Ujság, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
CSÜTÖRTÖK, 1940 FEBRUÁR , ÚJSÁG AZ ÍRÓ DILEMMÁJA Irta WALLESZ JENŐ Nörholmen a neve a nagy norvég író birtokának. A gazdaság az Oslo-fjord legészakibb nyúlványa mentén, Ski mellett fekszik. A kastélyba északkelet felől ágyudörgés, délről aknarobbanás hallatszik. Borzalmas zene annak, aki dolgozni szeretne. És a nagy norvég irót munkaközben ostromolja ez a zene, íróasztalánál ül, üzleti könyveket lapozgat, elszámolási iratok adataiból statisztikát állít össze arról, hogy Európa egyes országaiban hány példányt adtak el regényeiből. Szint kellene vallani és a színvallást ezek a számolási műveletek előzik meg. A Skandináv államok valamennyi szellemi kiválósága leadta már névjegyét a világtörténelem levélszekrényében, csak ő, az Éhség, Viktória, Pán, Csavargók, Az utolsó fejezet és még egy tucat művészi alkotás mestere hallgat, tétováz és statisztikát készít arról, hogy hol voltak legkelendőbbek a könyvei. Az emberiség várja, hogy az író megszólaljon és valahova álljon, de neki nem sietős a színvallás és állásfoglalás. Nem hihető, hogy taktikázásával időt akar nyerni, hátha időközben kialakul az európai helyzet és akkor a mellé áll, aki diadalmaskodott. A nyolcvan éves író bizonyosan jól tudja, hogy az ilyen elkésett, tempírozott színvallásokat megérdemelt értékükre szállítják le a diadalmaskodók. A színvallás értéke egyenes arányban áll azzal a kockázattal, amelyet a színvallással vállalt az ember. A isadakozók a harcost értékelik, de aki a győzelem pillanatában futbe a célhoz, az kalmárnak igen jó lehet, de harcosnak aligha számít és vitézségi éremre nincs jogos igénye. Persze, nyolcvan éves korában pihenni szeret az ember, de aki világéletében mindig harcos temperamentum volt, tartozik múltjának és reputációjának annyival, hogy szint valljon, amikor ágyuk dörögnek és aknák robbannak a szomszédságában. Mert az ágyuk és aknák bömbölése annyira megrengetheti a földet, hogy összeomolhatik az a szellemi világ, amelynek felépítéséhez öt évtizeeden át a legnagyobb élő norvég íó is téglákat hordott. Ennek a csodás munkának megtagadása lenne, ha nem csatlakoznék azokhoz, akik a veszedelem láttára legalább annyit cselekedtek az emberiségért, hogy a saját szavazatuk leadásával megmutatták a kultúrlényeknek, hogy hová kell állniok. A kultúrával való szolidaritásukról tettek hitet azok, akik félkilogrammos aranyérmeiket elküldötték annak a maroknyi népnek, amely az európai kultúrát és civilizációt is védelmezi, amikor a maga szabadságáért ontja vérét A nörsidlmeni írónak megadatott, hogy olyan korban alkothasson, amelyben a gondolat szabadságát nem korlátozták. Ez a szabadság kiérzik minden sorából. De a szellemi fejlődés nem állhat meg ott, ahol a norvég író megállóit és ahol pontot tett az utolsónak leírt mondat végére. Az emberi szellemnek egy néhány lépcsőfok volt mindaz, amit a norvég írótól kapott. E lépcsőkön az emberiség tovább akar haladni, mert viszi, taszítja az az erő, amelyet az író műveiből, eszmevilágából merített. Álljonmeg itt a szellemi energia, mert az erőszak megbénítja és érje be az emberiség azzal, amit a norvég író és a többi lángelme eddig alkotott? Senki sem érzi magát ma Ulrich von Hutten-nek, aki arra vállalkozott, a XV. század fordulójánál, hogy színvallásra kényszeríti Rotterdami Erasmust: Luther vagy a pápa? Nem is szükséges, hogy a norvég író ezek után is színt valljon, mert eddigi hallgatása már egyértelmű és egyértékű a színvallással, ő az elszámolási iratokat betűzi, megnyilatkozása tehát nem spontán történt és ebben a számító mérlegelésben benne van az ő állásfoglalása, amely ellene szól még akkor is, ha hetek vagy hónapok múltával az emberiség legszentebb értékei mellé áll. Mert aki mérlegel, az nem az eszmét, hanem önmagát szolgálja és az eszmét is csak azért akarja megmenteni, mert a saját érdekeit csak az eszmével együtt mentheti meg... Úgy látszik, még mindig nem lakott jól, aki az Éhséget irta. Macchiavelli írta Pünkösti Andor Tűzvész idején az ijedt ember akár a sátánnal szövetkezik, így fogtak össze Firenzében a legkülönbözőbb ellenforradalmi pártok: a „szép élet hívei“ (compagnacci), a „dühöngök“ (arrabbinti), a titkos „szürke“ (bigi) és a nyílt „golyós“ Medici-párt (padleschi; palién — golyó; a Mediciek címerét hat golyó ékesítette); végül egyesült velük a legnagyobb párt: a „közömbösök“ (tepidi) és egyesült erejükkel megbuktatták a „nyafogókat“ (piagnoni), Savonarola híveit. A „Próféta Disarmato“ (fegyvertelen próféta), ahogy a nép Geronimo Savonarolát nevezte, aszkétikus életet kívánt, a világi hiúságok megvetését, a fajtalan műalkotásokat felégettette (közöttük Leonardo da Vinci két festményét is), Krisztus szenvedő királyságát alapította meg a földön és mint Krisztus király földi helytartója, Firenzéből száműzte a földi élet minden örömét. A nemzeti jelszavakkal, de gazdasági okokból megindult ellenforradalom rövidesen győzött. Savonarola meghalt a máglyán. A győzelmes ellenforradalmi erők tanácstalanul néztek össze, őket egyetlen cél fűzte egymáshoz: hogy Savonarolia uralmát megdöntsék. A közös veszély elmúltával semmi közös céljuk sem volt. A már majdnem újból fellángoló polgárháborút a legnagyobb párt, a közömbösök magatartása akadályozta meg: az ő kezdeményezésükre létesült a kompromisszum. Az „ideiglenes megegyezés“: új Medici-köztársaságot teremtett, de az új köztársaság megakadályozta a Mediciek visszatérését. Az „államforma végleges rendezéséig“ életfogytiglan megválasztott „főzászlós“ (gonfaloniere) foglalta el a Mediciek helyét: a derék, erélyes, középszerű Piero Soderini. Nyolcesztendei uralkodása alatt Firenzében helyreállt a rend. De a külpolitikai helyzet átalakulása és a spanyol befolyás növekedése megnövelte a Medici-párti gyanús elemek táborát és a zavargások ismét kirobbantak. A forradalmi párt terrorkülönítménye, huszonöt előkelő ifjú, Soderinit elfogta és Anconába vitte. A résen álló Mediciek felhasználták az alkalmas pillanatot és spanyol csapatokkal megszállták gyorsan Firenzét. Guilano Medici és fivére, Giovanni Medici, bíboros, a későbbi X. Leó pápa 1512 szeptember 2-án bevonult Firenzébe és azonnal elfogatta, börtönbe vettette, kíspadra vonatta, végül San Cascianóban levő kis birtokára száműzte Soderini bizalmasát, a köztársaság államtitkárát, a Signoria lelkét, Niccolo Macchiavellit. Soderini kormányzóságának nyolc esztendeje jelentette Macchiavelli számára az élet teljes és maradéktalan értelmét. A sancascianói száműzetés nyolc esztendeje: a halhatatlanságot. Más számára talán mennyország lett volna ez a nyolc év; a tettek embere a poklok poklában érezte magát. Reggelenként kiment az erdőbe s ott elbeszélgetett a favágókkal. Azután a csendes ligetbe sétált, Dantet és Petrarcát olvasgatta, esetleg Ovidiust vagy Tibullust. A költők hangján keresztül visszaemlékezett saját szerelmeire. Azután ő döngött az utcákon. Megszólította a járókelőket. A kocsmában szóbaelegyedett az utasokkal Hírekre vadászott. Tanulmányozta az embereket. Délben otthon ebédelt, de ebéd utánrohant a kocsmába megint, ahol a kocsmárossal, a mészárossal, a molnárral és két mészégetővel kártyázott vagy kockázott estig. Azután hazament, megmosakodott, tiszta ruhába öltözött és dolgozott egész éjszakán át, míg csak a felkelő nap sugarai be nem sütöttek az ablakon. Ott, ebben a morbid hangulatban születtek a sok port felverő politikai munkák: Discorsi sulva prima Deca di Tito I.ivio,ti Principe, Arlen della Guerra és két kicsattanóan jókedvű vígjáték: a Mandragora és a Clizia. Művei kivívták számára a világhírt. Bár a dicsőséghez szó fér, Macaulay is borzongva jegyzi meg, hogy „az egész irodalomtörténelemben nincs hozzá hasonló rosszhírű név“. A „színlelés művésze“, a „zsarnokok csatlósa“, a „szószegés evangélistája“, a „politikai kaméleonok őre“, az „árulás védőügyvédje“, a „kegyetlenség hitszónoka“; ezek voltak azok a díszítő jelzők, amelyek felruházták Macchiavellit. A Szent Bertalan éjszaka és a „lőpor összeesküvés“ egyformán reá hivatkozott. Az ő szellemét ismerte fel a történelem minden szószegésben, árulásban, ámításban, kegyetlenségben, ami négy évszázad óta csak történt. A pápák kiátkozták könyveit, jeltelen sírját nem kereste fel senki és még aki gyakorolta, a világ előtt az is borzongva tagadta meg hírhedt elvét, hogy „a cél szentesíti az eszközt!“ Niccolo Macchiavelli teste ma Firenze Pantheonjában nyugszik, a Santa Crocetemplomban. A XVIII-ik század teljes elégtételt szolgáltatott neki és gyönyörű emlékművén büszkén hirdetik a vésett sorok: „Tanto Nomini Nullum Par Etogium.“ (Jobban nem dicsérheti semmi, mint ez a név.) Az olasz nemzet lelki ébredése a szavak mögött megtalálta Macchiavelli lelkét. Niccolo Macchiavelli szerény, szorgalmas, lelkes és önfeláldozó ember volt. Hazáját lángolóan szerette, ha küönböző urak alatt is, de végső percéig hűségesen szolgálta Firenzét, de szülővárosán túl az olasz egység hatalmas gondolatát. Becsületes diplomata volt, megbízóit sohase csalta meg. Jelentései nemcsak pontos információk, de az írásművészet remekei, amelyekből elevenen kelnek életre fejedelmek, diplomaták, hadvezérek és politikusok, de életre kel mögöttük a nép is. Macchiavellit nem a rang érdekelte, hanem a munkakör, amelyben hasznossá tehette magát. Országok sorsáról tárgyalt, mégsem kívánta a fényesen hangzó „ambascibore“ (nagykövet) címet, hanem mint egyszerű „orator“ végezte dolgát. Nem a külső csillogás érdekelte, hanem a belső mechanika; mindig a háttérből kormányozta az eseményeket. Mint államtitkár nyolc éven át vezette Firenze ügyeit és élete végén abból az évi száz arany kegydíjból tengődött, amit hajdani ellenfelei, a Mediciek neki juttattak. Akkor meghalt, a legnagyobb Gruber Lajos a belügyminiszterhez interpellált „az államrendőrség budapesti politikai osztályán újabban végrehajtott megveretésekről.“ Grubert Tars Tibor elnök többször figyelmeztette, hogy ne térjen el a tárgytól, végül pedig rendreutasította és megvonta tőle a szót. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy az interpelláló képviselő nem kellő tapintattal olyan ügyet hozott a Ház elé, amely még a bíróság előtt fekszik. A belügyminiszter nem nyomorban hagyta asszonyát és öt gyermekét. Egyetlen szenvedélye volt: a politika. Ott kellett, hogy álljon az események bölcsője,nél, mert csak úgy szemlélhette egészen közelről az események kialakulását. Lan cascianói száműzetéséből megrázó leveleket írt barátjához, Francesco Vettorihoz, a firenzei kormány vatikáni követéhez és már-már férfiatlanul könyörög, hogy eszközölje ki számára a kegyelmet és ő a meggyőződéses köztársaságpárti, hűségesen fogja szolgálni Firenze urait, a Medici-családot. Vállalt minden feltételt és kikötést, csak hogy ismét az állam szívének közelébe juthasson. Macchiavelli eszmevilágát nem érheti meg, aki sorrendjükből kiragadva olvassa bármelyik művét. Egész életen át azok ellen „az átkos csirák“ ellen küzdött, „amelyek rögtön felburjánoztak, megtoldották és még tovább rontják Itália testét, miután meghalt az (Lorenzo Medici), aki el tudta volna taposni valamennyit. Németországhoz és Franciaországhoz hasonlóan, lelki szemei előtt ott lebegett az egységes Olaszország, amely azonban a XV. század végén csak szép álom volt és álom maradt még három évszázadon át, sőt valósággá csak a világháború után lett. Olaszország testét Macchiavelli korában öt nagyobb és vagy tucatnyi kis államocska szabdalta szét. A Mediciek által pénzzel meghódított Firenze, a Sforzák által fegyveres erővel uralmuk alá hajtott Milánó, a dél-olasz feudális nápolyi királyság és az „Olaszország partján horgonyzó hadihajó“, Velence és végül a csizma közepét elfoglaló Egyházi-állam. Macchiavelli leghevesebben az Egyházi-állam ellen fordult, mert a félsziget közepét foglalja el; „nem elég erős, hogy az egész félszigetet elfoglalja, és nem elég gyenge, hogy különböző európai hatalmak segítségével megakadályozhassa a mások egységesítő terveit. A helyzet kétértelműségét Macchiavelli világosan átérezte és megjósolta, hogy a szembenálló olasz államocskák állandóan idegen segítséggel erősítik meg uralmukat éskülföldi barbárokkal Interpellációs áradat a Házban Kersszes-Filsler belügyminiszter erélyesen megvédte a rendizéhet a nyilason vádaskodásával szemben A Ház szerdai ülését Tasnádi Nagy András elnök nyitotta meg. A legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szóló vitában Nagy Ferenc volt az első felszólaló, aki elfogadta a javaslatot. Pap József bizalmatlan a törvény végrehajtása iránt. Meixner Emil szerint a kormányzat a széles néprétegek jólétének emelését helyezte politikájának tengelyébe Szabó Gyula a falu elnéptelenedéséről beszélt. Népművelés törvény készül Ezután áttértek az interpellációkra. Krantz Raymsund a kultuszminiszterhez interpellált az iskolán kívüli népművelés előadásain űzött politizálás címmel. Hóman Bálint kultuszminiszter válaszában kijelentette: ha valóban abban a formában hangzott el az előadás, amint azt Krantz elmondotta, azt nem tartja helyénvalónak, de még kevésbbé helyénvaló atai időkben ilyen interpellációt intézni a kormányhoz. Az esetet kivizsgálja. Végül bejelentette, hogy a népművelési törvény előkészület alatt áll és néhány hónapon belül a Ház elé kerül. Forster György az egyházi adózás és a párbérfizetési kötelezettség tárgyában elmondott interpellációjára ismét Hóman Bálint kultuszminiszter válaszolt és kijelentette, hogy ebben az ügyben már elrendelte az adatgyűjtést és az igazságos megoldás előkészítésére érintkezésbe lép az illetékes miniszterekkel. Güttler Dénes a pénzügyminiszterhez interpellált a visszacsatolt területeken épített adómentes házak téves megadóztatásáról. Interpellériíi részteteli pontval orvlámadósolítölt* Mcskó Zoltán a belügyminiszterhez és igazságügyminiszterhez interpellált a „szervezett sorozatos politikai érvtámadások“ tárgyában. Kijelentette, hogy értesülése szerint az ügyészség már készíti a vádiratot ebben az ügyben. Nem akar a vizsgálatnak elébe vágni, hamarosan m megtudjuk, kik irányították a háttérből ezeket a merényleteket. A vádirat megismerése után újból fog interpellálni. Matolcsy Mátyás interpellációját a földmivelésügyi miniszterhez intézte a mezőgazdasági lakosság öregségi biztosítása terén tapasztalt sérelmekről. Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter válaszában megállapította, hogy Matolcsy adatai hibásak. — Matolcsy összehasonlítást tett — mondotta — a magyarországi és a csehszlovákiai munkásbiztosítás között. A cseheknek sokkal könnyebb volt ezt a kérdést megoldani, hiszen más államok fizettek helyettük, de nekünk saját erőnkre kell támaszkodnunk. Tavaly súlyos kiesések voltak, de a biztosítás első éveiben ezt Olaszországbann és Németországban is lehetett tapasztalni. Azokat a munkásokat, akik tévedésből vagy tájékozatlanságból mulasztották el a bélyegilletékek lerovását, megfelelően felvilágosíttatja és saját érdekükben pótoltatja velük a hiányt. Paczolay György a miniszterelnökhöz interpellált a MEP székházának vásárlása tárgyában. Közi-Horváti József az „építőtakarékok körül történt visszaélések“ tárgyában interpellált. Badocsay László igazságügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a jövőben törvénnyel kivárnák az ilyen eseteket meggátolni. A javaslat előkészítés alatt áll, reméli, nemsokára beterjesztheti. Fokozatba as a’IssShivIts! Váczy József az „állatértékesítés válsága“ ügyében interpellált. is TOROK jflTOROK HTOBojT A MAGYAR KIRÁLYI ||||| OSZTÁLYSORSJAkti február 6-tól március 7-ig tartó V. osztályú fohuzásatra HÖKNÉL vegyen osztálysorsjegyet Elérhető legnagyobb nyereményt 700.000 p A fohuzások egész tartaméra érvényes sorsjegyérak: Nyolcad P 17.50 Fél P 70.— Negyed P 35.— Egész P140.— Az eredeti sorsjegyek bankházunkban vásárolhatók, vagy az összeg előzetes beküldésével megrendelhetők. ITÖRÖK A.IX. BANKHÁZ R. T. és Budapest, IV., Szervita-tér 3 Telefon: 180-601, 182-066. OK lé TOROK1 TOROK i TOR Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter válaszában közölte, hogy a múlt évben roszszabb volt a takarmány- és tengeritermés, a jövőben több takarmányt kell venni és gondoskodni kell arról is, hogy az átmeneti időben a tengeri- és takarmányszükségletet fedezzék. A sovány állatokkal kapcsolatos intervenciós vásárlásokat kibővítik. Reméli, hogy körülbelül negyvenezer darab sovány marhát tudnak a külföldön értékesíteni. Heti kétezer darab megyr Németországba és Olaszországba. Körülbelül tízezer darab hasított sertést szállítanak hetenként külföldre. Súlyt vetnek a zsir árának megfelelő színvonalára. Sikerült lehetővé tenni 25.000 birkának Németországba való szállítását. A belföldi fogyasztást is emelni kívánja. Súlyt helyeznek a gyapjúértékesítés szempontjaira is. A termelési költségek emelkedtek, ,éppen ezért erre is felhívta az álkormánybiztosság figyelmét. Valószínűleg egy hét múlva már kielégítik a gazdák jogos kérését a megfelelő gyapjúár megállapításával. A dersityminiszter évégyes válasza egy nyilas interpellációra