Ujság, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

IEÓFIZETÉSI­­ÁRAK! Egy hompra ....................................... 4.80 renfifi Negyedévre.......................................... 11.O­pe^a Egész évre .............................................52.A pengi Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap....................... 16 fillér Vasárnap .................................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. Budapest, 1959 március 1. szerda U­JSAC BELVO NAPILAP * SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VI., Aradi­ utca 8. TELEFON:­­1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54. Budapest 62. postafiók 2­2. FIÓKKIADÓH­IVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Telefon: 1-316-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA Telefon: 1-316-28 és 1-379-55. VII., Erzsébet­ körút 43. szám. (Royal-épület,V XV. évfolyam, 49. szám Mi történt kedden Teleki Pál gróf miniszt­erelnök a két fuzionált fővá­rosi párt értekezletén beszédet mondott a zsidókérdésről. Imrédy Béla volt miniszterelnök is felszólalt és felajánlotta teljes erejét a minisz­terelnök támogatására. Magyar filet Keresztény Községi Pártja nevet vette fel a Keresztény Köz­ségi Párt, amelybe beolvadt a kor­mánypárt fővárosi szervezete. Az új párt tagjai testületileg és egyénenként beléptek a Magyar Élet Pártjába, az országos politika támogatására. Nincs politikai színezete annak a társasvacsorának, amelyet csütörtökön este rendeznek Szüllő Géza és Esterházy János gróf tisz­teletére. Eckhardt Tibor nagy beszédet mondott a Házban a zsidójavaslat vitája során. Vitéz Makray Lajos fejtette ki az egyesült keresztény­­párt álláspontját a zsidóvitában. A­z a n a, a spanyol köztársaság elnöke, le­mondott. Negrin spanyol köztársasági miniszterelnök átvéve Azana üzenetét, eltávozott minisztertársaival Madridból és ösz­­szeült velük a döntő tanácskozásra. Chamberlain részletesen megmagyarázta az alsó­házban, hogy miért kellett a Franco­­kormányt Angliának elismernie.* Ciano gróf olasz külügyminiszter varsói látoga­tásával kapcsolatban kiemelik, hogy a Duna-vidéken Lengyelország és Olaszország érdekei találkoznak egymással. Ungvár ellen * a Szics-terroristák kézigránáttal és golyószóróval támadást kíséreltek meg. A támadást visszaverték. Bródy András, Kárpátalja elfogott és nemrég sza­badon bocsátott volt miniszterel­nöke, Tátralomnicon van. Közzétették Anglia tengerészeti költségvetését. A kiadások összege 149,4 millió fontsterling. Borisz bolgár király Belgrádban tartott fon­tos megbeszéléseket. Olasz lapjelentések szerint Franciaország nagy katonai készülődést folytat Tuniszban. n— ni i­m ni ii im—■■—■ ROVÁS Magas Budavárában ül Horthy Miklós, aki 1920 március elsején lett Magyarország kormányzója, esküt téve a magyar alkot­mányra. Egy gazdátlan országba, hadsereg élén vonult be, Európa új történelmében az első vezér, akit semmi sem akadályozott volna meg, ha vezér akart volna maradni. Első, hervadhatatlan érdeme, hogy nem akart. Azóta súlyos gondok és nehéz felada­tok tették próbára kormányzói erényeit és erejét. Nagyobbak voltak ezek a nagy fel­adatoknál is. A történelem nem Sziszifusz­­sorsát mérte rá, akinek mindent és örökké újra kell kezdenie, hanem Herkulesét, akire az egyik megoldott próbatétel után a másik vár. És megoldja őket sorra, dicsőségesen. Egy százfelé húzó, önmagával meghasonlott nemzet tekint feléje ezen az évfordulón és válik eggyé az ő tiszteletében és szeretetében. Nem fordult el tőlünk a magyarok Istene, hiszen Horthy Miklóst adta nekünk. ♦ Makray Lajosnak, a szentéletű papnak és le­gitimista politikusnak nincs mitől féltenie népszerűségét. Ezt makulátlan jelleme biz­tosítja neki. A zsidójavaslattal kapcsolatban a jobboldalról részesül benne a javaslat megszavazásáért, a baloldal részéről a meg­­bírálásáért. Szerinte a javaslat elhibázott, zavaros, bajt és súlyos károkat okoz, bele­ütközik az embernek kijáró igazságosságba, sérti a felekezeti elvet a faji elvvel, ellent­mond a faji elvnek a felekezeti elv. E meg­állapítások szerint el kellene vetnie, mert rossz, de megszavazza, mert zsidókérdés van, ezt pedig meg kell oldani. Rosszul is? Em­bertelenül is? A múlttal szakítva, hagyomá­nyos beivódott szellemmel s erkölccsel ellen­tétben is? Nem ellene szegeztük ezt a kér­dést, mert maga is vívódik vele. Emberrel áll szemben, mondja, akire ez a javaslat élet és halál kérdése, és ő, az érző ember, az is­tenes pap, a nemzetet szolgáló magyar, ha­lálra szavaz. Nem nehezítjük meg lelki vívó­dását. Nem jószántából teszi.­­ Nem tagadjuk meg Rajniss Ferenc képvi­selő úrtól elismerésünket, hogy síkra száll a bajbajutott barátért, testvérért, rokonért, hogy nem tudjuk, milyen kapcsolatot vállal velük nyilvánosan. Tény, hogy ők voltak, akik kifeszítették a vitorlát, melyből a zsidó­­törvény alkotásával ki akarták fogni a sze­let. A szelet talán nem fogták ki, hanem át­tették a vitorlát a másik hajóra. És ha ér­dem az elsőbbség, ezt az érdemet nem lehet elvitatni tőlük. Igaz, hogy nem ezért inter­nálták őket, de mégis őket internálták. El­végre az a csekélység, amit a törvény ellen elkövettek és annak az alkotmány ellen való elkövetésére szervezkedtek, ugyebár, eltörpül a nagy érdem mellett, melynek dicsőségében mások sütkéreznek. Teleki Pál gróf miniszterelnök a zsidókérdés súlyos feladatairól beszélt a fuzionált fővárosi pártok értekezletén Imrédy Béla teljes erejét felajánlotta felszólalásában a miniszter­­elnöknek. Egyesült a kormánypárt fővárosi szervezete és a ke­resztény községi párt s tagjai beléptek a Magyar Élet Pártjába A keresztény községi párt és a kormány­párt fővárosi szervezete kedden este fuzionált. A két párt egyesülése azon az intézőbizottt­­sági ülésen jött létre, amelyet a keresztény községi párt városház utcai helyiségében tar­tottak. Utána párttértekezlet volt, amelyen Csilléry András bejelentette, hogy az intéző­­bizottság a keresztény községi párt tagjaiul felvette Vállyi Lajos, vitéz Hajnóczy Béla, Kertész Elemér, Bényi Károly, Kövesligethy Miklós, Brózik Félix, Hüttl Károly, Szántay István, Schmidt Richárd, Katona János, Tóth Gábor, Hencz Lajos- Halter Károly, Nagy Ferenc, Darányi Gyula, Szentjóbi Staub Ele­mér, Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Nyáry Miklós, Bessenyey Zénó, vitéz Juhász Jenő, Kállay Tamás és Barta László törvényható­sági bizottsági tagokat, továbbá B­arczy Gá­bor felsőházi tagot, Tóth András országgyű­lési képviselőt, Ősz Béla dr.-t. Csilléry András elnök meleg szavakkal köszöntötte az új tagokat, majd Vállyi La­jos dr. szólt az előzményekről. Csilléry András ismertette a belépett bizottsági ta­gokkal kötött megállapodást, amelyhez a miniszterelnök is hozzájárult. Javaslatára az értekezlet tudomásul vette a megállapodást és ennek megfelelően a Keresztény Községi Párt nevét a Magyar Élet Keresztény Köz­ségi Pártja névre változtatta át. Kimondotta az értekezlet azt is, hogy a párt tagjai orszá­gos politikai vonatkozásban testületileg és egyénileg is belépnek a Magyar Élet Pártba. A megállapodás végrehajtására a kerületek­ben legkésőbb harminc napon belül kerül sor. Nagy tapsok közben jelentette be Csilléry András, hogy a párt vezére Teleki Pál gróf miniszterelnök lett, az elnöki tisztet pedig továbbra is ő (Csilléry) tölti be. Társelnö­kök lettek: Bednárz Róbert, Bényi Károly, Darányi Gyula, Homonnay Tivadar, Lázár Ferenc, Petrovácz Gyula. Helyettes elnök: Válly Lajos. Ügyvezető-aleliöl­: Cselényi Pá­­r. Ezenkívül több alelnököt kreáltak. Köz­ponti pártigazgató Nagy László dr., központi főtitkár pedig vitéz Hajnóczy Béla lett. T­eleki miniszterelnök és Imrédy Béla az új pártban Csilléry András felfüggesztette az értekez­letet, majd amikor nagy tapsok között Teleki Pál gróf miniszterelnök megjelent a párt­helyiségben, tovább folytatták a tanácsko­zást. A miniszterelnökkel együtt Imrédy Béla volt miniszterelnök is megjelent. Csilléry András hosszabb beszédben kö­szöntötte a miniszterelnököt, mint a párt ve­zérét. Visszapillantást vetett az elmúlt két évtizedre, kiemelte Wolff Károly, Gömbös Gyula és Imrédy Béla érdemeit és felaján­lotta az egész párt hathatós segítségét a mi­niszterelnöknek. Teleki Pál gróf miniszterelnök szintén hosszabb beszédet mondott. A miniszterelnök beszéde — Amikor bejöttem ide — kezdte Teleki miniszterelnök —, annyi ismerős arcot, annyi olyan barátot láttam, akivel húsz esztendő előtt együtt dolgoztam, hogy majdnem meg­fiatalodtam. Majdnem az az érzés fogott el, hogy talán itt az asztalnál fogom találni Wolff Károly barátomat. — Azt hiszem, hogy nemcsak nekem jut­nak eszembe ezek a régi idők, amikor az ő vezérlete alatt megkezdtük a küzdelmet és amikor mi Gömbös Gyulával főméltóságú urunk vezetése alatt Szegedről idejövet egye­sültünk valamennyien közös munkára. Ezt a munkát folytatjuk most is. — Csilléry őexcellenciája jellemezte az azóta elmúlt időket. Valahogyan megvolt az oka annak, hogy miért volt a dolgoknak ez az iránya, miért volt ez a hullámzása, miért Ára 16 fillér alakultak­ az első fellobbanásunk’ után —­ amely rövid ideig tartott — a dolgok úgy, hogy majdnem az volt a helyzet, hogy vé­delmi pozícióba kerülünk és miért jött ez a második előrenyomulásunk most, az utóbbi időben.­­ Az első időkben nagyon sokan azt hit­ték, hogy az első fellobbanás, a háborúra és a kommunizmusra következő keresztény visszahatás után visszatérünk a háború­­előtti idők folyamatába. Amikor azután jött a dekonjunktúra és világszerte látszott, hogy a háború által teremtett állapotok nem egy­szerűen a háborúnak a következményei, ha­nem sokkal nagyobb dolgot élünk át: a lel­kiség nagy válságát, amelynek a gazdasági problémák csak jelenségei voltak és követ­kezményei, a világháború pedig csak epizód, akkor kezdődött csak nagyobb fokban a lelki reakció, annak az erőnek igazi érvényesülése, amely nem a világháborúra volt válasz, ha­nem amely válasz volt a metoh­alizmusra a maga egészében. Ez a különbség jelentőségé­ben a háború utáni első és a mostani vissza­hatás között, annak ellenére, hogy a vezetők közül sokan már akkor látták ezt a helyze­tet, csak a világ nem látta. Ez a különbség a két időszak között és egyben ez a jellem­zése annak az új keresztény lendületnek, amelyben most vagyunk és amely nem a vi­lágháborúra, hanem a XIX. és XX. század elejei egész liberalizmusra és materializmusra való reakció. „Ez utolsó küzdelmünk a zsidósággal** — Ezzel összefügg az, amit szintén Csilléry András barátom mondott, hogy ez utolsó küzdelmünk a zsidósággal. Utolsó, de nem könnyű, nem három hónap alatt, nem hat hónap­ alatt, de nem is egy, vagy két év alatt lefolyó küzdelem, hanem nagy és hosszú, méreteiben is annak megfelelő küz­delem.­­ Már a zsidójavaslat indokolása is ki­emeli, de azóta is mondották többen, így Imrédy Béla őexcellenciája s magam is és még sokan mások, hogy itt évtizedes, vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett is­merni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhetjük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyil­vánvalóan olyan állapotot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális ren­dezéssel lehet orvosolni. Mi nem tehetünk erről. Nem állítom azt sem, hogy azok tehet­nek róla, akik 50 évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell, akár tehet róla valaki, akár nem. „Amire vállalkoztunk, nagy dolog** — Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba, ennek következtében világos az is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy dolog Nagy dologra vállalkoztunk és keményen áll­ni kell ezt a harcot. Nehézségekkel fog talán járni ez a harc, ezt sohasem titkoltuk és min­dig nyíltan megmondottuk. Meg is kell mon­dani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni a harcnak a nehézségeit, de minden harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a fele­lősök részére bajokkal, másokra nézve sebe­süléssel és még másokra nézve halállal is. Mindezt számbavéve is, a katona megy és megvívja a harcát. — Tehát nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem is a katonáékéval azonos veszedelmekkel, de igen sok tekintetben nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számol­nunk, amelyek ránk e harc során várnak. Ezt a harcot azonban állni kell. — S az, hogy itt olyanok találkozunk — mégpedig ma olyan helyzetben, hogy az or­szágnak az ügyeit elsősorban mi irányítjuk — akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, mindenesetre záloga an­nak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszánt­ság meg van és meg is marad. Az elmúlt húsz év — Az elmúlt húsz év alatt már mi is át­éltünk nehezebb időket, olyanokat is, ami-

Next