Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-06-10 / 23. szám
1X1. ÉVFOLYAM. Ungvár 1883. vasárnap, június 10. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. VEGTEST ART A LVIU HETILAP. 23. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre.....................6 frt • Félévre..........................3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Urxg kiadóhivatalába U.i. vár. Pollassek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. A megyei törvényhatósági bizottság közgyűléséből. Ungvár, jun 7. Négy áya volt csupán a tegnapi közgyűlésnek, s de mind érdekes s ezek közül kettő :a kövezetvám a helypénz különösen a vidékiekre nézve azért igen fontos, mert a hidvámon kivül e két adónem is őket terheli leginkább. Be is jöttek szép számmal s küzdöttek nemes hévvel, de a városiak többen voltak s leszavazták a vidéket. Arról volt szó, hogy a kövezet vámszedési engedély, melynek időtartamáé hó 30-ikán jár le, kérelmeztessék- e újabb öt évre a közmunka és közlekedési miniszeriumtól, s minő vámdíjak állapíttassanak meg. Az állandó választmány a vámszedési engedélyt megadandónak véleményezte mégpedig a jelenlegi díjszabályzat mellett; kimondatni javasolta azonban már ezúttal, hogy amennyiben ezen vámjövedelemből a kövezési és csatornázási műveletekre nem elegendő összeg fordittatik s annak egy jó részét a kezelés emészti fel, az engedély megadása esetén a város uta" sittassék, hogy a foganatba veendő munkálatokra s a kezelési költségekre évenkint fordítani szándékolt kiadásokról, minden évben költség előirányzatot készítsen s azt jóváhagyás végett a törvényhatóság őszi — s a jóváhagyott költségvetés alapján tett kiadásokról szóló s a városi képviselet által megvizsgált számadást pedig tavaszi rendes közgyűlésének mutassa be. Első szónok Fekésházy Lajos volt. Nem fogadja el az állandó választmány véleményét, s a kövezetvám megszüntetését kívánja, mert az a többi helybeli vámokkal együtt, nagy súllyal nehezedik a vidékiekre. De különben is úgy látja, hogy annak fentartása leginkább azok érdekében van, akik a kezelésnél vannak alkalmazva s a sorompósokat korteskedésre is használja a városi elöljáróság. Erre Lehoczky polgármester szólalt fel, s czáfolván az előbbi szónok állításait, kijelenté, kövezetvám jövedelme tisztán kezeltetik, s hogy a hogy a sorompósok nem arra valók, hogy korteskedjenek. Ezt tán nem is mondta így ki, de mindenesetre gondolta és igaza volt. Szabó István nem fogadja el az állandó választmány javaslatát s a kövezetvám eltörlése mellett szól; míg ellenben Makkay Dániel indokolt beszéddel erélyesen támogatja a véleményt. Bernáth Dezső elvben nem ellenzi a kövezetvám szedést, de az eddigi eredményt csekélynek tartja, mert a jövedelemnek alig fele része fordittatott kövezésre, részletes számadást kiván s addig elhalasztatni az érdemleges tárgyalást. Farkas Ferencz nem látja tisztázva a számadást, mert az a városi képviseletnek bemutatva nem volt elvben elfogadja ugyan, de a bevételekrol és kiadásokról rendes kimutatást kér. Lehoczffy ismételve hangsúlyozza, hogy a számadás megvizsgálásával egy választmány van megbízva, s az ellenőrködés kifogástalan. Berzeviczy István csak úgy szavazná meg, ha a városiak is fizetnék a kövezetvámot, mely esetben díjak leszállítandók volnának. Kende alispán az eredményt nem tartja oly csekélynek, mint némelyek állítják, mert különösen a csatornázások túl a hídon, kitünően vannak készítve, a várost, mint a megye székhelyét emelni kell a vidéknek is, különben nem ellenzi, hogy némi részben a városiak járuljanak hozzá; a tárgyalást elhalasztani nem lehet, mert az engedély csak e hó 30-ig bír érvénnyel. Zombory Albert, tekintettel arra, hogy a vidék már egy szép összeget fizetett öt év alatt, megszüntetni óhajtja a vámot a vidékiekre nézve, ők már áldoztak az építésre, jövőre építsen a város. Nehrebeczky György felvilágosít arról, hogy tévedésben vannak tességét azok, kik a városi lakosok általános vámmenhiszik, Ungvárt is fizet a kereskedelemnek minden ága, s azonkívül a háztulajdonosok is elég áldozatot. — Novák Endre a legnagyobb háznak igaztalanságnak tartaná azt, ha a városiak is fizetnének, sok gazdálkodó 1akos van itt, akik, ha mindannyiszor megvámoltatnának, ahányszor ki- s bejárnak nem viselhetnék el a rájuk ez által súlyosodó terhet. Tornday Ede elvileg a kövezetvám mellett van, de ezúttal dolog érdemébe bocsátkozni nem akar, a számadás, melyet a város beterjesztett, nincs megvizsgálva a képviselet által, ezt kivánja eszközöltetni. Dr. Iváncsy László, mikor a kövezet vám behozatala volt szóban öt év előtt, ellenezte azt, most megszavazza. Ungvárra sok közteherviselés nehezedik; a vámdijakat leszállittatni óhajtja 7 krról 5-re. Mocsáry Géza a tervezet és költségvetés bemutatását kivánja, addig érdemileg nem akarja tárgyalni, de mivel az idő rövid, indítványozza, hogy az eddigi okmány alapján, hosszabbittassék meg az engedély ez év végéig. Herczegh Ferencz ellene szavaz. Elnöklő főispán csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy ez ügy elbírálásánál némelyek tisztán anyagi érdekek által vezéreltetik magukat, a mai haladó korban azon kellene igyekezni, hogy oly emporiális hely mint Ungvár, ne legyen sárfészek, de mint a megye székhelye emeltessék, csinosíttassék minden tekintetben. Bánóczy főjegyző azt nem fogadhatja el, hogy a városiak is fizessenek kövezetvámot, hajlandó azonban az állandó választmány véleményét akként módosítani, hogy a díjtételek szállítassanak le, amire van is határozat, mely azonban még jogerőre nem emelkedett. Szólt még Fekésházy személyes kérdésben, s többen a kérdéshez. Név szerinti szavazás köretvén, az állandó választmány véleménye 56 szavazattal 28 ellen, tehát 26 szótöbbséggel változatlanul elfogadtatott. A kövezetvám kérdésének ekként lett letárgyalása után a helypízszedési árszabályzat egy két pontjának módosítása került, szőnyegre, azonban a bizottság tagjainak egy nagy része már ekkor eltávozott a teremből, holott pedig a helypénzszedés körül tapasztalt szabálytalanságok és visszaélések bő anyagot nyújtottak volna a vitára; fel is szólaltak néhányan, a többi közt Pásztélyi püspök is, a bérlő zsarolásait panaszolván. És e panaszok alaposak is, mert tény az, hogy illetéktelenül is szednek és pedig igen gyakran helypénzt, s az is megczáfolhatatlan állítás, amit többen ismételtek, hogy az efféle panaszok a városi hatóság által nem orvosoltatnak. A törvényhatósági bizottság utasította is a várost, hogy a visszaélések bírságolására vonatkozó szabályrendeletet, készítsen, s jóváhagyás végett mutassa be. tott. A helypénzszedési árszabályzat akként módosítjahogy a helypénz nem csak országos és heti a vásárok alkalmával, de mindennap is, szedhető azoktól, kik eladás végett foglalnak helyet a nyilvános vásári területeken; a helypénz azonban csak a nyilvános vásári terület tényleges használatáért és kizárólag az eladási helyen szedhető, előre eladott áruczikkek kész helyre szállításakor helypénz nem szedhető. A z „TJ N~Gr“ tárcája. Úgy van az, ha az embernek pénze nincs! (a „Peintre“ után szabadon) Arthurnak hívják hősünket, kivel a sors az elbeszélendőkben a főszerepet játszaná. Ki az az Arthur? — Kérdik talán. Arthur egy fővárosi kisebb lapnál munkatárs! s ezzel meg van mondva az is, hogy ő e szép és gazdag föld azon teremtményeinek egyike, kinek minden egyebe van csak — pénze nincs. Ma száraz kenyerőn rágicsál, holnap talán fáczán pecsenyézhet már; vagyis „ma hop! holnap köp!“ Egyszóval, kinek nem jár ki „minden napra — papsajt“ s kinek erszényét! már megszokta volt ütni hetenkint hatszor a lapos, guta! A mi Arthurunk tehát elbeszélésünk idején is „csiszta“ volt és azon időtájban, midőn az, kinek pénze van, ebédelni szokott — száraz levegőt nyelni —s czéltalan bolyongott a város utczáin fel s alá. A mint ment, mendegéit orra után, egyszer csak maga előtt egy tova siető hölgyet pillant meg. Az üres gyomor j gyötrelmei egy pillanat alatt felejtve valának, mert a hölgy termete, menyire azt hátulról kiveheté, — s a ruganyos testhordozás mennyei bájakról tanúskodott — Arthur pedig 26 éves gyerek vala, — s hogy ily korban javában forr a vér, azt daczára üres gyomrának önmagán tapasztalható. így hát mi természetesebbet tehetett, mint azt, hogy megkettőzteti lépeteit, utoléri „stranierá“-ját s arczába tekint? — Óh ég! mily gyönyörű arcz! Ha Raphael korában él s ez történetesen látta volna őt, úgy Fornarináját minden bizonyára — sutba kergeti. — Oly isteni volt! Mig Arthur álmélkodik a látottak fölött, az ismeretlen nő tova sieti Arthur utána. Hol jobbról, hol balról közelíti meg, míg utóvégre is észreveszi. A pillanatos, mit reája vetett nem épen visszarettentő volt s Arthur oly jól érzi utána magát, mint egy nyilvános megdicsértetésre áhitozó kezdő művész, vagy mintha öt forintot nyomtak volna üres markába. — Most már annál tüzesebben haladt nyomában. Még az ég is előakará segélni szándékát. Eső terhelt felhők bokták az eget s ki írhatja le hősünk elragadtatását a midőn permetezni kezdett. Mert hát Arthurnak esernyője volt — az ösmeretlen szép pedig a nélkül vala. Hozzá siet — és felajánlja a szencsés esernyőt. Az ajánlat elfogadtatott s a merénylő a piczi piros ajkak egyik legédesebb mosolyával jön megjutalmazva. Az ismeretlen nő menedéket keresve egy czukrázda felé irányzó lépteit. Arthur természetesen utána kullogott. Beérve a mentő fedél alá társalgás szövődött kettejök között. Bevezetésnek a kényszerhelyzet, a rész időjárás szolgált náluk is. Mi másból indulhattak volna ki? Közönyös szólamok s Ádám apánktól kezdve annyiszor elcsépelt prózai tárgy kezdetnek elég, az igaz. De hát Arthur nem azért volt reporter, hogy ne toldotta volna meg kellemes czafranggal a nagyon is untató bekezdést. Közbeszőtte tehát, tárczairól behizelgő könnyedségével, miszerint épen a neheztelt eső szerzé meg neki a szerencsét ily szép ismeretséget köthetni, s még többet is beszólt. Permetegben fürdő nymphákról s egyéb találó hasonlatokat is koczkáztatott. A bók eléggé szárazra jutott, de azért az eső odakint csakúgy ömlött tovább, mint előbb. Az egek csatornái megeredtek s mintha csak dézsából öntöttek volna, olyakat csattogott a kövezeten, hogy a hölgy fogat után sóhajtott. Arthur elbűvöltetve esernyő ismeretségének szendesége s kedves alakja által — számba sem véve üres zsebeit — kocsit hozni ajánlkozik. E további ajánlat is természetesen, szívesen fogadtatott. Hősünk kirohan, bőrig ázva az utcza szögletig fut s pár percz múlva elő áll egy zárt kocsival. A hölgy beszáll utána Arthur is, hogy Hazatérő útjában tovább kovácsolhasson szerencséje vaján ismeretlen ismerősénél és már bevezetésül túlteli szive tartalmának egy kis adagját, azonnal ki is tálalja szépe előtt. A vallomási rész azonban csak féligmeddig fogadtatott el s észrevehető volt, miszerint az ifjú hölgyet viszonyai oda késztetik, hogy a csinos fiatal ember könyörgő szavai elől elzárja füleit. . t Arthur egyre bátrabbá lett, egyre tüzesebb rohamot intézett az ostromlott erőség ellen, az ösmeretlen pedig annál mélyebbre vonult vissza az önvédelem sánczaiba. De azért elárulá már az ellenség ellőtte a könnyen meghágható gyengébb pontokat, s láttatni engedé, hogy tisztességes föltételek mellett kész volna meghajlani az ellenfél fegyvere előtt. Mert hát a gyönyörű arcz tűzben áll s a szemek villogni kezdenek E jelek kétféle képen értelmezhetők, vagy a szemérem piritá el arczát annyira a szokatlan helyzet miatt^ zárt kocsiban lenni egy magára bármily érdekes is, de túl merész egy fiatal emberrel, vagy pedig daczára látszólagos tartózkodásának szivében máris tért engedett Arthurnak s ez kergeti arczába föl a vért. Rövid idő múlva jelenté a kocsis, hogy megérkeztek. A szeretetreméltó nő megnevezi magát, mondja, hogy pár hó óta özvegy s a jövő napra látogatását kéri Arthurnak. Arthur a mennyekben érzi magát, a szép özvegy rendbe szedi kissé összegyűrött ruháját, megköszöni a kettős szivességet, zerge könnyűséggel kiugrik és jaj! Arthur nagy rémületére, anélkül fordul be a kapun, hogy kifizette volna a felfogadott kocsit Arthur Mohamed egéből — a prózai földre hullott alá. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.