Ujság, 1938. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

! ELŐFIZETÉST ARA­T:­­ Egy hónapra .......................... 4.80 pengő Negyedévre ......................................... 13.— pengő Egész évre .......................................... 52.— pengő Egyes szám­ára Budapesten, vidéken.....és a pálya­udvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap ............................................... 32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG Budapest, 1938 július 1, péntek e 1tótERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL, VI.. Aradi-utca 8. TELEFON: *1-207-57, 1-207-50, 1-207-55, 1 207-54. Budapest 62. postafiók 282 FIÓK KI­ADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Telefon: 1-316-28) UTAZÁSI ÉS MENETÜRÉ­­Y I­R­O­D­A Telefon: 1-316-28 és 1 419-34) VII . Erzsébet­ körút 43. szám. (Royal-épület.) * SZABADELVŰ NAPILAP * [A XIV. évfolyam, 145. szám Idegen törvények A felsőházi költségvetési vita végén­­Töreky Géza, a Curia elnöke, arra mu­tatott reá, hogy a kommunista­ fronton mutatkozó viszonylagos csend ne tévesz­­szen meg senkit, ez csak azt jelenti, hogy a változott viszonyokhoz képest más eszközökkel, másféle propagandát foly­tatnak tovább. Bátor mondat. Végre te­hát egy nagyállású, díszes méltóságot betöltő ember is reámutat arra, amit a vak is lát, hogy a szélsőséges izgatások táborában nagyon sok szélsőbaloldali törekvés húzódik meg, a kurvák ugyan­azok, amint a spanyol közmondás mondja, csak az orvok mások. A kor­mánynak ezeket az izgatásokat továbbra is a legélénkebben kell figyelnie és nem szabad a kormányzat figyelmének egy pillanatra sem ellanyhulnia és talán, ha nem csalódunk, célszerű volna annak is utánanézni, várjon a titkos egyesületekben elfoglalt tagságok alól való lemondások megtörténtek-e abban a mértékben, amint azt a belügyminiszter komor kijelentései után az ország joggal várhatja el. De más értékes dolgokat is hallottunk a Curia elnökének a szájából. Amikor azt mondja és arra kéri a kormányt, csak olyan törvényeket nyújtson be, amelyek a magyar életből fakadnak és ha vala­mit idegenből veszünk át, nagyon tüze­tesen vizsgáljuk meg az ott alkotott jog­szabályok eredetét, az ott dívó szokáso­kat és viszonyokat, amelyek kiadásukat megokolják, a gleichschaltolásra gondo­lunk, amely ma elsőrangú magyar im­portcikk. Nekünk valóban nincs erre szükségünk és amint nem volt szüksé­günk, a zsidótörvényre sem és nem volt tárgyi szükség arra, hogy a corpus ju­­risba egy idegen szű törvényt iktassunk be.Úgy, nincs szükség arra sem, hogy az alkotmányos felfogással szakítva, a végrehajtási rendeletbe azt az idegen gondolatot ültessük bele, hogy nincs jog, nincs alkotmány, csak parancs van, amelyik ha jól esik, a törvényt is félre­tolja. Amikor nemrég Magyarország igazságügyminisztere Németországban a magyar jog fejlődéséről előadást tartott, nem tudjuk, elég nyíltan és pregnánsan emelte-e ki, hogy nekünk nincs szüksé­günk idegen mintákra. Ahogy Anglia nem érzi annak szükségét, hogy átvegyen idegen törvényekből, ahogy Francia­­ország,, Olaszország, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország, Amerika sincs erre rászorulva, akként hagyják élni nyugodtan a magyar jogalkotó géniuszt is és ne menjenek külföldre inspirációért, ötletekért,­­ szenvedélyekért. Minden or­szág a maga törvényei szerint él. Mi is megéltünk ezer év óta a magunk törvé­nyei szerint és ha idegen törvényeket akartak ránk erőszakolni, nyílt ellen­állással, vagy passzív rezisztenciával küzdöttünk ellenük. Ha a császár nem tette fel a fejére a koronát és megelége­dett a kalappal, erre is megvolt a nem­zet felelete és idegen törvényeit vissza­utasította. Végül a császár engedett. Ren­dületlenül hisszük, hogy azok a kon-­ junktúra-kodifikátorok, akik szorgalma­san bújják a külföldi faji kodifikáció lapjait, egy szép napon vissza fognak hőkölni az elért eredményektől, mert az idegen törvények átültetése csak pusz­tulást fog jelenteni a belső erkölcsi és gazdasági értékekben. A legjobb időben jött a Curia elnökének mementója, figyelmeztetése, hogy csak akkor ültes­sünk át idegen jogszabályokat, ha azok eredményeiről meggyőződtünk, külön­ben azoknak se gyökerük, se gyümölcsük nem lesz. Vájjon gyökér, vájjon gyü­mölcs, ha egy bizonyos fajnak vagy fe­­lekezetnek nem szabad a parkba menni sétálnia, nem szabad bemennie oda, ahova más ember bemegy és talán a katolikusnak sem szabad bemennie a templomába, mert fajilag nem katoli­­likus? Mi nem akarjuk bírálni egyetlen ROVÁS Hogy a végrehajtási utasítás teljesen tör­vényes, mert a törvény csak alapelveket állít fel, tartalmát pedig a kormány adja meg — ezt Antal István államtitkár úr ál­lítja s mi pedig nem vagyunk illetékesek az ellenkező állításra. De ezzel elavult a tétel, hogy a törvény nem ismerése nem mentség a megszegése esetén s úgy fordul, hogy ismerése nem mentség a megtartása esetén. Ezentúl a végrehajtási utasítást kell ismerni, nem a törvényt s a corpus ju­­risba sem a törvényt kell felvenni, hanem a végrehajtási utasítást. A törvény kétsé­ges, mert azt csak a törvényhozás szavazta meg, ellenben a végrehajtási utasítás a döntő, mert ezt a kormány állapította meg.­­ Az államtitkár úr szerint a zsidótörvény­nyel a klasszikus jogegyenlőség érvényesül a formális jog elefántcsonttornyából kiszaba­­dítottan és az életbe átplántálva. Az­ eddigi jogegyenlőség a legigazságtalanabb egyen­lőtlenségre, a gazdasági és szociális jogok diszparitására vezet. Ezt is el kell gon­dolni, nem pedig vitatkozni, mert bizonyos, hogy az államtitkár úr nem akart gúnyo­lódni. Tehát klasszikus jogegyenlőség az, ami a jogban két kategóriát állít fel, az egyiket több joggal, a másikat kevesebbel. Az egységes jogegyenlőség gazdasági és szo­ciális jogok diszparitására vezet? Nekünk úgy rémlik, a diszparitás nem a jogokban diszparitásos, hanem a gazdasági és szo­ciális valóságban, amelyről Imrédy Béla azt mondotta, hogy a a gazdasági és szo­ciális helyzet nem lehet egyenlő, mivel az emberek nem egyenlőek s a társadalomban hierarchia van és kell is, hogy legyen. Nem hisszük, hogy a zsidótörvény egyenlővé tenne szegényt és gazdagot, tudóst és írás­tudatlant. Azt sem, hogy Imrédy Béla saj­nálná, hogy a zsidótörvény nem szünteti meg a gazdasági és szociális diszparitást. ★ Nem cáfolat, ha mi itt a baloldalon nem igen látjuk a megnyugvást és a megindult társadalmi konszolidáció örvendetes" folya­matát. Darányi Kálmán nem engedte magát túllicitálni, mégis túl van licitálva. S egyre halljuk az illetékesek beszédeit a zavaro­sak és zavart szitók ellen, akiknek semmi sem elég és a keresztény jobboldali társa­dalomhoz tartoznak. Itt a baloldalon pedig felháborodás, tiltakozás és kétségbeesés és minden nap újabb riadalom, mert újabb értelmezése akad a húsznak, mely keve­sebb és a nyolcvannak, mely mind több lesz. Hol látja Antal István a megnyug­vást? Miben látja? Az imént hallottunk­­ egy jobboldali jelmagyarázatot: a zsidók í­jajgatnak? — akkor minden jó. Az angol alsóház bizottsága döntött: Sandys képviselő mentelmi jogát megsértették „Fontos katonai titkokat hoztak nyilvánosságra” — mondja a hadügyminiszter, joga van-e a katonai törvényszéknek megidézni brit képviselőt, ha az a hadsereg tagja. 40.000 tonnára emelték fel a csataha­jók térfoglalásának maximumát London, június 30. (Magyar Távirati Iroda.) Duff Cooper, a tengernagyi hivatal első lordja, Alexander képviselő kérdésére az alsóházban bejelentette, hogy a londoni tengerészeti egyezmény biztonsági szakasza alapján folyt megbeszélések eredményeként az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország képviselői csütörtökön jegyzőkönyvet írtak alá, amely a csatahajók térfogatának korlátozását 35.000 tonnáról 45.000 tonnára emeli fel. Az ágyuk méreteinek korlátozása változatlanul 15 hüvelyk maradt. Hasonló tartalmú jegyzőkönyvet írtak alá az angol és a német kormány képviselői is. Remélhető, hogy­ a szovjet kormány is kielégítő választ fog adni az ebben az ügyben hozzáintézett kérdésre. Az új felső határ magasabb, mint amin öt az angol kormány kívánt, de a leg­alacsonyabb, amelyen megegyezést lehetett elérni. Az angol kormány közölte az összes tengeri hatalmakkal, amelyekkel szerződé­ses viszonyban áll, hogy jelenleg nem szán­dékozik 40.000 tonnánál nagyobb csata­hajókat építeni és reméli, hogy valamennyi többi európai tengeri hatalom betartja ezt a korlátozást. Az 1938. évi építési terv alap­ján épült két csatahajó sem lett nagyobb 40.000 tonnánál. Az interpelációk során Chamberlain mi­niszterelnök Attlee őrnagy kérdésére ismer­tette a Sandys képviselő mentelmi panasza folytán, a mentelmi bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyv kivonatát, amely töb­bek között ezeket mondja: „Landys képviselő panaszt emelt, hogy katonai vizsgálóbizottság idézte meg, fel­szólítva őt, hogy pénteken jelenjék meg tanúságtétel végett katonai egyenruhában. A panaszt a mentelmi bizottság elé utal­ták, amelynek jelentése a következő: A képviselői mentelmi jog nem tételes törvény, hanem jórészt szokásjogon ala­pul. A jelen eset körülményeire nincs pre­ kü­­­földi állam belső életét sem, de vé­denünk kell a magyar életet, úgy, ahogy a Curia elnöke, a legmagasabb bírói méltóságot viselő szenátor is szükséges­nek tartja, hogy védjük a magunk por­táját mindenféle káros idegen behatás elől. Ám menjenek a minisztereink a párisi egyetemre is előadni, avagy tisz­teljék meg Oxford vagy Cambridge egye­temeit az előadásaikkal, hozzanak tisz­tult eszméket a megvetett demokrata vi­lágállamokból is, ahol polgári szabadság van, jogegyenlőség, fajszeretet, gazda­sági megbecsülés, ahol nem kérdezik meg, ki fia, ki borja vagy, ahol nem osz­tályoznak nagyapa vagy ükapa szerint, ahol nem vonják kétségbe senkinek ke­resztény voltát és nem üldözik azért, amiért zsidónak született, ám menjenek a miniszter urak idegen viszonyokat ta­nulmányozni olyan országokba is, ame­lyeknek magatartásától még Magyar­­ország sorsa, területe, jövője is függ. Fogynak a bíróságoknál a restanciák? Örömmel hallottuk a Curia elnökének a szájából. De attól félünk, az öröm nem tart sokáig és kártérítési perek tömege fog megindulni törvényeket félretevő rendeletek miatt. Kevés a per? Attól fé­lünk, hogy ennek okai között ott szere­pel a gazdasági élet óriási bizonytalan­sága is, az idegen jogeszméktől való fé­lelem is. Homo Ára 16 fillér cedens. A ház Sandys képviselő meghall­gatása után megállapította, hogy fontos kérdések forognak kockán, amelyek meg­vizsgálására külön szervezetet kell felállí­tani, de mielőtt még ez a pártközi bizott­ság megalakulhatott volna, Sandys kép­viselőt territoriális hadseregbeli tiszti minő­ségében katonai vizsgálóbizottság elé idéz­ték meg, amely bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia Sandys képviselő nyilat­kozata alapján a képviselői titoksértés ügyét. Ilyen körülmények között anélkül, hogy ítéletet mondanánk a katonai vizs­­gálóbíróság eljárása felett, úgy találtuk, hogy Landys képviselő megidézése olyan kísérletnek tekinthető, amelynek célja az alsóház tagjának arra bírása, hogy bizo­nyos felvilágosítást adjon olyan időben, amidőn a ház pártközi bizottságot szándé­kozott kiküldeni, többek közt annak meg­állapítására, lehet-e Landys képviselőtől mint képviselőtől felvilágosítást kérni. A bizottság az összes értesülések mérlegelé­sével megállapította, hogy a mentelmi jo­got tényleg megsérthették, de nem java­sol most további eljárást.** Chamberlain miniszterelnök ezután java­solta, hogy a ház pártközi bizottságot küld­jön ki Landys képviselő június 27-i nyilat­kozatának és az érintett miniszterek ezzel kapcsolatos eljárásának, valamint annak meg­vizsgálására, alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény parlamenti kötelességüket tel­jesítő képviselőkre. A javaslat nagy alkotmányjogi hordere­jűnek hangsúlyozása után Chamberlain mi­niszterelnök még a következőket mondotta: — El tudok képzelni olyan esetet, ami­dőn egy képviselő által a titoktartásról szóló törvény megsértéséről szóló értesülés a nemzet nagy előnyére használható fel, de lehet olyan eset is, amidőn az ilyen értesü­lés felhasználása súlyosan árt az ország honvédelmi érdekeinek. Két érdek forog kockán: egyrészt az alsóház jogait és ki­váltságait biztosító közjog, másrészt az or­szág katonai biztonságának érdeke. A lor­dok házának naplója 1641 -ben leszögezte azt az elvet, hogy a parlament kiváltságai az állam szolgálatának céljaira adattak meg , és azok nem használhatók fel az államot veszélyeztető módon. A Speaker ezután kijelentette, hogy párt­közi bizottság kiküldése esetén nem en­gedhető meg, hogy a ház a szóban forgó üggyel foglalkozzék vagy az érintett szemé­lyek eljárását bírálja, mert ez a bizottság munkájának előzetes befolyásolását jelen­tené. Hore-Belisha hadügyminisz­ter ismerteti a történteket Ezután N­ore-Belisha hadügyminiszter a Speaker külön engedélyével ismertette az esetet. Június 22-én — mondotta — jegyző­könyvet kaptam a vezérkartól. Ehhez a­ jegyzőkönyvhöz mellékelve volt Sandys kép­viselő levele és az a kérdés, amelyet a par­lamentben feltenni szándékozott. A levél a hadügyminiszterhez volt címezve közönsé­ges módon, minden „bizalmas vagy titkos"­ megjelölés nélkül. A jegyzőkönyvben a ve­zérkar súlyos aggodalmát fejezte ki afelett, hogy Landys képviselő ilyen értesülések birtokába kerülhetett, mert azokból kitűnt, hogy a képviselő nemcsak a titkos terv leg­­­apróbb részleteit, de annak későbbi módosí­tásait is ismerte, így például ismernie kel­lett az ágyuk áthelyezéséről szóló rendele­teket, amelyeket a főparancsnok jóváha­gyott. Teljesen szükségtelen ilyen értesülést alantasabb tisztekkel is közölni és nyilván ellenkezik a közérdekkel, hogy ilyesmit a házban kérdezzenek. Az adatokat csakis a főparancsnok által áprilisban készített lég­védelmi szükségtervben lehetett megtalálni. Ez a legszigorúbban bizalmasnak és titkos­nak minősített okirat részletes utasításokat tartalmazott az ágyuk számáról, beszerzé­sük és utánpótlásuk forrásáról és felállítá­suk pontos helyéről. Az utasítás szerint ez az okirat állandóan zár alatt tartandó és alantas tisztekkel csak olyan részletek kö­zölhetők belőle, amelyek számukra a szol­gálat ellátásához feltétlenül szükségesek. A Sandys képviselő által elmondani szándéko­zott interpelláció azt bizonyította, hogy Sandys képviselő nemcsak a titkos tervet, de annak összes későbbi pótlásait is ismerte. A vezérkar súlyt helyezett annak megálla­pítására, hogyan kaphatta értesüléseit Sandys képviselő és ezért megindította sa­ját hatáskörében, a vizsgálatot. Az iratokat

Next