Ukrajnai Magyar Krónika, 2008 (225-226. szám)
2008-06-18 / 1. (225). szám
_2_ • Vi 00 3 . 0-300 ® HAJÓRÓL, KAPITÁNYOKRÓL, UTASAIKRÓL... — RÓLUNK A közbeszéd művelői gyakran igyekeznek képi formába önteni mondandójukat. A közelmúltban egyik magyarságszervezetünkaz, amelyik még nem is oly rég előszeretettel tüntette fel magát az egyetlennek és egyedüli legitimnek, később a legjelentősebbnek) vezetőjének egyik ilyen kijelentése ragadta meg a figyelmemet, melyben atyánkfia — a rá jellemző szerénytelenséggel — jelképesen egy olyan hajó kapitányának nevezte magát, melyen szervezete vezérkara képezi a tisztikart, a tagság adja a legénységet, és a kárpátaljai magyarság teszi ki az utazó közönséget. És természetesen ő az (ők azok), aki biztos kézzel vezeti hajónkat a kisebbségi lét viharos tengerén a szebb jövő biztonságos révébe. A szerénytelen jelzőt azért bátorkodom használni, mert, ugye, van a mi közösségünknek számos „kapitánya ” és több „tisztikara ” is. És azért is, mert akkor ragadtatta magát erre a kijelentésre, miután a legutóbbi két választáson a kárpátaljai magyar nemzetiségű választópolgárok kevesebb, mint 20 százaléka jelezte „ utazási szándékait ” az általa parancsnokolt „hajón”. Ugyanakkor, szerintem, a kép találó, csakhogy a valóságban dolgaink alakulását még retorikai túlzásokkal sem lehet jól kományozottnak és a helyes irányba haladónak nevezni. Különösen nem az ez évi események, történések tükrében. Hiszen a független ukrán állam keretében való létünk során talán összesen nem történt ilyen számos, a nemzeti kisebbségek tekintetében negatív történés, esemény, mint az utóbbi hónapokban. Állításom alátámasztására álljon itt néhány példa. Először kerültek középiskoláink végzősei nyíltan diszkriminatív helyzetbe az újonnan bevezetett felvételi rendszernek köszönhetően. Megtudtuk, hogy ez az egyenlőtlenség 2010-től tovább fokozódik, mivelhogy akkor már minden tantárgyból kizárólag ukrán nyelvűek lesznek a tesztvizsgák bámelyik felsőoktatási intézménybe. Először hallhattunk magyar- és Magyarország-ellenes kirohanásokat a megyei tanács szószékéről, utcai tüntetésen, és ezeket tartalmazó cikkeket olvashattunk számos megyei lap hasábjain. E cselekedetek elkövetői először vonták kétségbe ilyen durván alapvető jogainkat a jelképhasználat, a történelmi örökség és a nyelvhasználat terén. Az oktatási miniszter májusi rendeletéből megtudhattuk, hogy a nemzetiségi iskolákban az ukrán nyelv oktatása javításának leghatásosabb módja a tanintézmények kéttannyelvűvé való átalakítása. Ami a fentebb vázolt felvételi rendszer tükrében logikus is, hiszen a továbbtanulni szándékozók számára eleve értelmetlenné vált a magyar tannyelvű iskolákban való tanulás. Azok, akik kicsit részletesebben követik a magát valami oknál fogva „demokratikusnak” nevező kormányunk kisebbségekkel kapcsolatos politikáját, megismerkedhettek például az Ukrajna Miniszteri Kabinetje által alapul elfogadott Az állami nyelvpolitika végrehajtásának koncepciója tervezetével, mely nem is túlzottan burkoltan a kisebbségi nyelvek a magánélet területére való kiszorítását tűzte ki céljául. Itt említhetjük Ukrajna Nemzeti Rádió és TV Tanácsának a regionális rádió- és TV-frekvenciák üzemeltetésére kiírt pályázati felhívását is. E dokumentum szerint Ukrajnában kizárólag (100%-ban) az ukrán nyelven működtetett adók kaphatnak frekvenciaengedélyt. E felsorolás tovább folytatható a közelmúltban napvilágot látott a filmszínházak és a bíróságok kizárólagosan ukrán nyelven való működését előíró jogszabályokkal és sok más, a kisebbségek számára előnytelen jogaikat sértő intézkedésekkel. (Folytatás a 4. oldalon.) Veszélyben a magyar oktatás Ukrajnában „Ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek?” Az oktatási rendelettel kapcsolatban véleményéről kérdeztük Kádár Rozáliát, az UMDSZ beregszászi járási szervezetének elnökét, magyar szakos tanárt. — Sajnos Ukrajna Oktatási Minisztériuma nagyon ügyesen folytatja nemzetiségellenes politikáját. Ugyanis olyan rendeleteket hoz, amelyekkel csapdákat állít fel a magyar szülőknek, s sajnos a szülők beleesnek ezekbe a csapdákba. Az első csapda az emelt szintű érettségi volt a felvételi elnyerése érdekében. Miután a szülőknek tudomásukra jutott, hogy egyforma tesztet fognak írni az ukrán és a magyar iskolák végzősei, és mindössze két-három év az, ami alatt megkapják a tesztek fordítását, a továbbiakban pedig majd ukrán nyelven kellett leadni a vizsgákat, megindult a gyerekek átadása az ukrán iskolákba. Sajnos nagyon sok olyan szülő volt, aki a tizenegyedik osztályban íratta át ukrán osztályba a gyerekét, nem gondolva végig, hogy az alatt a 9 hónap alatt a gyerek már nem fog megtanulni ukránul, sőt a tizenegyedikes anyagot már egyáltalán nem fogja tudni, mert nem érti az órán magyarázottakat. Nagyon fájó, de tény, hogy a magyar első osztályokban nagyon kevés gyerek fog tanulni. Hogy egy szembetűnő példát is mondjak: a Nagyberegi Középiskolában 24 elsős tanuló lesz, s ebből 20-at ukrán osztályba iratnak és csak 4-et magyarba. Annak idején, a ’80-as években sokat harcoltunk a kétnyelvű meg a többnyelvű iskola ellen, mert láttuk, hogy az elszippantja a magyar gyerekeket, viszont azok az ukrán és az orosz tannyelvű osztályokból nem tudnak továbbjutni. És most visszaestünk ebbe a csapdába. Ugyanott vagyunk, hogy a szülők tömegesen elviszik a gyerekeket. Miért küzdjünk akkor az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Karáért? Hol fogjuk elhelyezni azokat a diákokat, akik onnan 5-10 év múlva kikerülnek? A magyar iskola ugyanis, ha ilyen tempóban halad, 10-12 év múlva megszűnik létezni. Márpedig, ha nincs iskolánk, nincs nyelvünk, nincs otthonunk, nincs kapaszkodónk. Nemrég olvastam Balázs Béla író szavait: Ha a földet kiveszik a lábam alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám. Van tehát mibe kapaszkodnom, de ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek? Ezért, hogy a lényegre térjek, úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyjuk annyiban. Az UMDSZ intézkedéseket foganatosít, petíciót írtunk minden szinten. Tiltakozunk az új rendelet ellen. Mert nem az óraszám és az ukrán tanárok fizetésének emelésével kell javítani az ukrán nyelv oktatását a magyar tanintézményekben, hanem olyan szintre kell emelni és olyan felszerelést kell biztosítani, hogy a gyerek el tudja sajátítani a nyelvet. Nem beszélve arról, hogy nem ilyen program szerint, mert én ezt már nagyon sokszor elmondtam. Tetszik, nem tetszik az ukrán államnak, a magyar gyereknek államnyelve (és nem anyanyelve) az ukrán, s csak akkor tudja megtanulni, ha idegennyelv-módszerrel fogják tanítani. -kk- 12 i-6 m M Kocsis Mária: „Szeptember elsején kevés iskola fogja megkezdeni az oktatást ilyen feltételek mellett” (Befejezés: Elejét lásd az 1■ oldalon.) Hiszen a rendelet nem szól arról, hogy a nemzeti iskolákban lesznek-e anyanyelv és irodalomórák. A másik: a rendelet előirányozza, hogy a következő tanévtől ukránul kell tanítani az Ukrajna történelme órákat az 5, 10. és 11. osztályokban. De vajon ki fogja ezeket az órákat tartani? Hiszen valljuk be, a magyar iskolákban a pedagógusok nagyon-nagyon felkészültek a saját tantárgyukból, de csak anyanyelvükön. Én nem hiszem, hogy közülük sokan vállalnák azt, hogy ukrán nyelven tartsák az órákat. Emellett nincs is kit tanítani, hiszen alsóban — s nem csak ott— nagyon alacsony az ukrán oktatás színvonala. Ez részben a tankönyvek, a módszertani segédanyagok hiányának tudható be, részben pedig annak, hogy a mi alsós tanítóinkat igazából nem képezték arra, hogy ukrán nyelvet oktassanak. Amikor feljön az 5. osztályba a gyerek, alig tud valamit az állam nyelvén, esetleg csak annyit, amit jól begyakoroltak annak idején, hogy hívnak, hol laksz és hasonlók. Összefüggő mondatokat azonban nem tud szerkeszteni. Kérdem én, akkor hogy értené meg ukránul Ukrajna történelmét? Emellett mint a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyettese elmondhatom, hogy a rendelet leginkább minket és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát érint. Hiszen mindkét tanintézmény nevében ott van a magyar szó, de minek, ha nem lehet majd magyarul oktatni? Néhány év múlva azt ki is hagyhatjuk az elnevezésből, hiszen, ha a rendeletnek megfelelően fogunk dolgozni, a magyar oktatási intézmények megszűnnek létezni. Ezért a KAMOT JA elnökeként, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyetteseként és magyartanárként is azon leszek, hogy a miniszter vonja vissza a rendeletét. Ha ez nem történik meg, úgy gondolom, drasztikus módszerekhez kell folyamodnunk, mert egyáltalán nem véletlen, hogy május végén és június elején jöttek a rendeletek akkor, amikor a pedagógustársadalom szabadságra készül vagy már azt tölti, hogy a tanárok ne tudjanak összefogni. De én úgy vélem, mindenki, aki magyarnak vallja magát és fontos neki a magyar oktatásügy helyzete Kárpátalján, akár a szabadságát is rááldozza arra, hogy a tiltakozásokon ott legyen. S szerintem szeptember elsején kevés iskola fogja megkezdeni az oktatást ilyen feltételek mellett. -kati- Megszűnhetnek a magyar iskolák A magyar oktatás helyett kétnyelvű tanítás? (Befejezés: Elejét lásd az 1. oldalon.) Az elhangzottakat kiegészítve Szabó Árpád, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatója kiemelte, hogy az ukrán nyelvű tesztvizsgák bevezetése — két év múlva szeretnék megvalósítani — oda vezet, hogy nem lesz szükség a magyar tannyelvű iskolákra. Ha pedig nem lesznek iskoláink, elvész a nyelvünk, s vele együtt szép lassan elvész magyarságunk is — hangsúlyozta. Árpa Péter a kárpátaljai regionális tesztközpont hiánya miatt felmerült problémákat feszegette, majd Szabó Árpád mélyen felháborodva részleteket olvasott fel a rendeletből, mely az igazgató szerint egy egységes ukrán nacionalista állam kialakítását szolgálja. Mint mondta, ha mindez életbe lép, tényleg semmi értelme nincs a magyar iskoláknak. Kocsis Mária, a BMG igazgatóhelyettese az óraszámok alakulása tükrében világította meg a kérdést. Mint elmondta, ha be akarják tartani a kötelező óraszámokat, 2011 -ben még a magyar órákat is le kell venniük, hogy beleférjenek a keretbe. Braun László is azon meggyőződésének adott hangot, hogy a 461. számú rendelet a nemzetiségi iskolák leépítését szolgálja. Ha azt akarjuk, hogy az ne valósuljon meg, azonnal lépni kell az ügyben, hallatni kell hangunkat. Herczog György pedig azt tanácsolta, hogy egyenesen és haladéktalanul magához az Oktatási Minisztériumhoz forduljanak a probléma orvoslása érdekében. A hosszas tanácskozást követően a kárpátaljai magyar iskolák igazgatói folyamodványt fogalmaztak meg és határozatot fogadtak el, melyeket már el is küldtek Viktor Juscsenko államfőnek, Julija Timosenko miniszterelnöknek, Ukrajna oktatásügyi miniszterének, Nyina Karpacsovának, a parlament emberjogi biztosának, valamint Sólyom Lászlónak, Magyarország köztársasági elnökének és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is. A határozatban ama kérik az illetékeseket, hogy minden magyar végzős diáknak legalább 15 ponttal emeljék meg az emelt szintű érettségin ukrán nyelv és irodalomból elért pontszámát, mivel a tesztfeladatok tartalmilag nem feleltek meg a magyar iskolák érvényben lévő programjainak. Emellett továbbra is kérik a vizsgafeladatok magyar nyelvre való fordítási lehetőségének biztosítását. A folyamodványban a fórum tagjai leszögezik, hogy a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma teljes mértékben egyetért az Oktatási Minisztérium azon törekvésével, hogy az ukrán nyelv oktatását a nemzetségi iskolákban minél magasabb szintre emeljék, hogy az érettségiző diákok versenyképesek és Ukrajna teljes értékű polgárai lehessenek. Viszont nem tudnak egyetérteni a május 26-án kelt 461. sz. “ukázzal”, ami nem az ukrán nyelv oktatását segíti elő, hanem belátható időn belül a nemzetiségi oktatás felszámolását jelenti, pedig az anyanyelven történő oktatás az Alkotmány által garantált joga a kisebbségeknek. Az iskolaigazgatók követelik a 461. sz. rendelet haladéktalan visszavonását, ellenkező esetben minden lehetséges eszközzel igyekeznek érvényt szerezni alkotmányos jogaiknak. Az ukrán nyelv oktatása színvonalának emelése érdekében pedig arra kérik a minisztériumot, hogy konzultáljanak a magyar iskolák szakbizottságaival, és jóváhagyásuk nélkül ne hozzanak döntéseket a nemzetiségi iskolákat érintő kérdésekben. Tudósítónk