Ujság, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-01 / 223. szám

Kedd, 1940 október , újság Horthy Miklósné rádiószózata küszöbén a keletmagyaror­szági és erdélyi országrészeket visszacsatoló törvényjavaslat tár­gyalásának, a komoly és hatal­mas parlamenti aktusnak, egy finom női hang csendült a vi­harzó magyar közéletbe, a Fő­­méltóságú Asszony hívó szózata, amelyben a legelső magyar asz­­szony a visszacsatolt részek szá­mára kéri minden magyar anyagi segítségét. A sok megpróbáltatá­son keresztülment országrész, a magyar Szent Korona egykori és mostani legszebb ékessége, megérdemli, hogy mindenki szót fogadjon a nemes lélek mélysé­geiből felhangzott szavaknak és áldozatkészen siessen a haza ol­tárára adni azokat a filéreket és pengőket, amelyek összegyűlt összegéből ezeken a területeken gyors boldogság fakadhat. Megírtuk már, hogy senki nem fogadhatja közömbösen a kérő szavakat, nem volt elég, hogy a helyszínén vagy a mozgó­képszínházak nézőterein gyö­nyörködtünk és gyönyörködünk az erdélyi bevonulás felemelő látványosságában. Nem volt elég, hogy mindannyian, akik itt élünk ebben a hazában, jó sors, vagy balsors emberei, megköny­­nyeztük ezeket a megrázó jele­neteket és elcsuklott a hangunk, mikor Kolozsvárról és Nagyvá­radról beszéltünk. A szent líla ünnepi érzései még itt hullámza­­nak a lelkünkben, de most már a komoly tettek is következnek : nem csupán a magyar törvény­­hozásnak kell a visszacsatolást megcsinálnia, hanem a magyar nagyközönségnek is részt kell vennie a visszacsatolás részlet­­munkájában, legelsősorban a m­aga ki nem apadható áldozat­készségével. Ugyanannak a lelkesedésnek, ami a felvidéki területek vissza­csatolásakor a jótékony cseleke­detek egész sorozatában meg­nyilvánult, most is átütő erővel kell érvényesülnie és meg kell mutatnia az anyaországnak, hogy azt a gyermeket, aki sokáig bo­lyongott úttalan utakon, szeretet nélkül, most az édes szülői ház boldogan fogadja vissza és el­árasztja minden javával. Az anyaországnak most meg kell mutatnia, hogy nem csupán meg­indult könnye, nem csupán vi­harzó együttérzése, nem csupán görögtüzes rakétája van a vissza­tért részek számára, hanem anya­giakban is százszázalékos telje­sítőképességét nyújtja a sokat szenvedetteknek. Ezeknek a nagy elhatározá­soknak most van a döntő órá­juk, most, amikor az ország első asszonya kérői szóval fordul a magyar társadalomhoz és szóza­tával mindenkinek a lelkiisme­retére appellálva, amikor — mint már annyiszor — ismét sebek bekötözésére készül. A magyar társadalomnak, bár megnehezült viszonyok között él, mégis meg kell mutatnia, hogy a maga ne­hézségein túltekintve, nem csu­pán hazafias, de legmélyebben em­beri kötelességének is érzi, hogy meghallja az új szózatot és fajra, felekezetre, saját gondjaira való tekintet nélkül megossza, ha kell utolsó falatját is azokkal, akik huszonkét év szenvedései alatt nem vesztették el hitüket Isten­ben és a magyar hazában. Mindenki, aki most ad, ezer­szeresen mutatja meg ezzel, hogy jó hazafi és ismételjük, ebben a jó hazafiságban nem maradhat senki sem a hátsó sorokban. Ad­jon mindenki és gondoljon a sorsra, amely ma nekem, holnap neked juttathat elfeketült életet és gondoljon mindenki az Istenre, aki mégis csak őriz bennünket, felemeli az elbukottakat. Siessen mindenki támogatni Magyar­­ország Nagyasszonyának szívből­jövő kérését, nyíljanak ki a lel­kek, ürüljenek ki az erszények és teljék meg a magyar oltárok perselye... Vitéz Nagyibányai Horthy Miklósné, a Kormányzó Úr Őfőméltósága hit­vese, hétfőn este hét órakor rádió­szózatot intézett a magyar társadalom­hoz az „Erdélyért“ akció támogatása érdekében. A Főméltóságú Asszony háromne­gyed hét órakor érkezett a rádió Sándor­ utcai székházába, menyének, vitéz Horthy Istvánná, Edelsheim- Gyulai Ilona grófnőnek kíséretében. A rádió igazgatósága részéről Nelky Jenő ny. rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter és Kandó László igaz­gatósági tag üdvözölte a Főméltóságú Asszonyt, akinek fogadásánál jelen volt gróf Teleki Pálné, a miniszterel­nök felesége, vitéz Kozma Miklósné, a rádió elnökigazgatójának felesége, Nelky Jenőné, továbbá Koncz Sándor, a rádió helyettes igazgatója és Cs Szabó László, az irodalmi osztály ve­zetője. A Főméltóságú Asszony a rádió ve­zetősége, valamint az üdvözlésére meg­jelent hölgyek kíséretében a III. számú stúdióba ment, ahol mikrofonba mon­dotta rádiószózatát. A Főméltóságú Asszony beszéde kezdetéig itt szívélye­sen elbeszélgetett a megjelent előkelő­ségekkel . Pontban hét órakor jelentette Gecse Sándorné bemondónő a rádióba, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklósné. Magyarország kormányzójának hitvese intéz rádiószózatot a magyar társada­lomhoz. A Főméltóságú Asszony, aki már töb­bk­ben szólt rádión keresztül az ország társadalmához, nyugodt meleg hangján kitűnő előadással mon­dotta el szózatát, f­elszerelésre, háztart­ási tárgyakra és szükség van iskola­­könyvekre is.­­ Az erdélyi nép a béke mű­veiben és a háború megpróbálta­tásai között mindenkor egyaránt kiválónak bizonyult.­­ Erdély a vi­téz katonák szülőfö­ldje; Erdély mint termékeny ki­ltortalaj rit­kítja párját Európában. Évszáza­dok óta erőssége és büszkesége Szent István birodalmának. Ezt a nagyszerű népet meg kell menteni a pusztulástól, amely nem saját hibájából, hanem idegenek bűnéből szakadt reá. A mentő­akció sikere a magyar becsület, a magyar jövő, a magyar élet kérdése. — Most pedig asszony­társaim­hoz intézem a szót. A férfi elméjé­vel és karjával, a nő szével és szí­vével szolgálja a nenyzetet. A ma­gyar asszonyokat és­­ lányokat ké­rem, erőnk egyesítésé­vel mutassuk meg, mire képes a női szív. Kérem, vegyék különös gondj­ukba az Er­délyért mozgalmat. — A gyűjtőbizottság szétküldte íveit az országban; Budapesten házanként pénz- és ha­sználati tár­gyak gyűjtése indul ír­el. A ma­gyar asszonyokat , leányokat arra kérem, könnyítik meg a gyűjtő hölgyek és uraik munkáját, fogadják őket szívesen, járjanak a kezükre, ajánlják f­el adomá­nyaikat. A végére értem el akartam mondani.­­ Belőtt azon szeretnék Gondviselés innak, amit bűn elbúcsúznám, arra emlékeztetni, hogy a szemmel látható jóindu­lttal tekint­ve szenve­lésekben megtisztult ma­gyar népére. Ez arra k­ötelez min­ket, hogy ne riadjunk vissza áldo­zatoktól a magyar nép érdekében. Amit áldozunk, az legyen fogadalmi ajándék, amit magunk családunk és nemzetünk jövő bo­dogulásáért felajánlunk a Teremtő rónja előtt. A rádiószózat után A Főméltóságú Asszony hat percig tartott. Az előt­tével a kormányzóné­l egyidejűleg viaszlemezre­­ élt beszédet, majd néhány közvetítés r üzletet hall­gatott meg — uggyancsak lemezekről — a kolozsvári és ma ünnepélyes bevonulásról rádiószóra­a­dás befejét­­hallgatta az meg a Pesti Vigadóban, ahol már a korareggeli órákban tömegesen jelent­keztek az áldozatos munkára vállal­kozó hölgyek a gyűjtőívekért. A déli órákban gróf Teleki Pálné az „Er­délyért“ Országos Gyüjtőbizottság el­nöke is megtekintette a kiosztás mun­káját. Az országos gyűjtőbizottságban helyet foglaló egyesületi és szervezeti vezetők a nagy ügyhöz méltó lelkese­déssel szervezték meg a gyűjtő höl­gyek seregét. Az Egyesült Női Táborba tömörült magyar nőegyesületek mun­kaközössége tagegyesületeinek részé­ről összesen 1118, az Erdélyi Nők Or­szágos Szövetsége részéről több mint 1000, a Magyar Katolikus Nőegyesü­letek Országos Szövetsége tagegyesü­letei részéről 750, a Mihalovics Zsig­­mond dr., az Actio Catholica orszá­gos igazgatója vezetése alatt álló Szent Erzsébet Caritas központ részé­ről 600, a Szociális Missziótársulat tagjai közül közel 300 Budapest szé­kesfőváros üzemei tisztviselőinek hoz­­zátartozói közül majdnem 300 és ezen kívül szociális munkával foglalkozó számos más egyesület beszervezésé­ből összesen több mint 4200 gyűjtő­­hölgy indul el az adományok átvéte­lére. Az „Erdélyért“ Országos Gyűjtő­­bizottságnak felkérésére a Házfelügye­lők Országos Nemzeti Szövetsége kör­levélben szólította fel tagjait, hogy a felvonót díjtalanul bocsássák a gyűj­tést végző, karszalaggal és igazol­vánnyal ellátott hölgyek rendelkezé­sére. Az október elsején meginduló há­­zonkénti gyűjtéssel kapcsolatban a­­­gyűjtőbizottság felhívja a nagyközön­ség figyelmét, hogy a bizottság ré­szére pénzt csak külön erre a célra kiállított igazolvánnyal ellátott, a bi­zottság körbélyegzőjével lebélyegzett és számozott gyű­jtőívekkel rendel­kező hölgyek gyűjthetnek. Újabb adományok A Közigazgatási Bíróság a Főméltó­­ságu Asszony „Erdélyért" megindított, mozgalmának céljaira 300 pengőt aján­lott fel. A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöki tanácsülése elhatározta, hogy a Főméltóságú Asszony „Er­délyért“ akciójára 5000 pengőt ajánl fel. A kamara tisztviselői kara havi fizetésének egy százalékát ajánlotta fel a nemes célra.­­ Az Országos Társadalombiztosító In­tézet budapesti orvosi ta­nácsa Sarudy Ottó Lajos dr. elnök javaslatára leg­utóbbi ülésén 5000 pengőt ajánlott fel az Erdélyért indított mozgalom javára Szeged város törvényhatóságának kiegyűlése ülést tartott, melynek során Balig György kulturtanácsnok bejelen­tette, hogy az „Erdélyért“ t­rió cél­jaira Szeged városa 15.000 pengőt ajánlott fel. a­ lemezeKiui­aiosvásárhelyi . A. Főmetó- A kormányzóné a stúdióban A Főméltóságú Asszony rádiószózata A Főméltóságu Asszony rádiószó­zata a következőképpen hangzott: — Jól tudom, súlyos feladatot vállaltam, mikor anyagi áldozato­kat kérek — áldozatokat Erdélyért! A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalom egykori gaz­dagságát tönkretette Trianon és mert minden egyes magyar család ma nagy közterheket kénytelen vi­selni. — De én mégis reménykedem és bizom a nemzet áldozatkészségében. Mert amely nép életképes és méltó az életre, az válságos időkben rend­kívüli erőkifejtésre és a legnagyobb áldozatokra ki­es. A magyar pedig életerős faj. — A Gond,­selés Irgalma meg-, engedte nekünk, magyaroknak, hogy békés tanui lehetünk a nagy világégésnek. Eddig legalább megengedte. Férfiainkat nem fenye­getik a harctér veszedelmei és szen­vedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vészjelét ügyelniük és gyermekeik életéért rettegniük. — De még azt is megadta ne­künk az Ég kegyelme, hogy vér­áldozatok nélkül gyarapíthattuk hazánk csonka területét. Fogadjuk alázatos szívvel az isteni kegyet és mutassuk magunkat reá méltó­nak azzal, hogy önként áldozunk az emberszeretet és a haza oltárán. Áldozzunk Erdélyért! — Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. Természeti csapások és politikai események idézték fel ezt a hely­zetet. A román mozgósítás régóta elvonta a férfiak javarészét a mun­kától; sok föld műveletlen maradt; a gazdák igavonó állatait elhajtotta a román katonaság; a gazdasági és háztartási felszerelés fosztogatás prédája lett. — Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közeledő tét elé. Szűkében van az élelemnek, kifogyott a ru­házatból. Vetőmag nélkül nem ké­pes gazdálkodni; cipő nélkül gyer­mekei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem: mire van hát szüksége Erdélynek? — azt kell felelnem: úgyszólván mindenre! Vetőmagra, élelemre, ruhaneműekre, gazdasági Új nő a családban írta Szabó József Az öreg Hidvéghi halála után felbomlott a család egysége. Juli­anna mama, az özvegy, aki férje életében hitte és néha célzott is rá, hogy ő viseli a családban a kala­pot, az ő erélyes anyai elvei ural­kodnak négy fia és kiskorú Margit leánya erkölcsén és természettől ajándékozott derűje, társaságot kedvelő egyénisége tartja otthon vasárnaponkint a gyermekeit — magára maradt nagy házában, Margit leányával. A két idősebb fiú: János, a vasutas és Feri, a mi­niszteriális tisztviselők sürgősen ki­kérték örökségüket és Julianna mama könnyező megrökönyödé­sére, eljegyeztek egy-egy maguk­hoz illő, vagyontalan középosztály­beli lányt. — De hiszen, János fiam, te azt mondtad, jogot akarsz végezni! — méltatlankodott a mama. — Jó, jó. Mondtam, mondtam. De az ember nem tudhat mindent előre, mama kérem. Szerelmes va­gyok Matyókába és elveszem fele­ségül akármi áron! Az özvegyet nem is a jogtudomá­nyok sarokbaszorítása bántotta. Úgyis ő fizette volna a vizsgadija­kat. De Matyóka vagyontalan fél­árva volt, ez keserítette el olyan nagyon. Arról álmodott régebben, hogy fiait majdan ismert nevű gyá­rosok leányai oldalán látja be­vonulni az oltár elé a wagneri dal­lam hangjai mellett. És itt van Feri, a második fiú, a kedvenc, akit még nemrég is Pubinak szólítottak a megboldogulttal együtt, az is kedve ellen tesz: elveszi a grófi kertész tanárnő lányát. Tanárnő! Feri-Pubinak már a szemére se lehet vetni semmit. Feri a csa­lád disze, hivatalos a miniszteri vacsorákra — nem is szólhat neki! így aztán félév múlva, fiainak közös esküvőjén méltóságot eről­tetve magára, állt a templom gyer­tyáinak fényében, fogadva az isme­rősök kicsit kárörvendő üdvözlé­seit. Időközben ugyanis újabb meg­lepetés érte: György fia külön la­kást bérelt bent a városban, közel a hivatalához és hirlett, hogy könnyű életre vetemedett. Tőzsdé­zik, asszonyozik, kártyatársasá­gokba jár , fényt üzt Béla, a csa­lád taknyosa pedig külföldre ment futballtrénernek. Eleinte bizony sokat sóhajtozott és magányában emlegette a meg­boldogultat, hogy ha az látná, mi lett a híresen összetartott nagy csa­ládból, mit szólnál De aztán való­ban létező kedélye a gyászév per­­gésével legyűrte szorongásait. Mar­git is egyszeriben jómozgásu, spor­tolt testű nővé változott, haja bronz szint játszott. Zenét is tanult, teniszezett, fiuk jártak utána s a Hidvéghi-ház megelevenedett. Be­jártak a menyek, Matyóka és Klára, az anyós szeretni kezdte őket és néhanapján, ha már nagyobb volt a társaság, a zongorát is felnyitot­ták egy kis tánc alá. Margit is száműzte Chopint és Vecsey­ Valse Tristejét, amely Feri bátyjának szavait idézve: „már a társaság könyökén jött ki“ — és Julianna mama ekkoriban kezdett rájönni, hogy voltaképpen most lett a ház kalapos feje. Menyei is meglepték egy-egy sállal, kötött kesztyűvel, cserébe viszont nem kívántak uralkodni fölötte. Az öreg Hid­véghi halála évfordulóján hazajött tél, szabadságára Béla, a futball­Október elsején indul m­g a székes­fővárosban a házankinti gyűjtés a visszacsatolt Kelet-Magya­ország és Erdély egy része ínséges lakosságá­nak megsegítésére. A gyi­­lőivek ki­oszlása vasárnap reggel kezdődött csillag és a sírbolt meg­koszorúzá­sát követő, hajnalba ny­úló vacso­rára beállított kedvesére , egy na­gyon szőke, pikánsan öltözködő leánnyal György is. A menyék összenéztek, Matyóka aki egészen szelíd termé­zetü volt még el is pirult, mig Juliann, mama egészen fagyosai , kedve Erzsébet „kisasszonynak ” szólit gáttá a szőke leányt. Ám az nem sértődött meg, mert lelkiben nap­­ja volt Dosztojev sógorok vágyak égtek. Esett csal a családban rengeteg szkij-féle alak. Részeges kommunista testvér, állaktveszitet apa, könnyelmű nővér, akinek ő áldozatául esett. Hídvégi­­ Gyürk volt életének negyedik szerelmi Vagyis ,— őszintén érzet első három nem volt szer­elem, a negyedik kaland viszo­nt szere­lemmé lobbant. Ennek a kedvéét hagyta ott a mulató forgó parkér­jét, az ivást, amelyre mé szeret csére nem szokott egészen,rá állt be egy szücsüzletbe dolgozn hogy mégis legyen a viláig élő foglalkozása is, így kivár S véghi Gyurka. Most, hog­y belépett a régi ház polgár­­ébe, a szőnyegek, képek is a cs­­ádi erkölcsben nevelkedet és Matyókák közé, meghiv a vacsoraillatú otthont. Ide kell jutni. Feleségnek, Tagnak. Halk lett tehát, és pillanatban letörölte sz rúzst és amikor észrevet Matyóka a lábait nézdeli, húszpengős harisnyáját lejebb húzta csupasz fér dein szoknyáját. Julianna ír a mán vacsora alatt finom bókoki­t mo­dott, vacsora után kedvest n ke, csókolt. Klárának pedig m gigér hogy jutányos áron juttatja az perzsájával egyforma értékű­ bi­dóhoz. Hit Erz: levegt Klárii ánta e neki 1 I lénynél revétle fáról e, hog nyilvá igyelv — Tartsunk össze, drágám, mi, asszonyok, olyan fontos az egy családban — mondta kétszer is. Másodszor kissé bátrabban. Emel­tebb hangon. Julianna mama félfüllel hallotta is a szavakat és lelkesebb lett. Sőt közvetlenebb Erzsébethez. Erzsit meg is lepte egy elhagyott pillanatában: —• Margitkámnak is szeretnék bundát venni. Segíthetnél, Erzsi­kém­? A lány készségeskedett: — Ó, hogyne, drága néni. Eset­leg már holnap tessék befáradni az üzletbe Klárával. Boldogan várom a drága, jó nénit és az aranyos Klárit. A ház úrnője félrevonta Erzsit: — Én csak holnapután megyek, kislányom — súgta — és meg­­mondom neked előre, hogy nercet veszek Margitnak, nem perzsái. Ne legyen egyforma az én kislányom bundája — a menyeimével. De ne szól­j senkinek ... Tudod, nekünk, nőknek össze kell tartanunk és — köszörült a torkán — kislányom többször is gyere ki hozzám ezzel az én rossz fiammal. A Gyurká­val ... Amig itthon van, tudom, nem kártyázik. — Ó, drága, jó néni! Köszö­nöm ... Köszönjük ... De ne tes­sék hinni, hogy a Gyurka kártyás. A .. . nem. Csak volt ... Volt... amig engem nem ismert... igen ... így indult el a György fiú házas­sága is. És ez az este volt az, amely megteremtette a család nő­tagjainak versengését. Matyó se, Klári se akartak lemaradni kegyek dolgában Erzsi mögött, így Erzsi látogatásainak napjain véletlenül is mindig ott voltak Juliana mama szeme előtt, nehogy átengedjék a maguk nimbuszát­­ a harma­diknak. Október elsején k­üzdődik a házankénti gyűjtés 3 Nem hízik el,­­ ha Hunyadi forrással vett ki

Next