Ujság, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Szerda, ma január a ÚJSÁG ISTEN VELE,BÍRÓ ÚR! Az új év napján teljesítettek utoljára az igazságszolgáltatás emelvényein tiszti szolgálatot azok a bírák és ügyészek, akiket a törvény rendelkezése távozásra kényszerített. Nem árt ezen a napon visszaemlékezni bizonyos dolgokra. Eb­ben az évben volt hetven esztendeje, hogy Deák Ferenc szive sugallatára megalkotta a magyar törvényhozásban a birói függetlenséget és elmozdíthatat­­lanságot. Megalkotta azért, mert szívé­ben égett a közel harminc év előtti Wesselényi-, Kossuth-, Lovassy László­­bűnperek emléke, amelyekben a magyar birák a legnagyobb magyarokat bebör­tönözték és felülről kaptak utasításokat. Az alkotmányosság visszaállításával ho­gyan is engedhette volna a kiegyezés megalkotója, a negyvennyolcas törvé­nyek visszaállító­ja, hogy egy pillanatig is elmozdítható birák üljenek az ország birói székeiben? Az 1869. évi törvény­­hozás nemes és felejthetetlen szavakkal adózott a birói függetlenségnek és azóta a magyar bíróság és a királyi ügyészség a legszebb hagyományok letéteményese volt. Ebben a birói és ügyészi karban hetven esztendő óta zsidó származású, sőt zsidó birák és ügyészek is vezérked­­tek. A büntető törvénykönyv megalko­tója, Csemegi Károly, aki 1848-ban egy honvédzászlóalj parancsnoka volt és aztán börtönt is viselt, a zsidó Nascher Károly pedig a királyi Kúriának egyik legnagyobb tanácselnöke volt. Ott, a leg­felsőbb bíróság hozzáférhetetlen székei­ben nem egy zsidó bíró ült, aki irányt mutatott a magyar bírói gyakorlatnak, akinek döntvényeit ma is búvárkodják, akinek neve ott él ma is az igazság­szolgáltatás történetében. Avagy vessünk egy pillantást az ügyészi kar múltjára? Ott van közöttük a legendás hírű Baum­­garten Izidor koronaügyész, akinek a neve és működése éppolyan felejthetet­len, amilyen Kozma Sándoré volt. Ezek a bírák és ügyészek felküzdöttük magu­kat tehetségükkel, puritánságukkal, tu­dományosságukkal és előkelően nemes magatartásukkal a legnagyobb praetorok közé, arcképük ott függ a Kúria legdí­szesebb termében és emlékük ott ég minden magyar biró és ügyész szívében. Amikor működésükkel beírták a nevüket a birák és ügyészek aranykönyvébe, nem gondolták, hogy jön egy kor, amely felfüggeszti a birói elmozdíthatatlanság deákferenci elvét és hazakü­ldi őket, mondván, zsidó bírák és zsidó ügyészek ne működjenek. Ha jól tudjuk, összesen huszonkilencen vannak az elküldöttek akiknek száma tehát nem haladja meg még az országos százalékarányt sem, sőt mélyen alatta van. Miért kellett huszon­kilenc ember kedvéért rést ütni a birói függetlenség és elmozdithatatlanság nagyszerű elvén, ezen elmerenghetnek a most távozó birák és ügyészek s majd elmerenghet a történetiró. Ezek a birák éppúgy ékességei voltak a birói, az ügyé­szek az ügyészi karnak, mint elődeik, akik ebből a vallásból, ebből a felekezet­ből, ha úgy tetszik, ebből a fajból nőttek ki s tényezők lettek az igazságszolgálta­tás történetében, komponensei annak a határtalan tekintélynek, amit a bírói és ügyészi kar hetvenesztendős működésé­vel egy nemzet áldásától kísérve meg­szerzett magának és mind a mai napig meg nem szűnt gyarapítani. Ideidézhet­nénk hosszú névsorokat, amelyek maku­látlan,­ nagynevű, óriási tevékenységű, a birói gyakorlatban irányt vágó zsidó bí­rákat és ügyészeket csillogtatnak a kései korszakok elé. De minek menjünk visz­­sza a múltba, mikor a jelen is ugyan­ilyen díszes neveket tud felmutatni? Azzal a bizalommal, amellyel a szebb és jobb jövőt várjuk, bízunk abban is, hogy ez a temetés sem lesz feltámadás nélkül. Ha pedig ma mégis temetünk, ahogy a nagy írók koporsójára reáborul a Jókai­­lepel,­­ ám borítsuk rá erre a huszon­kilenc koporsóra Werbőczy István és Deák Ferenc komoran gyászoló leplét. Női kötött mellény meleg gyapjúanyagból, kézimunkával készült, __ __ válogatott divatszínek­ *19- ben, mindössze........... Készletünk korlátozott ! Ebből akkor is vegyen, ha most nincs is rá szüksége­ ­aqi/ofi tywafaewnßk Nyelvoktatás Tanuljon angolul a City College Telefon 3S2-4 >ö Fényképészet anytörVÉNYKÉPEZÉST tan a­­ világ egyik legismertebb fény fitt­edalit képész-lapillusztrátora. Telefon­­tt ! Messzi magyaro Teleki miniszterelnök újévi szózata a külföldi magyarsághoz Teleki Pál gróf miniszterelnök az újév alkal­mából a következő rádiószózatot intézte a kül­földi magyarsághoz: — Magyarország népének nevében testvéri szeretettel üdvözlöm újév napján az óhazától távol és az államunk határain kívül élő magyarokat, New England-tól Floridáig és a Pacific-ig, Kanadában, Brazíliában és min­denütt, messze és közel azokat, akik emléke­zésből, azokat, akik vágyból idegondolnak, de azokat is akik örömük vagy nélkülözések között elfeledtek volna már a magyar hazára gondolni­­— mert mindnyájan összetartozunk. Hallják és nyugalljának meg. És magyar, áll Buda még, Istenben bízva, erős akarattal, független erővel, bátor nyugalommal és ötsok évszázados nemzeti lét bizodalmával állunk nehéz vártánkon a vergődő, harcoló Európa kellős közepén. Az ország a most befejeződött évben újra megnagyobbodott a ruszinok­­lakta három vármegyével. Sok új feladatot ró reánk az ország fokozatos megnagyobbo­dása, amelyeket hivatástudattal és szorgalom­mal igyekszünk teljesíteni. Szeretettel ápoljuk a határainkon túl lakó és a széles e világon elszórt, vérben vagy lélekben hozzánk tartozók érdekeit, halljuk és olvassuk szavaikat. Velük vagyunk különösen ezen a napon és érezzük, hogy viszonozzák érzelmeinket. Telesd miniszterelnök újév napján délben megjelent a rádió stúdiójában, ahol magyar, angol és ruszin nyelvű hangfelvételt készítettek rádiószózatáról. A rádió vezetősége részéről Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnök­vezérigazgatója és Schell Gyula báró, a rádió műsorigazgatója fogadták a rádió vezető tiszt­viselőinek élén. A hangfelvételt Tomcsányi Ist­ván postai műszaki tanácsos vezette. A miniszterelnök szózatát , a magyar rádió hétfőn éjszaka kétszer sugározta ki irányított adással, külön Dél-Amerika és külön Észak- Ameriki­ felé, először magyar nyelven, majd angol és ruszin nyelven. Ezenkívül a dél­­amerikai adásban spanyol és portugál nyelven is ismertették a miniszterelnök szózatát. Az adásokat Erkel: Hunyadi László című operájá­nak nyitánya vezette be s a Himnusz és a Rákóczi-induló zárta be. Mussolini és Teleki miniszterelnök újévi táv­iratváltása Az újév alkalmából Telek­ Pál gróf miniszter­­elnök a következő táviratot intézte a Dúcéhoz: Az újév alkalmából a magyar nép legöszim­tébb jókívánságait küldöm Excellenciádnak és csatalom ehhez mind a magam, mind a magyar kormány legmelegebb jókívánságait. Teleki Pál gróf, m. kir. miniszterelnök. Mussolini a következő távirattal válaszolt Te­leki Pál gróf üdvözlésére: Köszönöm üdvözlő táviratát, amelyet­­ az újév kezdetén hozzám intézni szives volt. A jókívánságokat szívből viszonzom. Fogadja mind ön, mind kormánya a magyar nemzet iránti baráti érzelmeim megismételt kifejezé­sét. Mussolini. Ködös történet írta Majthényi György Amikor a színházból kiléptek az utcára, meghökkenten néztek körül: a sűrűn ka­vargó köd, mintha a kitóduló közönséget egyszerre elnyelte volna! Csak hangok hal­latszottak mindenfelől, egymásba hasító kiál­tások, cserdülő bosszús szavak, sofőrök, gazdák neveit kiáltozták s mindez valami rejtelmes zsibongásba vegyült, mig fent a nagy ívlámpa, mint messzi égen villódzó csillag, fuldokolva küszködött a magasban. Tejfehéren, sűrűn örvénylett a köd és mindent magába nyelt. A családok tagjai szétszóródtak, a párok elszakadtak egymás­tól. Ismétlődőn kiáltottak egy­-egy nevet és sikongtak a zűrzavarban. Szenthy Gáspár is megzavarodott és aggódva nézett a mö­götte lépkedő felesége után. — Gyere, gyere, fiacskám! Taxit most úgyse kapunk, de hiszen a szálloda amúgy sincs messze ... A tömeg zavartan lökdösődött a járdán, mintha el se tudna mozdulni a hegéről. Lé­pésnyire se lehetett látni s csak egy-egy égő szivar parazsa jelezte, hogy férfi, vagy nő botladozik-e most az ember mellett. Az em­berek idegeskedve mondogatták: hogyan érünk haza? Nem, ilyen ködöt még sose láttunk! Szenthy a házak mellé húzódott s vak­­sin tapogatódzott. A házak tömegét csak az első emelet magasságáig lehetett sejteni. Mo­solyogva szólt hátra a feleségének: — Úgy látszik, minden a helyén van, csak nem lehet látni! De a lélekzete elnehezedett, krákogni kez­dett s amint a párás hideg az arcába áram­lott, úgy érezte, mintha borzalmas, idegen helyen volna és teljes elhagyatottság venné körül. Ijedten hajolt a felesége felé, aki eddig fél lépéssel mögötte baktatott: — Ella, Ella! — kiáltotta szorongó féle­lemmel a nevét. De ekkor egy bundás, kesztyűs női kéz simult a karja alá s megnyugodva ment tovább. A körúton valahogy átvergődtek, zsákalaku tömegekként suhantak el mellet­tük az emberek. A kocsiuton mintha lábat­lan lovak, keréknélküli autók úsztak volna a ködben. Végre Szenthy fellélegzett: — Hálistennek, hamarosan a szállóban leszünk! Kéthetes házasok voltak és a mézeshetei­ket töltötték a fővárosban. Szenthy a fele­sége arcához hajolt, szerette volna látni leg­alább a szája vonalát, de valami különös, éles parfüm csapta meg. — Eh­­— gondolta —, ez a köd mindent elront! Ekkor már közeledtek a szállóhoz s Szenthy türelmetlenkedve mondta: — Csakhogy már kikerültünk ebből az átkozott ködből! Hiszen nem is láthatlak! De majd a szobában — és bizalmasan szorí­totta magához a bundás kart. Aztán a de­reka köré nyúlt és magához vonta az asz­­szonyt. A fejük összeért s Szenthy hirtelen mohósággal rátapadt a kínálkozó kis szájra. Két perc mulva a szállóhoz értek. A Hall­ban tiszta fény áradt széjjel. Szenthy hu­nyorgott, aztán döbbenten nézett a karjába akaszkodó nőre. Az is megtorpant s halkan elsikitotta magát: Jesszusom! A villám gyorsan­ megfordult és kirohant az utcára. Ismeretlen, idegen asszony volt, nem a felesége! Szen­thy kábultan állott. Aztán nekilódult, kiiramodott a ködbe és izgatottan kiabálta asszonya nevét: Ella, Ella! Lélekszakadtan rohant vissza a színházig. Egyre kiabált s hangja a kétségbeesés egész skáláját meg­futotta. Csetlelt, botlott, tévedezett s minden zsákformája valakihez odatolakodott. Végre­­ eszébe jutott: hátha magában is hazatalált s most várja őt a szobában és aggódik érte? Visszarohant hát. A köd nedvessége le­­csurgott az arcán, a hőség kiverte s valami jóvátehetetlen mulasztás érzése kínozta. A szálló lépcsőin már rémülettől hajtottan szaladt fel. És benyitott. A felesége csakugyan ott kuporgott egy foterben. Még bundában volt, le sem vetkő­zött s zavart tekintettel leste férjét. — Hálistennek! — lelkendezett ez. — Csakhogy itt vagy! Már nem tudtam, hogy hová lettél? Hogy kerültél haza? Az asszony szeme megrebbent, mint a bűnös gyereké s nem mert az urára nézni. Arcára hirtelen könnyek szivárogtak le, az­tán Szenthy unszoló­ szavaira felemelkedett s férje mellére borult. — Bocsáss meg — hebegte — egy ... egy idegen férfi. .. — Megbántott? Megcsókolt? — hördült fel a féltékeny hím. — Ha-za-ki-sért — zokogott az asszony — és csak... a foyerben vettem észre, hogy ... hogy nem te vagy ... — V­ ugy? — Szenthy hátralépett, kibon­takozott az asszony öleléséből és mig hom­lokán komoly redő képződött, voltaképpen nem tudta, mit mondjon a feleségének, hisz tisztában volt az ártatlan tévedéssel. — Hát ez nagy vigyázatlanság volt, fiacs­kám — mondta aztán, fel-alá sétálgatva a szobában. — Nem vagyok ugyan féltékeny természetű, de . . . Hiszen meg is csókolha­tott volna, nem? Ella sirl. Szenthy fontoskodva igazgatta a függönyt az ablaknál s arra gondolt: váj­jon ki lehetett az az ismeretlen asszony, akit a ködös utcán megcsókolt? Ó, micsoda iz­gató parfümje volt! De aztán hátrafordult zokogó asszonyához s megsajnálta. Méltó­ságteljes léptekkel ment hozzá, megsimo­gatta s engedékenyen mondta: — No ne vedd annyira a szivedre, fiacs-­­­kám... hiszen én megbocsátok! Tűz két bútorgyárban Kedden este két bútorgyárban tűz ütött ki. Az újpesti Szibold Ferenc-féle bútor­gyárban, amely a Kén­ utca 100. alatt van, kigyulladt a tető. A tűz átterjedt az első emeleten lévő feldolgozóműhelybe, ahol busz kész íróasztal elégett. A tűzoltók másfél órai munka után eloltották a tüzet.­­ A másik tűz ugyancsak Újpesten volt a S Kolozsvári­ út 99. alatti Huszár testvérek bútorgyárában. A padláson a szárítókémény közelében lévő gerendák gyulladtak meg, de szerencsére a tűz nagyobb kárt nem okozott. Szerdán döntenek az ír terroristák ügyében Dublin, január 2. A rendőrség emberei a Phoenix erődítményből civilt hadianyagból a vasárnapi nap folyamán újabb két tonnát ta­láltak meg, a további kutatás során pedig Farndbergben Dunlalk mellett két és fél tonna robbanóanyagot, Swords környékén, Dublin mellett, mintegy 7—8 tonna lőszert talált meg. Rushban is akadtak lőszerekre, amelyek a Phoe­­nix-erődből származó hadianyaghoz tartoztak. Még két tonna lőszert kell megkeresni. A kép­viselőház és a szenátus szerdán ül össze, hogy döntsön a terrorizmus leküzdésére alkalmas módszerekről. IDEGBETEGEK LEGOLCSÓBB GYÓGYINTÉZETE BUDAPESTI SZANATÓRIUM (Városliget) XIV. JÁVOR­ UTCA 11/b. TELEFON 29-16-71 ELVONÓ KÚRÁK

Next