Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-05-04 / 18. szám
párt megalakult, olvasókört is alakított, s ő még azon évben Kende Péter megválasztását óhajtotta, holott a Sennyei párt Plathy Istvánt léptette fel jelöltül. Múlt év augustus havában nem tudtuk kivenni valljon Kende avagy Firczák mellett van-e ? s most végre ismét a kormánypárt jelöltje mellett buzgólkodik bár azt is mondhatni hogy ő ellenzéki (?) azonban helyi érdekekkel indokolják jelenlegi álláspontját. * Igaz vannak helyi érdekeink, melyeknek kedvező megoldása reánk nézve nagy horderejű, azonban mi azt hisszük, hogy mi a jogos sérelmek orvoslását az intéző egyének bölcsessége és igazságszeretetébe helyezzük, s ennek folytán bár minő pártbeli képviselőt választunk, a jogos kérelmek teljesittetni fognak. * Halottunk sok mindenféle kortesfogást az ellenpárt részéről, a zsidó rabbi beszédjét a hitközségi hivekhez, a városház, a fekete sas stb. megnyerését, stb. ezeknek azonban a választópolgárok azt hisszük semmi értéket nem adnak, s a felett egyszerűen napirendre térve fognak meggyőződésök suggalatát követve, szavazni. Véletlenül hozzájutottunk egy itteni tizenhárom próbás mameluk jegyzeteihez, s egyik lapon vignetta alatt a következő sorokat találtuk, mely úgy látszik nevezett ur hiszekegye volna. E sorok következőleg hangzanak: „Hivatalnok nem lehet, ki nem kormánypárti, de a legjobb állásokra tarthat igényt ha kortes. A mely hivatalnok nem tanúsít elég erélyt a választásoknál, vagy nem mutatkozik elég buzgónak a kormányérdekek előmozdításánál, ne számítson előmenetelre. Kiről tudva van, hogy ellenzéki nézeteket vall, az olyan el van veszve. Püspök, apát, kanonok, plébános nem lehet, kinek tizenhárompróbás kormánypártisága nem bizonyos-Tanárrá nem neveznek, állami intézetnél nem alkalmaznak gyanús embert, akármilyen tudós. Alapítványi helyet, állami stipendiumot bajosan kap fiú, akiről tudva van, hogy apja ellenzéki. Kinek pőre van, vigyázzon, nehogy a kormánnyal összetűzzön, a ministeriumnak Argus szemei és Briareus karjai vannak, száz szeme és száz karja, melyekkel mindent meglát s mindenüvé elér. Kinek a kincstárral van baja, vigyázzon magára, hogy a kormány rá meg ne haragudjék, mert bizony pórul jár. Ellenben ha valamit el akar érni a kincsárnál, ha bérletet akar kapni, vagy szállítást, vagy dohány engedélyt, vagy ügyet fellebbezni a pénzügyministeriumhoz, iparkodjék bebizonyítani a kormánynak, hogy ez reá minden körülmények között számíthat s nem fog hiába tenni lépéseket. Ki pénzintézetnél, vasútnál van, ha bányász vagy mérnök, legyen kormánypárti, mert máskülönben jobb volna borbély műhelyt nyitnia, s aki doktor vagy pláne gyógyszerészi állomást keres, soha el ne árulja hogy nem híve a bosnyák annexiónak.“ Jjtik Hangverseny a szegediek javára. Az ungvári dalárda kezdeményezése folytán szombaton ápril 26-án hangverseny rendeztetett a „Társaskör“ tágas és díszes helyiségében. A műkedvelőket dicséret és elismerés illeti mindig, de legszívesebben dicsérjük akkor, ha tehetségeik által oly nemes célt mozdítanak elő — mint a szegediek felsegélése, — s főként ha művészekként mutatják be magukat, mint a szombati hangversenyen. A közönség nem is volt hálátlan; tömeges megjelenése, lelkes éljenzése és tapsvihara bizonnyára jól eső elismerést fejeztek ki a szereplők iránt, és hálát a szegedi árvízkárosultak segélyzéséért az egész nemzet nevében. Van olyan eset, midőn a tárcaíró a műkedvelőnél egyedül a jó szándékot kénytelen kötelességszerüleg méltányolni s egy csomó üres bókot osztogatni ki, összeszedegetvén a kicsiszolt pirasisok pávatollait, hogy oda aggassa néhány érdekes hölgy neve mellé! Szerencsére ezúttal nics szüksége ily áldatlan munkára. Oly műkedvelő hölgyekkel találkozunk e hangversenyen, kik elbájoltak, megleptek, s akiket azért tapsoltak meg, mert e kitüntetést valóban megérdemelték. — Az estélyt a dalárda nyitotta meg, előadván Csanády Virgil zenetanár „Szerelem“ című saját szerzeményű darabját. A darab zenei része igen csinos s szerzőjének zenei óvatosságára enged következtetni. A dalárdát — ki a darabot szépen és összevágólag adta elő — valamint szerzőt a közönség élénken megtapsolta. A „Traviáta"-nak egy töredékét játszotta ezután zongorán Pogány Gerőné úrhölgy. A szép Pogány Gerőné (önkénytelenül jött most ez epitheton tárcaírói tollamra, de ezt a hangversenyen megjegyzéskép több oldalról halottam is) játéka a közönséget elbájolta, meglepte, kit azért tapsoltak is meg oly viharosan, mert e kitüntetést valóban megérdemelte. Hlavathi József ur Lányi zenészeinek kísérete mellett érzésteljes darabot játszott „Boka kesergőjé“-t. A szerző magyar muzsikus, nemzeti zenész, Hlavathy úr pedig e darabot a szerző szellemében és felfogásával mutatta be, a műkedvelő ur tehát magyarosan játszott tisztán és érzéssel. Ezt követte Kusnyiry Gyula ur solo éneke. Schuberttól „A vándor“ című darabot adván elő Csanády ur phisharmonium kísérete mellett Kusnyiry ur gyönyörű hajlékony bariton hangjában, melyben annyi érzéses ízlés van, ez este is gyönyörködött a közönség. Oly tisztán, benső melegséggel énekelt, hogy ez este különösen meglepte a közönséget. A kedves, csengő, csevegő cyterán, Br.Sahrhausen Lipót úr játszott egy magyar dalegyveleget; a cytera hangjának a fiatal érző szivekre elábrándító hatása van, a mellett az édes csevegő hang mellett — képzelem — mennyi fiatal szív adta át magát pillanatnyira az édes ábrándoknak ! Nem hiába állítják is, hogy a zene — ut az égbe, Pásztélyi Antónia kisasszony és Demjanovich Iván úr „Semiramis“ nyitányát játszották négy kézre zongorán; e nehéz, erős ütemrendszerü darabot téve a helyzetnek mindig meglepi a jelenlevő szakembereket, 8 általános a hit, hogy az 1866. hadjárat egész másképen folyt volna le, ha Benedek helyett ő veszi át a vezényletet. Hogy feltalálhassa a monarchia Moltkéjét tovább kellett volna kutatnia hadseregének tisztjei között s nem lett volna szabad megállania a Kriszmanicsok és Baumgarteneknél. Persze kérdés, hogy az esetben is jól választott volna-e? ő, kit mindig hagyományos szerencsétlenség üldöz, valahányszor egy uj embert fedez fel! Bach, Bruck, Beuszt, Benedek 1 Ah 1 Mennyire kell rettegnie a B betűt! Mert nem a reakciót, a pénzügyi korrupciót a politikai zűrzavart s a katonai katasztrófát jelzi e négy név. ő felsége szerencsétlensége épen az, hogy soha sem volt az oldalán valóban nagy ember. Hiába lapozzuk uralkodása történetének lapjait, nem találkozunk egyetlen államférfiúval, egyetlen hadvezérrel sem. Az egyetlen Tegetthoff tengernagy alakja emelkedik hősi magaslatra, csakhogy ez megint annyira tengeri medve volt, hogy személyes érintkezésben nem nyerhette meg senki rokonszenvét , s különösen nagyon korán is halt el. Ha egy második Jenő herceg támogatta volna Ferencz Józsefet, úgy valószínűleg ő lett volna legnagyobb házának fejedelmei között, mert akkor összezúzta volna Poroszországot, oly kifogástalanul, s mondhatjuk tökéllyel játszták el, hogy a közönség erős tapsviharral jutalmazta társasköreink kedvelt tagját Pásztélyi Antonia kisasszonyt, úgy Demjanovics Iván urat is. A műsor hetedik darabja Terestényi Dániel szavalata volt, ki Vörösmarthy Mihály „Az árvizi hajós című költeményét szavalta el. Most térjünk át a műsor igen érdekes részletére, Philipovics Minka kisasszony zongorajátékába. A tisztelt kisasszony széles körben ösmeretes — mint olyan ki nemcsak gyönyörűen, összevágólag játszik, ami egy műkedvelőtől már egymaga elégséges, hanem kitűnő zenei érzékkel bír, s gyönyörű technikája van; játékáról már megbízható művészek is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, s midőn mi a közhangulatnak ezúttal talán élénkebb kifejezést adunk, a t. kisasszony e kitérésünkért megbocsát, mi ezúttal alkalmat vettünk magunknak méltányolni zenei képességét s elismerést nyújtani az érdemnek. Ez alkalommal Liszt „Pollacca Brillante“ című darabját játszá, gyönyörűen és oly tökélylyel, hogy egyaránt csodálnunk kellett a fiatal művésznő ügyes játékát s gyengéd ujjacskáinak erejét, mely a játszott mű szellemének mindenben megfelelt. Belizario — nyitányának előadásában Dubravszky Valéria úrhölgy, Belházy Eugenia és Ilona kisasszonyok, Plotényi János, Dr. Demjanovich Iván, Medveczky István, Klein Bertalan és Belházy Jenő urak vettek részt, zongorán, hegedűn és nagybőgőn, a szereplők feladatukat méltóan oldották meg s játékuk a közönség elismerésével találkozott. Végül a dalárda erős éneke zendült meg, mely méltán sikerült a szereplőkhöz és Mráz Ferenc karnagyukhoz, kiket e téren mint már számos babért aratott hősöket ismerünk. A közönség a műkedvelők mindenikét elismeréssel jutalmazta s ezt legélénkebben fejezték ki az élénk tapsok. Többen a közönség kívánatára programmon kívüli darabokat adtak elő. Midőn a hangverseny helyiségéből kiléptünk, a „Korona“ terme már tele volt terítve asztalokkal, s a közönség nagy része az uj helyiségbe vonult, hol néhány órát Lányi zenéje mellett jó kedvvel és kedélyesen eltöltött, természetes — hogy nem maradt el a ■ tánc sem, mely késő éjfél után ért véget. tfeJ- ArS“‘ Az ungvári kincstári uradalmi tisztikar által rendezett ünnepély Ö Felséges ezüst lakodalmára.") A Felséges királyi pár egybekelésének 25 éves évfordulóját az ungvári kincstári uradalmi összes tisztikar, altisztek és szolgákkal megünnepelni óhajtván, a mellett, hogy a helybeli rom. és gör. kath. templomokban tartott isteni tiszteletekben részt vett, — még egy más örökre emlékezetes ténnyel adott kifejezést őseitől öröklött loyális érzelmeinek. Alig hangzott el ugyanis a semmi zene által felül nem múlható isteni ének; — a templomból ki* Múlt számunkból tíz szűke miatt maradt el. Az „TJISG“ tártozása. A király és családja. (Tissott Viktor „Vienne et la vie Viennoise“ czimü művéből.) A Burg lakosztályaiban nincs semmi nevezetes, semmi pompás, nem láttunk ott tétlen és elpuhult életre emlékeztető butorokat, nem lépünk perzsa szőnyegekre, melyekben bemerülhetnének lábaim, nem pihenhetünk kényelmes pamlagokon és nyugágyakon, minők legegyszerűbb szalonjainkban sem hiányoznak, de azért a bútorzat még sem olyan „Hotel garni”féle, minő a Tuileriáké volt, — egyszerű, jól rendezett házra mutató az. Az osztrák uralkodók mindig is csak első polgárai voltak birodalmuknak. A nép éjjel-nappal keresztül jár palotájukon, s akármikor megtörténhetik, hogy a sétájáról hazatérő vagy egyedül kilovagoló király, dolgára siető mesteremberrel talákozik össze. Semmiféle korlátok sem köritik a trónt. Egyszer, a jelenlegi uralkodó egyik elődje kihallgatást adott, s miután tudomást vett mindenike bajáról, az egyiket megvigasztalta s a másiknak tanácsot adott, a magyarokkal magyarul, a csehekkel csehül beszélt volna, néhány bécsihez, kik egy csoportban álottak, közeledett és barátságosan megszólítja őket. Hát önök mit kívánnak ? — Semmit Felség ; csak azért jöttünk, hogy felségedet láthassuk. „ S ezzel a fejedelmet éltetve odább mentek. ” Ő felségének igen alapos katonai ismeretei vannak, s ha több önbizalma lenne, úgy bizonyára kitűnő tábornok válnék belőle. A nagy hadgyakorlatok alkalmával tanúsított biztos és gyors felfogása és átekint *• Ferencz József a következő évben (1854) szívházasságra lépett: elvett egy hercegnőt, aki majd egészen pásztori életet folytatott. Atyjával a hegyek között lakott ; jó kedélyes öreg ur volt ez, olyan vidéki meseszabású alak, a lehető legegyszerűbb szokásokkal. Erzsébetet nem nevelték a trón számára, nővérét szánták a fiatal uralkodónak, de szépsége már akkor királynővé tette őt. ő felsége egy este vadászöltözetben érkezett jövendőbeli apósának kastélyához a Trón tó mellett. Midőn e ház előtt beszélgetve a négy leánykával, kik közül az egyik a nápolyi királyné, a második Thurn és Taxis hgné, a harmadik Trani grófné, a negyedik d’Alengon hgné lett, egy egész fehérbe öltözött gyönyörű fiatal hölgyet nagy fekete kutya kíséretében, pillantott meg a szomszéd erdő mesgyéjén, melyet a nyugvó nap sugarai világították be ; a szép jelenség ruhája s válára lelógó pompás haja ezerszeresen visszasugárzott az esti világításban, s mintegy dicsfénynyel környezve közeledett az erdei lak felé. Ez Erzsébet hercegnő volt. Ferencz József ekkor látta először, de azonnal érezte, hogy szive fogva van. Néhány nap múlva Ischlben egy bálon majdnem kizárólag vele „erdei tündérrel“ táncolt, hogy tudja mindenki mennyire megnyerte szivét, elméjét a hercegnő. * Rendesen, Schönbrunban, Laxenburgban, Gödölőn, vagy Ischlben nyaral az uralkodó család; a császár-király, mint köteleséghű kereskedő, csak esténkint hagyja el Bécset; éjjel átmegy a Traué tavon s reggelre érkezik Ischlbe. Akárhányszor láthatni őt a környéken sétálva vagy üldögélve, ilyenkor a hegyvidékek öltözetét viseli s kezében nagy botot tart. Esténkint az egész család együtt csolokáz a tavon, miközben a királyné az alpesi lakók népies hangszerén, a citerán játszik. Valódi művésznő, s pedig nemcsak a zenében, mert kitünően rajzol is. Bécsbe való költözését követő első évben több albumot megtöltött