Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

VASÁRNAP, 1940 SZEPTEMBER , ÚJSÁG A BÉCSI DÖNTÉS UTÁN A külföldi sajtó a tengelypolitika nagy sikerének minősíti a magyar-román probléma megoldását. Hálával adózik az egész magyar nemzet két nagy barátjának, Hitler vezér­kancellárnak és Mussolini miniszterelnöknek. Magyar­­ország Kormányzója hálás köszönetét fejezte ki Teleki miniszterelnöknek és Csáky külügyminiszternek Magyarországon mindenki az új történelmi korszakot megnyitó bé­csi döntés hatása a­latt áll. Hálatelt szívvel gondol az egész magyar nemzet két nagy barátjára, Hitler vezér kancellárra és Olaszország Duce-jára, akik igazságot szolgál­tattak a Trianonban porig alázott Magyarországnak és hozzásegítették jogos nemzeti vágyainak további teljesüléséhez. A Német Birodalom és Olaszország oldalán méltóknak igyekszünk lenni arra a szerepre, amelyet a tengelypolitika rendsze­rében a sors osztályrészünkül jut­tatott. Ez a szerepünk Európa új igazságos elrendeződése révén az igazi békét szolgálja azoknak a fő­hatóerőknek érvényesülésével, ame­lyeket a Német Birodalom és Olasz­ország jelent az új Európában. Ez a dinamikus rendszer éreztette ál­dásos hatását Délkelet-Európának azon a sarkán, ahol Magyarország­nak immár két évtized óta volt pere Romániával és ezt a pert nép­­szövetségi módszerekkel — Magyar­­ország minden erőfeszítése ellenére — nem sikerült eldönteni, sőt olyan helyzetbe sem hozni, hogy komoly érvek megfelelő meghallgatásra ta­láljanak és a területi revízió gon­dolata közelebb jusson a megvaló­suláshoz. Most a tengelypolitika nagy európai érdek magaslatára emelte a kérdést és történelmi fele­lősséggel, az igazság szellemében, páratlanul rövid idő alatt, történe­lemalkotó jelentőséggel révbe jut­tatta a két tengelyhatalom két zse­niális vezére nagyszerű munkatár­saiknak, Ribbentrop és Ciano külügyminisztereknek felelősségtel­jes, fáradhatatlan közreműködésé­vel. Béke lesz azon a területen, ahol, mások a háború fúriáit akarták életrekelteni, két megbé­­kült ország jó szomszédi viszonyban fogja teljesíteni nemzeti hivatását önmaguk és az egész Európa javára. Testvéri szívvel fogadja az egész magyar társadalom az új terüle­tekkel visszatérő magyarokat, a sok évszázados közös sorsban el­mélyült barátság, szeretet és meg­becsülés kitárt karjaival várja azt a hatvanezer németajkú testvért, akik most szintén visszatérnek a bécsi döntés révén. És egyenlő sors várja egyéb nemzetiségű pol­gártársainkat is, méltóan Szent István birodalmának hagyomá­nyaihoz. A világsajtó a tengelypolitika nagy sikerének nyilvánítja a bécsi döntést és megfelelően méltatja azt a szerepet, amelyet a Német­Birodalom és Olaszország a ma­gyar-román vitás kérdés megoldá­sában vállalt és eredményesen be­töltött. Kiemelik azt a körülményt, hogy a döntés rendkívül rövid idő alatt jött létre, hangsúlyozzák a vitás kérdés elintézésének törté­nelmi jelentőségét. Jugoszláv poli­tikai körökben a bécsi döntéssel végleg elintézettnek tekintik a Dunamedence megbékítésére oly veszélyesnek bizonyosult magyar­­román problémát. A kérdés megérlelésében és álta­lában a területi revízióért indított küzdelem megalapozásában és haté­konnyá fejlesztésében történelmi ér­deme van Teleki Pál gróf miniszter­­elnöknek, aki több mint két évtize­den át szinte percnyi szünet nélkül fáradozott a magyar igazság dia­dalmi útjának előkészítésén. Mel­lette Csáky István gróf külügymi­­niszte­r szintén méltóan töltötte be felelősségteljes szerepét és hervad­hatatlan érdemeket szerzett a ma­gyar-román probléma kapcsán or­szágunk jogainak védelmében. A mi­niszterelnök és a külügyminiszter példás fáradozását és eredményes működését — miként a hivatalos lap vasárnapi száma közli — Ma­gyarország Kormányzója hálás kö­szönettel jutalmazta és a külügy­miniszternek a Magyar Érdemrend nagykeresztjét adományozta. Ehhez az elismeréshez az egész társadalom a két kivételes képességű államfér­­fiúnak kijáró tisztelettel és nagyra­becsüléssel csatlakozik. Gyula város képviselőtestülete rendkívüli köz­gyűlés összehívását kérte abból a célból, hogy Teleki Pál gróf mi­niszterelnököt és Csáky István gróf külügyminisztert a város díszpolgá­rává válasszák. a döntés, a kormány nem látja aka­dályát annak, hogy a képviselőház már korábbi időpontban összeüljön. Intézkedés történt, hogy a képviselő­ház szeptember 4-én, szerdán déli tizenkét órakor tartson ülést. A felsőház külügyi bizottságának ülése A felsőház külügyi bizottsága szep­tember 4-én, szerdán délelőtt tíz óra­kor ülést tart az I. számú bizottsági teremben. Az ülés tárgya: tájékoztató a külpolitikai helyzetről. A bécsi döntés visszhangja az országban Az egész ország lelkes hangulatban és zászlódíszben ünnepli Erdély egy részének visszatérését. A budapesti általános érseki helytartó elrendelte, hogy vasárnap a budapesti katolikus templomokban Te Deum-ot tartsanak, hálaadásul a hazához újabban vissza­tért területekért. A Magyar Nemzeti Szövetség táviratot intézett a minisz­terelnökhöz és lelkes szavakkal fejezi ki az erdélyi részek visszatérése felett érzett hazafias örömét. A Budafok megyei város képviselőtestülete köz­gyűlést tartott és Mericzay Aladár dr. polgármester emelkedett szavakkal emlékezett meg arról, hogy a tengely­­hatalmak segítségével egymilliónál több magyar került vissza az anyaország­hoz. A közgyűlés hódoló táviratot in­tézett Magyarország Kormányzójához és üdvözlő táviratban fordult a minisz­terelnökhöz és a külügyminiszterhez. — Erdély visszatérte alkalmából Sesz­­tina-Nagybákay Jenő, az OMKE el­nöke, hódoló feliratot intézett a Kor­mányzó Úr öföméltóságához és üd­vözlő táviratot küldött a miniszterel­nökhöz és a külügyminiszterhez ,s há­lásan megköszönte a két állami férfiú­­nak a tárgyalásokon kifejtett nagyvo­nalú munkáját.­­ A Magyar Gyáripa­rosok Országos Szövetsége igazgató­sága Erdély jelentős részének vissza­térése alkalmával szombaton ünnepi ülést tartott, amelyen Chorin Ferenc dr. elnök méltatta lelkes szavakkal a történelmi esemény jelentőségét. Indít­ványára az igazgatóság elhatározta, hogy ünnepi üléséből a szövetség sze­retettel üdvözli a hozzánk visszatért gyáriparosokat s a történelmi esemény alkalmával mélységes hálával és hó­dolattal táviratilag üdvözli a kormány­zót. Lelkes táviratokkal üdvözölte még a szövetség Teleki Pál gróf miniszter­­elnököt, Csáky István gróf külügymi­nisztert, Bartha Károly honvédelmi minisztert és Varga József iparügyi minisztert. A bécsi döntés tudvalevőleg úgy in­tézkedik, hogy a románok, tizennégy­ napon belül teljes egészében kötelesek kiüríteni a Magyarországnak vissza­­ítélt területet. A kiürítés és megszállás részletkérdéseinek megbeszélése céljá­ból a legrövidebb időn belül összeül a magyar-román bizottság. A bécsi döntés a minisztertanácson A kormány tagjai szombaton dél­előtt tíz órakor Teleki Pál gróf mi­niszterelnök elnöklésével miniszter­­tanácsra ültek össze. A miniszter­­elnök és Csáky István gróf külügy­miniszter részletesen tájékoztatták a minisztertanácsot a bécsi döntés előz­ményeiről és a döntőbírósági ok­mányban foglalt határozmányokról. A minisztertanács fél tizenkettőkor ért véget.. Magyarország Kormányzója köszönetét nyilvánította Teleki miniszterelnöknek és Csáky külügyminiszternek A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny vasárnapi száma a következő legmagasabb kéz­iratokat közli: Kedves gróf Teleki! A revíziós mozgalom, mely a ke­gyetlen békediktátumok békés úton való megváltoztatását tűzte ki cél­jául, újabb jelentős sikert ért el. Hosszú, kemény munka vezetett e si­kerhez. Ebben a munkában Ön a magyar igazság győzelmébe vetett fanatikus hittel huszonkét esztendőn át alapos tudásának, kiváló képessé­geinek és lankadatlan munkaerejének legjavát adta. Midőn ennek eredm­é­­nyeképen Kelet-Magyarország és Er­dély egy része a Magyar Szent Koro­nához most visszatér, kimagasló ér­demeiért hálás köszönetemet feje­zem ki. Kelt Budapesten, 1940 augusztus hó 31. napján. HORTHY, s. k. Gróf Teleki Pál, s. k. Kedves gróf Csáky! Az a fáradhatatlan és ernyedetlen küzdelem, amelyet ön a magyar igaz­ság diadalra juttatása érdekében a rn. kir. miniszterelnökkel együtt folyta­tott és amelynek eredményeként Er­dély és Kelet-Magyarország egy része a Szent Koronához most visszatér, arra indít, hogy legmelegebb köszö­netemet kifejezve, önnek ez alkalom­ból a Magyar Érdemrend nagyke­resztjét adományozzam. Iveit Budapesten, 1940 augusztus h­ó 31. napján. HORTHY, s. k. Gróf Teleki Pál, s. k. Teleki miniszterelnök és Csáky külügyminisz­ter a Kormányzónál Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a minisztertanács után kihallgatáson je­lentek meg Magyarország kormány­zójánál és jelentést tettek a bécsi döntésről és az általános helyzetről. Összehívták a képviselőház külügyi bizottságát A képviselőház külügyi bizottsága szeptember 3-án, kedden délután öt órakor ülést tart, amelyen Csáky István gróf tájékoztatást ad a hely­zetről. Szerdán összeül a Ház Eredetileg úgy határoztak, hogy a képviselőház szeptember 6-án tartja nyári szünet utáni első ülését, miután azonban időközben létrejött Bécsben Ünnepel a vidék Debrecenben a társadalmi egyesü­­­letek szombaton este lampionos fel­vonulást rendeztek a városháza előtt. A székely egyetemi ifjúság nevében Könyves Pál beszélt, majd Lossonczy István főispán mondott lelkes beszé­det.­­ Szombathelyen Vas megye törvényhatósági kisgyű­lése tartott ün­nepi ülést Erdély visszatérése alkal­mából. — Székesfehérvárott az Ország­zászló előtt rendeztek ünnepséget, majd fáklyás felvonulás volt. — Esztergomban a primási bazilikában Serédi Jusztinián bíboros-hercegprimás méltatta a nagy esemény jelentőségét. — Békéscsabán a város képviselő­testülete ünnepi közgyűlést tartott Mi tette szükségessé az ítéletet? Bécs, augusztus 31. A küldöttségek körében rámutattak arra, hogy a ten­gelyhatalmak által pénteken 13 órakor az új román-magyar határ ügyében hozott ítélet azért vált szükségessé, mert Románia és Magyarország nem volt képes közvetlen tárgyalások alap­ján megállapodni a közöttük fennálló nehéz kérdésben. Magyarország és Ro­mánia éppen ezért szükségesnek látta felkérni a tengelyhatalmakat, hogy döntőbírósági ítéletet hozzanak. A ten­gelyhatalmak erejét bizonyítja — mondták ezekben a körökben —, hogy mindkét állam, noha pillanat­nyilag élet-halálharcot folytat, képes volt olyan határozat meghozatalára, amely a Duna völgyében végleges tő­keállapotot teremt. Azt, hogy e revízióra a Duna völ­gyében szükség volt, senki sem vitat­hatja, aki őszintén kívánja, hogy abban a térben megbékülés jöjjön létre. Ta­gadhatatlan ugyanis, hogy Románia 1619-es terjedelme nem volt alátá­masztva a belső igazságosság érzésétől. Kétségtelen, hogy a román-magyar reví­ziós kérdés kialakulását erősen zavarta Angliának Románia részére biztosított kezessége, amely egyébként egyértel­műen és egyoldalúan Németország ellen irányult és alkalmas volt arra, hogy Ro­mániában a biztonság hamis érzetét keltse. Ez a fejlődés, minthogy semmi­képpen sem számolt a természetes adottságokkal és erőviszonyokkal, el­viselhetetlen feszültségekben csúcso­sodott ki és a Duna völgyében a bé­kétlenségnek veszedelmes tűzfészkeit rejtette magában. A döntőbíráskodásra vonatkozó ké­retem — hangsúlyozták ezekben a kö­rökben — nehéz feladat elé állította a tengelyhatalmakat. Németország és Olaszország abban látta feladatát, hogy ezen a vidéken az ellentétek bé­kés elintézését és kiegyensúlyozását előmozdítsa, minthogy e tér egyensú­lyában, békéjében és állandóságában ők maguk is érdekelve vannak. Éppen ezért Anglia háborukiterjesztési ter­veinek mindig ellene szegültek s mást sem haboztak, hogy mint döntőbírák magukra vállalják az ítélet kimondá­sát. Erről az ítéletről itt általában az a vélemény, hogy az a felidtő legjobb a területi követelések és a néprajzi követelmények között Ezt a döntést például tehet felállítani arra nézve, hogyan tehet észszerű és igazságos megoldást találni az esztelen és rá­­kényszerített helyzetekben. Ez a meg­oldás ennélfogva alkalmas arra, hogy Románia és Magyarország között most már a jó viszony helyreálljon. Mint­hogy Szovjet-Oroszország Romániával szemben fennálló revíziós követelései teljesültek s a román-bolgár tárgya­lások befejezés előtt állanak, ez a döntőbírósági ítélet végrehajtotta az utolsó és bizonyára a legnehezebb re­víziót a Duna völgyében. Tekintettel arra, hogy ezzel az utolsó revízióval a román határokra vonatkozó kezes­ség és a román állam és sérthetetlen­sége is velejár, ez biztosíték arra, hogy a rendezés határtalan időre szól. Ez a megoldás formájában és tartal­mában valóságos forradalmi diplomá­ciai tény és mivel Németország, Ma­gyarország és Románia között kisebb­ségi megállapodás is jött létre, alkal­­mas arra, hogy a kisebbségi kérdés­ben is megbéké­lést teremtsen. (MTI) TUNGSRAM & *­­* * a

Next