Ukrajnai Magyar Krónika, 2004 (26-71. szám)
2004-03-20 / 11. (36). szám
2004. március 20. 'Zt&’iajttai ’Utayyci’i TC. ÖJK A Magyar Köztársaság miniszterelnökének levele a határon túli magyarsághoz Tisztelt Európai Magyarok! Kedves Barátaim! Az idei március 15-e különbözik az elmúlt évtizedekben ünnepeltektől. Azoktól is, amelyeket már szabadon ünnepelhettünk. Most, Magyarország uniós csatlakozásakor, nemzeti ünnepünkön nemcsak emlékezhetünk azokra, akik modernebb, igazságosabb Magyarországért és egy békésebb, egységesebb Európáért küzdöttek, de tanúi, sőt cselekvő részesei lehetünk annak is, hogy ez a több mint 150 éves küzdelem eléri célját. Magyarország szabad és független, de nem magányos ország, tagja az euroatlanti világ legnagyobb szövetségeinek, gazdasági érdek- és szellemi értékközösségeinek. Olyan változás ez, amely belátható időn belül jótékony hatással lesz az egész nemzetközösség, 15 milliónk életére. Most itt a lehetőség, hogy megteremtsük azt a modern, európai Magyarországot, mely támasza lehet valamennyi magyarnak, éljen bárhol a világban. Európa újraegyesítésével, az integráció feltartóztathatatlan folyamatával megteremtődik a lehetősége régi sebek begyógyításának, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének is. Tudom, hogy Önök, Romániában, Horvátországban, Szerbia és Montenegróban, valamint Ukrajnában élő magyarok most ránk, anyaországi és a szlovákiai, szlovéniai magyarokra figyelnek. Minket néznek és velünk ünnepelnek, mert a saját jövőjüket látják. A modern magyar nemzet európai jövőjét. Elsősorban tehát emiatt, de egyáltalán nem mellékesen a Kárpát-medencei térség politikai és gazdasági konszolidációja miatt is, elsőrendű érdekünk a többi szomszédunk csatlakozása az Európai Unióhoz. Alkotmányos kötelezettségemhez és személyes vállalásaimhoz híven a magyarság összességéért érzek felelősséget. Ezért tekintem a józan politizálás sikerének, hogy a schengeni határokon ma még kívül maradó két szomszédunkkal, Ukrajna, valamint Szerbia és Montenegró kormányaival — nem utolsósorban az ott élő magyarok érdekében — kölcsönösen előnyös, díjmentes vízummegállapodásokat kötöttünk. Amint Európa bennünket, magyarokat szabadságszerető, tehetséges népnek ismer, úgy azt is számos alkalommal bizonyítottuk, hogy értelmes kompromisszumokra is hajlandóak vagyunk. Ma is így közelítünk az európai politikai, gazdasági és kulturális közösséghez. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amelynek nyomán az egész Kárpát-medencei magyarság súlyának megfelelőbb arányban képviselheti érdekeit, dolgozhat együtt a biztonság és jólét érdekében mindazokkal, akik hasonló értékeket vallanak. A felvidéki Kossuth-szobor újra elfoglalta méltó helyét. A román kormány közelmúltban meghozott döntése pedig lehetővé, teszi, hogy az aradi Szabadság-szobor is újra ott hirdesse a szabadság és testvériség üzenetét, ahol Európa kettészakadása előtt is hirdette. Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy a magyarság társadalmi és vallási ellentéteit megbékítve áttörte a nemzeti kibontakozást gátló falakat, és egyenlővé tett mindenkit a nagy pillanatban. Ott volt egy nagy nemzedék, amelynek tagjai felismerték a cselekvés legalkalmasabb idejét. Az 1848-as események olyan nemzeti programot mutattak fel, amely azóta sem veszített igazából. És, amely Európa egyesülésével most sikerre juthat. Kedves Barátaim! Történelmünk, s benne márciusi forradalmunk arra emlékeztet bennünket, hogy kudarcainkból mindig volt felemelkedés és kibontakozás. Ezért arra bíztatom Önöket, mindnyájunkat, hogy tekintsünk bizakodással a jövőbe. A nemzeti érdek érvényesítését eddig Európa megosztottsága akadályozta. Most Európa újraegyesítésével csak saját vitáink hátráltathatják terveink valóra váltását. Meggyőződésem, ha Európa megosztottságának véget tudunk vetni, kellő megértéssel, bölcsességgel és jó szándékkal saját közösségünkben is megtalálhatjuk a közös nevezőt. Legyen az idei március 15-e az európai magyarság új összefogásának ünnepe határon innen és határon túl. Dr. Medgyessy Péter Budapest, 2004. március 15. Gajdos István parlamenti képviselő, az RMDSZ elnökének beszéde a 2004. március 15-én Beregszászban megtartott ünnepi megemlékezésen Kedves beregvidékiek, ugocsaiak, ungvidékiek, máramarosiak! Tisztelt határon inneni és határon túli vendégeink! A magyar szabadság megszentelt ünnepét méltatjuk ma itt Beregszászban. A legszebb ünnepünket talán, 1848. március tizenötödikén a pest-budai ifjak folytatták a kurucok által elkezdett harcot, s ily módon beteljesítették a reformkor gondolkodóinak törekvéseit. Mindezek tudatában kap igazi értéket, jelentőséget ’48 márciusának idása. S így válik logikussá az is, hogy ezen a napon ne csupán a történelmet idézzük, ne csak a nagy eseményekre emlékezzünk, hanem vessünk számot azzal is, hogy mi, kései utódok mit teszünk nemzetünkért, hogyan szolgáljuk a magyarság ügyét. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökeként elmondhatom, hogy ez a szervezet 2002 decemberében fejlődésének új szakaszába lépett. Szervezetileg és működésének lényegét tekintve a tataránt átalakult. Azt a téli napot joggal nevezhetjük a mi ifjú tizenötödikünknek. De nemcsak annak, hiszen kinyilvánítjuk, hogy nem csupán ’48 örökségét, nem csupán Petőfi és Kossuth örökségét vállaljuk büszkén, hanem magunkénak valljuk Deák Ferenc otthonépítő, béketeremtő bölcsességét is. Ugyancsak vállaljuk és jogosan vállaljuk azokat a célokat, amelyekért a kárpátaljai magyarok, önök, kedves barátaim, 1989-ben bontottak zászlót. Azokat a célokat, hogy mi élni akarunk jogainkkal, hogy itthon otthon legyünk, hogy bele akarunk szólni saját sorsunk irányításába, és hogy össze akarjuk fogni maroknyi magyar közösségünket. Azt a célt, hogy nem engedjük, hogy önös érdekek kerítsenek hatalmukba bennünket, és ne oszthasson bennünket senki magyarra, magyarabbra, legmagyarabbra. Az azóta eltelt rövid másfél éves időszakot épp e célok megvalósításának szenteltük, azaz a tudatos építkezésnek, a kibontakozásnak. Mára bátran elmondhatjuk, hogy eredményes időszak áll mögöttünk. Elmondhatjuk büszkén e tények birtokában, hogy a mai napra az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség az ukrajnai és a kárpátaljai magyarság mérvadó erejévé vált nemcsak Ukrajna határain belül, hanem kívül is, úgy Budapesten, mint Kijevben. Mindez nagyon sok mindennek köszönhető. De leginkább tevékenységünk sokoldalúságának, tagtársaink tudásának, felkészültségének, szorgalmának és aktivitásának. E rövid időszak alatt élő és eredményeket hozó kapcsolatrendszert építettünk ki Magyarország kományzati szerveivel, szervezeteivel, pártjaival és minden más társadalmi szervezetével. Ennek bizonyítékaként elég, ha megemlítem, hogy közös együttműködésünkkel sikerült kitolni a kishatárforgalom megszűnését 2003 januárjátó 2003 augusztusáig, és továbbra is dolgozunk azon, hogy az anyaor-