Ujság, 1943. október (41. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

Mai rovatunk: AZ OLVASÓ AZ OLVASÓHOZ I Q M . Külföldi regényünk: Dosztojevszkij Dobor Mih­ajlovics: Az Idegen DO I 9­0»■ O,Bollon Budapest, 1943 október 1, péntek XIX. évfolyam, 222. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: JBP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Két hónapra .............................. M H ■■ M VI.. Ar­di-utc­a Ns*r«iévr» 1A-pengi ■■ Egtu érre .........................M.-pengi *12<V-767, 120—756, 120—755, 120-7S4 postaflók 282. Zgyas Mám­ámi Budapesten, vidéken ~~ pályaudvar­okon hétköznap 20 fillér HH FIÓKKIADÓHIV­ATAL: Vasárnap .............................................40 fillér KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-874) — újság utazási irodája vasárnap ünnepnap V. kerület, szám. kivételével minden nap. RED Telefon: 181—004 és 180—874. SZABADELVŰ NAPILAP ~ FŐSZERKESZTŐ : MAKAY-PI­ROVICS GYÖRGY dr. Mi történt csütörtökön A Wilhe­lm­strasson nem voltak hajlandók köze­lebbről meghatározni, hogy Neirbacher, akit a külügyi hivatal teljhatalmú meg­bízottként küldött Szerbiába, milyen rendkívüli felhatalma­zásokat kapott. A külföldi kombinációkkal kapcsolatban sem foglaltak állást, amelyek szerint Neb­bacher kineve­zése a Délkelet-Európa újjá­­rendezési terveivel áll össze­függésben. Mussolini átvette az új fascista köztár­sasági állam államfői méltó­ságát. Ia Vezúvtól délre a német csapatok meg­állítottak hevesen előretörő brit páncélosokat. A brit csapatok, a Budapesti Tudó­sítónak Londonból eredő híre szerint, megszállták a Vezúv déli lejtőjén lévő Pompejt. Nápolyban — miként a német hadijelen­tés közti — az arcvonal mö­götti partraszállás megaka­dályozása céljából alaposan szétrombolták a kikötőberen­dezéseket.­­G­ö­r­z­t­ő­l északra ■— közli a német hivatalos jelentés — igen előrehaladt az ott elterülő térségnek szlovén és kom­munista bandáktól való meg­tisztítása. Finnországban az egyházi méltóságok fel­hívást intéztek a néphez, hogy hetenkint legalább egyszer gyűljön össze és imádkozzék a hazáért, a finn nép szabadságáért és füg­getlenségéért, valamint a világ igazságos békéjéért. M­a m­e 111 szófiai olasz követ és a szófiai olasz követség leg­több tisztviselője úgy dön­tött, hogy nem ismeri el a Mussolini-kormányt, hanem továbbra is Badoglio tábor­nagyot tekinti az olasz kor­mány fejének. Gochum westfáliai város ellen angol légi kötelékek bombatáma­­dást intéztek. Stockholmi politikai körök véleménye szerint Ribbentrop külügy­miniszter legutóbbi nyilatko­zata „végleges és tökéletes" cáfolatát jelenti a német­szovjet fegyverszüneti tár­gyalásokról elterjedt álhírek­­nek. Sforza gróf, volt olasz külügyminiszter engedélyt kapott, hogy Ame­rikából Olaszországba utaz­nék. A Vezúvtól délre német csapatok megállították a hevesen előretörő brit páncélosokat Amint a Német Távirati Iroda jelenti: „Mussolini átvette az új köztársasági fascista állam vezeté­sét.“ Ez a mondat és Mussolininek az olaszokhoz intézett felhívása, két irányban is a múlttal való gyökeres szakítást jelent. Egyrészt mintegy hivatalosan benne foglaltatik a fenti mondatban annak a deklarálása, hogy Mussolini új olasz állama: köztársaság. Másrészt pedig Musso­lini államvezetői szerepe ebben az új olasz államalakulatban teljes szuverenitást fejez ki, vagyis amint maga Mussolini az olaszokhoz inté­zett felhívásában megállapítja, ő immár államfő, az általa kiépített állami rendszer feje, szuverénje, nem pedig kormányfő, aki ebben a minőségében azelőtt alá volt ren­delve az uralkodónak, III. Viktor Emánuelnek. Elismerték már néhány nap­pal ezelőtt Mussolininek kormá­nyát és új köztársasági fascista állami rendjét Japán, Szlovákia, Horvátország, Bulgária és Románia is. Az angolszászok és szövetsége­seik természetesen III. Viktor Emá­­nuelt tekintik államfőnek és a Ba­­doglio-kormányt ismerik el. A sem­leges államok közül Portugália, Spanyolország, Svédország, Török­ország és Finnország továbbra is III. Viktor Emánuelt tekintik ál­lamfőnek, illetve az ezekben az ál­lamokban akkreditált olasz követek közölték, hogy ők III. Viktor Emá­­nuel és a Badoglio-kormány diplo­máciai képviselői. A semlegesek közül Argentína magatartásáról még nem érkezett hír. Argentína állás­pontja azért lesz figyelemreméltó, mert ebben a semleges délamerikai államban él az USA után a leg­nagyobb olasz kisebbség. A Badoglio-kormánnyal kapcso­latban viszont azt jelentik, hogy Brindisiben, s újabban, mióta III. Viktor Emánuel és a kormány Bariba tette át a székhelyét, ebben a városban tárgyalások folynak az angolszász és az olasz megbízottak között, hogy a Badoglio-féle olasz kormányt „nem legyőzött ellenség­nek, hanem szövetségesnek tekint­sék“. Amint az NST közli, ez a tö­rekvés az angol sajtó részéről egy­általán nem talál osztatlan helyes­lésre. A Times egy cikke szerint Angliában kellemetlen feltűnést kel­tett, hogy a Badoglio-kormány Bariban működő rádióleadóállo­mása III. Viktor Emánuelt „Olasz­ország és Albánia királyának és Etiópia császárának nevezte“. A Times szerint bármennyire nem kí­vánatos ez a látszólagos ragaszko­dás az elavult titulusokhoz, ezen mégsem lehet megütközni, mert nyilván még nem sikerült a meg­felelő alkotmányos előírásokat a megváltozott körülményekhez alkal­­mazni. Londonban azonban ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy bármennyire is elismerjék Olasz­országot új szövetségesnek, ez semmiképpen sem változtat Etiópia függetlenségén és azon a tényen, hogy Albániát minden körülmények között ugyancsak függetlenséghez akarják juttatni. A baloldali sajtó azonban to­vábbra is bizonyos gyanakvó maga­tartást tanúsít Badogn­ával szemben, amely legélesebben nyilatkozik meg a New Statesman cikkében. A New Statesman még néhány hét előtt a köztársaság megvalósításáért tört lándzsát. Most már ezt a kérdést nem feszegeti, de arról ír, hogy az olasz szocialistákat és liberálisokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy egy annyira reakciós egyénnek, mint amilyen Badoglio, a kormá­nya mögé zárt sorokban sorakoz­zanak fel. Egy személyi esemény azonban tegnap óta lényegesen megjavította a Badoglio-kormány diplomáciai és belpolitikai hely­zetét angolszász vonatkozásban. Sforza gróf, az angol-amerikai olasz emigráció vezére bejelentette, hogy a Badoglio-kormányt elismeri és hogy az uralkodó és kormánya szolgálatára áll. Sforza gróf már el is indult Newyorkból Algírba. Olasz részről Sforza gróf elhatározásának nag­y jelentőséget tulajdonítanak, annál is inkább, mert Sforza maga­tartásáról az utóbbi időben merő­ben ellentmondó hírek kerültek for­galomba. Churchill és Eden a jövőről Churchill és Eden az Albert Hall­ban a női szervezetek gyűlésén az időszerű eseményekhez fűződő nyi­latkozatot tettek. A nyilatkozat ter­mészetszerűen megfelelt annak a keretnek, amelyben elhangzott. Churchill beszédében azt állította, Nagy-Britannia ellenségei abban bizakodnak, hogy a dem­krácia a már eddig elért nagy sikerek elle­nére képtelen lesz a helyzet meg­oldására. Ellenségeink meg fogják kísérelni — mondta Churchill —, hogy kiheverjék a csapásokat és abban reménykednek, hogy sikerül még kompromisszumos békét köt­­niök. Egy kompromisszumos béké­nek Churchill szerint azonban az lenne következése, hogy „azok, akik ezt a háborút elindították, néhány év múlva új, még borzasztóbb há­borút kezdeményeznének“. Churchill szerint ezeknek a törekvéseknek csak oly módon lehetne gátat vetni, ha a két angolszász hatalom tovább . A KELETI HADSZÍNTÉREN most, midőn a németek a terü­let­­kiürítések és az erők fokozatos visszavétele közben a Dnyepert elérték, a sajtónak érdekes témája, hogy hol fog megszilárdulni a német-keleti arcvonal. Berlini forrás rámutat arra, hogy a keleti arcvonalon folyó harcok jellege a legutóbbi időben lassanként megváltozott, legalább is a német hadijelentésekben egyre több szó esik német ellentámadások­ról, ellenlökésekről, valamint szovjet áttörési kísérletek meghiúsulásá­ról. Természetesen adatokkal ez még nem szolgálhat arra nézve, hogy az arcvonalrövidítés keretében — melyet berlini körök mindig nagy­arányúnak hangsúlyoztak — milyen vonalon fognak megállni a német hadmozdulatok. A svájci sajtó szerint nemcsak a németek jelenleg követett cselekvő védekezési módszerével elérhető erőnyereség az, ami meghatározza, hogy mily vonalon fog megállni a német erő, de meg­határozza ezt az általános hadi helyzet is. A Basler Nachrichten idézi a német sajtójelentéseket, amelyek szerint a német hadvezetőség az összes arcvonalak helyzetét veszi tekintetbe elhatározásainál, hogy meglepetések ne érjék és a clausewitzi elvek szerint a hadműveleti főtartaléknak az összvédelem céljából való képzése a hadvezetőség fő szempontja. A Basler Nachrichten továbbá tárgyalja a német sajtó­nak megnyilatkozásait egy eljövendő német támadásról a keleti had­színtéren. A német sajtó még mindig hangsúlyozza a Szovjetnek azt a képességét, hogy hatalmas erőket tud harcba vetni, tehát a szaka­datlan támadásaiban a kifáradás határpontjához, úgy látszik, még nem érkezett el. Az iszap­időszak a hadműveletekben bizonyos szünetet idéz elő, a hadműveletek felélénkülését azután a tél fogja magával hozni. A tervszerű német visszavételek során oly hatalmas akadályhoz való megérkezés, mint a Dnyeper folyama, már magában véve is az állandósulás benyomását adja. A most kialakulandó harcok jellege is magával hozza ezt. A Pripjaty torkolatától a zaporozsjei Dnyeper­­könyökig terjedő szakaszban a német hídfők ellen intézett szovjet támadások eddig nem jártak eredménnyel. A Dnyeper szigetes helyein néhol átkeltek szovjet gyengébb erők, de innen tovább kifejlődni nem tudtak. A nagy Dnyeper-könyöktől délre a könyök és az Azovi-tenger között heves szovjet támadások folynak, hogy a Krími-félszigetet el­vágják a német arcvonaltól. Kiev térségétől és a Pripjaty-torkolattól északra, Csernigov és Gomel térségében ide-oda hullámzó harcok, ellentámadások akadályozzák a szovjet haderő térnyerését. Roszlavl­­tól nyugatra és Szmolenszktől délre szintén német ellentámadások gyengítik a Szovjet erős nyomását. Általában Szmolenszk térsége és a Pripjaty torkolata közötti arcvonalszakaszban a német csapatok lassú, tervszerű visszavonulása folyik. Vitebszknél, Szmolenszk térsé­gétől északra a sokat emlegetett Velikije Lukinál erős szovjet csapat­összevonásokat jelentenek. Ez azt a benyomást kelti, hogy a Szmo­lenszk térségében kifejezésre jutó és Fehér-Oroszországba benyomuló éket a Szovjet ki akarja szélesbíteni. A Pripjaty torkolatától északra azonban a hadműveletekre az időjárás fokozódó rosszabbodása bizo­nyára gátlólag fog hatni. 2. DÉL-OLASZORSZÁGBAN a szövetséges balszárnynak sikerült a Sorrentói-félszigeten keresztül, visszacsapások után, a Vezúv déli lábát Pompeinél, hol erős német állások voltak, elérni. Salernótól északra az Appenin-nyulványokban támadó szövetséges csapatok több német utóvédállást vettek birtokba. A szövetségeseknek a Salernó—Nápoly térségben érvényesülő kemény német ellenállás miatt lemaradt balszárnyával szemben az Észak-Apuliában Foggia térségében tért nyerő jobbszárny az Appeninek keleti bejáratánál Bovinót érte el. , Újabb jelentések érkeznek, hogy ezen a hadszíntéren is beállottak az őszi esőzések. CZIBI­K ANDRÁS, nyug. altábornagy, Mussolini és az olasz helyzet Ára 20 fillér (A- HÍTÉÍ­T . ) Keleten állandósulni kezdenek a harcok Dorpmtdller birodalmi miniszter látogatása a Fekete-tenger part­ján. Neubacher a német külügyi hivatal teljhatalmú megbízottjaként működik Szerbiában. Mussolini átvette az államfői méltóságot

Next