Ujság, 1941. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra •••••«». * . . 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Egész évre .«•••.«.». . 43.20 pengő Egyes számlára Budapesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap .................... 16 fillér Vasárnap .......................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. Budapest, 1941 április 1. kedd SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATA­l VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: *120-757, 120-756, 120-755, 120-754. Budapest 62. postafiúk 282. FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-674) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület. Gróf Tisza István­ utca 6. szám,­­Telefon: 181-004 és 180-674. Mi törté Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter elő­adást tartott a közigazgatási továbbképző tanfolyam záró­ülésén. A gazdasági minisz­terek megtartották szokásos heti értekezletüket. K­u­s­e­f­f bolgár földmivelésügyi mi­niszter elindult Budapestre a tenyészállatvásár megtekinté­sére. N­i­n­c­s­i­c­s jugoszláv külügyminiszter va­sárnap hosszabb kihallgatá­son fogadta Von Heeren bel­grádi német követet. Gráci jelentés szerint lezárták a német-jugoszláv határt. A jugoszláv hadseregben jelentősebb sze­mélycserék történtek. Szi­movics tábornok, az új jugoszláv mi­niszterelnök kormánynyilatko­zatát csütörtökre várják. Német illetékes helyen a jugoszlá­viai eseményekkel kapcsolat­ban kijelentik: Németország hosszabb időn keresztül nem tűrheti, hogy „egy vele szö­vetségben álló kormány tét­lenül nézze a Németországot mélyen sértő túlkapásokat". Jugoszláviában újabb korosztályokat hívtak fegyverbe. A Szerbia minden részéből hazainduló német telepesek utolsó kü­­lönvonata hétfőn éjjel hagyta el Belgrádot. Zágrábban Subosics horvát bán soroza­tos tanácskozásokat folyta­tott. Berlinbe érkezett hírek szerint az USA kormánya lefoglalta a kikötői­ben horgonyzó német, olasz és dán hajókat. Macuoka japán külügyminiszter megér­kezett Olaszországba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Eden angol külügyminiszter és Dili tábornok, az angol vezérkar főnöke Athénbe érkezett. Roosevelt a Potomac-yacht fedélzetén rádióbeszédet mondott, amelyben az Egyesült Álla­mok lakosságát újból össze­fogásra hívta fel. Az olasz csapatok harcászati szempont­ból kiürítették Diredatát és új védelmi állásokat foglal­tak el. A német légi haderő tovább folytatta hadművele­teit az angliai katonai célpon­tok ellen. Málta ellen újabb támadást intéz­tek a német repülők. Angol hadihajók Nemours és Oran között meg­támadtak convoyban haladó francia tehergőzösöket. Szerbia minden részéből hazautaztak a német telepesek A Wilhelmstrassén a jugoszláv eseményekkel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy „a türelemnek is van határa“. Berlinben megállapítják, hogy „a jugoszláv kormány semmit sem tett abból a célból, hogy a fékevesztett elemek német­ellenes túlkapásainak gátat vessen“. A belgrádi német követ választ kért arra, várjon a jugoszláv kormány követi-e az előző kormány külpolitikáját, vagy sem. Macsek tárgyalásai a jugoszláv kormánnyal, a horvát parasztpárt vezére még nem döntött a kormányba való belépéséről. Macuoka japán külügyminiszter Rómába utazott. Eden brit hadügyminiszter és Dili vezérkari főnök Athénben. Az olasz hadijelentés beszámolója a földközitengeri nagy csatáról. Angol hadihajók támadása egy francia hajókaraván ellen Kezettől keletre heves csata folyik A JUGOSZLÁV komplexu­mot a következő szempon­tok figyelembevételével lehet át­tekinthetőbbé tenni: Milyen a tengely, különösebben Német­ország és Jugoszlávia viszonya? Ebbe a fejezetbe tartoznak a Jugoszláviában történt német- és olaszellenes tüntetések, zavargá­sok, rombolások és a jugoszlá­viai németek visszahívása, illető­leg elutazása, valamint az is, hogy a Jugoszláviában élő ola­szok is megtették az előkészüle­teket a hazautazásra. Ide tarto­zik Németország magatartása Jugoszláviával szemben, vala­mint természetesen az is, hogy az új jugoszláv kormánynak mik a külpolitikai tervei. Ez a kérdések első csoportja. A második cso­port a szerb-horvát viszony ala­kulása, amelynek ismét két ága­zata van: belpolitikai és kül­politikai, a kettő egyaránt fon­tos. Ebben a második csoport­ban Macsek a főszereplő, akinek magatartását még többé-kevésbbé homály borítja. A jugoszláv kér­dések harmadik csoportjába Jugoszláviának a tengelyen kívül más államokkal való kapcsolatai tartoznak. Itt talán nem is a jugoszláv-angol, hanem a jugo­­szláv-török viszony a legfonto­sabb. Ami most már a kérdések első csoportját illeti, az, hogy a jugoszláv államcsíny a három­hatalmi egyezményhez való csat­­lakozás-ellenesség jegyében tör­tént, csak most, a németellenes tüntetések és zavargások során tűnik ki egyre jobban — hiába akarták jugoszláv részről tisztán belpolitikai motívumokkal iga­zolni. Ezt a tényt nemcsak a külföldi lapok, hanem a Wil­helmstrasse maga is leszögezi alábbi nyilatkozatában, amely tudomására adja a jugoszláv kormánynak, hogy „a türelem­nek is van határa“. Különösen a Németországgal rokonszenvező jugoszláv újságíróknak, például a Vreme szerkesztőjének letar­tóztatását tekintik Berlinben ha­tározottan külpolitikai irányú eseménynek, vagyis olyannak, ami által Jugoszlávia német- és tengelyellenességét nyilvánítja ki. Németországban mindazon­által várakozó álláspontot fog­lalnak el mindaddig, amíg a hi­vatalos jugoszláv nyilatkozat el nem hangzik, tisztázva Belgrád álláspontját: hozzájárul-e a Pál jugoszláv kormányzóherceg ál­tal intézett csatlakozáshoz vagy sem. A Wilhelmstrasse szó­szólója kijelentette, hogy a német birodalmi kormány birto­kában van a jugoszláv kormány külpolitikai vonatkozású meg­nyilatkozásának, de abban nincs szó a háromhatalmi egyezmény­ről. A jugoszláv kormány, hír szerint, a lerombolt német és olasz utazási irodákat is felépít­­teti és Nincsics külügyminiszter útján tárgyalásokat folytat a bel­grádi német és olasz követtel, ugyanekkor azonban nyugdíjaz­­tatja azokat a magasrangú ka­tonatiszteket, akik Pál herceg hívei voltak és visszarendeli a szolgálatba azokat a katona­tiszteket, akiket külpolitikai állás­­foglalásuk miatt küldtek nyug­díjba. Emellett több újabb jugo­szláv korosztályt hívtak fegy­verbe. 2 . A HORVÁT-SZERB vi­szony alakulása szintén nagyjelentőségű és döntő fon­tosságú alkotórésze a jugoszláv kérdésnek. Macsek­ Radics Ist­ván tanítványa és munkatársa és amikor a horvátok vezérét a szkupstinában leteríti a golyó, utódja és politikai végrendele­tének végrehajtója. És a vég­rendelet a horvátok teljes pari­tását követelte. Macsek és a hor­vát néppárt politikáján sokáig Radics véres árnyéka borongott és ez a politika sokáig a rancune jegyében állt. Hosszú ideig tel­jes oppozícióban volt az egész horvát néppel. 1937-ben a szerb ellenzéki pártokkal egyezik meg, ami az akkori jugoszláv kor­mánysajtó szerint „alapjaiban támadja meg a jugoszláv állam és nép létét“. Macsekék akkor csakugyan elvetették az alkot­mányt és azt kívánták, hogy a határok és a Káragy­örgy­evics­­dinasztia elismerése mellett al­­kotmányozó nemzetgyűlés dönt­sön az összes államjogi kérdé­sekben. A kormány Macseknek a szerb ellenzéki pártokkal való szövetkezését az önkormányza­tok kiépítésével akarta ellensú­lyozni, hogy így elvegye a hor­vát követelések méregfogát. Ezen az alapon jött létre a meg­békélés, de csak a mostani há­ború alatt és Pál kormányzó­­hercegnek éppen külpolitikai motívumokkal és külpolitikai keretben sikerült azt létrehoznia. Minthogy tehát Pál herceg most már eltűnt a jugoszláv politika színpadáról, Macsek a múltnak, az SHS királyságnak és Rádiós­nak szinte öntudat alatti emlé­kével, magától értetődően a Pál herceg által inaugurált belpoli­tika biztosítását keresi. Macsek magatartásának tehát határozot­tan belpolitikai indító okai és értéktáblái is vannak, noha nem látszik megalapozottnak az a feltevés, hogy a helyzetet a hor­vátok eddigi jogállásán túlmenő belpolitikai önállóság követelé­sére használná fel. Mégis van egy jelentés, amely úgy tudja, hogy Macsek a szerb-horvát ki­egyezés elismerésén kívü­l más követeléseket is előterjesztett az új kormánynak. Lehet, sőt való­színű azonban, hogy ezek a kö­vetelések, amelyekről Macsek köreiben közelebbit nem voltak hajlandók mondani, külpoliti­kai természetűek. Mert amint a legutóbbi szerb-horvát megegye­zést külpolitikai szempontok determinálták, a horvátok mos­tani magatartásában is szorosan összeszövődik a külpolitikai cél­kitűzések hangsúlyozása a bel­politikaiakkal. Az erre vonat­kozó MTI-táviratok azt mond­ják, hogy a horvátok feltétlen tengelybarátok, sőt néhol, pél­dául Eszéken rokonszenvi tün­tetéseket is rendeztek a tengely­­hatalmak mellett. Macseknak és a horvát parasztpárt vezetői­nek Su­basics horvát bánnal folytatott tárgyalásain állítólag a horvátoknak arról a kívánsá­gáról is szó van, hogy a kor­mány ismerje el Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozását. A jugoszláv kormány horvát minisztereit Zágrábba rendelték, de Macsek — legalább is addig, amíg e so­rokat írjuk — nem lépett be a kormányba. A h­orvát néppárt helyettes vezetője Belgrádban tárgyal a kormánnyal.­­2 „AZ ANGOL ÉS AZ AME­RIKAI befolyás Belgrád­ban mindig igen erős volt és a németellenes beállítottságú pán­szláv irányzat is éreztette hatá­sát“, állapítja meg a Gazetta del Popolo (MTI), „a demokratikus beállítottságú politikai körök ösztönszerűen az angolszász de­mokráciához húzódtak“. Ami a jugoszláv kérdés harmadik cso­portját, azaz Jugoszláviának más államokhoz való viszonyát illeti, az olasz lapnak ez a cikke jellemzi. Lippman, ismert ame­rikai közíró a Washington Post­­ban (MTI) a „Berlin elleni jugo­szláv ellenállásról“ beszél és a jugoszláv magatartásban az Anglia támogatására hozott amerikai törvény első eredmé­nyét látja. Rámutat arra, hogy ez módot adott az angoloknak (MTI) Görögország megsegíté­sére és arra, hogy a görögökkel együtt közös arcvonalat alakít­sanak, Jugoszláviát erről az arcvonalról adott esetben támo­gathatják majd — írja. A new­­yorki sajtó (MTI) semmi kétsé­get sem hagy aziránt, hogy Roosevelt a jugoszláv „új irány­zatnak“ megad minden erkölcsi kárpótlást. Washingtoni kor­mánykörök készségesen elisme­rik, hogy Amerika beavatkozása Jugoszlávia politikája, „bátorí­totta fel a szerbek forradalmi köreit lépésük megtételére“. Welles amerikai külügyi állam­titkár kihallgatáson fogadta a görög és a jugoszláv követet. A római jugoszláv követség megcáfolta azt a hírt, hogy há­rom jugoszláv tábornok Görög­országba ment és felajánlotta szolgálatait Athénben és hogy négy jugoszláv katonai repülő Ára 10 Allér

Next