Ujság, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-06 / 29. szám

6 ÚJSÁG PÉNTEK, 1942 FEBRUÁR 6 Gyerekemberek az iparban Becsüljük meg a tanoncot, mert tanoncból lesz a mester Az inasgyerek, amikor még nem mondották tanoncnak, boldogabban élt köztünk, mint most. A gazdája (ma főnökének mondták), különö­sen a mesterember, családjába fo­gadta a szülői háztól elszakadt fiút, ruházta, ha kellett, asztalához ül­tette és vigyázott az erkölcsére, már azért is, mert ott élt a saját gyermekei közt. A füttyös suszter­inas az utca vidám alakja volt. Félig iparosjelölt, félig bohóc. Nya­fogva áll meg a kapu előtt, mert nem éri fel a csengőt. Arra megy a jólelkű ember s kérdi tőle, mi a baj. És meghúzza helyette a Csen­gőt. A gyerek most már nem nya­fog, hanem kereket old és odakiált az öregnek: „Jönnek már, fus­sunk, tekintetes ur!“ Mert az inas korszakban a nagyságos urat már tekintetesnek szólították, ha érdemi volt rá. Régi az anekdota, ilyesmi a mos­tani inasfronton már nem igen te­rem. Az inas — nem a tanonc — kópésága legfeljebb abban merü ki, hogy felkap a villamos ütköző­jére s azon viteti magát, életvesze­delmek közt, a munkahelyére. Mer a legtöbb esetben messze van a mű­hely, gyalog nehezen éri be. Keves számmal tizennyolcezer tanom volt tavaly Budapesten s ezek kö­zül a kétharmadrész, igaz, a szü­leinél lakott. A többi, szám szerin 1085, a főnökénél — de hogyan­ Poros műhelyben, asztal tetején vagy valami vackon piheni ki s napi fáradalmait s minthogy két t­él van, legtöbb esetben a végtelen­ségig kihasználják. Meglehet érteni hogy igy aztán lélek és kedv nél­kü­l dolgozik. Pedig ő volna a fej­lődő ipar egyik reménysége. Mi lesz belőled, emberke? De jobb dolga van-e annak, ak­i vidékről került fel s nem a mes­terénél lakik? Oh, siralom annak­­ sorsa! Nagy dolog is volna, ha be­vennék valamelyik tanoncotthonba Csakhogy kevés van abból és ke­vés fiút lehet bennük elhelyezni Nyolcszor annyira volna szükség Tizen-huszan kérik egy-egy ily ott­honba felvételüket minden nap, de legfeljebb, ha előjegyzik őket. Szá­zával vannak az ily „előjegyzettek­ és jó, ha hónapok múlva kerül sor a felvételükre, de lehet, hogy csal esztendő múlva. Miben remény­kedjék a boldogtalan? Éjjeli mene­dékhelyre nem juthat be, nem csal azért, mert azok télen-nyáron zsú­folva vannak, de mert nem is vesz­nek fel oda tizennyolc évesnél fiata­labbakat. Marad még egy mód: el­megy ágyrajárónak. De akkor : hajléknak erre a nyomorult fajta jóra megy el az egész keresete Mert a tanonc — az iparostanon — heti keresete három-négy penge s ebből ágyrajárni is alig lehet Miből éljen és miből ruházkodjék a gyerek? S hol töltse a műbél, munkája után megmaradó idejét Mert az ágyrajárónak csak éjsza­kára van otthona, napközben innc. Marad számára az utca. Az az második otthona. Az az ágyrajárás! A tömeglaká­sokba ágyra járók elött szinte nin­csenek erkölcsi korlátok. Sokkal. é­ sokkal kevésbb, mint a műhelyei­ben, hol a serdülők az egész betű nyershangu idősebbek társaságába töltik el, s ezek gúnyolják a ta­máncokat „akik még nem tudna mindent s nincsenek túl már min­denen“. Akik elkallódnak Ez a fiuk életének erkölcsi oldal De hol vannak még életfenntartá­suknak legegyszerűbb feltételes Koszt­avaló alig marad nekik, fővárosiaknak csak negyedrész ebédel otthon, háromnegyedrészü tehát nem jut meleg ételhez. A­­ hely poros padján fogyasztják el hazulról hozott vagy vásárolt ri­deg ennivalókat, mely sokszor ne egyéb, mint puszta kenyér. Igaz, hogy a székesfőváros segít a bajon ott, ahol tud. Heti 49 fillérért ad a fiuknak kedvezményes tanonc-ebé­­det. Csakhogy ettől a jótéteménytől­­ is elesnek azok, akik távol vannak­­ a fővárosi kifőzőktől vagy akik megszakítás nélkül dolgoznak. A fővárosi szülők gyermekei — azok, akik — még megvannak valahogy, már­mint azok, akik legalább este meleg vacsorához jutnak odahaza. De mi történhet a vidéki nincstele­nek felkerült fiaival ? Akik ipart tanulni jöttek fel, de állandó lakás h­íján és megélhetés bizonytalansága miatt elkallódnak? A fővárosi ta­nonciskolákba beiratkozottak ne­gyedrésze ki is marad az iskolából az év végére. Nem tanul többé ipart. Kifutónak megy el. Ugy mé-­­­gis megkeres hetenkint tíz-tizenöt­­ pengőt és fizetése felemelkedhetik , meglelt korára legfeljebb harminc­ pengőre. De nem tanul és mesterség nélkül nem kereshet annyit, amen­- ‘ nyiből valaha családot alapíthatna.­­ „Amikor hiányozni fognak, s azok, akiknek most kellene­­ tanulni“ , így fest a tanonc sorsa, ameny-' e nyiben a fiuk egyéni sorsát néz- ' zü­k. De az ország iparának szem­pontjából végtelenül súlyossá teszi a helyzetet a tanoncok sorsának rendezetlensége. A kettő, az ok és­­ az okozat összefüggésében áll egy-­­ mással. „Mesterségét sem tudja ko- I molyan venni az a gyerek, aki va­ / cogva gondol az éjszakára“, és: „A­­ tanoncok elhelyezésének lehetet-­­ lensége megakadályozza iparostár-­­ sadalmunk felfrissítését—­­ mondja nem közönséges figyelmet­­ érdemlő könyvében, mely a Ma- 7 gyár Vöröskereszt égisze alatt je­lent meg („Most hová ...?“) Tóth­­ József, a fővárosi Vajdahunyad­ utcai­­ Tanoncotthon igazgatója. Ez a jó­­ célt szolgáló könyv ontja az el­­­ mondottakban eddig említett ada­­t­­okat s belőle meríthet még többet­­ is az, aki felismeri, hogy mily­­ nemzeti fontossága van a benne­­ feltárt kérdéseknek. Tőle tudjuk­­ meg, hogy egyes iparokban szinte­­ ijesztően alacsony az inaslétszám.­­ Például Budapesten az asztalos­­i iparban a múlt esztendőben 1330 , önálló iparosra csak 238 tanonc-­­ szerződés kötése esett. De nincs­­ elegendő tanonc az iparágaknak még hosszú során sem. „Ebből a súlyos helyzetből — így szól a következtetés — csak a tanulni akarók helyzetének könnyí­tése vezethet ki. Ma még nem lát­ ,­ju­k, mit jelent az, hogy egyes ipar-­­ ágakban nincs utánpótlás, ma még ellátják szükségleteiket a most élő mesterek. De mi lesz egy-két év­tized múlva, amikor hiányozni fognak azok, akiknek most kellene "■ tanulni?" Pedig az ország ipará­nak sok kiváló mesterre van szük­sége. A remediumot ebben lehet meg­találni: lehetővé kell tenni, hogy a jövő iparosnemzedéke — a mos­tani tanonckorosztály —­­ megörül gondoktól mentesen szerezhesse meg azt a tudást, melyre a felfelé törő magyar iparnak nélkülözhe­tetlenül szüksége van. „Most hová...“ De hol van a mentség azok ellen a megérlő gondok ellen?. Igen, egyelőre a tanoncfizetések rendezé­sében, azután abban,, hogy esteli kifőzőket is nyissanak, ahol a fiú napjában legalább egyszer meleg ételhez juthasson, a ruhaellátás s főként a sokat küldözgetett ta­­noncgyermekek lábbeli ellát­ásának megkönnyítésére (ami nagy kérdés a mostani viszonyok közt, de nagy­lelkű elgondolással az sem meg­oldhatatlan), legfőképpen mégis a meghitt családi élet hiányánál a pót­lásában.­ S itt jutunk el az otthontalan, vagy a meg nem felelő családi vi­szonyok közt élő tanonckorosztály megsegítésének igazi, úgy is lehet mondani egyedül megszerezhető * módjához. A tanoncotthonokhoz. ] Tóth József könyvének címlap­­­­ján a főváros egyik tanoncotthoná­* szak, a Vaszlahun vad-utcainak a­ kapuját látjuk rajta, kiakasztott , táblán, ez a felírás: NINCS UF­LY! Előtte egy tanoncgyerek, kezé­ben kis batyuval s a nagy kérdőjel: „Vast hová? ...“ Reggeli nélkül, — ebéd nélkül, — vacsora nélkül Igen, hová? Maradjunk csak a fővárosnál, hol egy meghatározott időpontban — 1940 őszén —, a környékbeli fiukkal és leányokkal együ­tt, pontosan 18.668 tanonc volt. Ezek közül reggeli nélkül fog­tak munkához 308-an, hideg ebé­det ettek 4168-an, sehol sem ebé­deltek 98-an, vacsorát sehol sem kaptak 928-ban. És mekkora utat tettek meg ezek a gyerekek a munkahelyükig? 4642 fiú és leány félórásat, 2088-an egyórásat, 1093-an ötnegyedórásat, 1546-an másfélórásat vagy még hosszabb utat, többségük szerint — 1­488-an — gyalog. És hogyan áll a dolog az éjjeli pihenővel? Körülbelül há­romezer a tizennyolcezer közül legfeljebb hét órát alszik — ami a fiatal szervezetnek nem elég —, de 1100-nál többen hat és félórát vagy annál is kevesebbet. A 18.668 ta­noncból, ha jól számítjuk, talán csak ezerkétszáz juthatott be a fő­városi tanoncotthonokba. A boldog kevesek Ezek után térjünk át azokra a boldogabbakra, akik helyet kaphat­tak a főváros tanoncotthonaiban. Budapest székesfőváros három ta­­noncotthont tart fenn s ezekben 73 tanoncot juttat ellátáshoz. A múlt évben 238.285 adag ebédet, kerek számmal 23.000 liter tejet, 5.000 kiló kenyeret és 69.576 va­csorát adott nekik. A Katolikus Tanoncokat Védő Egyesületnek a Toldy Ferenc­ utcában nagy, két­emeletes tanoncotthona van (fenn­tartója a Kalazantinus-rend), a Katolikus Ifjak Országos Egyesü­lete négy tanoncothonában 240 fiút, a Keresztyén Ifjúsági Egyesü­let két otthonában 78 tanoncot lát és most­­építi új székházát, a Mi­­ti kiísifjúotthonokat Fenntartó Egyesület most építette fel máso­dik otthonát, a Magyar Vöröskereszt három tanoncotthonában kétszáz­nál több fiú jut lakáshoz és neve­léshez. Vidéki fiútanoncotthonok több mint 1110 és erdélyi fiútanonc­­otthonok külön több mint 900 ta­noncot tartanak el és gondoznak erkölcsileg. Valamennyi tanoncotthonnak mintaintézete, mint látszik, a maga eléggé szűk arányaival a budapesti Vajdahunyad utcai Tanoncotthon. Ezt az első tanoncintézményt a Vö­röskereszt kebelén belül 1936 nya­rán a VIII. kerületi választmány alapította, először 20, ugyanannak az évnek őszén pedig az egész egy­emeletes ház kibérlése után, 74 ágy­­gyal. Tavaly májusában már 110 lakója volt. Élelmezésüket a Szé­kesfőváros biztosítja heti 49—49 fillér ellenében. Szállásért, felügye­letért, oktatásért és szórakozásért egy-egy fiú heti 3 pengőt fizet, egész heti ellátásuk így 3,49 pen­gőbe kerül. Egészségvédelmükről az OTT és a MABI gondoskodik, mert a fiuk tagjai a biztosítóknak, azok gondoskodnak rendes fürdőzésük­ről is. A nevelés az intézetben fo­lyik. Hazafias irányban természe­tesen, de az élet mindennapi szük­ségleteit is szem előtt tartva, orvosi előadásokkal, az illemtanból, né­met nyelv-, ének- és zeneoktatás­ból, levélírásból, ruha javításból s így tovább. Szórakozásra, játékra, mértékkel sportra is van bőven al­kalom az Otthonban, jó könyvtár­ban is válogathatják kedves olvas­mányukat a fiuk s aki Petőfi, Arany, Jókai. Gárdonyi könyveit el­olvasta, nem tér vissza a ponyvá­hoz, melyet m­űhelybdi társasága kedveltetett meg vele. A révben Boldog hajlék a tanoncotthon. Kétszeresen boldog, mert testvér­ként élhet a pályatársak közt, kik­nek többsége, ugy, mint a közéjük nagy bajjal mégis bejutott, küzdel­mekben és megpróbáltatásokban gazdag idők után jutott be a ta­noncotthon révébe. Minden ilyen kis tanoncnak, mondja Tóth József igazgató úr, külön kálváriája van; szerencsés köztük az, aki helyet kap egy-egy tanoncotthonban és el­veszett, akit élete válságos percei­ben senki sem vesz oltalmába. Iliről adták, hogy nagyjelentő­ségű gazdasági és szociális termé­szetű intézkedéseket várhat az or­szág. Nem nehéz elképzelni, de hinni is kell benne, hogy keretük­ben megkapja helyét a tanoncok orzottnak­ leguLooj­tóva is. Annyi lo­noncotthonnal, hogy legyen hely bennük minden bekéredzkedőnek, s hogy kapujukban többé egy fiú se kerüljön szembe azzal a szörnyű kérdéssel, hogy ,,Most hová...?“ Veszendő emberpalánták sorsáról és a magyar ipar jövőjének kér­déséről van itt szó. 5 kellemes szsap tMAth.a.&á­z.áix március 21-től 25-ig. Kitűnő központi főtéses elhelyezéssel, 111. osztályú vasúti jeggyel, részvételi dij 94.— P Jelentkezés és felvizitesités: ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. Őréz Ti'sa István-o * Tel 1*1­004 ­ Kinevezések a bírói és ügyészi karban A kormányzó az igazságügyminisz­­ter előterjesztésére Kovács Péter dr. budapesti királyi főügyészi helyettest korona ügyész-helyettessé, Csernátony Lajos dr. debreceni járásbírósági el­nököt a debreceni királyi ítélőtáblá­hoz bíróvá, vitéz Gárdonyi Gyula dr. szegedi törvényszéki tanácselnököt a szegedi járásbíróság elnökévé, Koncz Jenő dr. pécsi törvényszéki tanács­elnököt a­ pécsi Ítélőtáblához bíróvá, A­akariás Kristóf dr. sepsiszentgyörgyi ügyészségi elnököt a marosvásárhelyi ügyészséghez alelnökké, Jóna Kálmán dr. hajduszoboszlói járásbírósági el­nököt a debreceni törvényszékhez tanácselnökké, Schindler Dezső dr. budapesti ügyészségi alelnököt a buda­pesti főügyészséghez főügyészi helyet­tessé, Deák Ferenc dr. paksi járás­­bírót a paksi járásbíróság elnökévé, Zsentkó Gyula dr. budapesti, Kiss Ernő dr. kecskeméti és Gáspár László dr. budapesti törvényszéki bírákat a budapesti ítélőtáblához birákká, W­ie­­fenthaler József nagyszőllősi járás­­birót a beregszászi és Gráczy Ferenc dr. okleveles ügyvéd, óbecsei lakost az óbecsei járásbírósághoz alelnökké, Báthory József dr. budapesti ügyvédet az újvidéki törvényszékhez tanács­elnökké, Sebők Pál dr. budapesti já­rásbírósági titkárt az esztergomi járás­bírósághoz járásbíróvá, Fejér Béla dr. egri törvényszéki titkárt az egri tör­vényszékhez bíróvá, Fraknói László dr. budapesti büntető törvényszéki tit­kárt a monori, Ottovay István dr. sze­gedi törvényszéki titkárt a békés­csabai, Horváth László dr. pestvidéki törvényszéki titkárt a gyöngyösi és Horváth Sándor dr. kecskeméti tör­vényszéki titkárt a ceglédi járásbíró­sághoz járásbirákká, Mányoky Andor dr. pestvidéki törvényszéki titkárt a kolozsvári törvényszékhez bíróvá, ifj. Fövenyessy Sándor dr. budapesti bün­tető törvényszéki titkárt a dunavecsei, Sarkodi Sándor dr. miskolci törvény­­széki titkárt a sajószentpéteri, Sebes­tyén Béla dr. kisvárdai járásbirósági titkárt a kisvárdai, Lévay Nándor dr. kiskunfélegyházi járásbirósági titkárt a kiskunfélegyházi,­­srédey Sándor dr. balassagyirmati törvényszéki titkárt a szécsényi Margittay Ferenc dr. mis­kolci járásbirósági titkárt a mezőcsáti, Berente László dr. jászapáti járásbíró­sági titkát a székesfehérvári és Fern­­bach Dező dr.-t a berettyóújfalui járásbírósághoz járásbírákká, Török Zoltán dr. nagykanizsai törvényszéki titkárt a kaposvári ügyészséghez ügyésszé, Vahóczky Béla dr. székes­­fehérvári jársbírósági titkárt a móri, Széplaki Lásló dr. budapesti központi járásbrósági titkárt a nagykárolyi, Balázs Lászlo dr. mezőtúri ügyvédet a kisújszállái Kádár Lajos dr. máté­szalkai ügyvédt a nagyszalontai és Várady Sándo dr. nagykállói ügyvé­det a székelyk­eszturi járásbíróság­hoz járásbirókk kinevezte, végül Kócs István dr. püs­kladányi királyi já­­rásbirónak a járásbirósági elnöki címet adományoz. Áthelezések Az igazságügymiszter Fábián An­tal dr. püspöklatnyi járásbirósági elnököt a debrecenes Jármi­ Ferenc dr. szobránci járászósági elnököt a hajduszoboszlói jár-, bíróság elnöki állására saját kérelmükre áthelyezte. Az igazságügyminiszt Pulcsik László dr. nagykőrösi járásból a kecske­méti, Harsányi Zottát dr. budapesti járásbirót a budapc. Kardhorda Ödön vágsellyei járásbit az érsek­­újvári és Sipos Zoltán beregszászi törvényszéki bírót a kisai törvény­székhez, Petreczky Jen dr. alsó­­vereckei járásbirót a szol­inci járás­bírósághoz, Gottschall Jer­­fer kisúj­szállási járásbirót a szolno­ki Harsai István dr. budapesti közúti járás­­birót a budapesti törvészi díilez Bozsó Ferenc dr. makói jásbirót a szegedi járásbirósághoz, Arot Nándor dr. budapesti központi járást a budapesti, Kollányi József sza­­badkai járásbirót a szabadkai, Ján­­c­zos Kornél dr. székesfehérvárárás­­bírót a székesfehérvári terviek­hez, Fercsek Sándor dr. érsekvári törvényszéki bírót a párkányi, László dr. hatvani járásbírót és-igy­­pntaki Sándor dr. kecskeméti -is- Kereslet-Knálat MOST VEGYEK Erdős nyakkendőt (Saját n­yakkendő-sely­emszívdirár) Rákóczi-út 8 Teréz-körut 20. Erzsébet-őrut IS Király Utes 40. przsasiőnyent a gmmU legmagasabb áron SAG­LÁM ISMÉT Tpl Gróf Zichy Jenő-utca 10­1 Cl* * Veszek perzsaszfjnyenet legmagasabb áron. Telefon 423-407 Hatásos napfénytáblák fam­it reklám- és cégtáblafestő Telefon 317-972. Arany és ezüst érmekkel kitüntetve! bírót a budapesti központi, Forrai György dr. mezőtúri járásbírót a szol­noki és Kócs István dr. huszti tör­vényszéki bírót a püspökladányi já­rásbírósághoz, Jakab Mihály dr. egri törvényszéki bírót a budapesti büntető törvényszékhez, Bardócz Béla dr. Szol­noki törvényszéki bírót a budapesti I­IIiI. kerületi és Bordás István dr. szolnoki járásbirót a budapesti köz­ponti járásbírósághoz, Erdős Béla dr. budapesti központi járásbirót a buda­pesti és Nyerges Miklós dr. debreceni járásbirót a debreceni törvényszékhez, Csák Kálmán dr. kecskeméti törvény­­széki birót a budapesti központi járás­birósághoz, Kossuth György dr. szol­noki ügyészt a pestvidéki és Ruszkay Tamás dr. balassagyarmati ügyészt a budapesti ügyészséghez, Deák Gyula dr. berettyóújfalui járásbirót a debre­ceni és Domonkos Sándor dr. szarvasi járásbirót a szabadkai járásbíróság­hoz, Morava Károly dr. veszprémi ügyészt a zalaegerszegi ügyészséghez, Csanády Pál­ dr. bánffyhunyadi járás­birót a nagyváradi járásbírósághoz, Ján Géza dr. zsibói járásbirót a dési törvényszékhez, Rácz László dr. mo­nori járásbirót a budapesti járásbiró­sághoz, Kiss Imre dr. szentesi járás­birót a szabadkai és Kurucz Jenő dr. kiskunfélegyházi járásbirót a kecske­méti törvényszékhez, Nagy Ferenc dr. beregszászi törvényszéki birót a kecs­keméti, Kecskés István dr. szeghalmi járásbirót a szabadkai és Szemenyei Bálint dr. berettyóújfalui járásbírót az orosházi járásbírósághoz saját ké­relmükre áthelyezte. Hogyan épült ki Budapesten az idegbeteg­­ gondozás szervezete? Melly József dr. tisztiorvos a bel­ügyminisztérium kiadásában megjelenő Népegészségügy című hivatalos lap legújabb-- számában érdekes tanul­mányt írt az idegbeteggondozás buda­pesti szervezetérő­. Az elmebetegek el­helyezése mindenütt a világon, így Magyarországon is, nagy nehézségekbe ütközik. A népszámlálás során össze­sent 27.245 szellemi fogyatékost írtak össze. Ezzel szem­ben az elmegyógy­intézetekben és a kórh­ázak elme­­osztályain mindössze 6100 férőhely van. A szellemi fogyatékosok nagy része tehát kórházi hely hiányában szabadon jár a társadalomban. A múlt évben az idegrendszer és­ az érzék­szervek betegségeiben 14.412, ezek közül Budapesten 1426 személy halt meg. Ezek a számok magyarázzák Melly dr. szerint a probléma jelentő­ségét és az ennek leküzdésére irányuló erőteljesebb mozgalmat. A közegészségügyi alaptörvény ren­delkezése szerint a köz- és önveszélyes elmebetegeket elmegyógyintézetben kell elhelyezni Az egészségvédelem gon­dozóintézetei a betegeket nemcsak vizsgálják, a szegény betegeket nem­csak gyógyítják, hanem felkutatják a beteg környezetét és ennek alapján készítik el egyrészt a gyógyítás munka­­tervét, másrészt a környezetben szer­zett tájékozódás alapján óvják meg a környezetet a beteggel kapcsolatos károsodástól. Budapesten Ó.Mári Gusztáv dr. kezde­ményezése után Csordás Elemér dr. lisztifőorvos javaslatára rendelte el a polgármester idegbeteggondozó és tanácsadó állomások létesítését, ame­lyeknek forgalma évről-évre növeke­dett. Tavaly már 3310 új beteg jelent­kezett. Ugyancsak a múlt évben tör­tént intézkedés az intézmény véglege­sítése iránt Ezzel az intézménnyel Budapest egészségvédelmi szak­rend­szere jelentékenyen gazdagodott

Next