Ukrajnai Magyar Krónika, 2004 (26-71. szám)

2004-03-20 / 11. (36). szám

2004. március 20. 'Zt&’iajttai ’U­tayyci’i TC. Ö­­­JK A Magyar Köztársaság miniszterelnökének levele a határon túli magyarsághoz Tisztelt Európai Magyarok! Kedves Barátaim! Az idei március 15-e különbözik az elmúlt évtizedekben ünnepeltektől. Azoktól is, amelyeket már szaba­don ünnepelhettünk. Most, Magyarország uniós csatlakozása­kor, nemzeti ünnepünkön nemcsak emlékezhetünk azokra, akik modernebb, igazságosabb Magyarországért és egy békésebb, egységesebb Európáért küzdöttek, de tanúi, sőt cselekvő ré­szesei lehetünk annak is, hogy ez a több mint 150 éves küzdelem eléri célját. Magyarország szabad és független, de nem magá­nyos ország, tagja az euroatlanti világ legnagyobb szövetsége­inek, gazdasági érdek- és szellemi értékközösségeinek. Olyan változás ez, amely belátható időn belül jótékony hatással lesz az egész nemzetközösség, 15 milliónk életére. Most itt a lehetőség, hogy megteremtsük azt a modern, európai Magyarországot, mely támasza lehet valamennyi magyarnak, éljen bárhol a világban. Európa újraegyesítésével, az integráció feltartóztathatatlan fo­lyamatával megteremtődik a lehetősége régi sebek begyógyítá­­sának, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének is. Tu­dom, hogy Önök, Romániában, Horvátországban, Szerbia és Montenegróban, valamint Ukrajnában élő magyarok most ránk, anyaországi és a szlovákiai, szlovéniai magyarokra figyelnek. Minket néznek és velünk ünnepelnek, mert a saját jövőjüket látják. A modern magyar nemzet európai jövőjét. Elsősorban tehát emiatt, de egyáltalán nem mellékesen a Kárpát-medencei térség politikai és gazdasági konszolidációja miatt is, elsőrendű érdekünk a többi szomszédunk csatlakozása az Európai Unió­hoz. Alkotmányos kötelezettségemhez és személyes vállalása­­i­­mhoz híven a magyarság összességéért érzek felelősséget. Ezért tekintem a józan politizálás sikerének, hogy a schengeni határo­kon ma még kívül maradó két szomszédunkkal, Ukrajna, vala­mint Szerbia és Montenegró kormányaival — nem utolsósor­ban az ott élő magyarok érdekében — kölcsönösen előnyös, díjmentes vízummegállapodásokat kötöttünk. Amint Európa bennünket, magyarokat szabadságszerető, tehetséges népnek ismer, úgy azt is számos alkalommal bizonyítottuk, hogy értel­mes kompromisszumokra is hajlandóak vagyunk. Ma is így kö­zelítünk az európai politikai, gazdasági és kulturális közösség­hez. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amelynek nyomán az egész Kárpát-medencei magyarság súlyának megfe­lelőbb arányban képviselheti érdekeit, dolgozhat együtt a biz­tonság és jólét érdekében mindazokkal, akik hasonló értékeket vallanak. A felvidéki Kossuth-szobor újra elfoglalta méltó he­lyét. A román kormány közelmúltban meghozott döntése pedig lehetővé, teszi, hogy az aradi Szabadság-szobor is újra ott hir­desse a szabadság és testvériség üzenetét, ahol Európa ketté­szakadása előtt is hirdette. Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy a magyarság társadalmi és vallási ellentéteit meg­békítve áttörte a nemzeti kibontakozást gátló falakat, és egyen­lővé tett mindenkit a nagy pillanatban. Ott volt egy nagy nem­zedék, amelynek tagjai felismerték a cselekvés legalkalmasabb idejét. Az 1848-as események olyan nemzeti programot mutat­tak fel, amely azóta sem veszített igazából. És, amely Európa egyesülésével most sikerre juthat. Kedves Barátaim! Történel­münk, s benne márciusi forradalmunk­ arra emlékeztet bennün­ket, hogy kudarcainkból mindig volt felemelkedés és kibonta­kozás. Ezért arra bíztatom Önöket, mindnyájunkat, hogy tekint­sünk bizakodással a jövőbe. A nemzeti érdek érvényesítését eddig Európa megosztottsága akadályozta. Most Európa újra­egyesítésével csak saját vitáink hátráltathatják terveink valóra váltását. Meggyőződésem, ha Európa megosztottságának vé­get tudunk vetni, kellő megértéssel, bölcsességgel és jó szán­dékkal saját közösségünkben is megtalálhatjuk a közös neve­zőt. Legyen az idei március 15-e az európai magyarság új össze­fogásának ünnepe határon innen és határon túl. Dr. Medgyessy Péter Budapest, 2004. március 15. Gajdos István parlamenti képviselő, az RMDSZ elnökének beszéde a 2004. március 15-é­n Beregszászban megtartott ünnepi megemlékezésen Kedves beregvidékiek, ugocsaiak, ungvidékiek, máramarosiak! Tisztelt határon inneni és határon túli vendégeink! A magyar szabadság megszentelt ünnepét méltatjuk ma itt Be­regszászban. A legszebb ünnepünket talán, 1848. március tizenötödikén a pest-budai ifjak folytatták a kuru­cok által elkezdett harcot, s ily módon beteljesítették a reformkor gondolkodóinak törekvéseit. Mindezek tudatában kap igazi értéket, jelentőséget ’48 márciusának idása. S így válik logikussá az is, hogy ezen a napon ne csupán a törté­nelmet idézzük, ne csak a nagy eseményekre emlékezzünk, hanem vessünk számot azzal is, hogy mi, kései utódok mit teszünk nemze­tünkért, hogyan szolgáljuk a magyarság ügyét. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökeként elmond­hatom, hogy ez a szervezet 2002 decemberében fejlődésének új sza­kaszába lépett. Szervezetileg és működésének lényegét tekintve a tat­­aránt átalakult. Azt a téli napot joggal nevezhetjük a mi ifjú tizenötödikünknek. De nemcsak annak, hiszen kinyilvánítjuk, hogy nem csupán ’48 örökségét, nem csupán Petőfi és Kossuth örökségét vállaljuk büszkén, hanem magunkénak valljuk Deák Fe­renc otthonépítő, béketeremtő bölcsességét is. Ugyancsak vállal­juk és jogosan vállaljuk azokat a célokat, amelyekért a kárpátaljai magyarok, önök, kedves barátaim, 1989-ben bontottak zászlót. Azo­kat a célokat, hogy mi élni akarunk jogainkkal, hogy itthon otthon legyünk, hogy bele akarunk szólni saját sorsunk irányításába, és hogy össze akarjuk fogni maroknyi magyar közösségünket. Azt a célt, hogy nem engedjük, hogy önös érdekek kerítsenek hatalmuk­ba bennünket, és ne oszthasson bennünket senki magyarra, ma­­gyarabbra, legmagyarabbra. Az azóta eltelt rövid másfél éves időszakot épp e célok megvaló­sításának szenteltük, azaz a tudatos építkezésnek, a kibontakozás­nak. Mára bátran elmondhatjuk, hogy eredményes időszak áll mö­göttünk. Elmondhatjuk büszkén e tények birtokában, hogy a m­ai napra az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség az ukrajnai és a kárpátaljai magyarság mérvadó erejévé vált nemcsak Ukrajna hatá­rain belül, hanem kívül is, úgy Budapesten, mint Kijevben. Mindez nagyon sok mindennek köszönhető. De leginkább tevé­kenységünk sokoldalúságának, tagtársaink tudásának, felkészült­ségének, szorgalmának és aktivitásának. E rövid időszak alatt élő és eredményeket hozó kapcsolatrend­szert építettünk ki Magyarország kom­ányzati szerveivel, szerveze­teivel, pártjaival és minden más társadalmi szervezetével. Ennek bi­zonyítékaként elég, ha megemlítem, hogy közös együttműködésünk­kel sikerült kitolni a kishatárforgalom megszűnését 2003 januárjátó 2003 augusztusáig, és továbbra is dolgozunk azon, hogy az anyaor-

Next