Ujság, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK* Egy Mntpri . .. . .............. ,« i 'tQ pengS Negyedévre • • IS.— peng* Egfa« ívre M— Pengi Rcryc* Kémér* Budapesten, fidéken és a pályaudvarokon hétköznap......................18 fillér Vasárnap ...............................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. _____óra_____pora / SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI.. Aradi utca 8 TELEFON:1-207-57, 1-207-58, 1-207-55, 1-207-51.. Budapest 62. postaitól 282. FIÓKKIADÓI HIVATAL KO I.I. SÓN KÖNYVTÁR (Telefon: 1-816-20 UTAZÁS ÉS MENETJEGYIRODA Telefon: 1-316-23 és 1-379-55 VII.. Erzsébet körút 43 szám (Roval-épüllet.) Budapest, 1939 január 1. vasárnap ^ SZABADELVŰ NAPILAP ^ XV. évfolyam, 1. szám ■ Mi történt szombaton B. u. a. k, az Újság minden olvasójának. Horthy Miklós kormányzót a hagyományos szokásoknak megfelelően üdvözlik az újév alkalmából. A magyar kormány jókívánságait Imrédy Béla miniszterelnök tolmácsolja a kormányzó előtt, a főváros üdvözlő küldöttségét Karafiáth Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester vezeti. Eckhardt Tibort, a kisgazdapárt vezérét, az újév alkalmából január 2-án üdvözli pártja. Eckhardt Tibor hosszabb beszédben válaszol az üdvözlésre. Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter január 5 én azNEP értekezletén ismerteti a földbirtokreform-javaslatot. A z s i d ó ] a v a s I a t részleteit január 9-én tárgyalják a NEP albizottságai és zsidóbizottsága. Chamberlain újévi üzenetében kifejezte azt a reményét, hogy „az új esztendő nemcsak békés, hanem boldog év lesz mindenkire nézve". Mussolini a Daily Mail jelentése szerint az angol miniszterek római látogatásán bejelenti az abessziniai vasút feletti rendelkezést, a Szuezi-csatorna igazgatásában való részvételt és Dzsibutiban szabad kikötőt követel Franiaországtól. Chamberlain a pápánál főképpen a menekültek problémájáról fog tanácskozni. Óriási légi ütközet a spanyol Granadella város felett. A japán kormány újévi üzenete Japán ama feladatát hangsúlyozza, hogy „megszabadítsa a Távol-Kelet államait bilincseiktől". Barátságos légkörben folytak le a német-angol tengerészeti megbeszélések Londonban. Londonban azt hiszik, hogy Hitler a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesztusra készül. Here Belisha angol hadügyminiszter Strassburgból Párisba érkezett. Damaszkuszban a diákság tüntetést rendezett Szíria függetlensége mellett. Svájc lázas sietséggel hajtja végre egymilliárdos fegyverkezési programmját. Feloszlatták az osztrák és a német menekültek ligáját Cseh-Szlovákiában. Ne csináljunk mérleget az 1938-as esztendőről és ne biztassunk, vagy riaszszunk senkit az új év valószínű eshetőségeinek kecsegtetésével. Az emberiség életének szabálytalan mozgalmai nem alkalmazkodnak a nap és föld pályájához, s nem tartanak leltározási szünetet a Gregoriánus naptári év végén. Események, folyamatok, irányzatok és végzetes áramlások kellős közepén vagyunk. Lassúbb, tartósabb, homogénebb időkben, amikor évtizedekből kerültek ki a korszakok, nem volt egészen felelőtlen kísérlet szaggatott vonalakkal megrajzolni a várható fejlődés pályáját. Ám ma, amikor szinte minden újabb államférfi szónoklat új korszakot nyit meg, az asztrológus babonás, vagy gézengúz bátorsága kellene ahhoz, hogy nem is egy év, csak az elkövetkezendő hét történeteivel előrelátható tényekként számoljunk. A fejlődés grafikonját hullámvonalakkal lehet ábrázolni., — az elmúlt év grafikonja sokkal inkább hasonlít a tektonikus földrengések, éles szögekben és nagy kilengésekben lerajzolódó szeizmográfiára. 1938 Szilveszter éjszakáján semmiféle jele sincs, hogy ezek az éles szögek és kilengések holnap reggel a fejlődés hullámvonalává szelídülnek. A tendencia az egész világon 1939 hajnalán is változatlan, alig lepne meg már valakit, ha akár újév reggele olyan fordulatot hozna, amilyenre Szilveszter este még nem számított senki. * Az elmúlt év a korlátlan lehetőségek éve volt, amelynek során történtek csodával határos, pozitív és boldogító változások is. Ilyen változás volt a magyar határok igazságtalanságának jóformán órák alatt bekövetkezett jóvátétele. De voltak negatív értékű fordulatok is, ugyanilyen villámgyorsak és váratlanok: Európában és Amerikában például nem egyszer történt meg 1938-ban, hogy akik reggel még szabadok voltak, estére szolgák lettek és akik este még birtokában voltak emberi méltóságuk és polgári joguk teljességének, reggelre megalázottakká és kitaszítottakká váltak. Ám éppen, mert mindez gyakran órák, sőt pillanatok alatt történt, elméletben és lélektanilag föltehető, hogy e viharosan rögtönzött átalakulásokat akár a következő napon ugyanolyan viharosan rögtönzött átalakulások ellensúlyozhatják. Egy korszakról, amelyben minden megtörténhetik és mindennek az ellenkezője újév napján nem lehet pillanatnyi helyzetképnél nagyobb távlatú képet adni. Guglielmo Ferrero, aki korunkat az 1803-tól 1915-ig tartó napóleoni epochával állítja párhuzamba, ezt írja: „Nincs olyan tárgyismeret, logikai tisztánlátás vagy megérzés, — és nincs olyan anak'"' m, amelynek alapján a részleteit'étkeztetni lehetne arra. I felvonásnak ki, v milyen irányban 1939 Irja Zsolt Béla bonyolítja a cselekményt. A végső kifejtés azonban nem kétséges Most nem óhajtunk erről a végső kifejlődésről írni. De bizonyos, hogy aki az elmúlt év előzményei és a mai napon számbavehető eredmények és sikerek alapján azt hiszi, hogy nincs több felvonás, éppen azt a „dinamizmusnak" nevezett szeszélyes „kererőt" nem veszi figyelembe, amelynek a felvonás happy endjét köszönheti. E folyton változó s a villámgyors változás híveit is frappírozó időben a féktelen biztonságérzetnek épp úgy nincs reális alapja, mint az alulkerültek féktelen defetizmusának. A mai világ hatalmasai kétségkívül jól teszik, ha megtanulnak kételkedni, a kor elnyomottainak pedig most kell megtanulniok a türelmet a türelem végső határán túl is. Mert nem bizonyos, hogy aki 1939 január elsején győzött, egész évben győzni fog s nem bizonyos, hogy aki 1939 január elsején a tanácstalanságban és reménytelenségben a halállal barátkozik, menthetetlenül el fog pusztulni. Amint mondottuk, kalkulálni nem lehet s aki a hivatásos jósok szerelmes nőknek való artista-produkciójához hasonlóan a politikában jósolni mer, megérdemli Vörösmarty epigrammáját. Másnak bölcs, te korán érett szűköse, ki vagy te? Csak te, az élni tudó, csak te, a honfi magad? És te, jövök látója? Szegény! A csillogókor nézd: Egy sincs, mely gúnnyal nem moslyogna reád. Európa és Amerika házfalaira például az elmúlt évben sokféle nyelven felíródott a fanatizmus és a demagógia jóslata: 1938 a miénk! A csillagok most bizonyára gúnnyal mosolyognak, amikor a jósok a harmincnyolcat krétával kijavítják harminckilencre. Az örök csillagok mosolyoghatnak is, ám mi nem mosolygunk, mert — ismételjük — olyan korban élünk, amelyben minden lehetséges és mindennek az ellenkezője. Az ólomöntők például, akik Szilveszter éjszakáján is bizonyára több „Schichte"ben dolgoztak — a fegyvergyárosok, szentül hiszik, hogy 1939 az övék: a háborúé, vagy jobb hijján a polgárháborúé. A pacifisták azt hiszik, hogy 1939 a keselyűké. Az utópista rémlátók, hogy a kecskéké, amelyek füvet legelnek a városok és kultúrák romhalmazai között. A jobboldaliak azt hiszik, hogy a jobboldaliaké, a baloldaliak, hogy a baloldaliaké. A fehérek, hogy a fehéreké, a sárgák, hogy a sárgáké. Kié lesz várjon ezek után 1939? Nem tudjuk kié lesz, — de igen is, tudjuk, hogy ezer év után kinek jár?. . . *i . Nem fajnak, nem felekezeteknek jár, hanem a magyar népnek. A „pauper immortalis“-nak, a halhatatlan szegénynek, akit nem most képeztek át a munkára, hanem ezer éve túrja egy halat kenyérért a földet, furfarog, iparkodik és kereskedik. Imrédy miniszterelnök az év utolsóelőtti napján tartott beszédében maga is felajánlotta ezt az évet a magyar népnek. Nem kételkedünk, hogy sajátos eszméi és elvei szerint egész lelkesedésével és készségével. Fegyelmet és reformot ajánlott fel nekik é s mi, akik liberális demokraták lévén, nem tudunk el képzelni szabadságot fegyelem nélkül, magától értetődően nem óhajtjuk destruálni a fegyelem programmját. Ám mégis meg kell mondanunk: a magyar nép 1848-ig, kilencszáz évig jófortmán csak a fegyelem „áldásában" részesült, de 1848-tól napjainkig még viszonylagosan is kevés szabadságban és reformban. Ezt a népet jobbágyként fegyelmezték urai, magyarként fegyelmezték a törökök és az osztrákok s ha néha megpróbálta lerázni magáról a fegyelmet, hogy megszerezze a szabadságát s a szabadság révén megreformálja nyomorúságos életét, utólag megismerhette a Carolfiák, Kolonicsok és Haynauk vasfegyelmét... A magyar nép tehát történelme során alaposan kijárta a fegyelem iskoláját s ugy véljük, most sem az elsőrendű feladat megtanítani arra, amit úgyis jobban tud a kelleténél: hogyan kell csöndben tűrni, várni, engedni és engedelmeskedni, egy sürgős népi reformpolitikának, amely végre valahára valóban a magyar tömegeket akarja civilizált állampolgári rangra fölemelni, szerintünk sokkal inkább az lenne a feladata, hogy módot és alkalmat adjon, hogy a nép megtanulja és megszokja, hogyan kell szabadnak lenni s hogyan kell a szabad társadalom önkéntes fegyelmén alapuló alkotmányos önrendelkezési jogával önmagát kormányozni, önmagának törvényeket hozni, önmaga jogtalanságán, kenyörtelenségén és műveletlenségén segíteni. Ismerjük be, hogy erre valóban népi, — vagy más időkben használt műszóval — demokratikus reformpolitikára eddig még sohasem került sor — holott amíg a magyar nép szabadságát nem adagolják bővebben a fegyelemnél, még csak azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy a reform, amellyel segíteni akarnak rajta, valóban az a gyógyszer-e, amely a pillanatnyilag legjobban sajgó szenvedését enyhíti; az a változás-e, amelyre helyzeténél fogva legsürgősebben szüksége van? * A miniszterelnök a második zsidótörvény beterjesztése óta látszólag okkal teheti fel a kérdést: milyen alapon avatkozik bele az az újság, amely liberális meggyőződésénél fogva a zsidó népcsoporthoz tartozó polgárok és munkások sérelmeit és fájdalmait is képviseli, a magyar nép dolgába, a magyar népi reformpolitika méreteibe és formájába? Mi erre a kérdésre tiszteletteljesen azt válaszoljuk, hogy ennek a népcsoportnak túlnyomó része évszázados Ára 12 lei