Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-04-22 / 16. szám
IXI. ÉVFOLYAM. Ungvár ISSZ5. vasárnap, április 22. Megjelen • MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓOY FERENC. V BOY EST ART A L Yi fj HETILAP. 16. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre.........................d frt -Félévre ... 3 — Negyed évre .... 1 ., 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár. Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Ungvár. ápril 20. A mozgalom, mely a közgazdászat s ipar illesztése érdekében országszerte megindult örvendetes jelenségnek mondható. A föld felhasználása, annak minél jövedelmezőbbé tétele egyik legfőbb feladatát képezi ma azon szövetkezeteknek, melyek gazdasági s más egyesületek ez ége alatt irányt adóul kiváltnak hatni a földbirtokos, és földműves osztályra egyaránt. Kormányunk s tekintélyesebb névvel biró gazdag uraink a cselekvés terére léptek s kijelölni igyekszenek azon ösvényt, mely anyagi emelkedésünkhöz vezethet. A földmivelési minister segélyzi a gazdasági egyesületeket, tenyész állatokkal látja el a községeket, vándor-kertésztanitókat küld egyes vidékekre, s jutalmakat tűz ki a legtöbb ügyességet tanúsító vinczellérek jutalmazására. Beismerjük, hogy mindezen intézkedések buzdítólag hatnak a munkás kézre s intő útmutatásul szolgálnak arra nézve, miszerint a föld, bármely terjedelmes legyen is, csak kellő cultiválással, s gyakorlati felhasználással helyezheti jó anyagi helyzetbe az országot s az egyeseket. Amit azonban a kormány tesz, az még nem minden, sőt vajmi csekély ahoz képest, amennyit az egyesületeknek, községeknek s egyeseknek tenniük kell anyagi felvirágzásunk érdekében. Nem is követelheti senki, hogy kizárólag a kormány gondoskodjék a nemzetről, a földtermékenységéről, az egyesek boldogulásáról. Ez nem a kormány; ez az egyesületek, a községek s az egyesek kötelessége. És e téren ne vezessenek bennünket önző czélok, de vezessen a közérdek; ne csak arra iparkodjunk, hogy az a darab föld, amelyet bírunk elegendő jövedelmet biztosítson megélhetésünkre, hanem éljünk, munkálkodjunk a jövő nemzedék érdekében is. Amely nemzedék csak magának és magáért él, az nem teljesíti sem hazafiui, sem polgári, sem emberi kötelességét. Ha széttekintünk megyénk, különösen kisebb birtokosainak földjein és kertjein, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy azok a gazdászat s főleg a kertészet terén irány nélkül tévelyegnek, s hogy azon csekély földterületet, mely alkalmas és rendszeres kezelés és művelés mellett családjuk fentartását biztosíthatná, a pusztulásnak engedik át, s nem tudják hasznosítani azon tőkét, mely dús kamatot jövedelmezhetne. Ez alkalommal csupán a haszon kertészetről akarunk szólani. E téren egyes birtokosok, kerttulajdonosok részéről a legnagyobb s mondhatnék vétkes indolentiával találkozunk. Hány hegy- és domboldal, hány szőlőalj, bokros, tüskés, szerb-tövises terület hever parlagon. Pedig e helyeken a legnépesebb gyümölcsfák tenyészhetnének, de egyik tulajdonos azt mondja, hogy öreg vagyok már, nem érem be a gyümölcsét, ha most ültetek csemetét; a másik azért nem ültet, mert egy pár garasba kerülne, aztán meg a hernyó pusztítja el. Ismerünk helységet, ahol, mert a szolgabíró megbüntette a tulajdonosokat, hogy hernyót nem szedték le, hát kivágták a szilvaa fákat, hogy többé ne büntethessék meg őket. Az értelmiség feladata e téren is iránytadólag hatni. Különösen a lelkészek vannak arra hivatva, hogy ha szép szóval nem érhetnek czélt, erkölcsi kényszert használjanak. Egy plébános volt hajdanában Felső-Dobmonyán, aki addig nem eshetett össze egy fiatal párt sem, mig néhány gyümölcsfa elültetéséről községi bizonyítványt nem hozott. Hutta, Húszak, Petrócz községek ennek a plébánosnak köszönhetik, hogy most adójukat a gyümölcsfák jövedelméből fedezik. Szégyen, hogy az ungvári piaczon ez időszerint is idegen, távol földön termett almát árulnak. Adjunk jó példát a népnek, világosítsuk fel, keltsünk benne bizalmat önmaga és birtoka iránt. Értessük meg vele, hogy az eddigi mulasztás hiba volt s igazoljuk be azt, hogy létét javítani, jövedelmeit szaporítani, s anyagi jólétben, gazdagságban mindinkább emelkedni, önhatalmában van, csak kellően alkalmazza erejét és tehetségét. Tanítsuk, miként kell csekély földjét hasznos gyümölcsfák tenyésztésével értékesíteni. Tudassuk, hogy éghajlatunk, földünk, jégünk és forrásaink a gyümölcs érlelésére kiválóan alkalmasak. Hogy ezért érhessünk, nem tartjuk elegendőnek azt, hogy a vándorkertész-tanító egy- két évben megjelen köztünk s előadást tart és gyakorlati útmutatást ad néhány tanítónak. Van a megyének értelmes és biztos fatenyésztési biztosa, van jól gondozott faiskolája. Ennek kell feladatául tenni s kellő eszközökkel is ellátni, hogy minden talpalatnyi parlag földet virágzó gyümölcsteleppé alakítson át. Ismételjük, hogy a mely nemzedék csak magának és magáért él, az nem teljesiti sem hazafiui, sem polgári, sem emberi kötelességét. Ungmegye törvényhatósága bizottsági közgyűléséből. (Második közlemény). — A köztisztviselők minősítéséről szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszeri körrendelet szigorú adáztartás végett a kijelölő választmányhoz tétetett át. — A vendéglős és korcsmai hitel nagyságának szabályrendelettel leendő korlátozása tárgyában kiadott belügyministeri körrendelet a szabályrendelet tervezetének elkészítése végett egy választmánynak adatott ki. — A földmivelés-ipar- és kereskedelmi mk. ministeriumnak, a tenyésztésre alkalmas kanca- és mén-lovaknak az 1873 évi XX. t. ez. értelmében, mozgósítás esetén az állítási kötelezettség alóli kivétele és igazolványnyal ellátása tárgyában kiadott körrendeleté megfelelő intézkedés, s a még 1873 évben 7209 sz. a. kelt ministeri rendelet értelmében leendő eljárás végett, az alispánnak, a lótenyésztési bizottság elnökének, a szolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének, az utóbbiaknak oly utasitással adatott ki, hogy e tárgyú jelentéseiket minden év május hó 20-ig adják be. — A költségelőirányzatok jóváhagyása alkalmából — számvevői vélemény alapján — a községek utasittattak, hogy a költségvetésbe az 1871 évi j XVili. t. sz. 114 § ának rendelkezéséhez képest, a község minden olynemü jövedelmeit vegyék fel, melyek eddig is községi czélokra fordittanak, valamint az előző évi pénztári maradványt és a pót-adó hátralékot is tüntessék fel.— Ungvár város képviseletének a honvéd- és katonai laktanya építésére felveendő kölcsön tárgyában hozott határozata jóváhagyatott. — A bereznai járás szolgabirája Petreczky János voloszánkai és Fábry Géza dubrmicsi körjegyzők kérvényét, melyben állomásaiknak csere útját, megváltoztatását kérik, ajánló véleménnyel beterjesztvén, minthogy a kérelmezett cserét, a két jegyzői körhöz tartozó községek, a beterjesztett nyilatkozatok szerint valamennyien elfogadják, a kérelemnek hely adatott. — Zemplén megye közönsége az izbugya-sztrajuyáni útvonal Ungmegyén átvonuló részének kiépítése iránt megkeresvén a megyét, — tekintettel arra, hogy izbugya-sztrajuyáni 6. kilométer hosszú útvonalnak Ungmegyén átvonuló 5 kilométer hosszú részét községi közmunkával kiépíteni ez idő szerint nem lehet, de sőt, az e vidékbeli községek a Blatta mocsár szabályozása által közmunkaszolgálmánnyal máris annyira túlterhelnék, hogy az érintett út építéséhez nem járulhatnak , mert továbbá az ez ügyben leginkább érdekelt Sztrajnyán község ez idő szerint a Laborcz folyam árvizei által elrontott védtöltésének rendbehozásával, nagy munkaerőt lesz kénytelen kifejteni és mert végre Izbugya község és vidéke — habár négy kilométer kerülővel — Sztrajnyánnal Tarna-féle mégis közlekedhetik ; — az izbugya-sztrajnyáni útvonal kiépítése, munkaerő hiánya miatt — elejtetni határoztatott. — A lóállitási bizottság tagjaiul törvény értelmében a főispán által kineveztetek Felföldy Ödön, Szathmáry Soma, Bornemissza Árpád és Darvas Adolf állatorvos. E bizottság elnöke Bernáth Dezső, k a i — Sáros megye törvényhatósága az ameriki vándorlás meggátlása tárgyában a m. k. roinisteriumhoz intézett feliratát, pártolás végett megküldvén, minthogy e tárgyban a belügyminister által egybehívott enquette megállapodásai a miniszertanács elé terjesztettek, s minthogy e megye közönsége meg van arról győződve, hogy a kormányt a kivándorlást gátló intézkedéseinél hazafias buzgalom fogja vezérelni, Sáros megye átirata tudomásul vétetett. — Zemplén megye közönsége, az iránt kereste meg e megyét, hogy Sztrajnyán községnek Zemplén megyébe bekebelezését engedje meg, s hogy az ezen átkebelezés czéljából szükséges lépéseket a nevezett megyével egyetértve tegye meg. — Tekintve azt, hogy Sztrajnyán község megyénkben népességre nézve 5-ik helyen áll s hogy mint ilyen az illető körjegyzői fizetéshez oly tetemes összeggel járul, hogy annak elvonása által a csoportosított községek aránytalanul túl lennének terhelve; és mert a Laborcz folyam különben is természetes határt képez megyénk azon részén, — Zemplén megye értesíttetni határoztatott, hogy Sztrajnyán községet Ung megye saját kebeléből kibocsátani nem hajlandó. Az amerikai vátorlás: Mily nagyszerű változás az emberiség életében?! ezelőtt 10—15 évekkel — ha a falusi parasztlegényt katonának besorozták, és megjött ideje annak, hogy az ezredhez kellett mennie, úgy szólván az egész község rokonsága záporkönyhullatások és egeket hazlgató jajkiáltások között kisérte a közeli város vagy vasúti állomáshoz, mintha a szegény ujoncz a világszélére utaznék, hogy onnét többé soha vissza ne térjen, pedig alig ment szülőföldjétől tovább — néha csak pár órányi távolságra! Mai napság ez nincs többé. . A táborba menő katonát aligha ták embereink siratja más, kedvesén kívül. Megszoka vándorlást, költözködést annyira, hogy Sáros megyében és Zemplén felső vidékén már csak egy gondolat kell ahoz, hogy valaki Amerikába teremjen anélkül, hogy itthon megsiratná családja, — sőt éppen ennek határozott akaratához képest kényte-