Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-05-04 / 18. szám

ken kezdte, s az igaz, hogy szépen is sikerült. Egy kis előítélet nem árt. A barátságos értekezlet igyekszik mi­nél gyorsabban szétoszlani, s bár sokan kérdez­getik okát e sietségnek, nem tudok reá mit vá­laszolni. A jelen voltak futólag üdvözlik egymást és elsietnek. Vagy talán nem barátkozunk to­vább ? ? ! Spektátor. bér nem azért magyar ember, hogy ahol 26 tisz­telt polgártárs értekezik barátságosan, egy véle­ményre is terelhető legyen. Ilyenkor csak a hig­gadt tapintatosság aratja a győzelem babérait ? s bizony sok egy kiválóan összevissza bonyolitott kérdést csak szellemes ötlet képes megoldani, mint majd alább tapasztaljuk. Néhány másodperc . . . s a szellemes ötlet világra jön. Nyilatkozatra hivatik fel az elnök, h­ogy a barátságos értekezletnek melyik politikai párt állásához méltóztatik szegődni : a leghatározottabb kijelentés nem késik, a­mely nyilvánvalóvá teszi, hogy a mérsékelt ellenzékhez van szerencséje tartozni. Szórványos éljenzések. A­mint a barátságos értekezlet sorrendje megkívánja, másodhelyen felhivatnak a tisztelt polgártársak, lennének kegyesek szint valami. Erre nézve a legöregebb mód hozatik javaslatba, t. i. felállással igazolnák a mérsékelt ellenzékhez való tántoríthatatlan csatlakozásukat. Én csak arra voltam kiváncsi, hogy a­kiknek ülőhely nem jutott, miként fognak besoroztatni. Úgy ma­­­gamban gondoltam, jó volna javaslatba hozni őket előbb a földre ültetni, hogy onnan állanának fel ; de hát azt is gondoltam, hogy nem ugyan le, hanem eléggé fel vannak úgyis ültetve. S mint előre gondolom, minden egyes tisztelt polgártárs, aki csak állott, mérsékeltté avattatott. Ritkán láttam ennyi szemérmes embert együtt, mint e kérdés felvetésénél; mintha egyik a má­siktól restelkedett volna, az ülő az állótól, az ál­ló az ülőtől. Akadtak egyesek, akik ültek, mint­ha felállani való szándékuk is volna, azonban a pipázás által nyújtott élvezetet megszakítani nem akarván, fel nem állottak, úgy vélekedvén, hogy hiszen ők az ügynek úgysem­­ ártanak, no de én meg az a mondó vagyok, hogy nem is használ­nak. Az eredmény ki lön hirdetve, s úgy vettem észre, hogy annak, a­ki kihirdette a mérsékeltek többségét, mintha mosoly játszott volna ajka kö­rül, s valaki tiszteletteljesen a rokkja szélét fogva halkan ilyesmit mondott volna. — Talán tévedni méltóztatik. Nem volt ideje az előzékeny figyelmeztetés­t >m megköszönni, sem visszautasítani, mert a kihirde. nyomban egy^.inditvány követte. Az indítvány ^e £“­*fényebb természetűek közé tartozik. Nem­­ nem kevesebb, mint az, hogy a törpe minoritás respekt,-a a többséget, s a kik nem mérsékeltek azok a­arátság­os értekezletből barát­s­á­g­o­s­a­n m­e­n­j­e­n­e­k ki. — (Derültség, bámulás.) Olyanok, a kik indignálódtak e tapintatos kijelentés felett, s maga a kijelentő is úgy tett, ’.nintha elSZ­^ta volna magát, s mintha véletlenül vitte volna csak a lelkesedés ilyen messzire. De hát kiem^ miért is legyen az ember túlkövetelő. Mi vol­t a világból — különösen követválasztás idején, 1. min­den ember egy-egy tökéletes diplomata voln­a ? Az volna ha több volna a követaspiráns, mi, a választó. Már pe­dig a felséges népre nagy sükség van, mert hát kell, hogy az elvet és lelkes4ést legyen kinek hígított állapotban bevenni. AHn kifogástalansá­got­­ követelni, merő lehetetlenség! Ergy kis kala­­mitás, egy kis szócsuszamlás akár kvá be vetődik véletlenül, s hogy egy barátságos érkeztet sem válthatja meg magát ily eshetőségtől, tulajdon­képen nem is az ő hibája egészen , hag m azoké a kik távol maradnak ; mert nincs bosszú.több va­lami, mintha kevesen jelennek meg a szép dikció meghallására, melyre különben annyi fáradozással jó előre készül a szónok. A barátságos értekezlet immár ide­s­tova véget ér, s a berekesztő beszéd alatt ki-ki felső kabátja után néz. De nem addig ,ám I Mindei urnak van egy tisztelt uj polgártársa, s az érte­kezlet jelöltje is minden izében gentleman : ha kérdem, miért ne volna neki is egy ilyen zsi — pardon­­ uj polgártársa ? ? ? Ez sok bizalmat árul el s kijelenti, hogy a­z szóban forog másképen is alig, — de az itt ta­pasztaltak után semmikép sem fogja elvállalni a jelöltséget. — Mindazáltal küldöttség szervezte­tik, s menesztetik a felléptetést eszközlendő kikötéssel, hogy a deputáció nehogy pénteki azon na­pon válasszon, mert szerencsétlenséget hozhat. Én pedig csak azt jegyzem meg erre, hogy a barát­ságos értekezlet szerencsés működését nem pénte­ különfélék. * Kende Péter, megyénk alispánja, korinthusi útjáról szerencsésen visszatért e héten s ismét elfoglalta hivatalát. * Az ungvári nagyh­id építésére vonatkozó minisz­teri leirat e napokban lejött. E szerint a régi hid a legrövidebb idő alatt ki fog igazittatni és meg fog erősittetni; az ideiglenes hid pedig 1884. év telén fog elkészíttetni, az uj hidhoz csak azu­tán 1886ban fognak hozzá fogni. * Birtok eladás. A kincstári uradalom donát képező lakárti birtokot a megtartott talaj­árve­résen Gottlieb Lipót és Siegelman Izidor ungvári lakosok vették meg. * Méhészeti előadások. Nagy Zsigmond méhé­szeti vándortanitó méhészeti előadásokat fog tar­tani május 11. és 12-én délután Beregszászban a megyeházán, 13. és 14-ikén Munkácson a városhá­zán, városunkban pedig 17 és 18-án a városházán. Jona“ Nyilvános számadás. 1884. április 24-én a „Kő­vendéglő termében tartott műkedvelői szinielőadás brutto jövedelme volt 124 frt 10 kr. kiadás 77 frt 92 kr. tiszta jövedelem 46 frt 28 kr. mely összeg következőleg osztatott fel. A közkór­­háznak 25 frt 18 kr. kisdedóvodák alaptőkéjére 16 frt, színpad, és díszletek leszerelésére 5 frt, ös­­­szesen 46 frt 18 kr. Ungvári, 1884. ápril 29. Lám Sándor, Dr. Novák Endre. * Értesítés. A helybeli műkedvelők a múlt hó 24-én rendezett szinielőadás tiszta jövedelmé­ből az ungmegyei kisdedovó alapra 16 frtot szol­gáltattak át Kende Péter alispán és a közműve­lődési társulat alelnökének, ki is ezen összeget gyümölcsözés végett a takarékpénztárba helyezte el. * A kálváriai búcsú tegnap kedvező idő mel­­let ment végbe s mint más években, ez idén is tengernyi nép vett benne részt. A körmenetet és szent­misét a munkácsi főpap, P­a­s­q­u­a­l.. vé­­gezte. * Állami végrehajtás. Ungvár városában az il­letékek behajtására az állami adóvégrehajtó má­jus 2-tól ki van rendelve. * Halálozás. Podhajecky Szilárda a volt ung­vári kir­ tszék telekkönyvi osztályánál telekkönyv­vezető, múlt hó 29-én elhunyt. * Országos vásárunk e hó 19 és 20-án fog megtartatni. * Helyreigazítás. Múlt számunkban azt írtuk, hogy az ungvári kir. közjegyzői hivatal fel lett hatalmazva az igazságügy miniszter által hiteles okiratoknak orosz nyelven való kiállítására is. E hírrel szemben azon hitelt érdemlő értesítést vettük, hogy a beregszászi kir. törvényszékhez ily értelmű rendelet nem érkezett. Nyílt levél­ T. Szabó Dezső úrhoz Ungvárt. A „nemtelen bosszú“ címü újdonság szerzőjéül az „Ungvári Közlöny“ szerkesztője t. uraságodat jelentvén ki, a szerkesztőséghez intézett nyílt le­vél indokaiból felhívjuk, miszerint a közleményé­re állítólag okot szolgáltatott megyei írnokot, helyi lap utján, felelőség terhe alatt nevezze meg. Kelt Ungvárt, 1884. május hó 3-ikán. Mokcsay Elek Kása Kálmán Haraszthy Lajos Lacsny Lajos Szabó Béla Mankovich­ Mihály, megyei központi írnokok. Egyveleg. A harisnyatartók ártalmassága gyerme­keknél. Hogy mi mindenre kell a nép egészégét szivén hordó búvárnak figyelmét kiterjeszteni, fé­nyesen mutatja Lücke strassburgi tanár következő, a harisnyatartók ártalmasságára vonatkozó észlelése Lücke szerint az a veszély fenyegeti jelenleg a műveltebb osztályt, hogy észrevétlenül sánta, ferde gyermekeket nevelnek. Ő ugyanis azt ész­lelte, hogy az u. n. harisnyatartók (ruganyos sza­lagaiba melyek a harisnyára varrva az alsó nad­rágra erősíttetnek) a térdizület eltorzítását idézik elő. Minden lépésnél, de különösen a futás alkal­mával úgy a térdhajlítás, mint a kinyujtásnál főképen abban a pillanatban, mikor az alsó láb­szár kinyujtatik, a szalag feszül. A feszülés ki­terjed a harisnya által körülvett lábszárra, úgy hogy hatása főképen a térdizületben nyilvánul, a­hol annak kifelé való forgását idézi elő. Több­nyire maguk a gyermekek akaratlanul végzik ezt az utóbbi mozgást, hogy általa enyhítsék a ha­risnyatartó szorítását, de a­mi határozottan ká­ros hatással van a láb egyenes, szabályos fejlő­désére. Ha talán erős csonttal és jól kifejlődött izomzattal bíró gyermekek ezt a szorítást minden káros hatás nélkül elviselik, nem áll ugyanaz gyenge alkotású, gyenge izomzatú vagy talán rhab­itikus gyermekekre, nézve a­kiknél a térd elferdítése okvetlenül be fog következni. Locke gyakran észlelte az utcán ugráló, szaladó gyermekeknél az említett forgató mozgást és min­den esetben arról győződött meg, hogy az illetők harisnyatartókat viseltek. Ajánlja ennélfogva a régi harisnyakötőket, még­pedig a széles gyap­júból font nem ruganyos szalaguakat. Ajánljuk e figyelemre méltó megjegyzést a szülőknek, kik gyermekeik gondos nevelésével nem mindig kö­vetik a hasznos s célszerű tanácsot és tapaszta­latokat. A csődtörvény tárgyában felirt a hitelezői­ védegylet az igazságügyminiszterhez. A csődtörvény 95 §-a szerint a tömeggondnokot és szükség esetében an­nak helyettesét a csődbíróság a saját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. A törvény 97. §-a pedig meghatározza, hogy a közadósnak fel­vagy lemenő ágbeli rokonai és sógorai, testvérei uno­katestvérei és ezeknél még közelebbi rokonai, házastár­sai és jegyes­ei, testvéreinek házastársai és házastársá­nak testvérei tömeggondnokul, vagy ennek helyetteséül­­ nem nevezhetők. A törvény rendelkezéséből világos, hogy a tömeggondnokot olyan személynek óhajtja te­kinteni, ki semmi részben érdekelve nincs. A gyakor­latban mégis azt tapasztaljuk, hogy némely vidéki törvényszék tömeggondnokká szabályként a közadós volt jogi képviselőjét nevezi ki, abból indulván ki, hogy a közadós vagyonának és pereinek kezelésére, illetve el­látására legalkalmasabb azon egyén, ki őt csődnyitás előtt képviselte és ügyeinek már ez okból is alapos ismerője. Ám a törvény ekénti alkalmazása helytelen. Továbbá a csődtörvény 114. §-a értelmében, midőn a csődleltár felvétetik, a becsérték megállapítására egy vagy több szakértő használandó. A gyakorlatban csődleltárak felvétele több vidéki törvényszék területén a megbízhatóság minden attribútumát nélkülöző módon történik, vagy túlságosan magasan, vagy túlságos ala­csonyan történik a becslés, és hogy midőn a csőd választmány­a így ritkák az esetek a tömeg­értékesítése előtt áll, a valódi érték kipuhatolása végett új becsüt kell megejtenie, hogy az ár iránt, melyen az eladás jó­­­léllekkel történhetik, tájékozva legyen. Ekként a bírói­­ becsü­ formasággá sülyed. A törvénynek azonban egé­szen más és épp az volt az intenciója, hogy értékesí­tés alapjául a birói becsű vétethessék. Az említett fel­irat e két tárgyban kér intézkedést a minisztertől. E visszás helyzet a mi törvényszékünk területén, különösen városunkban is napirenden van. A kérvény igazságos elintézése ránk nézve is kívánatos volna. Közgazdaság. Korai jégverések és a biztosítás. A legutóbbi napokban az ország több vidékén tetemes jégverések voltak és a biztositó társaságok leg­többjénél már nagyobb számú jégkár-bejelentések is történtek. A vetéseknek jó aratással biztató állása mel­lett az e­lőrelátó gazdákat méltán gondolkozóba ejtheti e szokatlanul korán jelentkező veszély és serkentésül szolgálhat nekik arra, hogy terményeiknek jégkár el­len leendő biztosításával — mivel a díjak magasságára nézve a biztosítás korább vagy később kezdődése kü­lönbséget úgy sem tesz — ne késsenek. A közelebb lefolyt évek kedvezőtlen eredményei a régibb biztosító intézeteket egy konkordátum kötésére indították, mely­­­­nek alapján a díjakat egyöntetűen — tetemesen­­ fel­emelve — szabták meg és a biztosítási feltételeket­­ lényegesen szigorították ; nevezetesen : minden néven

Next