Ujság, 1941. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-09 / 6. szám
T CSÜTÖRTÖK, 1941 JANUÁR 9 U ESSÍ AZ ERDÉLYI ZSIDÓSÁG írta PERÉDI GYÖRGY Újabban szőnyegre került Erdéllyel kapcsolatban az erdélyi zsidókérdés. Az erdélyi ember szemében a világháború előtt csak az a zsidóság tartozott a zsidó fogalom alá, amely kultúrájában, lelkében nem asszimilálódott a magyarsággal, nem vett részt semmiféle kulturális ügyben, sem személyes, sem anyagi hozzájárulással, akik a nyolcvanas-kilencvenes években vándoroltak be Bukovinából, Galíciából, de akik természetesen élveztek minden polgárjogot, megbízható támogatói voltak a választásokon a mindenkori kormányoknak és a szigorúan ortodox vallás megtartásával magukat is kifejezetten zsidónak, zsidó nemzetiségűnek vallották. Ezekkel nagyon éles ellentétben, ha nem is ellenséges, de azt lehet mondani, hogy nem is barátságos viszonyban állott szemben az a zsidóság, amely hitében hű maradt ugyan apai hitéhez, ragaszkodott ősei temetőjéhez, de már kultúrájánál fogva is magyarnak vallotta magát, sokaknak apja, nagyapja részt vett a 48 as szabadságharcban. Nagyváradon, ahol a zsidóságnak olyan sokféle rétege él, amelyhez hozzá nem értőnek fogalma sem tehet, ahol maga az ortodoxia is több rétegre oszlik, a magyarsághoz tartozónak tekintették mindig a neológokat, akkhez a kifejezetten intelligens zsidóság tartozott és az ortodox vallásúak közül azokat, akik a magyar társadalmi életben szerepet vittek, magukat magyarnak vallották és annak is tekintették. Ez volt az oka annak, hogy amikor 1921-ben a Magyar Párt, alakítására az első kérvényt a város magyar társadalmának mintegy húsz tagja aláírta s a prefektushoz juttatta, az aláírók között szerepelt a neológ főrabbi, Kecskeméti Lipót dr. és unokatestvére, Fuchs Benjámin, az ortodox főrabbi is, mindketten kecskeméti eredetű s magyarságát nyíltan valló főpap. A két zsidó főpapot a prefektus magához hivatta és alanosan megmagyarázta nekik, hogy ők nem a magyarsághoz tartoznak, hanem a zsidó kisebbséghez, a kérvényt jogtalanul írták alá. Nem is engedélyezte a közgyűlést azon az alapon, hogy idegenek is szerepelnek az aláírók között. A Magyar Párt kolozsvári központja azonban nem fogadta el ezt a román véleményt, nem volt hajlandó a magyarsághoz hű zsidóságot a románságnak átengedni és Kecskeméti Lipót dr. neológ főrabbit beválasztotta éveken át, a Magyar Párt országos választmányába, mindaddig, amíg maga Kecskeméti Lipót nem kérte, hagyják ki, mert híveinek egy része gazdasági és opportunitási szempontokra hivatkozva azt óhajtja, hogy maradjon távol minden politikától. Az erdélyi magyar zsidóságnak első összeütközése a román uralommal az 1920-as népszámláláskor történt, amikor a magukat magyarnak valló zsidóknak kellemetlen összetűzéseik voltak a népszámláló biztosokkal, mert azt követelték, hogy vagy zsidónak, vagy románnak írják be magukat. Ennek ellenére nagyon sokan megmaradtak a „magyar“ bejegyzés mellett, főképpen a városokban az intelligencia, orvosok, tanárok, ügyvédek, stb. vagyis azok, akik szembe mertek állani és nem féltek a következményektől. Igaz, hogy ezek bejegyzését utólag hivatalból „román“-ra korrigálták. De ez a korrigálás nem befolyásolta ezeket a magyar zsidókat abban, hogy amikor bebörtönözött magyarok, színházmentés, színházbérlet, s egyéb magyar ügyre, kulturális, jótékonysági célra gyűjtés indult, minden időben ne álljanak rendelkezésre. Az anyaországiak, akik Erdély átvételekor az erdélyi részeken jártak, sehogy sem tudták megérteni az ottani magyarság több tényezőjének, közte katolikus főpapoknak és protestáns püspököknek.A megnyilatkozásait, ragaszkodását zsidó vallású emberekhez s oda nyilatkoztak, hogy az erdélyi szellem elzsidósodott. Nem értették meg, hogy Erdélyben, ahol a zsidók arányszáma jelentéktelenül kisebb volt mindig, volt olyan huszonkét esztendő, amikor nem volt sem opportunus, sem gazdaságos a zsidóknak a magyarsághoz hivek lenni s hogy azokat a zsidókat, akik a tűzben is állották magyarságukat, becsületbeli kötelességnek tartották védelmezni olyan áramlat ellen, amire nézve a különbség léteit nem látták lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek. Az erdélyi zsidóság egy része tagja is lett a Magyar Pártnak, fizette tagsági díját, részt vett ülésein, szerepet vállalt bizottságaiban, sokszor fenyegetések dacára is, ami több esetben súlyos következményeket vont maga után, így Moskovits József dr., a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara elnöke, egy választás alkalmából olyan magyarpárti ülésen elnökölt, ahol igen éles kifakadások hangzottak el a románság, a kormány ellen. Ennek az lett a következménye, hogy hajszát indítottak ellene, rámentek vagyonára, exisztenciájára, és a hajsza vége. Moskovits József dr. főbelőtte magát s meghalt. A zsidóság nagy többsége azonban népkisebbségi alapra helyezkedett még 1918-ban, külön pártot alakított, amit a magyarság hűtlenségnek vett azoktól, akik magyar kultúrán nőttek fel és akiknek elvesztésével többezer szavazatot vesztettek. Nehezen tudták elfogadni azt az érvelést, hogy a románok követelik ezt a zsidóságtól, akiket mint kisebbséget tartanak számon.* A nagyhatalmaknak 1918-ban telt az az ígérete, hogy elősegítik Palesztinában a zsidók nemzeti otthonának felépítését, az erdélyieknél is erős visszhangra talált. Hamarosan zsidó nemzeti szervezetek alakultak Ausztriában, Lengyelországban, sőt Magyarország egyes vidékein is és az amerikai szervezetek a békekonferencián is képviseltették magukat. Erre nézve Balogh Artur dr. egyetemi tanár, országgyűlési képviselő „A kisebbségek védelme“ című munkájában ezt írja: „A kisebbségi szerződések létrejövetelére nagy befolyása volt annak az emlékiratnak, amelyet a békekonferenciánál működő hét zsidó küldöttség bizottsága 1919 május 10-én intézett a békekonferenciához“. Ebben az iratban nemcsak a zsidók, hanem az összes kisebbségek számára követeltek kisebbségi jogokat. Ez az irat igen nagy hatással volt Wilson amerikai elnökre és annak tulajdonítható jórészben, hogy Wilson olyan szívósan ragaszkodott ahhoz: az illető államok a kisebbségi szerződéseket fogadják el. A zsidók bizottsága által kidolgozott tervezetnek hatása a kisebbségi szerződésekre kétségbevonhatatlanul kimutatható. Nem egy esetben a kisebbségi szerződések szó szerint átveszik annak a tervezetnek szavait, melyet a zsidók bizottsága készített.“ Az Erdélyi Zsidók Nemzeti Szövetsége tulajdonképen nem is a román uralom alatt, hanem 1918 november 20-án alakult meg a magyar hatóságok jóváhagyásával. A románoknak azt a kérését azonban megtagadták — mondja az Erdélyi Zsidók Nemzeti Szövetsége —, hogy nyilatkozatot adjanak ki Erdélynek a román államhoz való csatolása végett, mint azt a szászok megtelték. Mántu Gyulának arra vonatkozó javaslatát, hogy országos kongresszuson mondják ki a Romániához való csatlakozást — visszautasították, aminek zsidóüldözés lett a következménye. Sőt — s ezt hangoztatja a zsidó nemzeti szövetség — Fischer Tivadar dr. elnök kijelentette, hogy a békekonferencia feltételezett döntését a zsidóság annál kevésbbé teheti valamely politikai cselekvés alapjává, mert ez ellenkeznék azzal a ragaszkodással, amely őket a magyar állameszméhez fűzte. Később pedig a szövetség 1919 márciusában külön futárral küldött emlékiratban a Cionista Világszervezet vezetőségét s a párisi békedelegációt a Magyarország területi integritása melletti állásfoglalásra kérte fel. Ennek következménye volt az amerikai és angliai sajtókampány Magyarország érdekében. A magyar állameszme mellett kitartottak a magyar zsidó ügyvédek akkor, amikor a keresztény ügyvédekkel együtt megtagadták a hűségesküt. A magyar zsidóság hivatkozik arra, hogy a zsidó kisebbségi mozgalom sohasem élvezte a románság kegyeit, hiszen Tatarescu államtitkár engedélyével törték össze a román diákok 1927 december 11-án Nagyváradon, Bánffyhunyadon, Kolozsvárott a zsidó templomokat, a zsidó és magyar kereskedők üzleteit és a cionista újságnak, az Új Kötet-nek szerkesztőségét, nyomdáját. Anghelescu iskolapolitikája követelte meg, hogy vagy héberül, vagy románul tanítsanak a zsidó iskolákban s csak erre szüntették meg a magyarnyelvű tanítást. Két iskolát, amelyekben tovább is magyarul tanítottak, Kolozsváron betiltottak. A magyar zsidóság általában a Magyar Pártra szavazott mindaddig, amíg a zsidót át j°ióltet nem állított s emiatt a román sajtó a Magyar Pártot sokáig „zsidó magyar pártnak“ nevezte. A Magyar Pártnak célja sem lehetett, tehetsége sem volt ahhoz, hogy a folyton ismétlődő pogromszerű eseményektől, mint a zsidók verése, vonatból való kidobása, stb. a zsidóságot megvédhesse, küzdjön állampolgári jogainak elismeréséért, amik nemcsak az erdélyi, hanem az egész romániai zsidóságot érték. Tehát egy zsidó politikai szervezetre szüksége volt a zsidóságnak, de mindig ügyeltek arra, hogy a magyar kisebbséget meg ne bántsák, harmóniában éljenek és 1931-ben a zsidók a magyarokkal közös listán jutottak be a kolozsvári városi tanácsba. * Nem vitatható, hogy az erdélyi zsidóságnak az a része, amely magyar kultúrán nőtt fel, tovább is a magyar nyelvet* tartotta meg házában és az egymás közötti beszélgetésben. Sajtója is magyarul íródott, nem jelent meg egyetlen zsidó zsargonban írt lap se, mint Bukovinában. A magyar színháznak, magyar könyvnek a zsidók huszonkét éven át változatlanul erős támogatói voltak. A neológ zsidó templomokban sem szűnt meg máig sem a magyar istentisztelet s magyar maradt a hitoktatás nyelve is, a hitközségi jegyzőkönyveiket is magyarul vezették. Ezért is sok támadásban részesültek a román sajtó részéről és sok pénzükbe is került. Ez volt az oka annak is, hogy Goga Oktavian volt belügyminiszter 1929 február 1-én a képviselőházban azt mondotta, hogy ,,a cionizmus Erdélyben nem más, mint a magyarosító törekvéseknek egyik formája“. Felmutatta az Uj Kelet cimü cionista napilap egy példányát s Fischer Tivadar felé fordulva egy folytatta: — Önök mindennapos propagandistái a magyar kultúrának és eszmének, magyar költeményeket és Önfeláldozás írta Villányi Andor t. Akkoriban Livingstonban voltam, abban az elátkozott fészekben, a köszvényemet gyógyittatni. Ha rablófészeknek mondtam, meg is van rá az okom. Rajtam s egy csúzos angol ezredesen kívül nem volt ott más, csak csupa megszédült rulettjátékos, no meg a krupiék, slepperek s hotelportások elszánt hada. Itt ismerkedtem meg Higgins Tommal, aki véletlenül a játékterembe vetődvén, már harmadéve nem tudott e gyalázatos bűnbarlangtól elszakadni. Hősünk azonban nem ő, hanem a nagybátyja lesz, akinek hónapok óta esedékes megérkezése, ott tartózkodásom második hetében következett be. II. A nagybácsi, aki, mint egy filadelfiai egyház feddhetetlen erkölcsű lelkésze nagy felháborodással értesült szép reményekre jogosító öccsének elzülléséről, délben jött meg. Hatalmas volt, tiszteletet parancsoló. Óriási Vörösre gyűlt arcáról szürke pecsenyekabátjáról a mormon egyházfiak méltóságos jólelkűsége áradt. A bácsi a szállóban letette a poggyászát, lemosta magáról a port, azután így szólt: — Hol ,az a bűnbarlang? — Oda akarok menni! A kérszolga szolgálatkészen szaladt előre megmutatni az utat. A kaszinóban már javában folyt a játék. A kerék pergeti. A játékosok izzadt keselyűarccal meredtek a körbesüvöltő golyóra. — Kilenc — mondta kis szünet után a krupié s beseperte a pénzt. A nagybácsi figyelmesen szemlélte az asztalt, majd rosszal, arccal fordult az üdvözlésére elősompolygó öccséhez: — Ez tehát az a hely — mondta —, ahol az üdvösségedet elrabolták? Nos, én majd teszek róla! — Mit szándékszik a bácsi tenni? — kérdezte a fiú a bűntudattól meghunyászkodva. A bácsi a nemes hevülettől felindultan rázta meg öklét. ■ — Táviratozok a belügyminiszternek s kormányintézkedéssel csukatom be. — Ez lehetetlen! — világosított fel a fiú, alig tudván a bácsi tájékozatlanságán való mosolyát elfojtani. — A bank állami engedély-ivel működik. Az ilyen bünbarlangot csak felrobbantani lehet! — Nos — mondta a bácsi pillanatnyi habozás után, miután a fia megmagyarázta neki, hogy a felrobbantás a bank pénzének elnyerését jelenti — úgy hát majd felrobbantjuk. III. A bácsi kioktattatta magát a játékszabályokból, azután elővett egy kis pénzdarabot. — Ezt az ötösre! — mondta a krupiénak. Az öccs, akinek nem az volt a kínos, hogy a nagybácsi maga is leajasítja magát a játékhoz, hanem, hogy a tablón szokatlanul kis léttel indul, szégyenkezve húzta el az ajkát. .— Ugyan bácsikám — mondta rarulva — csak nem teszi magát nevetségessé. — Te hallgass! — másította rendre a bácsi —. Te a játéknál már levizsgáztál! — S íme, az ötös nyert. A bácsi felvillanó szemmel söpörvén be a pénzt, most az egészet a tízesre tette. — Ne számokra tegyen a bácsi! — intette újból a fiú —. Ezen csak veszíthet. Tegyen inkább feketére vagy pirosra. — Ehl — mondta bosszúsan a bácsi. — Te engem ne taníts! — És íme, a tizes jött ki. — Ne látod! — mondta a bácsi, gondosan megszámolván a nyereséget. — Már mindjárt robbanni fog! Néhány óvatos kísérlet után elővéve a pénztárcáját, estig ezer dollárt nyert össze és igen megelégedetten hagyta el a bűnbarlangot. — Csak azt nem értem — mondta, miközben vacsora után fukar borravalókat osztott szét a pincérek közt —, hogy válhat az ilyen marhaság valakinél szenvedéllyé? IV. A bácsinak hamarosan udvara támadt a kaszinóban. Akadtak, akik szolgálatkészen ugrottak számára vízért, mások a pénzét rendezték, vagy lelkesen tartották orra alá az égő gyufát, ha rá akart gyújtani. A bácsi nyert, míg egyszerre bekövetkezett a fordulat s elkezdett veszíteni. Előbb csak kis összegeket, azután nagyobbakat. Egy hét múlva annyira elkészült, hogy újabb pénzszállítmányért kénytelen volt hazaküldeni az öccsét. Az új pénz megérkezését követő héten találkoztam Tómmal. Rossz kedve volt. Aggódott a bácsiért. Gondterhelt arccal járkált. Egész valója azt mutatta, hogy a nagy férfiúban való bizalma megrendült. Egy hónap múlva, mint hallottam — végkép levette róla a kezét. Ott is hagyta a fürdőt. Visszament Oxfordba s tetette szigorlatait. Rendes ember lett. Kártyát nem vett többé a kezébe s maga helyett az egyházfit küldte el, hogy ez hasson az öregre.Hogy milyen eredménnyel, majd mindjárt megtudjuk. V. Egy év múltán, ugyanis, amikor kiújult köszvényem megint csak visszahurcolt, a perronra lépve egy rongyos vén csavargó ugrik elém s derűs mosollyal kapja ki kezemből a táskát. Egy pillantást vetettem rá: megismertem: a bácsi volt. — Hohó! — kiáltottam rá csodálkozva —, hát idáig jutott? — Hála Istennek! — felelte elégülten. — A nagy mű sikerült. — Miféle mű? — tudakoltam meg szánakozva. — Felrobbantotta tán mégis a bankot? — Ugyan! — legyintett fölénnyel — Csak nem hiszi, hogy ilyen butaságra fecséreltem erőimet? Magyarázatot várva néztem rá, amellyel nem is váratott meg. — Nézzen rám! — mondta diadallal felém hajolva, miközben tüntetően megrázta rongyait. — Nem látja, hogy teljesen el vagyok züllve? Az öcsém szégyell. Az eklézsia kirúgott. Azzal tehát, hogy a játékszenvedély demoralizáló voltát intő például magamon mutattam be, — végül is őt mentettem meg! — Hogyant— kérdeztem tisztelettel, miközben az öregúr hirtelen mérhetetlenül nagyot nőtt szememben. — Mindezt tehát csupán az öccséért tette? — S várjon ki másért? — felelte természetes s büszke hangsúllyal s úgy állt előttem, rongyaiban felmagasodva, mint az önfeláldozás szobra. »— El voltam ragadtatva. Egyszeriben világosság gyűlt bennem ... Rajta keresztül megértettem az emberi áldozatkészség történelmi példáinak szimbolikusan mély, lélektani inditékait. S miközben megbecsülésem jeléül megráztam a kezét, lelkesen így szóltam hozzá: "— Gratulálok!... Hajmássy. Időtt a Nelson. ExLdy. első közös nagy zenés filmje, a BALALAIKA jött, látták és győzött! Kik díthato£angxí£ta kizárólagos joggal » ROYAl APOllO (Metro—Goldwyn- Mayer-attrakció) regényeket írnak, önök a magyarság parazita megnyilatkozásai! Tény, hogy a huszonkét év alatt a magyar zsidóság a magyarságtól lélekben nem szakadt el minden erőszak ellenére sem. Azzal pedig, hogy a zsidó nemzeti szövetségbe, illetve a zsidó pártba tömörülve, megkönynyítették a Magyar Párt helyzetét a saját speciális kérdéseik, sérelmeik gondjától, gáncs nem érheti őket. Az elrománosítás sikertelensége miatt az erdélyi magyar zsidóság nagy részét jogosan érhette vád és támadás a román kormányok részéről. Meghosszabbították az olasz behozatali engedélyeket Az olasz pénzügyminisztérium vámigazgatóságának rendelete értelmébe® mindazon behozatali engedélyeket, amelyek 1940 január elseje óta 1940 december 31 ig még érvényben voltak, ez és június 30-ig meghoszabbítják. Ez az intézkedés csak olyan országokra vonatkozik, amelyekkel Olaszországnak klíring-egyezménye van és nem terjed ki az ilyen országokból szabad devizafizetés ellenében behozott árukra. Árvis Ausztráliában Sydney, január 8. A nagyarányú esőzések következtében Útj-Walesben az áradások mindenütt átszakították a gátakat, ötven helységet elárasztottak és a tartomány nyugati, valamint északnyugati részében nagy felülete®elborították a vasúti vonalakat. Az áradás következtében a vasúti közlekedés megszakadt Az árvíz elöntötte ez országutakat és a termésben nagy kárt okozott.