Ujság, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-01 / 224. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:­ Egy hónapra.................................... 4­0 pengő Negyedévre .......................................10.80 pengő Egész évre . . ..............................43.2­1 pengő Egyes szánj ára Bud­apesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap ..... ............16 fillér Vasárnap ............................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap.ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG KS. KIADÓHIVATAL: VI.. Aradi­ utca 8 TEL­E­F­O­N: *1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54. Budapest 02 postafiók 282. FIÓKKI ADÓHIV­ATAL KÖLC­­SÖNKÖNYVTÁR (Telefon:­131-628) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA VII., Erzsébet­ körút 43 szám (Hoyas-épület.­ Telefon: 222-405 és 137-955. Budapest, 1939 október 1. vasárnap * SZABADELVŰ NAPILAP *­­A XV. évfolyam, 224. szám Mi történt szombaton Teleki Pál gróf miniszterelnök hosszabb tanácsko­zást folytatott Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszterrel. A kormány rendeletet adott ki, amellyel a zsi­dók mezőgazdasági ingatlanának bejelentési kötelezettségét novem­ber elsejéig meghosszabbította. C­i­a­n­o gróf a német birodalmi kormány meg­hívására Berlinbe utazott. Az olasz külügyminiszter szombat délután hat órakor indult el, Berlinbe vasárnap este érkezik. M­o­s­c­e­c­k­i lengyel köztársasági elnök Raczkie­­wicz volt szenátusi elnök javára le­mondott államfői tisztéről. Az új lengyel államfő rendeletileg lemondatta a régi kor­mányt és új kormányelnökké Si­­korski tábornokot nevezte ki. A pápa fogadta a Hlond varsói bíboros­­érsek vezetésével nála megjelent lengyeleket és beszédet intézett hozzájuk. A német sajtó kiemeli a moszkvai egyezménynek sorsdöntő jelentőségét a béke és a háború szempontjából. P­á­r­i­s­b­a­n Hitler és­ Sztálin békekezdeménye­zését „egyszerű megfélemlítésnek tekintik. A francia és az angol kormány közösen foglal majd állást a moszkvai német-szovjet megegye­zéssel szemben. Svájci lap szerint a moszkvai döntések „új ar­culatot adnak majd Délkelet-Európá­­nak". A nyugati fronton teljes a csend, csupán járőrtevé­kenységet jelentenek. Az angol lapok kiemelik, hogy a szovjet nyugaton fenntartja semlegességét. Az a­n­g­o­l - f­r­a­n­c­i­a -t­ö­r­ö­k szerződés végleges tervezetét ki­dolgozták. A Skagerrak- és a Kattegat­szorosban a német hadihajók 45 ha­jót kutattak át sugárut keresve és a hajók egy részét elfogták. Aláírta az új román miniszterelnök a német­román kereskedelmi szerződést. A szovjet felfüggesztette Angliába irányuló petróleumszállítását. CIANO GRÓF BERLINBE UTAZOTT Moscicki lengyel köztársasági elnök lemondott. Az új elnök: Raczkiewitz, az új miniszterelnök Sikorski tábornok. Az újlengyel kormány Párisban alakult meg. A jövő héten összeül a német birodalmi gyűlés A moszkvai német-szovjet egyezmények visszhangja A külpolitika szombati napjának legfon­tosabb eseménye az a római jelentés, hogy Ciano gróf olasz külügyminiszter vasárnap Berlinbe érkezik. Az első moszkvai egyezmény jelentette, hogy Németország és a szovjet kö­zös fáradozásaikat a béke elérésére fordít­ják, „adott esetben más baráti hatalmakkal egyetértésben“. Utaltunk rá, hogy itt első­sorban Olaszországra kell gondolni, amely­nek miniszterelnöke eddig is olyan nagy­arányú akciót fejtett ki a békéért. A válasz, amely Olaszország békeakciójára ezidáig angol és francia részről elhangzott, mereven elutasító volt és ez a felfogás nem változott meg a moszkvai egyezményben foglalt béke­óhaj nyilvánosságra kerülésével. A moszkvai hármas német-szovjet egyezmény megkötése mindenesetre olyan nagyjelentőségű ese­mény, amelyre nem szokás rögtön reagálni, hanem eltart egy ideig, amíg az új tényeket magába fogadja és megfontolja a világ. A választ is alaposan meg kell gondolni és ezért az angol-francia nyilatkozat is késik annál is inkább, mert a két állam közösen foglal majd állást a moszkvai egyezmé­nyekkel szemben. Azonban sem Anglia, sem Franciaország részéről nem árulják el, hogy a dolog meglepte őket és hangoztatják, hogy ezzel a megegyezéssel már eleve számot ve­tettek. Illetékes francia körökben azt mondják, hogy Németország és a szovjet diplomáciai együttmaradása előrelátható volt, viszont a moszkvai megegyezés nem utal arra — mondják Párisban —, hogy az együtt­működés a katonai térre is kiterjed. Páris szerint Hitler és Sztálin békekezdeménye­zése „megfélemlítési kísérlet“, „cinikus pró­bálkozás“, amelyet Páris politikai és diplo­máciai körei egyhangúan elutasítanak. Ezzel szemben a szombati német sajtó utal a szerződés ama szavaira, melyek közük, hogy ha a nyugati hatalmak folytatják a háborút, akkor Németország Oroszországgal fog ta­nácskozni a „szükséges rendszabályokról“. Hangsúlyozzák a német lapok, hogy lesznek formák és lehetőségek, miként nézzenek szembe ezzel a háborúval. A Deutsche All­gemeine Zeitung a megindítandó békeakció jelentőségét arra hivatkozva emeli ki, hogy Oroszországhoz, a legnagyobb semleges államhoz és Olaszországhoz, a másik semle­ges nagyhatalomhoz, még az egész délkeleti terület békeakarata és bizalma járul. Dél­­kelet-Európa csakugyan szigorú semlegességi politikát követ és ez, amióta a lengyel­­országi hadjárat véget ért és a hadviselés súlypontja nyugatra helyeződött át, mint a Neue Zürcher Zeitung írja, még jobban megszilárdult. A balkáni államok béke­­vágyát a leghatározottabban Macsek fejezte ki legújabb nyilatkozatában, azt mondva, hogy „a kis államoknak meg kell őrizniük semlegességüket, mert különben könnyen megsemmisülhetnek akkor is, ha véletlenül a győztes oldalán állanak és a jugoszlávok­­nak közös érdekük, hogy mindenáron meg­óvják a békét“. A szovjet befolyása Közép- Európában és a Balkán felé a moszkvai egyezmények által megnövekedett és a Pravda rámutat arra, hogy „a lengyel állam összeroppanása egyúttal annak a politikának összeomlását is jelenti, amelyet a lengyel kalandot támogató kormányok folytattak, amidőn egymást felbiztatták és belevetették magukat az esztelen és bűnös háborúba“. A béke reményét látszik erősíteni az, hogy nemcsak a nyugati fronton szűnt meg úgyszólván minden haditevékenység, hanem a héten a tengeralattjárók tevékenysége is alábbhagyott. Mindenesetre — mint a Rela­­zioni Internazionali írja—, még van idő arra, hogy nyugaton elkerüljék a borzalmas összecsapást, most, amikor Németország már abban a helyzetben van, hogy óriási tömegű hadosztályait a nyugati arcvonalon vetheti harcba, mert — amint egy német lap írja — „Lengyelország nincs többé“. A lengyel tragédiának egyik akkordja, hogy Moscicki Ignác, 1926 óta lengyel köztársa­sági elnök, lemondott. Nemes emberi jel­lemvonásai és tudományában való kiváló­sága emelték nemzete élére. Pilsudski aján­latára választották meg, s amíg a marsall élt, az aktív politikától meglehetősen távoltartotta magát. Csak Pilsudski Halála után lépett az előtérbe, mégpedig mint az ő politikájának folytatója, amennyiben a marsall által kötött német-lengyel egyez­ményt ő fejlesztette barátsági szerződéssé. Lengyelország összeomlása után — mint ismeretes — Romániába menekült és itt egy fürdőhelyen internálták. Lemondása és utódjának kinevezése Raczkiewicz volt sze­nátusi elnök személyében azt a célt szol­gálja, hogy Raczkiewicz és az általa kineve­zett Sikorski tábornok F­ranciaországban megalakíthassa a kormányt. Moscicki volt elnök, Becie volt külügyminiszter, Rydz- Smigly tábornagy és a lengyel kormánynak Romániába menekült más tagjai ugyanis nem utazhatnak el innen, mert a német kormány közölte Bukaresttel, hogy a sem­legesség súlyos megsértésének tekintené, ha a román kormány megengedné, hogy ezek az államférfiak továbbutazzanak. Raczkiewicz László ötvenötéves, a világ­háborúban orosz tartalékos tiszt volt, 1917- ben, a fordulat után, egyik megteremtője volt az Oroszországban felállított lengyel hadse­regnek. Pilsudski csakhamar hadiszállására­ hívta és ettől fogva tevékeny szerepe volt a lengyel köztársaság megszervezésében. Pol­gári kormányzó volt Minskben, Vilnában, utóbb pozeni vajda. Többször viselt minisz­teri tárcát. Mint a régi ezredes-csoport tag­ját, Rydz-Smight tábornagy nem kedvelte, de Lengyelországban azért mindig nagy volt a tekintélye. Míg ő Pilsudski híve maradt, Si­korski Pilsudski ellenfelének számított. Az 1920-as háborúban egy hadsereget vezetett az oroszok ellen, de mint hadügyminiszter, 1923-ban­ összekü­lönbözött Pilsudskival, a felső katonai hatóságok átszervezése dolgá­ban. 1928-ban aztán ki is vándorolt Párisba. Mindig nagy francia­ barát volt és könyvéhez Fach marsall írt bevezetést. Nagy szerepe volt a Lengyelországban most lefolyt hadművele­tekben, ő vezette a Lengyelország déli részé­ben küzdő lengyel haderőt. Lembergből ve­zette az ellenállást, de az orosz támadás hí­rére, belátva, hogy a további harc hiábavaló, Romániába menekült és onnan az új lengyel köztársasági elnökkel együtt még idejében sikerült Párisba jutnia. Az általa vezetett déli hadsereg és a Kubna körül harcoló lengyel haderő tartotta magát aránylag a legtovább. A francia lapok hosszú cikkekben áldoznak a lengyelek hősiességének és részletes jelen­tésekben számolnak be Varsó utolsó óráiról. A német csapatok még nem vonultak be a városba, mert a sok lengyel katona lefegy­verzése és elszállítása hosszú időt vesz igénybe. Németországban hét napig lobogó­­díszt ölt minden középület és a birodalmi gyűlés egybeül, hogy meghallgassa Hitler nyi­latkozatát. Ciano gróf berlini látogatása Róma, szeptember 30. (Stefani) Ciano gróf olasz külügyminiszter a német birodalmi kor­mány meghívására, szombaton délután hat órakor elutazott Berlinbe, ahová vasárnap dél­után érkezik meg. A pályaudvaron búcsúztatá­sára több miniszter és államtitkár jelent meg, továbbá a római német nagykövet és a külügy­minisztérium több magasrangú tisztviselője. (MTI) középü­leteket a küszöbönálló varsói német be­vonulás alkalmából. A bevonulás napját a sajtó és a rádió útján bűzlik. A lakosságot felhívják, hogy a középületek­hez hasonlóan házait lobogózza fel. (MTI) Jövő hétre összehívják a birodalmi gyűlést Berlin, szeptember 30. (Német Távirati Iroda) A jövő héten összehívják a német birodalmi gyűlést, hogy meghallgassa a kormány nyilat­kozatát. (MTI) Mussolini beszéde Róma, szeptember 30. Stefani) A Duce este fogadta a genovai fascista szervezetek vezetőit. Mussolini emlékeztetett múltesztendei genovai tartózkodására, majd kifejtette, hogy Genova a kereskedők, a katonák és bátor hajósok városa, Kolumbus Kristóf és Mazzini városa, amely döntő szerepet játszott az olasz egység megte­remtésében. A Duce ezután kifejtette, hogy Olaszország most az előkészületek időszakában van. Majd utalt százados pozíciókra, amelyek meginognak. Az olaszokat — folytatta a Duce — törhetetlen realizmus vezérli. Mi a mi érdekeinkért harco­lunk, azért, hogy elérjük eszményeinket és meg­oldjuk történelmi problémáinkat. E problémák egyike a Földközi-tenger. A Duce végül azokról a feladatokról beszélt, amelyek a fascista pártra az előkészületeknek ebben az időszakában hárulnak. A Ducét a küldöttség lelkesen ünnepelte. Ugyan­úgy a Venezia-téren időközben összegyűlt tömeg is­. Mussolini megjelent az erkélyen és római üdvözlettel intett köszönetét (MTI.) Hét napra fellobogózzák a német középületeket Berlin, szeptember 30. (Német Távirati Iroda) Hitler vezér elrendelte, hogy hétnapi időtar­tamra lobogózzák fel az egész birodalomban a Ara 32 fillér Moscicki elnök lemon­dott Raczkiewicz volt szenátusi elnök javára London, szeptember 30. (Havas) Moscicki lengyel köztársasági elnök lemondott Raczki­­wicz volt szenátusi elnök, volt vilnni vajda és volt miniszter javára, aki 1918 januárjában és februárjában megszervezte Oroszországban a lengyel légiót. (MTI) Sikorski tábornok az új lengyel miniszterelnök Pak­s, szeptember 30. (Havas) Az új lengyel köztársasági elnök rendeleti után lemondatta a lengyel kormányt. Az új kormányelnök Si­korski tábornok. (MTI) Raczkiewicz eskütétele Páris, szeptember 30. (Havas) A párisi len­gyel nagykövetség hivatalosan közli: Moscicki Ignác egyetemi tanár, a lengyel köztársaság elnöke. 1939 szeptember 30-án be­jelentette lemondását. Kutyban (Lengyelország)

Next