Ujság, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK* Egy Mntpri . .. . .............. ,« i 'tQ pengS Negyedévre • • IS.— peng* Egfa« ívre M­— Pengi Rcryc* Kém­ér* Budapesten, fidéken és a pálya­udvarokon hétköznap......................18 fillér Vasárnap ...............................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap.­­ _____óra_____pora­­ / SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI.. Aradi­ utca 8 TELEFON:­­1-20­7-57, 1-207-58, 1-207-55, 1-207-51.. Budapest 62. postaitól 282. FIÓKKIADÓI H­IVATAL KO I.I. SÓN KÖNYVTÁR (Telefon: 1-816-2­0 UTAZÁS­ ÉS MENETJEGYIRODA Telefon: 1-316-23 és 1-379-55 VII.. Erzsébet körút 43 szám (Roval-épüllet.) Budapest, 1939 január 1. vasárnap ^ SZABADELVŰ NAPILAP ^ XV. évfolyam, 1. szám ■ Mi történt szombaton B. u. a. k, az Újság minden olvasójának. Horthy Miklós kormányzót a hagyományos szokásoknak megfe­lelően üdvözlik az újév alkalmából. A magyar kormány jókívánságait Im­­rédy Béla miniszterelnök tolmácsolja a kormányzó előtt, a főváros üdvözlő küldöttségét Karafiáth Jenő főpolgár­mester és Szendy Károly polgármes­ter vezeti. Eckhardt Tibort, a kisgazdapárt vezérét, az újév alkal­mából január 2-án üdvözli pártja. Eckhardt Tibor hosszabb beszédben válaszol az üdvözlésre. Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter január 5 én a­zNEP értekezletén ismerteti a föld­birtokreform-javaslatot. A z s i d ó ] a v a s I a t részleteit január 9-én tárgyalják a NEP albizottságai és zsidóbizottsága. Chamberlain újévi üzenetében kifejezte azt a re­ményét, hogy „az új esztendő nem­csak békés, hanem boldog év lesz mindenkire nézve". Mussolini a Daily Mail jelentése szerint az an­gol miniszterek római látogatásán be­jelenti az abessziniai vasút feletti ren­delkezést, a Szuezi-csatorna igazgatá­sában való részvételt és Dzsibutiban szabad kikötőt követel Franiaország­­tól. Chamberlain a pápánál főképpen a menekültek problémájáról fog tanácskozni. Óriási légi ütközet a spanyol Granadella város felett. A japán kormány újévi üzenete Japán ama feladatát hangsúly­ozza, hogy „megszabadítsa a Távol-Kelet államait bilincseiktől". Barátságos légkörben folytak le a német-angol tengerészeti megbeszélések Londonban. Londonban azt hiszik, hogy Hitler a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesz­tusra készül. Here Belisha angol hadügyminiszter Strassburgból Párisba érkezett. Damaszkuszban a diákság tüntetést rendezett Szíria függetlensége mellett. Svájc lázas sietséggel hajtja végre egymil­liárdos fegyverkezési programmját. Feloszlatták az osztrák és a német menekültek li­gáját Cseh-Szlovákiában. Ne csináljunk mérleget az 1938-as esztendőről és ne biztassunk, vagy riasz­­szunk senkit az új év valószínű eshető­ségeinek kecsegtetésével. Az emberiség életének szabálytalan mozgalmai nem alkalmazkodnak a nap és föld pályájá­hoz, s nem tartanak leltározási szünetet a Gregoriánus naptári év végén. Ese­mények, folyamatok, irányzatok és vég­zetes áramlások kellős közepén va­gyunk. Lassúbb, tartósabb, homogénebb időkben, amikor évtizedekből kerültek ki a korszakok, nem volt egészen fele­lőtlen kísérlet szaggatott vonalakkal megrajzolni a várható fejlődés pályáját. Ám ma, amikor szinte minden újabb államférfi­ szónoklat új korszakot nyit meg, az asztrológus babonás, vagy gé­zengúz bátorsága kellene ahhoz, hogy nem is egy év, csak az elkövetkezendő hét történeteivel előrelátható tény­ek­­ként számoljunk. A fejlődés grafikonját hullámvonalak­kal lehet ábrázolni., — az­ elmúlt év grafikonja sokkal inkább hasonlít a tek­tonikus földrengések, éles szögekben és nagy kilengésekben lerajzolódó szeiz­mográfiára. 1938 Szilveszter éjszakáján semmiféle jele sincs, hogy ezek az éles szögek és kilengések holnap reggel a fejlődés hullámvonalává szelídülnek. A tendencia az egész világon 1939 hajna­lán is változatlan,­­ alig lepne meg már valakit, ha akár újév reggele olyan fordulatot hozna, amilyenre Szilveszter este még nem számított senki. * Az elmúlt év a korlátlan lehetőségek éve volt, amelynek során történtek cso­dával határos, pozitív és boldogító válto­zások is. Ilyen változás volt a magyar határok igazságtalanságának jóformán órák alatt bekövetkezett jóvátétele. De voltak negatív értékű fordulatok is, ugyanilyen villámgyorsak és váratlanok: Európában és Amerikában például nem egyszer történt meg 1938-ban, hogy akik reggel még szabadok voltak, estére szolgák lettek és akik este még birtoká­ban voltak emberi méltóságuk és pol­gári joguk teljességének, reggelre meg­­alázottakká és kitaszítottakká váltak. Ám éppen, mert mindez gyakran órák, sőt pillanatok alatt történt, elméletben és lélektanilag föltehető, hogy e viha­rosan rögtönzött átalakulásokat akár a következő napon ugyanolyan viharosan rögtönzött átalakulások ellensúlyozhat­ják. Egy korszakról, amelyben minden megtörténhetik és mindennek az ellen­kezője újév napján nem lehet pilla­natnyi helyzetképnél nagyobb távlatú képet adni. Guglielmo Ferrero, aki ko­runkat az 1803-tól 1915-ig tartó napó­leoni epochával állítja párhuzamba, ezt írja: „Nincs olyan tárgyismeret, logikai tisztánlátás vagy megérzés, — és nincs olyan anak'"' m, amelynek alapján a részletei­t'étkeztetni lehetne arra. I felvonásnak ki, v milyen irányban 1939 Irja Zsolt Béla bonyolítja a cselekményt. A végső ki­fejtés azonban nem kétséges Most nem óhajtunk erről a végső ki­fejlődésről írni. De bizonyos, hogy aki az elmúlt év előzményei és a mai napon számbavehető eredmények és sikerek alapján azt hiszi, hogy nincs több fel­vonás, éppen azt a „dinamizmusnak" nevezett szeszélyes „kererőt" nem veszi figyelembe, amelynek a felvonás happy endjét köszönheti. E folyton változó s a villámgyors változás híveit is frappí­­rozó időben a féktelen biztonságérzet­nek épp úgy nincs reális alapja, mint az alulkerültek féktelen defetizmusá­­nak. A mai világ hatalmasai kétségkívül jól teszik, ha megtanulnak kételkedni, a kor elnyomottainak pedig most kell megtanulniok a türelmet a türelem végső határán túl is. Mert nem bizonyos, hogy aki 1939 január elsején győzött, egész év­ben győzni fog s nem bizonyos, hogy aki 1939 január elsején a tanácstalan­ságban és reménytelenségben a halállal barátkozik, menthetetlenül el fog pusz­tulni. Amint mondottuk, kalkulálni nem lehet s aki a hivatásos jósok szerelmes nőknek való artista-produkciójához ha­sonlóan a politikában jósolni mer, meg­érdemli Vörösmarty epigrammáját. Másnak bölcs, te korán érett szűköse, ki vagy te? Csak te, az élni tudó, csak te, a honfi magad? És te, jövök látója? Szegény! A csillogókor nézd: Egy sincs, mely gúnnyal nem moslyogna reád. Európa és Amerika házfalaira például az elmúlt évben sokféle nyelven fel­­íródott a fanatizmus és a demagógia jóslata: 1938 a miénk! A csillagok most bizonyára gúnnyal mosolyognak, amikor a jósok a harmincnyolcat kré­tával kijavítják harminckilencre. Az örök csillagok mosolyoghatnak is, ám mi nem mosolygunk, mert — ismételjük — olyan korban élünk, amelyben minden lehetséges és mindennek az ellenkezője. Az ólomöntők például, akik Szilveszter éjszakáján is bizonyára több „Schichte"­­ben dolgoztak — a fegyvergyárosok, szen­tül hiszik, hogy 1939 az övék: a hábo­rúé, vagy jobb hijján a polgárháborúé. A pacifisták azt hiszik, hogy 1939 a ke­selyűké. Az utópista rémlátók,­­ hogy a kecskéké, amelyek füvet legelnek a városok és kultúrák romhalmazai kö­zött. A jobboldaliak azt hiszik, hogy a jobboldaliaké, a baloldaliak, hogy a bal­oldaliaké. A fehérek, hogy a fehéreké, a sárgák, hogy a sárgáké. Kié lesz vár­jon ezek után 1939? Nem tudjuk kié lesz, — de igen is, tudjuk, hogy ezer év után kinek jár?. . . *­i . Nem fajnak, nem felekezeteknek jár, hanem a magyar népnek. A „pauper immortalis“-nak,­­ a halhatatlan sze­génynek, akit nem most képeztek át a munkára, hanem ezer éve túrja egy­­ halat kenyérért a földet, fur­farog, iparkodik és kereskedik. Im­­rédy miniszterelnök az év utolsóelőtti napján tartott beszédében maga is fel­ajánlotta ezt az évet a magyar népnek. Nem kételkedünk, hogy sajátos eszméi és elvei szerint egész lelkesedésével és készségével. Fegyelmet és reformot ajánlott fel nekik é s mi, akik liberá­­lis demokraták lévén, nem tudunk el­­ képzelni szabadságot fegyelem nélkül, magától értetődően nem óhajtjuk de­­struálni a fegyelem programmját. Ám mégis meg kell mondanunk: a ma­gyar nép 1848-ig, kilencszáz évig jófor­t­mán csak a fegyelem „áldásában" ré­­­szesült, de 1848-tól napjainkig még vi­szonylagosan is kevés szabadságban és reformban. Ezt a népet jobbágyként fegyelmezték urai, magyarként fegyel­­­mezték a törökök és az osztrákok s ha néha megpróbálta lerázni magáról a fegyelmet, hogy megszerezze a szabad­ságát s a szabadság révén megreformálja nyomorúságos életét, utólag megismer­hette a Carolfiák, Kolonicsok és Hay­­nauk vasfegyelmét... A magyar nép tehát történelme során alaposan kijárta a fegyelem iskoláját s ugy­ véljük, most sem az elsőrendű feladat megtanítani arra, amit úgyis jobban tud a kelleténél: hogyan kell csöndben tűrni, várni, en­gedni és engedelmeskedni, egy sürgős népi reformpolitikának, amely végre va­­lahára valóban a magyar tömegeket akarja civilizált állampolgári rangra föl­emelni, szerintünk sokkal inkább az lenne a feladata, hogy módot és alkalmat ad­jon, hogy a nép megtanulja és meg­szokja, hogyan kell szabadnak lenni s hogyan kell a szabad társadalom ön­kéntes fegyelmén alapuló alkotmányos önrendelkezési jogával önmagát kormá­nyozni, önmagának törvényeket hozni, önmaga jogtalanságán, kenyörtelensé­­gén és műveletlenségén segíteni. Is­merjük be, hogy erre valóban népi, — vagy más időkben használt mű­szóval — demokratikus reformpolitikára eddig még sohasem került sor — holott amíg a magyar nép szabadságát nem adagolják bővebben a fegyelemnél, még csak azt sem lehet pontosan megálla­pítani, hogy a reform, amellyel segíteni akarnak rajta, valóban az a gyógy­szer-e, amely a pillanatnyilag legjobban sajgó szenvedését enyhíti; az a válto­­zás-e, amelyre helyzeténél fogva legsür­gősebben szüksége van? * A miniszterelnök a második zsidó­törvény beterjesztése óta látszólag okkal teheti fel a kérdést: milyen alapon avatkozik bele az az újság, amely libe­rális meggyőződésénél fogva a zsidó népcsoporthoz tartozó polgárok és mun­kások sérelmeit és fájdalmait is kép­viseli, a magyar nép dolgába, a magyar népi r­eformpolitika méreteibe és formá­jába? Mi erre a kérdésre tiszteletteljesen azt válaszoljuk, hogy ennek a nép­csoportnak túlnyomó része évszázados Ára 12 lei

Next