Ukrajnai Magyar Krónika, 2008 (225-226. szám)

2008-06-18 / 1. (225). szám

_2_ • Vi 00 3 . 0-300 ® HAJÓRÓL, KAPITÁNYOKRÓL, UTASAI­KRÓL... — RÓLUNK A közbeszéd művelői gyakran igyekeznek képi formá­ba önteni mondandójukat. A közelmúltban egyik ma­gyarságszervezetünk­­az, amelyik még nem is oly rég előszeretettel tüntette fel magát az egyetlennek és egye­düli legitimnek, később a legjelentősebbnek) vezetőjé­nek egyik ilyen kijelentése ragadta meg a figyelmemet, melyben atyánkfia — a rá jellemző szerénytelenséggel — jelképesen eg­y olyan hajó kapitányának nevezte magát, melyen szervezete vezérkara képezi a tisztikart, a tagság adja a legénységet, és a kárpátaljai magyarság teszi ki az utazó közönséget. És természetesen ő az (ők azok), aki biztos kézzel vezeti hajónkat a kisebbségi lét viharos tengerén a szebb jövő biztonságos révébe. A sze­rénytelen jelzőt azért bátorkodom használni, mert, ugye, van a mi közösségünknek számos „kapitánya ” és több „tisztikara ” is. És azért is, mert akkor ragadtatta magát erre a kijelentésre, miután a legutóbbi két választáson a kárpátaljai magyar nem­zetiségű választópolgárok kevesebb, mint 20 százaléka jelezte „ utazási szándékait ” az általa parancsnokolt „hajón”. Ugyanakkor, szerintem, a kép találó, csakhogy a valóságban dolgaink alakulását még retorikai túlzásokkal sem lehet jól kom­ányozottnak és a helyes irányba haladó­nak nevezni. Különösen nem az ez évi események, történések tükrében. Hiszen a független ukrán állam keretében való létünk során talán összesen nem történt ilyen számos, a nemzeti kisebbségek tekintetében negatív történés, esemény, mint az utóbbi hóna­pokban. Állításom alátámasztására álljon itt néhány példa. Először kerültek középiskoláink végzősei nyíltan diszkriminatív helyzetbe az újon­nan bevezetett felvételi rendszernek köszönhetően. Megtudtuk, hogy ez az egyenlőt­lenség 2010-től tovább fokozódik, mivelhogy akkor már­ minden tantárgyból kizáró­lag ukrán nyelvűek lesznek a tesztvizsgák bám­elyik felsőoktatási intézménybe. Először hallhattunk magyar- és Magyarország-ellenes kirohanásokat a megyei ta­nács szószékéről, utcai tüntetésen, és ezeket tartalmazó cikkeket olvashattunk számos megyei lap hasábjain. E cselekedetek elkövetői először vonták kétségbe ilyen durván alapvető jogainkat a jelképhasználat, a történelmi örökség és a nyelvhasználat terén. Az oktatási miniszter májusi rendeletéből megtudhattuk, hogy a nemzetiségi isko­lákban az ukrán nyelv oktatása javításának leghatásosabb módja a tanintézmények kéttannyelvűvé való átalakítása. Ami a fentebb vázolt felvétel­i rendszer tükrében logi­kus is, hiszen a továbbtanulni szándékozók számára eleve értelmetlenné vált a ma­gyar tannyelvű iskolákban való tanulás. Azok, akik kicsit részletesebben követik a magát valami oknál fogva „demokrati­kusnak” nevező kormányunk kisebbségekkel kapcsolatos politikáját, megismerked­hettek például az Ukrajna Miniszteri Kabinetje által alapul elfogadott Az állami nyelv­politika végrehajtásának koncepciója tervezetével, mely nem is túlzottan burkoltan a kisebbségi nyelvek a magánélet területére való kiszorítását tűzte ki céljául. Itt említ­hetjük Ukrajna Nemzeti Rádió és TV Tanácsának a regionális rádió- és TV-frekven­­ciák üzemeltetésére kiírt pályázati felhívását is. E dokumentum szerint Ukrajnában kizárólag (100%-ban) az ukrán nyelven működtetett adók kaphatnak frekvenciaen­gedélyt. E felsorolás tovább folytatható a közelmúltban napvilágot látott a filmszínhá­zak és a bíróságok kizárólagosan ukrán nyelven való működését előíró jogszabályok­kal és sok más, a kisebbségek számára előnytelen jogaikat sértő intézkedésekkel. (Folytatás a 4. oldalon.) Veszélyben a magyar oktatás Ukrajnában „Ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek?” Az oktatási rendelettel kapcsolatban véleményéről kér­deztük Kádár Rozáliát, az UMDSZ beregszászi járási szerve­zetének elnökét, magyar szakos tanárt. — Sajnos Ukrajna Oktatási Minisztériuma nagyon ügyesen folytatja nemzetiségellenes politiká­ját. Ugyanis olyan rendeleteket hoz, amelyekkel csapdákat állít fel a ma­gyar szülőknek, s sajnos a szülők beleesnek ezekbe a csapdákba. Az első csapda az emelt szintű érett­ségi volt a felvételi elnyerése érde­kében. Miután a szülőknek tudomá­sukra jutott, hogy egyforma tesz­tet fognak írni az ukrán és a ma­gyar iskolák végzősei, és mind­össze két-három év az, ami alatt megkapják a tesztek fordítását, a továbbiakban pedig majd ukrán nyelven kellett leadni a vizs­gákat, megindult a gyerekek átadása az ukrán iskolákba. Saj­nos nagyon sok olyan szülő volt, aki a tizenegyedik osztály­ban íratta át ukrán osztályba a gyerekét, nem gondolva vé­gig, hogy az alatt a 9 hónap alatt a gyerek már nem fog meg­tanulni ukránul, sőt a tizenegyedikes anyagot már egyáltalán nem fogja tudni, mert nem érti az órán magyarázottakat. Nagyon fájó, de tény, hogy a magyar első osztályokban nagyon kevés gyerek fog tanulni. Hogy egy szembetűnő pél­dát is mondjak: a Nagyberegi Középiskolában 24 elsős tanuló lesz, s ebből 20-at ukrán osztályba iratnak és csak 4-et ma­gyarba. Annak idején, a ’80-as években sokat harcoltunk a két­nyelvű meg a többnyelvű iskola ellen, mert láttuk, hogy az elszippantja a magyar gyerekeket, viszont azok az ukrán és az orosz tannyelvű osztályokból nem tudnak továbbjutni. És most visszaestünk ebbe a csapdába. Ugyanott vagyunk, hogy a szülők tömegesen elviszik a gyerekeket. Miért küzdjünk akkor az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Karáért? Hol fog­juk elhelyezni azokat a diákokat, akik onnan 5-10 év múlva kikerülnek? A magyar iskola ugyanis, ha ilyen tempóban ha­lad, 10-12 év múlva megszűnik létezni. Márpedig, ha nincs iskolánk, nincs nyelvünk, nincs otthonunk, nincs kapaszko­dónk. Nemrég olvastam Balázs Béla író szavait: Ha a földet kiveszik a lábam alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsiká­nak felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám. Van tehát mibe kapaszkod­nom, de ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek? Ezért, hogy a lényegre térjek, úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyjuk annyiban. Az UMDSZ intézkedéseket foganato­sít, petíciót írtunk minden szinten. Tiltakozunk az új rendelet ellen. Mert nem az óraszám és az ukrán tanárok fizetésének emelésével kell javítani az ukrán nyelv oktatását a magyar tanintézményekben, hanem olyan szintre kell emelni és olyan felszerelést kell biztosítani, hogy a gyerek el tudja sajátítani a nyelvet. Nem beszélve arról, hogy nem ilyen program sze­rint, mert én ezt már nagyon sokszor elmondtam. Tetszik, nem tetszik az ukrán államnak, a magyar gyereknek állam­nyelve (és nem anyanyelve) az ukrán, s csak akkor tudja meg­tanulni, ha idegennyelv-módszerrel fogják tanítani. -kk- 12 i-6 m M Kocsis Mária: „Szeptember elsején kevés iskola fog­ja megkezdeni az oktatást ilyen feltételek mellett” (Befejezés: Elejét lásd az 1■ oldalon.) Hiszen a rendelet nem szól arról, hogy a nem­zeti iskolákban lesznek-e anyanyelv és irodalom­órák. A másik: a rendelet előirányozza, hogy a kö­vetkező tanévtől ukránul kell tanítani az Ukrajna történelme órákat az 5, 10. és 11. osztályokban. De vajon ki fogja ezeket az órákat tartani? Hiszen valljuk be, a magyar iskolákban a pedagógusok nagyon-nagyon felkészültek a saját tantárgyuk­ból, de csak anyanyelvükön. Én nem hiszem, hogy közülük sokan vállalnák azt, hogy ukrán nyel­ven tartsák az órákat. Emellett nincs is kit taníta­ni, hiszen alsóban — s nem csak ott­­— nagyon alacsony az ukrán oktatás színvonala. Ez részben a tankönyvek, a módszertani segédanyagok hiá­nyának tudható be, részben pedig annak, hogy a mi alsós tanítóinkat igazából nem képezték arra, hogy ukrán nyelvet oktassanak. Amikor feljön az 5. osztályba a gyerek, alig tud valamit az állam nyelvén, esetleg csak annyit, amit jól begyakorol­tak annak idején, hogy hívnak, hol laksz és ha­sonlók. Összefüggő mondatokat azonban nem tud szerkeszteni. Kérdem én, akkor hogy értené meg ukránul Ukrajna történelmét? Emellett mint a Beregszászi Magyar Gimnázi­um igazgatóhelyettese elmondhatom, hogy a ren­delet leginkább minket és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát érint. Hiszen mind­két tanintézmény nevében ott van a magyar szó, de minek, ha nem lehet majd magyarul oktatni? Néhány év múlva azt ki is hagyhatjuk az elneve­zésből, hiszen, ha a rendeletnek megfelelően fo­gunk dolgozni, a magyar oktatási intézmények megszűnnek létezni. Ezért a KAMOT JA elnökeként, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyetteseként és ma­gyartanárként is azon leszek, hogy a miniszter von­ja vissza a rendeletét. Ha ez nem történik meg, úgy gondolom, drasztikus módszerekhez kell fo­lyamodnunk, mert egyáltalán nem véletlen, hogy május végén és június elején jöttek a rendeletek akkor, amikor a pedagógustársadalom szabadságra készül vagy már azt tölti­­, hogy a tanárok ne tudjanak összefogni. De én úgy vélem, mindenki, aki magyarnak vallja magát és fontos neki a ma­gyar oktatásügy helyzete Kárpátalján, akár a sza­badságát is rááldozza arra, hogy a tiltakozásokon ott legyen. S szerintem szeptember elsején kevés iskola fogja megkezdeni az oktatást ilyen feltéte­lek mellett. -kati- Megszűnhetnek a magyar iskolák A magyar oktatás helyett kétnyelvű tanítás? (Befejezés: Elejét lásd az 1. oldalon.) Az elhangzottakat kiegészítve Szabó Árpád, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatója kiemel­te, hogy az ukrán nyelvű tesztvizsgák bevezetése — két év múlva szeretnék megvalósítani — oda vezet, hogy nem lesz szükség a magyar tannyel­vű iskolákra. Ha pedig nem lesznek iskoláink, el­vész a nyelvünk, s vele együtt szép lassan elvész magyarságunk is — hangsúlyozta. Árpa Péter a kárpátaljai regionál­is tesztközpont hiánya miatt felmerült problémákat feszegette, majd Szabó Árpád mélyen felháborodva részlete­ket olvasott fel a rendeletből, mely az igazgató szerint egy egységes ukrán nacionalista állam ki­alakítását szolgálja. Mint mondta, ha mindez élet­be lép, tényleg semmi értelme nincs a magyar is­koláknak. Kocsis Mária, a BMG igazgatóhelyet­tese az óraszámok alakulása tükrében világította meg a kérdést. Mint elmondta, ha be akarják tar­tani a kötelező óraszámokat, 2011 -ben még a ma­gyar órákat is le kell venniük, hogy beleférjenek a keretbe. Braun László is azon meggyőződésének adott hangot, hogy a 461. számú rendelet a nem­zetiségi iskolák leépítését szolgálja. Ha azt akar­juk, hogy az ne valósuljon meg, azonnal lépni kell az ügyben, hallatni kell hangunkat. Herczog György pedig azt tanácsolta, hogy egyenesen és haladéktalanul magához az Oktatási Minisztérium­hoz forduljanak a probléma orvoslása érdekében. A hosszas tanácskozást követően a kárpátaljai magyar iskolák igazgatói folyamodványt fogalmaz­tak meg és határozatot fogadtak el, melyeket már el is küldtek Viktor Juscsenko államfőnek, Julija Timosenko miniszterelnöknek, Ukrajna oktatás­ügyi miniszterének, Nyina Karpacsovának, a par­lament emberjogi biztosának, valamint Sólyom Lászlónak, Magyarország köztársasági elnökének és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is. A határozatban ama kérik az illetékeseket, hogy minden magyar végzős diáknak legalább 15 pont­tal emeljék meg az emelt szintű érettségin ukrán nyelv és irodalomból elért pontszámát, mivel a tesztfeladatok tartalmilag nem feleltek meg a ma­­gyar iskolák érvényben lévő programjainak. Emel­lett továbbra is kérik a vizsgafeladatok magyar nyelvre való fordítási lehetőségének biztosítását. A folyamodványban a fórum tagjai leszögezik, hogy a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóru­ma teljes mértékben egyetért az Oktatási Minisz­térium azon törekvésével, hogy az ukrán nyelv oktatását a nemzetségi iskolákban minél magasabb szintre emeljék, hogy az érettségiző diákok ver­senyképesek és Ukrajna teljes értékű polgárai le­hessenek. Viszont nem tudnak egyetérteni a má­jus 26-án kelt 461. sz. “ukázzal”, ami nem az uk­rán nyelv oktatását segíti elő, hanem belátható időn belül a nemzetiségi oktatás felszámolását jelenti, pedig az anyanyelven történő oktatás az Alkot­mány által garantált joga a kisebbségeknek. Az is­kolaigazgatók követelik a 461. sz. rendelet hala­déktalan visszavonását, ellenkező esetben minden lehetséges eszközzel igyekeznek érvényt szerezni alkotmányos jogaiknak. Az ukrán nyelv oktatása színvonalának emelése érdekében pedig arra ké­rik a minisztériumot, hogy konzultáljanak a ma­gyar iskolák szakbizottságaival, és jóváhagyásuk nélkül ne hozzanak döntéseket a nemzetiségi is­kolákat érintő kérdésekben. Tudósítónk

Next