Ujság, 1944. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Budapest, 1944 Január 1. szombat XX. évfolyam, 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: _____ JR5P ____ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| Ztr Mum ••••@.•­•­•1­6.60 pen*« GB Bftt ||§|p­­láE§ffr|lfit cBBSA vl- Artdi­ute« I. Negyedévre ............. 16.­ pengd pjff |||f| SbB BBSBBk jsJpbijDI TELEFON: Erés* ........................................ WfSlf gflj wBL »120—767 190—766, 120—W, 120—754 """" SSBf Budapest. «2.. ©ostaflóV 282­ szám­ára Budapesten, vidéken pjgjj Brag |||8S /fiS9 — rtj:JM*1010D hé,kÖZnaP ” ZZ US ■ _ Sn „ AmA a FIÓKKLADOHIVATAL: ~ 4 ..................................40 fiMér Baj Hf dgflj BUI Jjh. |lm Wm, §|ál KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180— — * Wk­TiirthrW TMfflattoriTCT­­EfS '' * ujsAn utazási irodája HefleteniV vesámar is flnnepntp­ofént neont Bf&J Unk V kerület. Gróf fisra István-ulce 6. ntt. kivitelivel minden nnn USsB Telefon: 181—004 és 1«»—«74 SZABADELVŰ NAPILAP R­pAszerkesztés HASDAY-PETROVICS GYÖRGY tír. •­­ Mi történt A Wilhelmstrasse véleménye szerint az invázió kérdésének hetek óta tartó angolszász szellőztetése olyan helyzetet teremtett a szövetségesek számára, hogy most vagy tényleg meg­kísérlik a legrövidebb időn belül az inváziót, vagy pedig beszüntetik az inváziós hír­verést. Ludwig Steeg berlini főpolgármester a sajtó képviselőinek tett nyi­latkozatában hangsúlyozta, hogy a súlyos légi támadá­sok félreismerhetetlenül meg­látszanak a birodalmi fővá­ros külső arculatán, de ezek a támadások Berlint nem érték váratlanul. A városi közigazgatás már régóta fel­készült ilyen légi támadá­sokra. Az egész közigazga­tást — mondotta — a légi háború közvetlen következ­ményeinek elhárítására állí­tottuk át és a légoltalmi sze­mélyzetet állandóan képezh t­tük és lelkileg is előkészítet­tük. Ez tette lehetővé, hogy a város szervezete a súlyos légi támadások idején min­den feladattal megbirkózott. Vichyből jelentik: A rend biztosítása és fenntartása érdekében a kormány átszervezte a bel­ügyminisztériumot. Új állam­­titkári állást létesítettek és erre Marcel Lemoinet, Mar­seille eddigi prefektusát ne­vezték ki. Új állást szervez­tek a rend fenntartásával kapcsolatos ügyek számára is s ennek élére Darnand, a milícia eddigi főnöke került. A rendőrség is új vezetőt kapott. Judien Romier francia államminiszter be­nyújtotta lemondását és azt az államfő elfogadta. Roosevelt, a washingtoni angol tudó­sítók jelentései szerint, most már végleg elhatározta, hogy­ negyedszer is jelölteti magát az elnökségre. Churchill a tüdőgyulladás kiheverése után elhagyta Kairót és Felső- Egyiptomba utazott, ahol fe­l­­esége és leánya társaságá­­­ban Assuanban tölti tervbe­vett üdülési szabadságát. A Biscaya­i-ö­bölben vívott tengeri ütközet során, az Interinf jelentése szerint, a német tengeri erők nyolc nap leforgása alatt­­kilenc angolszász rombolót süllyesz­tettek el és számos más hadihajót megrongáltak. A bolgár sajtó a jövő évre vonatkozó szerencsekívánatok kapcsán , hangsúlyozza, hogy az új esztendő tele lesz a leg­nagyobb feszültséggel, a bolgár népnek tehát meg kell óvnia egységét. " Három eseménycsoportja van a világháborúnak: a legmagasabbra felfokozott idegcsata az inváziós fenyegetések hangoztatásával, a légi támadások folytatása a né­met váro­sok ellen és a szovjet téli offenzí­­vája. Az invázióval kapcsolatosan német részről­ azt hangoztatják, hogy ez a propaganda, ha nem követik cselekedetek, magára az angolszász közvéleményre fog visszahatni, ha pedig bekövetkezik, beleütközik az áthatolhatatlan at­lanti védővonalba. A német váro­sok ellen intézett légi támadásokkal kapcsolatosan azt fejtik ki, hogy ez egyáltalán nem töri meg a német nép harci elszántságát és nem vál­toztat a győzelem kivívásába vetett hiten. A szovjet téli offenzívájával kapcsolatosan német részről egy­általán nem tagadják a részsikere­ket, de arra utalnak, hogy straté­giai győzelem nincs, mert a rugal­mas védekezés módszereivel újra és újra ki tudnak térni a szovjet csa­patok elől, amelyek felőrlődnek az ütközetekben. A most két helyen folyó nagy mérkőzések kapcsán német jelentések közül, hogy úgy a zsitomiri, mint a vitebszki sza­kaszban nagy szovjettartalékok gyü­lekeztek. Ezeknek a beavatkozása sem veszedelmes, mert a német hadsereg rendelkezik a nagy tér előnyeivel, hódított országrészeket használhat fel elszakadó hadműve­leteire. Lengyelország sorsa Semleges jelentések szerint, ame­lyeket német közlések is megerősí­tenek, megegyezés készül a lengyel emigráns kormány és a Szovjet­ Unió között. A megegyezésnek úgy látszik, az lesz a formája, hogy a lengyel emigráns kormány egyrészt hosszabb lejáratú szövetségi szerző­dést köt Nagy-Britanniával, más­részt pedig csatlakozik a cseh emigráns kormány és a Szovjet­ Unió között létrejött paktumhoz. Ha valóban megkötik ezt a kettős szövetséget, akkor a lengyel emig­ráns kormány mintegy az összekötő szerepét játszhatja a Smuts tábor­nagy részéről indítványozott angol­amerikai fennhatóság alatt álló nyugateurópai szövetségi rendszer és a keleteurópai szövetségi rendszer között.­­ Német részről megállapítják, hogy ennek a megegyezésnek Lengyel­­országra nézve bizonyára nagy lesz az ára. Svéd jelentések szerint a Szovjet­ Uniós az utóbbi hetekben a lengyel kérdést illetően bizonyos engedékenységet tanúsított. A hírek szerint feladta azt a követelését, hogy a­ második világháborút meg­nyitó lengyel-német háború alkal­mával a Szovjet­ Unió által meg­szállott terület végleg Oroszország­hoz csatoltassék s állítólag azoknak a területeknek átadásáról lenne szó, amelyek túlmennek azon az úgy­nevezett Gurzon-vonalon, amelyet 1918 december 8-án állapított meg a párisi nagykövetek konferenciája Lengyelország határaként. Ennek a követelésnek az értelmében, annak a területnek, amely a lengyel-német háború folyamán orosz megszállás alá került, körül­belül a nagyobbik fele csatoltatnék a Szovjet­ Unióhoz, illetve a Szovjet­ Unióba beolvasz­tandó Litvániához. Svéd jelentések alapján ezek a feltételek lennének az orosz-lengyel megegyezés kiindu­lási pontjai. Ugyancsak hangsúlyozzák a je­lentések a Szovjet­ Uniónak ama kö­vetelését, amely szerint a lengyel kormánynak „szovjetbarát“ szellem­ben kellene átalakulnia. A Szovjet­ Unió eszerint azt követeli, hogy Lengyelország élére oroszbarát kor­mány kerüljön. A svéd sajtó kom­mentárjai szerint ez a követelés nem annyira a jelenlegi lengyel emigráns kormány ellen irányul, mint inkább lengyel emigráns tiszti körök és olyan lengyel politikusok ellen, akik katonai körökre befolyást gyakorol­nak. Nem kétséges, hogy a lengyel emigráns kormány sokkal szíveseb­ben csatlakoznék egy nyugati pak­tumhoz, mint az orosz-cseh szövet­séghez. 1939 decemberében Lengyel­­ország az Egyesült Államokkal és Angliával szövetséget kötött. Ez a szövetség 1944 márciusban jár le. Ebben az angolok és az amerikaiak garantálták Lengyelország integri­tását. Az emigráns lengyel kormány természetesen ezt a szövetséget sze­retné megújítani. Csakhogy ez a szövetségi szerződés 1939-ben éppen ■annyira a Szovjet­ Unió, mint ameny­­nyire Németország ellen irányult s igy ezt a szövetségi szerződést az angolszászok ma nem igen újíthat­ják meg változatlanul. S miután an­gol és amerikai részről a teheráni megegyezés értelmében csak akkor hajlandók ezt a szerződést megújí­tani, ha a lengyelek csatlakoznak az orosz-cseh szövetségi paktumhoz, Lengyelország számára elszigeteltsé­gében nem marad más megoldás, mint az, hogy tárgyalást kezdemé­nyezzen az oroszokkal és a csehek­kel. Cseh részről előfeltétele a meg­egyezésnek, hogy Lengyelország le­mondjon a tescheni kerületről, ame­lyet Cseh-Szlovákia összeomlása után szerzett meg Lengyelország. A lengyelek hír szerint elvileg máris hajlandóknak mutatkoztak a tescheni kerületről való lemondásra, annál is inkább, mert ezt az angolok és ame­rikaiak is követelik, akik nem is­merik el elvileg többé a müncheni paktum által teremtett helyzetet. Csak akkor kerülhet sor tehát a lengyel-angol-amerikai garanciaszer­ződés megkötésére, ha Lengyel­­országnak a Szovjet­ Unióval leg­alább is az alapvető feltételeket illetően sikerül megegyeznie. Ezek a megfontolások és tárgyalások álla­nak a lengyel miniszterelnök be­jelentett amerikai útjának a hát­terében­. Vihar a belga és holland emigráns kormány körül Az MTI jelentése szerint van Kleffens, a holland emigráns kor­mány külügyminisztere rádió­beszédében igyekezett eloszlatni azt a félreértést, amelyet Delfosse belga propagandaminiszter Belfast­ban mondott beszéde keltett. Del­fosse beszédét úgy értelmezték, mintha Belgium hajlandó lenne be­olvadni a brit Empirebe. Delfosse beszédében ezek szerint Smuts tá­bornagy ama javaslatának a nyu­­gateurópai kisnemzetek részéről való elfogadása jelét látták, hogy ezek a nyugateurópai kisállamok csatlakozzanak a brit birodalom­hoz. Sőt ezen túlmenően a londoni sajtóban olyan hangok hallatszot­tak, hogy a belga propaganda­miniszter nyilatkozata nemcsak Belgiumnak, hanem Hollandiának és Luxemburgnak is a Smuts tá­bornagy által javasolt rendszerhez való elvi csatlakozását jelenti. Ép­pen ezért érezte szükségét a holland emigráns kormány külügyminisz­tere, hogy eloszlassa a belga pro­­pagandaminiszter beszéde nyomán támadt félreértéseket. A holland külügyminiszter kije­lentése szerint belga kollégájának beszédét félreértették, illetve hely­telenül megcsonkítva közölték. A holland külügyminiszter szerint Delfosse azt a kijelentést tette, hogy Belgium hajlandó lenne ál­lami szuverenitásának egy részét bizonyos körülmények között fel­adni, ha a nagyhatalmak előljárná­nak példával és szintén lemonda­nának a saját szuverenitásának egy részéről egy általános biztonsági rendszer javára. Ez valóban mást jelent, mint a brit birodalomba való beolvadás készsége, amit a belga propaganda­­miniszter szavaiból kiolvasni vél­tek. Mást jelent és végső fokon ta­lán mégis majdnem ugyanazt je­lenti. Benne rejlik ugyanis a hol­land emigráns kormány külügy­miniszterének megfogalmazásában is a szuverenitásról való bizonyos­­fokú lemondás készsége s ha ezt ahhoz a feltételhez kötik, hogy a nagyhatalmak hasonló lemondást fognak gyakorolni, akkor a nagy­hatalmak és a kisállamok új relá­ciója lényegében a Smuts tábornagy által javasolt megoldáshoz vezetne. Ezért kell jelentőséget tulajdonítani a belga és holland emigráns mi­niszterek nyilatkozatainak. Papén nagykövet látogatása Menemendzsoglu külügyminiszternél 1­1: * 1 Franciaországban átszervezték a belügyminisztériumot Göbbels birodalmi miniszter rádióbeszédet mondott Szilveszter estéjén ükik­ola­jczyk emigráns miniszterelnök washingtoni látogatását január közepére várják Arab kérdésekről tárgyal a Bagdadban tartózkodó szíriai küldöttség. Elmozdították állásából az algíri flottaparancsnokot. Ankarába ér­kezett Törökország londoni nagykövete A Neue Zürcher Zeitung az invázió kérdéséről Zürich, december 31. (Bud. Tud.) Valamennyi svájci lap az év utolsó napján foglalkozik az elmúlt hábo­rús évvel és a következő év várható eseményeivel. A Neue Zürcher Zei­tung újévi számában többek között azt írja, hogy a német hadsereg töretlen ellenállása nyilvánvalóan arra a meggyőződésre bírta a szö­vetségeseket, hogy csupán vala­mennyi európai partvidéken meg­induló koncentrikus támadással csi­karhatják ki a döntést. Az év vége ennek következtében egyrészt a partraszállások megakadályozásá­nak, másrészt az ilyen hadművele­tek végrehajtásának előkészületei jegyében áll. A feladat, amelyet a szövetségesek maguknak kitűztek, olyan óriási, hogy a Japán elleni támadás háttérbe szorul. Japán en­nek következtében előnyt húz a né­met ellenállásból, míg Japán had­vezetése semmiképpen sem befolyá­solja Németország helyzetét. Ára 40 fillér

Next