Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-10 / 23. szám

1X1. ÉVFOLYAM. Ungvár 1883. vasárnap, június 10. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéz­iratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. V­EGT­EST A­RT A L­VIU HETILAP. 23. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre.....................6 frt • Félévre..........................3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Urxg kiadóhivatalába U.i. vár. Pollassek M. könyvnyom­dájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. A megyei törvényhatósági bizottság közgyűléséből. Ungvár, jun 7. Négy áya volt csupán a tegnapi közgyűlésnek, s de mind érdekes s ezek közül kettő :a kövezetvám a helypénz különösen a vidékiekre nézve azért igen fontos, mert a hidvámon kivül e két adónem is őket terheli leginkább. Be is jöttek szép számmal s küzdöttek nemes hévvel, de a városiak többen voltak s leszavazták a vidéket. Arról volt szó, hogy a kövezet vámszedési en­gedély, melynek időtartamáé hó 30-ikán jár le, kérel­­meztessék- e újabb öt évre a közmunka és közlekedési miniszerium­tól, s minő vámdíjak állapíttassanak meg. Az állandó választmány a vámszedési engedélyt megadandónak véleményezte még­pedig a jelenlegi díjszabályzat mellett; kimondatni javasolta azonban már ezúttal, hogy a­mennyiben ezen vámjövedelem­ből a kövezési és csatornázási műveletekre nem elegendő összeg fordittatik s annak egy jó részét a kezelés e­­mészti fel, az engedély megadása esetén a város uta" sittassék, hogy a foganatba veendő munkálatokra s a kezelési költségekre évenkint fordítani szándékolt kiadásokról, minden évben költség előirányzatot készít­sen s azt jóváhagyás végett a törvényhatóság őszi — s a jóváhagyott költségvetés alapján tett kiadásokról szóló s a városi képviselet által megvizsgált száma­dást pedig tavaszi rendes közgyűlésének mutassa be. Első szónok Fekésházy Lajos volt. Nem fo­gadja el az állandó választmány véleményét, s a kö­vezetvám megszüntetését kívánja, mert az a többi helybeli vámokkal együtt, nagy súl­lyal nehezedik a vidékiekre. De különben is úgy látja, hogy annak fen­­tartása leginkább azok érdekében van, a­kik a kezelés­nél vannak alkalmazva s a sorompósokat korteskedésre is használja a városi elöljáróság. Erre Lehoczky polgármester szólalt fel, s czáfolván az előbbi szónok állításait, kijelenté, kövezetvám jövedelme tisztán kezeltetik, s hogy a hogy a so­rompósok nem arra valók, hogy korteskedjenek. Ezt tán nem is mondta így ki, de mindenesetre gondolta és igaza volt. Szabó István nem fogadja el az állandó vá­lasztmány javaslatát s a kövezetvám eltörlése mellett szól; m­íg ellenben M­a­k­k­a­y Dániel indokolt beszéd­del erélyesen támogatja a véleményt. B­e­r­n­á­t­h De­­­­zső elvben nem ellenzi a kövezetvám szedést, de az­­ eddigi eredményt csekélynek tartja, mert a jövedelem­nek alig fele része fordittatott kövezésre, részletes szám­adást kiván s addig elhalasztatni az érdemleges tár­gyalást. F­a­r­k­a­s Ferencz nem látja tisztázva a szám­adást, mert az a városi képviseletnek bemutatva nem volt­ elvben elfogadja ugyan, de a bevételekrol és kia­­­­dásokról rendes kimutatást kér. L­ehoczffy ismételve hangsúlyozza, hogy a számadás megvizsgálásával egy választmány van megbízva, s az ellenőrködés kifogás­talan. Berzeviczy István csak úgy szavazná meg,­­ ha a városiak is fizetnék a kövezetvámot, mely esetben díjak leszállítandók volnának. Kende alispán az eredményt nem tartja oly csekélynek, mint némelyek állítják, mert különösen a csatornázások túl a hídon, kitünően vannak készítve, a várost, mint a megye székhelyét emelni kell a vidéknek is, különben nem ellenzi, hogy némi részben a városiak járuljanak hozzá; a tárgyalást elhalasztani nem lehet, mert az engedély csak e hó 30-ig bír érvén­nyel. Zombory Albert, tekintettel arra, hogy a vi­dék már egy szép összeget fizetett öt év alatt, meg­szüntetni óhajtja a vámot a vidékiekre nézve, ők már áldoztak az építésre, jövőre építsen a város. N­e­h­r­e­beczky­­ György felvilágosít arról, hogy tévedésben vannak tességét azok, kik a városi lakosok általános vámmen­hiszik, Ungvárt is fizet a kereskedelemnek minden ága, s azonkívül a háztulajdonosok is elég áldozatot. — N­o­v­á­k Endre a legnagyobb háznak igaz­­talanságnak tartaná azt, ha a városiak is fizetnének, sok gazdálkodó 1­akos van itt, a­kik, ha mindannyiszor megvámoltatnának, a­hányszor ki- s bejárnak nem viselhetnék el a rájuk ez által súlyosodó terhet. Tor­­n­day Ede elvileg a kövezetvám mellett van, de ezúttal dolog érdemébe bocsátkozni nem akar, a számadás, melyet a város beterjesztett, nincs megvizsgálva a kép­viselet által, ezt kivánja eszközöltetni. Dr. Iváncsy László, mikor a kövezet vám behozatala volt szóban öt év előtt, ellenezte azt, most megszavazza. Ungvárra sok közteher­viselés nehezedik; a vámdijakat le­­szállittatni óhajtja 7 krról 5-re. Mocsáry Géza a tervezet és költségvetés be­­­­mutatását kivánja, addig érdemileg nem akarja tár­gyalni, de mivel az idő rövid, indítványozza, hogy az eddigi okmány alapján, hosszabbittassék meg az enge­dély ez év végéig. H­e­r­c­z­e­g­h Ferencz ellene szavaz. Elnöklő főispán csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy ez ügy elbírálásánál némelyek tisztán anyagi érdekek által vezéreltetik magukat, a mai haladó korban azon kellene igyekezni, hogy oly emporiális hely mint Ung­vár, ne legyen sárfészek, de mint a megye székhelye emeltessék, csinosíttassék minden tekintetben. B­á­n­ó­­czy főjegyző azt nem fogadhatja el, hogy a városiak is fizessenek kövezetvámot, hajlandó azonban az állandó választmány véleményét akként módosítani, hogy a díjtételek szállítassanak le, amire van is határozat, mely azonban még jogerőre nem emelkedett. Szólt még Fekésházy személyes kérdésben, s többen a kér­déshez. Név szerinti szavazás köretvén, az állandó vá­lasztmány véleménye 56 szavazattal 28 ellen, tehát 26 szótöbbséggel változatlanul elfogadtatott. A kövezetvám kérdésének ekként lett letárgya­­l­ása után a helyp­ízszedési árszabály­z­at egy két pontján­ak módosítása került, szőnyegre, azonban a bizottság tagjainak egy nagy része már ekkor el­távozott a teremből, holott pedig a helypénzszedés körül tapasztalt szabálytalanságok és visszaélések bő anyagot nyújtottak volna a vitára; fel is szólaltak néhá­ny­an, a többi közt Pásztélyi püspök is, a bérlő zsarolásait panaszolván. És e panaszok alaposak is, mert tény az, hogy illetéktelenül is szednek és pedig igen gyakran helypénzt, s az is megczáfolhatatlan állí­tás, a­mit többen ismételtek, hogy az efféle panaszok a városi hatóság által nem orvosoltatn­ak. A törvényhatósági bizottság utasította is a várost, hogy a visszaélések bírságolására vonatkozó szabályren­deletet, készítsen, s jóváhagyás végett mutassa be. tott. A helypénzszedési árszabályzat akként módosítja­hogy a helypénz nem csak országos és heti a vásárok alkalmával, de mindennap is, szedhető azoktól, kik eladás végett foglalnak helyet a nyilvános vá­sári területeken; a helypénz azonban csak a nyilvá­nos vásári terület tényleges használa­táért és kizárólag az eladási h­e­l­y­e­n s­z­e­d­­h­e­t­ő, előre eladott áruczikkek kész helyre szállítása­kor helypénz nem szedhető. A­ z „TJ N~Gr“ tárcája. Úgy van az, ha az embernek pénze nincs! (a „Peintre“ után szabadon) Arthurnak hívják hősünket, kivel a sors az elbeszé­­lendőkben a főszerepet játszaná. Ki az az Arthur? —­ Kérdik talán. Arthur egy fővárosi kisebb lapnál munka­társ! s ezzel meg van mondva az is, hogy ő e szép és gazdag föld azon teremtményeinek egyike, kinek min­den egyebe van csak — pénze nincs. Ma száraz ke­­­­nyerőn rágicsál, holnap talán fáczán pecsenyézhet már;­ vagyis „ma hop! holnap köp!“ Egyszóval, kinek nem jár ki „minden napra — papsajt“ s kinek erszényét! már megszokta volt ütni hetenkint hatszor a lapos, guta! A mi Arthurunk tehát elbeszélésünk idején is „csiszta“ volt és azon időtájban, midőn az, kinek pénze van, ebédelni szokott — száraz levegőt nyelni —s czéltalan bolyongott a város utczáin fel s alá. A mint ment, mendegéit orra után, egyszer csak maga előtt egy tova siető hölgyet pillant meg. Az üres gyomor j gyötrelmei egy pillanat alatt felejtve valának, mert a hölgy termete, menyire azt hátulról kiveheté, — s a ruganyos testhordozás mennyei bájakról tanúskodott — Arthur pedig 26 éves gyerek vala, — s hogy ily korban javában forr a vér, azt daczára üres gyomrá­nak önmagán tapasztalható. így hát mi természeteseb­bet tehetett, mint azt, hogy megkettőzteti lépeteit, utol­éri „stranierá“-ját s arczába tekint? — Óh ég! mily gyönyörű arcz! Ha Raphael korában él s ez történe­tesen látta volna őt, úgy Fornarináját minden bizonyá­ra — sutba kergeti. — Oly isteni volt! Mig Arthur álmélkodik a látottak fölött, az ismeretlen nő tova sieti Arthur utána. Hol jobbról, hol balról közelíti meg, míg utóvégre is észreveszi. A pillanatos, mit reája vetett nem épen visszarettentő volt s Arthur oly jól érzi utána magát, mint egy nyilvános m­egdicsérte­­tésre áhitozó kezdő művész, vagy mintha öt forintot nyom­tak volna üres markába. — Most már annál tüzesebben haladt nyomában. Még az ég is előakará segélni szán­­dékát. Eső terhelt felhők bok­ták az eget s ki írhatja le hősünk elragadtatását a midőn permetezni kezdett. Mert hát Arthurnak esernyője volt — az ösmeretlen szép pedig a nélkül vala. Hozzá siet — és felajánlja a szencsés esernyőt. Az ajánlat elfogadtatott s a merénylő a piczi piros aj­kak egyik legédesebb mosolyával jön megjutalmazva. Az ismeretlen nő menedéket keresve egy czukrázda felé irányzó lépteit. Arthur természetesen utána kullogott. Beérve a mentő fedél alá társalgás szövődött ket­­tejök között. Bevezetésnek a kényszer­helyzet, a rész időjárás szolgált náluk is. Mi másból indulhattak volna ki? Közönyös szólamok s Ádám apánktól kezdve annyi­szor elcsépelt prózai tárgy kezdetnek elég, az igaz. De hát Arthur nem azért volt reporter, hogy ne tol­dotta volna meg kellemes czafranggal a nagyon is un­tató bekezdést. Közbe­szőtte tehát, tárczairól behizelgő könnyedségével, miszerint épen a neheztelt eső szerzé meg neki a szerencsét ily szép ismeretséget köthetni, s még többet is beszólt. Permetegben fürdő nymphákról s egyéb találó hasonlatokat is koczkáztatott. A bók eléggé szárazra jutott, de azért az eső odakint csakúgy ömlött tovább, mint előbb. Az egek csatornái megeredtek s mintha csak dézsából öntöttek volna, olyakat csattogott a kövezeten, hogy a hölgy fogat után sóhajtott. Arthur elbűvöltetve esernyő ismeretségének szen­­desége s kedves alakja által — számba sem véve üres zsebeit — kocsit hozni ajánlkozik. E további ajánlat is természetesen, szívesen fogadtatott. Hősünk kirohan, bőrig ázva az utcza szögletig fut s pár percz múlva elő áll egy zárt kocsival. A hölgy beszáll­ utána Arthur is, hogy Hazatérő útjában tovább kovácsolhasson szeren­cséje vaján ismeretlen ismerősénél és már bevezetésül túlteli szive tartalmának egy kis adagját, azonnal ki is tálalja szépe előtt. A vallom­ási rész azonban csak félig­­meddig fogadtatott el s észrevehető volt, miszerint az ifjú hölgyet viszonyai oda késztetik, hogy a csi­nos fiatal ember könyörgő szavai elől elzárja füleit. . t Arthur egyre bátrabbá lett, egyre tüzesebb rohamot intézett az ostromlott erőség ellen, az ösmeretlen pedig annál mélyebbre vonult vissza az önvédelem sánczaiba. De azért elárulá már az ellenség ellőtt­e a könnyen meghágható gyengébb pontokat, s láttatni engedé, hogy tisztességes föltételek mellett kész volna meghajlani az ellenfél fegyvere előtt. Mert hát a gyö­nyörű arcz tűzben áll s a szemek villogni kezdenek­ E jelek két­féle képen értelmezhetők, vagy a sze­mérem piritá el arczát annyira a szokatlan helyzet miatt^ zárt kocsiban lenni egy magára bármily érdekes is, de túl merész egy fiatal emberrel, vagy pedig daczára lát­szólagos tartózkodásának szivében már­is tért engedett Arthurnak s ez kergeti arczába föl a vért. Rövid idő múlva jelenté a kocsis, hogy megérkeztek. A szeretetreméltó nő megnevezi magát, mondja, hogy pár hó óta özvegy s a jövő napra látogatását kéri Art­hurnak. Arthur a mennyekben érzi magát, a szép öz­­vegy rendbe szedi kissé összegyű­rött ruháját, megköszöni a kettős szivességet, zerge könnyűséggel kiugrik és jaj! Arthur nagy rémületére, a­nélkül fordul be a kapun, hogy kifizette volna a felfogadott kocsit­ Arthur Mohamed egéből — a prózai földre hullott alá. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.

Next