Ujság, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

Budapest, 1943 április 1. csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra .*•••••••••• pengő Negyedévre .#•••«»«••••• 11.80 pengő Egész évre 1 810 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap...............................................30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZABADELVŰ NAPILAP rvm XIX. évfolyam, 73. szik­) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: *150—757, 120- 756, 120- 755, 120—75| Budapest 62., postádért 282. FIÓK KI­ADÓHIVATAL: KÖLCSÖNKONYVTÁR (Telefon: 180-670 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület. Gróf Tisza István*utra 6 szám. Telefon: 181-004 és 180-674 ■■ Y- PETROVICS GYÖRGY dr. Mi történt szerdán Bornemisza Géza iparügyi és Zsindely Ferenc kereskedelmi miniszter elfog­lalta hivatalát. Tomcsányi Kálmán belügyi államtitkár berekesz­tette a X. közigazgatási to­vábbképző tanfolyamot. A tunéziai arcvonal néhány szakaszáról az ellenséges offenzíva ere­jének csökkenését, más arc­­vonalszakaszokról a súlyos ellenséges támadások folyta­tását jelenti a német véderő főparancsnoksága. , Nápolyban felrobbant egy lőszerraktár. A halottak száma 72, a pol­­gári és katonai sebesülteké 1179. Német nehéz harci repülőgépek támadást intéz­tek Lelcombe angol tenger­parti város ellen s a bomba­támadás nagy rombolásokat okozott épülettömbökben és a vasútállomáson. Német tengeralattjárók javarészben hajókaravénokból újabb 103.500 tonnát süllyesztettek el a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceán északi és kö­zépső részén. A Biscayai-öbölb­e­n ellenséges bombázók táma­dást intéztek német tenger­alattjárók ellen.­­­­ A brazil kormány elhatározta, hogy katonai ex­­pedíciós hadtestet küld a tengerentúlra. Eden Washingtonból repülőgépen Ottawába érkezett és csü­törtökön beszédet mond az alsóházban a képviselők és szenátorok előtt. Roosevelt sajtóértekezleten kijelentette: Az Egyesült Államok és a Szovjet­ Unió közös értekezle­tet tart a háború utáni problé­mák megvitatására. P­a­v­o I­i­n­i volt miniszter megállapította a Messaggeróban közölt ve­zércikkében. Szicília a hadi események következtében a háborús fejlemények közép­pontjába került. A horvát tengerparti részek lakosságá­nak élelmezése céljából az olasz hadsereg többszáz va­gon élelmiszert küldött. S s k o r s­k i volt lengyel tábornok, a Lon­donban élő lengyel emigrán­sok egyik vezetője úgy nyi­latkozott, hogy Lengyelország mindenkivel szemben meg­védi jogait, ellenszegül min­den olyan követelésnek, amely a lengyel nemzet szu­verenitása és integritása el­len irányul, tekintet nélkü­l nn, hogy hol támasztják eze­ket a követeléseket. FOKOZÓDIK A HARCOK HEVESSÉGE TUNISZBAN Montgomery nagyon óvatosan követi a tengelycsapatokat — Titkos ülésre hívták össze az angol alsóházat—. Az Ilmen-tótól délre sikerült a németek akciója az arcvonalszakasz megrövidítésére 99 A szicíliaiak tudnak küzdeni Olaszországért i­ s. A tuniszi harcokról bőségesen érkeznek a hírek. Úgy a német, mint az olasz hírügynökségek teljes nyiltsággal és őszinteséggel jelen­tik, hogy az angoloknak a Mareth-vonalnál történt feltartóztatása után a tengelycsapatok mos­­ elszakadási hadmozdulatokat hajtanak végre. A Mareth-vonal, amelyről néhány nap előtt jelentették ki berlini katonai magyarázók, hogy az nem európai értelemben vett védővonal, hanem egymás mögött sorakozó védőm­íveknek övezett, teljesítette a feladatát. Megtévesztette az ellenséget és erőinek szétforgácsolására és feltartóztatására kényszeredte. Montgomery ugyanis, Rommel ügyes taktikájára, csak azt hihette, hogy a német Afrika-hadtest ott megáll és felveszi a harco­t. Erre frontális támadást kezdett, amely balul végződött. Miközben újabb ilyen támadásra tette meg intézke­déseit, egy másik harccsoportjával nyugati irányban megkerülte le a Mareth-vonalt.'', hogy elhatolhasson El-Hammán keresztül a tenger­partig és ezzel lezárja az utat a Mareth-vonalban összpontosított tengelyerők elől. Az angolok el is jutottak El-Hammáig és már csak húszkilométeres korridor állott a tengerparton nyitva, de ez is elég volt ahhoz, hogy Rommel visszatérve rugalmas, mozgékony had­viselési módszeréhez, kibújjon a számára készített csapdából és seregeit az átkarolás elől megvédje. Így­ az angoloknak sikerült El- Hammát és Gabest elfoglalniuk, azonban nem tudták Rommel had­seregét megsemmisíteni, hanem tovább kell haladniuk Sfax irányában, hogy fenntartsák seregével az érintkezést. Berlini szakértők utalnak arra, hogy ezek az elszakadási hadmozdulatok egyáltalán nem rögtön­zöttek, hanem tervszerűek és hosszú ideje előkészíttettek. Most már a német hadijelentésekből és a katonai magyarázatokból is meg­állapítható, hogy a tengely tuniszi arcvonala nem­­ csupán konszolidá­lódik, hanem koncentrálódik is. A tuniszi események természetesen élénk megbeszélésekre adnak okot Olaszországban. A Messaggero azt írja, hogy „Szicília napirenden van, amidőn az ellenség Szicília tuniszi védőfalát ostromolja. Szicília földközitengeri partvidéke maga is arcvonallá és lövészárokká vált, amidőn a támadó a tuniszi hídfőhöz érkezett“. De hozzáteszi azt is, hogy „a szicíliaiak tudnak majd küzdeni, hogy most vagy soha megvédjék Olaszországot, amidőn a nagy sziget Olaszország terjeszkedésének központját alkotja“. A keleti harctérről jóval kevesebb az értesülés. A német hadi­­jelentésnek igen jelentős közlése, hogy a nagy terepnehézségek ellenére, az Ilmen-tótól délre a német arcvonal megrövidítésére irányuló támadó vállalkozás elérte kitűzött célját. Itt igen kemény harcok folytak, mert Timosenko egész presztízsét feltette arra, hogy támadásával sikert érjen el, de a hadiszerencse ezúttal sem őt kísérte vállalkozásában. A német arcvon­almegrövidítéseknek mindig megvolt a maguk súlyos értelme és nyilván ezért hangsúlyozza most a véderő főparancsnoksága, hogy a kitűzött célokat elérték. Voltak harcok a kubáni hídfőnél is, ahol a talaj már szilárdulóban van és módot ad harci akciókra. A németek itt Novorosszijszkot és a Taman-félszigetet tartják ugrópontul kaukázusi céljaik elérésére. A másik harci terület, amelyről a német hadijelentés megemlékezik, a Vjazmától délnyugatra elterülő térség, ahol Szmolenszk hatalmas erődműve akadályozza a Szovjetet előnyomulásában. Végül közli a német hadijelentés, hogy a Ladoga-tótól délre elterülő harc területén a kemény, de eredményes védekező harcok tovább tartottak­­nak a képét és a totális háborús erőkifejtéseknek hatásait az európai féltekén eddig még nem látták. Gigantikus lehet, mint ahogy sok más ilyenné vált eb­ben a háborúban. Berlini véle­kedés szerint a súlypont válto­zatlanul a keleti arcvonalon van. Az marad Afrika és a Földközi­­tenger eseményei ellenére is, mert német felfogás szerint Európa sorsa a Keleten dől el. Emellett azonban egyre na­gyobb szerepet kap a térbelileg legnagyobb harcterület, a ten­gerek világa. Berlinben úgy lát­ják, hogy márciusban megkez­dődött a totális tengeralattjáró háború, amely eddig nem ismert nagy mérveket öltött. Az el­süll­yesztett bruttóregisztertonna­­mennyiségnél nagyobb benyo­mást kelt az a negatívum, hogy a szövetségeseknek nincs semmi hathatós fegyverük a tömegesen bevetett búvárhajókkal szem­ben. Német tengerészeti szak­körök biztosra veszik, hogy az angol és amerikai hajózás vé­delmi rendszerét a nyári hóna­pokban halomra döntik. Különö­sen sokat remélnek a német tengerészet új főparancsnokától, Dönitz admirálistól, akinek az utazásai, cselekedetei állandóan foglalkoztatják a nagy német lapokat. „Dönitz új támadási taktikát kezd, Dönitz­ az Atlanti­óceán közepén látogatja meg buvárhajóit, Dönitz Olaszország­ban, Dönitz a főhadiszálláson, Dönitz külföldi tengerészeti at­tasékat fogad, Dönitz a német tengerészet csúcsteljesítményé­nek programmját állítja ösz­sze...“ — hangzanak a címek és a képaláírások a sajtóban. Úgy tűnik, mintha a búvárhajók a légi haderőnek szerepét ven­nék át, amelyet ez a fegyver­nem a háború kitörésekor ját­szott. Azt hiszik, hogy a tenger­alattjárók a döntő küzdelemnek a leghatásosabb fegyverei lesz­nek. A tengeri csatával kapcsolato­sak a tuniszi események és ennek nyomán Szicília védelme. Erre­­nézve megtörténtek a szükséges intézkedések. Meglepetések a né­met hadvezetőséget nem érhetik, mert mindenre felkészült, min­dennel számolt. De a tengeri há­borútól,­­a déli front eseményei­, től függetlenül, a tekintetek főle­g a keleti arcvonalra szegeződ­­ik, mert­ Berlinben nem győzik hangoztatni, hogy egyáltalán nem üres szó az, amit Göring, Göbbels, legutóbb maga Hitler is hangoztatott, a fő feladat a vörös hadsereg legyőzése. Gabes és Sfax A tuniszi harcokkal kapcsola­tosan mindenki megtanulta en­nek a kis Syrtei-öbölben fekvő két helységnek a nevét. Sfax Tu­nisz után a legnagyobb városa és legfontosabb kikötője az ország­nak, ahol 1881-ben a francia protektorátus sorsa eldőlt. 40.000 lakosa van, ebből 5500 európai. Olaszok és franciák egyforma számban vannak köztük. Halak, polipok és szivacsok gyűjtésével ,és kereskedésével foglalkoznak, főleg görögök, máltaiak és szicí­liaiak. 350 olajmalomban dol­gozzák fel Tunisz egyik legfon­tosabb produktumát, az Oliv­­olajat. Az oliv-kertek területe Sfax környékén 162.000 hektárra terjed ki. Maga a város két rész­ből áll. Az óvárosból, amelynek legszebb épülete a nagy mecset, s ezt tornyokkal és bástyákkal ellátott városfal választja el az új várostól. Az új várost a fel­­töltött iszapos tengerparton épí­tették ki, jórészt modern, nagy középületekkel és bérházakkal. A Sfaxtól délre fekvő Gabes már a datolyapálmák vidékéhez tartozik és a szélén fekszik a nagy sóstavaknak. A legjobb datolyák, amelyek békeidőkben Európába érkeztek, Gabes vidé­kéről valók, termelésük főhelye Tozeur és Nefta környéke. Ga­bes tulajdonképpen oázis, ame­lyet már Plinius is ismert és di­csért. Területén közel 200.000 sudáran nőtt pálmafa gyönyör­ködteti a nézőt. A pálmaerdő 12 km hosszúságu­ és 3,5 km szé­lességű, amely a legérdekesebb látnivalója a különben nem igen érdekes, 15.000 lelket számláló gabesi oázisnak. Az angolok Gabesig igen küzdelmes harcok után jutottak el. A békében nagyszerű sétaút vezetett az oázisba Tripoliszból, ahonnan luxusautókon vitték reggeli után a kirándulókat Gabesbe, hogy ebédjüket az ottani Hotel de l’Oazis-ban töltsék el. Itt azután kétfogatú kocsit, vagy hátas­lovat béreltek a turisták és ki­rándultak a pálmaerdőkbe és antik kőkockákból épült házi­kókkal teli oázisbeli falvakba. Gabesből a továbbutazók vas­úton mehettek észak felé és autóbuszokon kelet felé. Most mindez az idegenforgalom cél­jaira szolgált közlekedési eszköz és sok látnivaló a háború szín­terévé vált. Berlin vélekedése a jövőről A háború sohasem volt olyan eseménydús, mint a múlt tavasz óta. Az akkor a Szovjet által Charkovnál kezdett és reá nézve szörnyű veszteségekkel járó offenzíva után, amellyel a kora­­tavasszal a Krím meghódítására indult német támadást''*l akarta ellensúlyozni, lavinaszer kö­vetkeztek egymás után ^■nad­­mütfeletek, amelyek a néma éle­ket a Volgáig és a Kaukázus ke­leti szegélyéig vitték előre. tjA ~ ............. e szovjet ellenoffenzivájával szete egyidőben történt meg az angol­szász csapatok partraszállása Észak-Afrikában. Azóta két harctérnek meglepően érdekes fejleményeit követheti az olvasó. Ha most az utóbbi napokban volt­ is olyan pillanat, amikor a németek a háború utolsó két évében nem használt kifejezéssel élhettek, azzal, hogy az arcvona­lakról nincs különösebb jelen­­tenivaló, mindenki érezhette, hogy ez csak a vihar előtti csen­det jelenti. Aki a német esemé­nyeket figyeli, ■ kínnak ,rá kell jönni* arra*’ hogy a totális moz­gósításnak a hatásait nem­ sza­bad lebec^jj^i.rA totális háború- Ára 16 fillér

Next