Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-18 / 111. szám

4 I­L Jom­&o&O. S&áiVJ&ahAait a Milenhalmi díjon Régi legenda, hogy a Millenniumi­­díj mindig elázik. Régisége ellenére se igaz azonban a nagyközönségnek ez a hiedelme, mert igen gyakran verőfényes májusi napfényben fu­tották le ezt a gyönyörű versenyt. A szép, a kellemes azonban soha­sem olyan maradandó emlékű, mint a rossz, a kellemetlen. Éppen ezért az 1943-as Millenniumi díjra sokáig fogunk emlékezni valamennyien. Az egész délután folyamán ugyanis or­kán erejű szélvihar sodorta végig a pályát, tépázta, rázta a tribünök környékét díszítő fákat és ugyancsak sok dolgot adott hölgyeknek, urak­nak egyaránt, hogy a fejeiken őriz­zék meg a kalapjaikat. A kellemet­len azonban nemcsak a szél tom­boló ereje volt, erején felül való­ságos homokfelhőket hozott magá­val. A Rákos finom, szemcsés ho­mokja belepte a kezünket, arcun­kat, bepiszkította ingünket, kala­punkat, élesen bevágódott a sze­meink sarkába és úgy megtöltötte még a szájunkat is, hogy akkor is csikorgattuk a fogainkat, mikor semmi okunk se volt a haragra. A tomboló vihar, mely még az esti órákban sem csendesedett el, rendes szokásának megfelelően ab­ban is megakadályozott, hogy szí­vünk igazából kiélvezzük a renge­teg szép hölgyet, akik az ellenséges időjárás és rossz közlekedési vi­szonyok ellenére is szokatlanul nagy számban keresték fel a tribü­nöket és az előttük elterülő bárso­nyos simaságú gyepet. Sokan vol­tak a rendes turinapoknak ezek a ritka vendégei és ki is öltözködtek az ünnepi alkalomra. Ragyogóbb színpompában kápráztattak a va­donatúj ruhák. Gazdagságukkal, fé­nyükkel, csillogásukkal pillanatokra feledtetve a háborús idők szürke­ségét. Így tehát gyönyörködhettek a férfiak a ritka látványosság teljes szépségében. Mert a szélvihar miatt a hölgyek állandóan kapkodtak a kalapjaik és szoknyáik felé, me­lyeket folytonosan fel szeretett volna bom­lani az indiszkrét számum, míg a­­férfiaknak a tiszta látását vette el a szemeikbe szóródó homok­­permet. A hölgyekkel ellentétben a férfiak a háborús idők komolyságának meg­felelően öltöztek fel a legnépszerűbb magyar verseny napjára. Hiányoztak a zsakettek és otthon maradtak a cilinderek is. Az egész nagytribü­nön, melynek pedig különösen a lovaregyleti páholyok felé eső része valóságos kürtökalaperdő ilyenkor mindössze három cilindert bírt össze­­számlálni az agg turfkrónikás. Kettő fekete volt, egy pedig szürke. Na­gyon elhagyatva érezhették magukat ebben a puhakalapos világban. Mire az egész közönség egybegyü­­lekezett, le is bonyolódott három futam és elérkeztünk a Millenniumi­­dijig. Az emberek áramlottak le a n­yergelőbe, hol a primadonnák fel­öltöztetését láthatták, majd onnan le­jártató fehér korlátja mellé, hol is­mét végigmustrálhatták a négylábú hősöket, mielőtt a zsokék felszökell­­nek a nyeregbe és ki nem léptetnek a pályára. Ott láttuk a két favoritot: Mergát és Aladint. Az előbbi kedvetlennek látszott és mintha jobb hátulsó lábát kissé húzta volna maga után. De lehet, hogy ez állandó szokása az ideges kancának. Aladin, ez az erős csontozata sárga, flegmatikus volt és nyugodt. Az elpusztíthattál! Kamarás immár két Millenniumi-díj erős küzdelem után megvert hőse kíváncsian nézegetett­­ a közönség felé. Jókedvűen hordozta dombo­rodó pocakját. Bohém, a Zboray­­istálló második lova az általános vélemény szerint ezúttal csak sta­tiszta és vezetései szerepre volt kárhoztatva. Az egész mezőnynek talán Hódság volt a legbüszkébb telivére Csak az utolsó pillanatban jelentették indulónak és miután így senki sem várta megjelenését, a tárlatában ficánkol­ásával, rugda­­lódzásával igyekezett magára vonni az érdeklődést. A zsokék felkapaszkodtak apró nyergeikbe, még egyszer körülléptet­ték a jártatót és mentek ki a pályára a tribünök elé parádéra. A közönség is megindult részint a tribünök, ré­szint a kasszák felé. A befutó kasz­­szákn­ál hosszú sorokban állottak az e­mberek. Egyszerűen eltalálni azt, hogy melyik lő fog nyerni, vagy me­lyik lesz helyezve, ez ma már nem érdekel senkit. Befutót játszanak, tudni akarják jóelőre, hogy melyik lesz a győztes és melyik fut be mö­géje másodiknak vagy harmadik­nak. Mert az aránylag kis tétre csak így lehet ezres az osztalék. A kisebb, de valószínűbb nyereség nem vonzza a játékost. A szél pedig tombolt állandóan, sárgás fellegekben hordva a Rákos homokját. Fent állottunk már a tribünön, az agg turfkrónikás és egy régi pajtása, ki egyforma lelkesedéssel látogatja a galoppot és az ügetőt. Beszélget­tünk a start pillanatáig. — Látod — magyarázgatta —, itt mégsem történnek olyasmik, mint odaát az ügetőn. Majd megmutatom egyszer a feljegyzéseimet, hogy mi­lyen furcsa dolgok derülnek ki azok­ból. Több testvérpár szerepel ott a hajtók között és igen gyakori, hogy a fivérek közül annak a lova nyer, melyet kevés­bé fogadtak a kasszák­nál és amelynek eszerint kevesebb volt a nyerési esélye. Nem mondom, hogy mindig a favorit nyerjen, de az ilyen rokoni hajtóknál annak a lova végezzen elől, amelynek több a nyerési esélye. Itt, ha egy istálló két lovat kü­ld ki, akkor közülük az vé­gez előbb, amelyet ezúttal az istálló véleményez, amit a játékosok mindig megtudnak valamilyen módon. — Kivéve — akarta válaszolni az agg turfkrónikás, de ebben a pilla­natban a sokezernyi ember torkából egy kiáltás zúgott fel: — Start... A kavargó por fellegek miatt eleinte alig lehetett látni valamit. A legélesebb távcsövek is csak azt mutatták, hogy meglehetősen egy csomóban halad a mezőny a ka­nyarodó felé. Az egyenesre befor­dulva azonban már határozottan látható volt, hogy Aladin szökik az élre és a széllel szemben haladva, még jobban otthagyja a többieket. — Aladin lépésben... rikoltja valaki. De már két telivér is üldözi az Erdőmajori ménes háromévesét és a három telivér között az utolsó száz métereken a legizgalmasabb végküzdelmek egyike fejlődik ki. Még Aladin jár az élen, de látha­tóan lankadni kezd. A kis Kamarás Gutáiva! nyergében ugrásról ugrásra jobban és jobban megközelíti. Egy­­vonalban vannak... sőt most már Kamarás orra van előbb... Har­madik kísérletre végre Kamarás is nyer Millenniumi díjat... de még vagy száz méter van a célig... és ekkor kívülről egy harmadik teli­­vér szól bele a végküzdelembe ... A közönség szinte­ megnémulva, lenyűgözve, kimeredt szemmel figyeli a történteket. Senki sem kia­bál. A harmadik, kívülről előreszökő telivér a már vezető Kamarás istálló­társa, a Zboray-istálló másik lova, Bohém. Mint a villám, úgy cikázik előre Gill remek támogatásával a méltatlanul elhanyagolt négyéves és istállótársát, Kamarást, valamint a favorit Aladint megverve, mint győz­tes száguld el a célbíró előtt. Már hangzik is az ítélet: — Bohém első, Kamarás második, Aladin harmadik. — Éljen... — ordítja torkasza­kad­tából a pajtás. — De hiszen az előbb még azt mondottad, hogy csak az ügetőn for­dul elő az olyasmi, hogy az istálló elhanyagolt és esélytelenebb lova vé­gez elől és hogy ez mennyire hely­telen dolog. — Az más, — hangzott a meglepő válasz. — Miért más? — Mert most eltaláltam a befutót. A szélvihar hordta tovább a Rákos homokját. ÚJSÁG KEDD, SMS MÁJUS 19 Papiros-napok Budapesten 1943 május 17—28-ig A papiroshulladék gyűjtését in­téző központi szerv május 17— 22-ig és május 24—28-ig papiros­napokat rendez Budapesten. A papiros-napoknak elsősorban az a célja, hogy a háztartásokban felhalmozódott papiroshulladékok (régi füzetek, könyvek, újságok, használt dobozok, zacskók, gyűrött csomagolópapírok stb.) maradék­talanul összegyűjthetők legyenek, mert a hulladékpapiros a papiros­gyártó ipar egyik fontos nyers­anyaga. A hulladékpapirosoknak az összegyűjtése tehát elsőrangú anyag­gazdálkodási érdek, mert csak kellő hulladékpapirosmennyiség esetén van lehetőség az ország papirosellátásá­nak kielégítő biztosítására. A papiroshulladék gyűjtését a központi szerv megfelelő körzetekre beosztott bizományosai és az utób­biak elszállítóiként működő keres­kedők végzik. A papiros­ napoknak a már ren­delkezésre álló hulladékpapiros­­tételek összegyűjtésén kívül további feladata még az, hogy a körzeti bizományosok a házfelügyelők út­ján megszervezzék és állandósítsák a háztartásokban termelődő p­api­­roshulladékok állandó és folyama­tos összegyűjtését és átvételét. A hazafiasan gondolkodó nagy­közönség bizonyára megérti a mai idők komoly szavát és a fellelhető papiroshulladéknak beszolgáltatá­sával minden egyes háztartás hozzá­járul a hazai papirosgyártó ipar nyersanyaggal való ellátásához. Külföldi nyersanyagra nem szá­míthatunk, így a belföldi nyers­anyagot nagyobb mennyiségben kell előteremteni. Meggyilkolt fiatal nő a Hűvösvölgyben Vasárnap délben a Hűvösvölgy ki­rándulói az erdő bokrai között 30 év körüli, nyári ruhás nő holttestére bukkantak. A fiatal nő nyakszirtje felett véres seb volt látható. A kirán­dulók a felfedezésről azonnal értesí­tették a rendőrséget. A főkapitányság­ról három autóval rendőri bizottság szállt ki a helyszínre és megállapí­totta, hogy az áldozat tarkóján lévő seb revolvergolyótól származik. A bűn­tény a hűvösvölgyi villamos végállo­mástól mintegy negyedórányi távolság­ban történt. Kemény Gábor dr. rend­őrfőtanácsos és Juhász József dr. rendőrtanácsos, a gyilkossági ügyek referense nyomban átkutatta a nő táskáját, abban azonban semmiféle igazolóiratot nem találtak. A fiatal nő ujján jegygyűrű csillo­gott, nyakában kis ezüstkereszt füg­gött. Ez a körülmény, hogy ékszereit nem vitte el a tettes, rögtön nyilván­valóvá tette, hogy nem rablógyilkos­ság történt, a gyilkos bosszúból vagy más okból követte el a bűncselek­ményt. A Frommer-pisztolyból szár­mazó golyó a nyakszirtnél hatolt a fejbe és a fejcsontban megakadt. Pénteken este történhetett a gyilkos­ság. A tettes valószínűleg sétálni vitte az áldozatát és az erdőbe érve, vég­zett vele. A bűntény elkövetése után a gyilkos eltüntetett minden nyomot, a feltevések szerint ő vitte el magával a nő iratait is, hogy megnehezítse az áldozat személyazonosságának meg­állapítását. A főkapitányság hétfőn reggel rádiókörözést bocsátott ki, mely sze­rint a hűvösvölgyi erdőben meggyil­kolt 30 év körüli nő 165 cm. magas, gesztenyebarna hajú, kékszemű, kerek­­arcú, orra és szája rendes, anyai örö­mök előtt állt és különös ismertető­­jele, hogy hasán vakbéloperáció nyomai láthatók. Világoskék drrndli­­ruha volt rajta, világoskék színű gom­bokkal és magasszárú sárga füzescipő és füstszínű harisnya. A rendőrség a meggyilkolt fiatal nő ruházatából arra következtet, hogy tobb társadalmi osz­tályhoz tartozott. A főkapitányság el­tűnési osztályán azonnal átnézték az utóbbi napokban bejelentett eltűnt nők aktáit, eddig azonban még nem tudták megállapítani az áldozat ki­létét. Orsós Ferenc professzor hétfőn délután boncolta fel az áldozatot, a boncolás eredménye talán tisztázni fog számos eddig még ismeretlen kö­rülményt. A rendőrség kéri a közön­séget, akinek hozzátartozója vagy is­merőse eltűnt és ráillik ez a személy­­leírás, jelentkezzék a főkapitányság bűnügyi osztályán Juhász József dr. rendőrtanácsosnál. A Gazdatisztek közgyűlése A Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete Vay Miklós báró ország­­gyűlési képviselő elnökletével tartotta rendes évi közgyűlését, amelyen egy perces néma felállással áldoztak az egyesület hősi halottai emlékének. A földmivelésügyi miniszter képviseleté­ben Konkoly-Thege Sándor államtit­kár szólalt fel s megállapította, hogy a gazdatisztek ma fontos honvédelmi és közellátási feladatokat teljesítenek. Jeszenszky Pál udvari tanácsos, Ma­­darassy Kálmán dr. miniszteri osz­tálytanácsos, Biró Zoltán felsőházi tag és többek felszólalása után Miile + AUTOKRAT + Mit. védett amerikai rendszerű rugónélkül sérvhető frrot-pappal viselhető, könnyű, kelitame* egyoldali 35.— P kétoMolt 60.— P Mautner, P­áthory-u. II T. 317-943. 1. a*. prosD, díjtalan. Vidékre is. Géza alelnök Indítványára elhatárol­ták, hogy szorgalmazni fogják az ok­leveles gazdáknak a fogalmazási stá­tusba való kinevezését. Tragikus halál érte György jezsuita atyát, a volt szász trónörököst Berlin, május 17. György ki­rályi herceg, jézustársasági szer­zetes, a volt szász trónörökös, a Berlin melletti Havel-tóban fürdés közben halálát lelte. ötven éves volt György herceg, az egykori trónörökös, ki a világháború katonájából az Úr katonája lett. Ja­nuár 15-én 1893-ban született. Atyja, Frigyes herceg, Szá­szországnak trón­örököse, 1004 óta királya, anyja Lujza habsburgi királyi hercegnő volt. Ő volt az elsőszülött gyermek, reá tehát a királyi korona várt. De kitört az első világháború, s 1914-ben, mikor éppen egyetemi tanulmányokra Strassburgba készült,, mint a szász testőrezrednek már hadnagya, katonai egyenruháját öltötte magára s a harctérre ment. Először a harmadik hadsereg, majd a 12. hadtest főparancsnokságának törzs­karába osztották be, utóbb ezred­parancsnoki beosztással vett részt Mi­kor megszűnt a fegyverek zaja, al­ezredesi ranggal lépett ki a szolgálat­ból és Tübingában, majd Boroszlóban ismét tanulmányaira vetette magát, de az idő múlásával a világi tudományok­tól a teológiához fordult . 1924 július 15-én tartotta meg első miséjét Szász­országnak Trebnitz nevű kis helységé­ben, ott is maradt a hívek lelki gon­dozójának. A papi pályán nagybátyjának, Miksa szász hercegnek követője volt, aki szintén katona volt, mint ő, de aztán a vallás szolgálatába lépett s a háborúiban mint egyszerű tábori lel­kész teljesítette kötelességét, onnan pedig visszatérve, teológiai tanulmá­nyoknak s a lelkészkedésnek szen­telte magát A nagy fordulatot, mely György herceget a trón közeléből az oltárhoz vezette, saját vallomása szerint a há­ború idézte elő. — A világ csupa gyűlölet­e volt — mondotta —, nem volt-e parancsoló szükség, a békét hirdetni. Tíz évvel ezelőtt, egy márciusi na­pon, itt járt Budapesten rokonlátoga­­tásra, s ugyanakkor nyilvános elő­adást is tartott a Vigadó nagytermé­ben. Krisztus országáról beszélt óriási közönsége előtt, melynek első sorában ült, Auguszta királyi hercegnő mellett, testvérhúga, Anna királyi hercegnő és sógora, József Ferenc királyi herceg. Ez volt előadásának vezető mondata: — Krisztus birodalmát az igazság, az egység, a szeretet, a tisztaság és a hűség jellemzi; a sátánét a rombolás, pusztítás, meghasonlás, gyűlölet és szenny. A sátán teljes erővel igyekszik megbontani a krisztusi birodalmat, s romboló munkája ellen a katoliciz­musnak teljes erejével küzdenie kell. Nem világi pap volt már ekkor, ha­nem­­ 1925 óta a Jézus Társaság tagja. Budapesten is a mária utcai jezsuita kolostor egyszerű kis cella­­szobájában szállt meg. Beszélt a nála járóknak budapesti emlékeiről, s atyjáról, ki akkor még ez élők közt volt — Ha magyarokról volt szó — mondotta —, az öregúr mindig át­melegszik, mióta pedig Anna leánya József Ferenc főherceg felesége, ma­gyar asszony lett, magyar kapcsolataira különösen büszke. Anna főhercegnőt egyébként felszenteltetésem után a Boroszló melletti Sybillenort­ban in­eskettem.* A fejedelmi szerzetes haláláról ez jelentik Berlinből: György szász királyi herceg szom­baton tragikus módon életét vesz­­tette. Az eddigi jelentések szerint a királyi herceg baráti köre nem tudja még biztosan, hogy mi történt Fri­gyes Ágost utolsó szász király leg­­idősebb fiával, aki 1924 óta katolikus pap volt. A királyi herceg szomba­ton távozott György egykori mecke­lenburgi herceg berlin-bahlemi házá­tól azzal,, hogy a berlin melletti Ka­­vel-tóhoz megy fürdeni. Vasárnap dé­lig azonban sem barátaihoz, sem ber­­lin-charlottenburgi állandó lakásába, a Kasisius-házba nem tért vissza. Időközben azonban néhány ruhada­rabját megtalálták a Grossglitnic- tó partján. Barátai és a rendőírható­­ságok széleskörű nyomozást indítot­tak, a királyi herceget azonban nem találták meg s ezért csaknem biz­tosra vehető, hogy György királyi her­ceg fürdés közben a vizbefult. Né­hány járókelő tanúsága szerint « Grossglienicki-tó felől segélykiáltáso­kat is hallottak. Kunosi Vilma és Alice megtört szív­vel hidalják, hogy imádott ő.Ősanyjuk özv. Kunosi sándorné szül. Weiss Julia életének 82. évében hosszú kínos szen­vedés után május 16-án elhunyt. Felejthetetlen halottunkat kedden, májú® 18-án délután 4 órakor kísér­jük utolsó útjára a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Gyászolják meg testvére sógora és jóbarátai. Nyugodjék békében! Rosenzweig Géza és neje Silbiger Józsa szülők, valamint testvérei és sógora mélységes fájdalommal tudat­ják, hogy forrón szeretett fiuk és ön­feláldozó jó testvérük Mo Vilmos mérnök, a pozsonyi Svoboda fa­­kereskedelmi vállalat vezetőit munkás életének 82. évében május hó 9-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Földi maradványait hazahozzuk és a verebélyi izr. sírkertben helyezzük örök nyugalomra. Drága Villyként örökké gyászolunk ! A Goldberger Stm. P. is Pisi R.-T. igazgatósága felügyelőbizottsága, tiszt­­viselő kara és munkásai mély rész­véttel jelentik Deák András aligazgató úrnak május hó 16-án történt elhunytát. Vállalatunk elhunyt­­állaztalanlője a köteles munkateljesítményen felül látta el reábizott hivatalát. Nagy ügy­buzgalommal és odaadással gondos­kodott a vállalat óbudai gyárának adminisztratív igazgatásáról. A meg­bízhatóságnak, becsületességnek és a munka iránti lelkesedésnek mintaképe volt. Emlékét mindig kegyelettel fégják megőrizni. Kallós János, tsz. Pálya Irénné II Kallós Sári. Kallós Albert mint gyer­mekei, Kallós Albertné sr. Szatmári Rózsi menye, öze. Márkás Ernőné húga fájdalomtól megtört h ívvel je­lentik, hogy szeretett édesanyjuk. ÖZVEGY DS. nfll. BODORKI JOZEFA jótékony életét utolsó pillanatig övéi­nek szentelve, türelemmel viselt hosz­­szú szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat szerdán délelőtt 11 órakor helyezzük örök nyugalomra édesapánk mellé a rákoskeresztúri új temetőben. A sorscsapástól mélyen megrendülve tudallom rokonaimmal, taráraimmal és mindazokkal, akik őt szerették, hogy élelem hűséges társa Fenyves Sándorné szG. Goldsehein Olga 37 évi esm­ényien boldog házaság után május 16-án visszaadta nemes lelkét a Mindenhatónak. Temetése május 18-án, keddden déli 12 órakor lesz a bécskóti szr teme­tőben. Gyászolják még? nővérei: Beck La­­josné sz. Goldsehein Gizella, Lands­berger Miksáné, Goldsehein Emma és a kiterjedt rokonság. Felejthetetlen jósága szivemben örökké él!

Next