktorné nagyságos asszony megmondja nekünk, milyen az új repülőgépek teljesítőképessége! — hangzik a következő kérdés. A doktorné nagyságos asszony pedig úgy bánik az óránkénti kilométersebességekkel, olyan szakértő, hogy elámulunk. Nem hihetetlen, a soproni társaságbeli hölgyek ruha, pletyka és cselédkérdés helyett ilyesmiről beszélnek? . . . Női mentők, tűzoltók, segédrendőrök Egy másik csoport csupa csinos, szép, fiatal leányból áll. Ez a híradó osztály. Tökéletesen tudnak morse-jeleket leadni, és felfogni, a fizika kisujjukban van és a rövidhullámú rádiókészülék a kedvenc szórakozásuk. Délután 5 óra van. Más szép lány ilyenkor ötórai teára megy. Sopronban Morse-tanfolyamra ... A soproni légoltalmi irodában minden háznak megvan az alaprajza. Minden pincét megnézték és megállapították, alkalmas búvóhely számára. Minden lakosnak megvan a maga búvóhelye. (38.000 emberről van szó). Ha megszólalnak a szirénák, ha ellenséges repülőgépet jeleznek, minden házparancsnok köteles a jelet átvenni és saját házában lármát csapni. Ha nincs más, fazékkal, gonggal, szemetes csengővel. A hölgyek egy részét kiképezték mentőkké, tűzoltókká, segédrendőrökké, gázelhárítókká. Sopronban mindenkinek van valami tisztsége. Az irodában húsz hölgy minden ellenszolgáltatás nélkül naphosszat dolgozik. Kartoték készült minden házról, minden lakosról, minden hölgyről. Molnár főfelügyelővel járjuk az irodát. — Micske, mi az ön feladata? — fordul a fekete klottkabátos, „Légoltalom" felirású egyenruhás fiatal hölgyhöz. S. FrigoiBn SÜSS F 75. Bilim B«s] INOIBIJO, 110 ■ ■ Egg'LoftMwilH könnyfl, Mérték után ” » wl Véelates 31-33 (Piarista épület)^