Ujság, 1941. december (18. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-02 / 275. szám

Budapest, 1941 december 2. kedd Mi történt Magyarország kor­mányzója fogadta Frank német birodal­mi miniszter, főkormányzót. Bárdossy László miniszterelnök Szombathelyen beszédet mondott. A képviselőház folytatta a felhatalmazási ja­vaslat vitáját. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter elutazott Berlinbe. A Moszkva körüli térségben támadó né­met alakulatok folytatták elő­nyomulásukat. A rosztovi­­ térségben a szovjet csapa­tok, mint a német véderőfő­parancsnokság közli, ellentá­madásaik során súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Zsningrádot és Moszkvát újabb légi táma­dás érte. Finn repülők a Murman-vasút több pontját, szovjet repülők Kuuu­­samo északfinnországi várost támadták. Rangeit finn miniszterelnök törvény­­javaslatot nyújtott be annak a területnek az anyaország­gal való egyesítéséről, ame­lyet a moszkvai békében át­engedtek a Szovjet­ Uniónak. Skócia keleti partvidékét és Délnyu­­gat-Anglia több kikötőjét né­met, az északnémet partvidé­ket brit repülők támadták. Bétain tábornagy és Darlan Vichyből Franciaország megszállt terü­letére utazott, ahol egy ma­­gasállású német személyiség­gel folytat megbeszélést. Platon tengernagy, gyarmatügyi ál­lamtitkár Dakarban szemlét tartott. Olaszország Montenegróban főkormány­zóságot állít fel, ennek a fennhatósága alá kerülnek azok a volt jugoszláv terüle­tek, amelyeket olasz csapa­tok szálltak meg. A Marmarica­sivatagban a nagy csatát helyi jellegű ütközetek vál­tották fel. Tobruknál heves tüzérségi tevékenység folyt. Marsa-Matruh vasúti és hadászati célpont­jait tengelyrepülők, Bengázit brit gépek bombázták. R Roosevelt félbeszakította weekendjét és visszatért Washingtonba. Hull külügyminiszter hétfőn újból találkozott Nomura és Kuruszu nagykövetekkel. Tokióban hétfőn újabb rendkívüli mi­nisztertanácsot tartottak. A Maláj-félszigeten elrendelték a riadókészültsé­get. * SZABADELVŰ NAPILAP XVII. évfolyam, 275. szám Washingtonban átadták a japán választ Kuruszu és Nomura nagykövet újabb megbeszélése Hull külügyminiszterrel. A japán kormány Togo külügyminiszter jelentése után elismerte, hogy a japán és az amerikai alapvető álláspont közötti különbség igen nagy. Roosevelt visszatért Washingtonba. Riadókészültség a Maláj-félszigeten és a Fülöp-szigeteken. A Sanghajban és Thaiföldön élő amerikaiakat felszólí­tották a haladéktalan hazautazásra. A Marmark­a-sivatagban enyhült a nagy csata. A német hadijelentés szerint nagy veszteségeket szenvedtek a rosztovi térségben ellentámadásokat folytató szovjet csapatok Pétain a megszállt területen lévő St. Florentin-Vergignyben megbeszélést folytatott Göringgel . A JAPÁN-AMERIKAI TÁR­GYALÁSOK körül a hely­zet a hét elején csak olyan, mint amilyen a múlt hét végén volt: ötven százalékban utal háború és ötven százalékban mutat béke lehetőségére. Hull amerikai kül­ügyminiszter vasárnap Halifax brit nagykövettel folytatott két hosszú megbeszélést. Hétfőn dél­előtt pedig újból fogadta Ku­ruszu és Nomura japáni meg­bízottakat, akik átadták az Egyesült Államoknak a japán válaszjegyzéket. Hull délben je­lentést tett Roosevelt elnöknek, aki váratlanul megszakította warmspringsi tartózkodását és hétfőn visszaérkezett Washing­tonba. Előzőleg Hull külügy­miniszterrel telefonmegbeszélést folytatott. Arról nem jött jelen­tés, vájjon valami új mozzanat merült-e fel, amely az elnököt visszatérésre késztette, vagy pe­dig azért tért-e vissza, hogy Washingtonban legyen, ha a helyzet súlyosabbra fordulna. Minthogy már Hull kijelentette, hogy a helyzet további alakulása attól függ, milyen határozatokat hoz a tokiói kormány a hozzá­intézett jegyzék ügyében, ter­mészetesen mindennél fontosabb a japán válaszjegyzék tartama. Erre azonban — az eddig érke­zett táviratok alapján — csak következtetni lehet. Rámutat, alábbi tokiói NTI-táviratunk, amely szerint a japán kormány elhatározta, hogy a tárgyaláso­kat „az utolsó pillanatig“ foly­tatja és mindent elkövet a béke érdekében. Ezen a rendkívüli japán minisztertanácson, amely több mint egy óra hosszat tar­tott, Togo külügyminiszter rész­letesen beszámolt a japán-ame­rikai tárgyalásokról. Tokiói mér­tékadó körökben megállapítják, hogy a Hull jegyzékére adott válaszban a japán kormány ki­fejezésre juttatta, hogy az ame­rikai kormány jegyzékének bi­zonyos alapvető fontosságú pont­jaival igen elégedetlen. Ezzel kapcsolatban Japánban kijelen­tik, hogy „most már igazán semmi sem indokolja a távol­keleti helyzetben eddig táplált optimizmust“ (NST). Német részről igen tartózkodóan visel­kednek a tárgyalásokról szóló értesülésekkel, valamint az azok­ból adódó lehetőségekkel szem­ben. A Wilhelmstrasse tartózko­dik attól, hogy bármilyen for­mában is nyilatkozzék az ügy­ről. Roosevelt a „hálaadónap“ alkalmával rendezett egyik dísz­­ebéden hangoztatta, hogy „le­hetséges, hogy a jövő évi hála­adónapon amerikai tengerészek és katonák harcolnak az ameri­kai életformák védelmében“, de az is lehetséges, hogy Amerika számára a legközelebbi hálaadó­nap „csak a békés múlt emlé­­kezőnapja lesz“. A Times a riasztó hírek ellenére bízik a tá­volkeleti megegyezésben, azt írja, hogy ha túlzott volna is békéshangú japán válaszra szá­mítani, még sincs kizárva, hogy Japán engedékenységet tanúsít­son (NST). Figyelemreméltó, hogy az Egyesült Államok Vichyvel fennálló kapcsolatai­kat is vizsgálat alá veszik. Ezt már Hull bejelentette. Ezzel áll kapcsolatban a washingtoni kül­ügyi hivatalnak az az újabb be­jelentése, hogy mihelyt a nem­zetközi légkör megengedi, elis­merik Szíria és Libanon függet­lenségét. Az amerikai hadianyag­­gyárak közül négyben rongálás történt. Ezért az üzemekbe kü­lönleges biztosító csapatokat ve­zényelnek. A brooklyni kikötő rendőri ellenőrzését is megszi­gorították, mert a rendőrséget figyelmeztették hogy „sor kerül­het a kikötőben romboló cselek­ményekre“. Az idegenek ki- és beutazását korlátozták. Megem­lítést érdemel az a hír is, hogy az angol birodalmi hadsereg kö­telékeiben már tizenhatezer ame­rikai önkéntes szolgál. Az ön­kéntesek jelenleg Kanadában vannak (Stefani(MTI). A mexi­kói kormány három flotta­támaszpontot enged át az Egye­sült Államoknak: a Magdalena­­öbölben, Atalkukában és Salina­ Cruzban. Argentínában 5000 gyűlést akartak vasárnap ren­dezni Argentína semlegessége el­leni tiltakozásul. A német- és olaszellenes szándékkal egybe­hívott gyűléseket betiltották, de az Entrer­os tartomány kor­mányzója visszautasította a bel­ügyminiszteri tilalmat. 2. TOZSO miniszterelnök Ja­pán, Kína és Mandzsukuo népeihez közös szerződésük évfordulóján igen harcias üze­netet intézett. Kiemeli a három ország összetartozását és azt az elhatározást, hogy közös életteret rendeznek be. — ,,Sok ország“ — mondja — „ma még ellenségesen áll az új Kelet-Ázsia gondo­latával szemben.“ Az üzenet azt mondja, hogy Anglia, az Egye­sült Államok „egymás ellen in­gerelik a keletázsiai népeket“, ezeket a módszereket ki akar­ják küszöbölni és megszüntetni Amerika és más nyugati nemze­tek „távolkeleti kizsákmányoló tevékenységét“ (NTI). Tozso üzenetének a mai helyzetben különös súlya van. Az évfor­duló alkalmából több tüntetés volt Tokióban, amelyek során hangsúlyozták Japán elszánt akaratát, hogy megteremti Ke­­let-Ázsia új rendjét. A háború veszélye tehát éppen nem mú­lott el. Alexander brit tengeré­­szetügyi miniszter rá is mutatott egyik nyilatkozatában arra a veszélyre, hogy­­ a tengeri há­ború a Távol-Keletre is kiter­jedhet­. Azt is kijelentette, hogy Anglia ebben az esetben az Egyesült Államok segítségére siet. Alexander nagyon örül, hogy Anglia flottamegerősítése­­ket küldhetett a Távol-Keletre (NTI). Brit haditengerészeti kö­rök vasárnap este arról értesül­tek, hogy a washingtoni tenge­részeti minisztériumhoz érkezett jelentések szerint a Csendes - óceán déli részén nagyobb ja­pán flottaegységek mozdulatait figyelték meg. A japán flotta tizenhat cirkálója állítólag út­ban van Borneo felé. Egy má­sik, talán még nagyobb kötelék pedig Bormozából indult útnak, állítólag Szaigon felé. Az ame­rikai hadügyminiszter megálla­pította, hogy Londonban való­színűnek tartják, hogy „Japán a stotta főerőit a délkínai ten­geren vonja össze“ (NST). A Tevere sanghaji katonai körök­től nyert értesülése szerint het­ven hajóból álló japán hajó­karaván haladt el Sanghaj kö­zelében dél felé. A hajókon 30.000 főnyi japán hadsereget szállítottak, azonkívül pedig nagymennyiségű gép- és harci kocsikat. A japán hadihajók nagy része Haiphong és Szaigon kikötőiben horgonyoz. A bur­­ínai út kérdése szintén állan­dóan az előtérben van. Burmá­ba újabb, főképpen indiaiakból álló brit csapat megerősítések érkeztek. Hétfőn este Burma egész területén elsütétítési gya­korlatot tartottak. A gyakorlat egy délig tart. Az összes burmai csapatokat egységes parancs­nokság alá helyezték. Az USA ..légi őrjáratokat“ akar ren­dezni Burma felett. Japán rész­ről kijelentik, hogy ez „köz­vetlen ellenséges cselekedetnek tekintendő. A helyzet feszültsé­gének másik gócpontja a thai­földi kérdés. A BRIT RÁDIÓ szerint Thaiföld katonai bizottsá­got küldött Szingapúrból, hogy ott a brit katonai hatóságokkal tanácskozzék. (NST) Nem erő­sítették meg azokat az amerikai híreket, hogy japán csapatok ér­keztek Thaiföldre. Hanoiban ki­jelentik, hogy az Indokínában lévő japán csapatok száma nem lépi túl a szerződésszerű előírá­sokat. Decoux tengernagy, Indo­kína főkorm­ányzója kijelentette­, hogy csendes óceáni háború ese­tén Francia-Indokína magatar­tását kizárólag Vichy határozza meg. Thaiföld erős hadsereget akar felállítani, az új védelmi törvény alapján a katonai ható­ságok valamennyi 18—55 év közötti férfit katonai kiképzésre kötelezhetnek. Az önkéntes had­

Next