Ukrajnai Magyar Krónika, 2005 (86-128. szám)

2005-03-12 / 11. (86). szám

2005. március 19. 716%a,fKa,i­nstag­yázi KR­Ó­N­I­KA Tanintézményeink életéből * Tanintézményeink életéből * Tanintézményeink életéből rétkezde, múzeum, iskolarádió Bulla József, a 283 tanulót és 26 pedagógust tömörítő­ Eszenyi Középiskola igazga­tója 28 éve van a tanári pályán. Harmadik éve áll a tanintézmény élén, azelőtt a Szürtei Középiskolát és a Szalókai Általános Iskolát irányította. Beszélgetésünk so­rán számos eredményről számolt be, de kitért a tervekre, sőt a problémákra is. —Az elmúlt két év alatt elsősorban az iskola anya­gi-műszaki bázisát sikerült fejleszteni. Ukrajna Okta­tási Minisztériumának és a megye vezetésének kö­szönhetően iskolánkat modern számítógépekkel látták el. Jelenleg— lehet mondani — mi rendel be­­járásban az egyik erettebb informa­tikai szaktanteremmel. En­nek köszönhetően tanu­lóink magas szinten sajá­títhatják el a számítás­­technikai alapismereteket, megtanulhatják a ma már nélkülözhetetlen komputerek kezelését, programok alkalmazását. Emellett iskolánk­nak sok más technikai eszköze is van — televízió, videolejátszó, fénymásoló —, s most szeretnénk egy rádióstúdiót berendez­ni, amellyel iskolarádiót működtetnénk. Re­mélem, erre még a tanév vége előtt sor ke­rül. Távlati terveink között szerepel egy is­kolamúzeum létrehozása is. Nagy eredménynek tartom, hogy sike­rült helyreállítani az iskolai étkezdét és be­indítani az étkeztetést. Az árva és félárva gyerekek fél áron étkeznek, és megszervez­­i napközis csoportot az 1-4 osztályo­mra. Az iskolai étkezde fv funkció­it nagyon sok rendezvénynek ad otthont. Azért is örülünk ennek olyan na­gyon, mert most már legalább megfelelő kö­rülmények között tudjuk megtartani rendez­vényeinket. Itt került sor a Valentin-napi bu­lira, ami nagyon jól sikerült. A gyerekek is­mertették a Valentin-nap előzményeit, tör­ténelmi hátterét és az ehhez kapcsolódó szokásokat. Nagyon tartalmas és érdekes volt a farsangi műsor is, amelyet nemrég tartottunk, s melynek megszervezésében és lebornyolításában részt vett az egész iskola a tanári karral egyetemben. Örömünkre szolgál, hogy egy holland alapítv­ány segítségével iskolánk bútorza­tát és teljes berendezését sikerült újra cse­rélni. Gondolok itt íróasztalokra, tanulói asz­talokra, padokra, székekre. Emellett nagyon sokat köszönhetünk a járási közigazgatás­nak és a járási oktatási osztálynak, mivel segítségükkel olyan dolgokkal tudtuk el­látni tanintézményünket, amilyenekre az­előtt több mint tíz évig nem volt példa. El­sősorban szőnyegeket, illetve linóleumot kaptunk. Minőségi belső tatarozást sike­rült elvégeznünk, s ebben az évben terv­ez­zük az iskola külső tatarozását is. Mivel a községbe a közeljövőben bevezetik a vezetékes gázt, szeretnénk, ha két éven belül tanintézmé­nyünkben is áttérnénk a gázfűtésre. A tervdoku­mentációt júniusig elké­szítjük. A gázfűtésre való áttérés a kényelem mellett nagy megtakarítást jelen­tene iskolánknak. Szaktantermeink felszere­lésén is javítottunk, most már korszerű kabinetek­ben tanulhatnak a gyere­kek. Ilyen a földrajz, a tör­ténelem, a kémia. Ez utób­biba hamarosan új beren­dezést kapunk. Elkezdtük az angol kabinet kialakítását, de vannak még tennivalók e té­ren. Szeretnénk a kor követelményeinek meg­felelő oktatási körülményeket biztosítani ta­nulóink számára. —Az Eszenyi Középiskolába nem csak eszenyi gyerekek járnak... — Igen, vannak beutazó tanulóink is, akik a szomszédos Szalókáról jönnek hoz­zánk a 9. osztály, illetve Tiszaújfaluról a 4. osztály befejezése után. Tiszaújfalun két és fél évvel ezelőtt nyílt egy egyházi iskola, melynek a fenntartása az ottani református gyülekezetre hárul, viszont az oktatás biz­tosítása a mi feladatunk. A beutazó gyere­keket mikrobusz hozzá-viszi. — Milyen eredményeket produkálnak tanítványaik? — Kitűnő eredményeket érnek el a gye­rekeink a járási és a megyei tantárgyi vetél­kedőkön, de a szavalóversenyeken is jól szerepelnek. Legutóbb Csordás László és Mező Andrea ért el kiemelkedő helyezést a megyei vetélkedőn. Fontos megemlíteni, hogy nagyon jó futballcsapatunk és tánc­­együttesünk is van. Tanintézményünkre is jellemző a hagyományőrzés. Fakultatív órák keretében tanítjuk a néprajzot az 5-8 osztá­lyokban. Községünket jó kapcsolatok fű­zik testvértelepülésünkhöz, Tuzsérhoz, is­kolánk pedig a Tuzséri Általános Iskolával van hasonlóan jó barátságban.­­—Endig csak az eredményekről volt szó...­­— Természetesen, mint mindenütt, ná­lunk is adódnak gondok, sőt rengeteg ne­hézséggel küzdünk. A testnevelés órákat például nem tudjuk hol megtartani, mert nincs tornatermünk. Ezenkívül problémák vannak a munka tanítása terén is, mivel nem rendel­kezünk tanműhellyel. Tervezzük, hogy az el­következő időszakban — esetleg külföldi segítséggel —­ korszerű műhelyt építünk. B. Gy. Balla József Kocsis Ágnes: „Van egy régi álmom...” Kocsis Ágnes a Nagypatádi Művészeti Iskola tanárnője. A közelmúltban arról mesélt, hogy milyen érzés 19 évesen egyidejűleg tanítani és tanulni a zenét. — A 2004—2005-ös tanév szeptemberében, néhány hónappal az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után helyezkedtem el Nagypaládon. A helyi művészeti iskolá­ban szolfézst, zeneirodalmat és hegedűjátékot tanítok. Mindemellett a Donyecki Zeneakadémia elsőéves hallga­tójaként magam is tanulok. Talán ennek köszönhető, hogy kissé másabb szemszögből értékelem tanítványaim­­ munkáját, mint idősebb kollegáim, hiszen én is diák vagyok. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy lazábban viszonyulnék a követelményrend­szerhez. A hegedű rendkívül sok gyakorlást kívá­nó hangszer, a szolfézs pedig minden zenei kép­zés alapja — ezt még ungvári zenetanáromtól, Inna Lesznyiktől tanultam meg. Ma is nagy szeretettel gon­dolok rá, hiszen szigorának és elhivatottságának kö­szönhetem, hogy most mind a munkahelyemen, mind a zeneakadémián meg tudom állni a helyem. A művé­szeti iskolában ennek köszönhetően nincsenek fe­gyelmezési gondjaim, a tanítványaim igyekvőek, és én mindent megteszek annak ér­dekében, hogy élmény, ne pedig kényszer legyen számukra a zenetanulás. Bár véletlen volt, hogy épp a hegedű lett a zeneszerszámom — zongorázni szeret­tem volna — ma már örülök, hogy ez a hangszerem. Egyelőre az iskola vegyes kvar­tettjében játszom, emellett Vitália Bilák kolléganőmmel alakítottunk hegedűduót. Van egy régi álmom: szeretnék egy Princess-stílusú női pop-zenekart létrehozni, természe­tesen csupa vonós hangszert megszólaltatva, a klasszikus-romantikus szerzők stílu­sában.

Next