Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-01-03 / 1. szám

a megye főispánságá­nak oly hosszú ideje alatt, mindig a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel és ragaszkodással viseltetetett; de miután ilyen ga­ranciát a jövőtől nem vár, idejét látja s alkalom­szerűnek tartja a feliratot. Főispán köszönetet mond az elismerésért, de miután a szabályok szerint az indítvány, a köz­gyűlést megelőzőleg 24 órával nem adatott be, nem bocsáthatja azt tárgyalás alá. Az alispán S­z­t­á­r­a­y gróf nézetét magáé­nak vallja ugyan, de a főispán által felhozott ok­­nál fogva napi­rendre térést ajánl, a­mi el is fo­gadtatott. Ellenben Lőrinc y Jenő szbírónak írásban beadott azon indokolt indítványa , hogy a községi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása alkalmából írjon fel a megye a belügy­miniszterhez az iránt, hogy vétessék fel a törvény­javaslatba, miszerint korcsmáros és regale bérlő ne lehessen községi elöljáró — elfogadtatott. — A közgyűlés végén a főispán meleg szavak­ban mond köszönet­et a bizottságnak azon támo­gatásért, melyben őt folyton részesíti s kikérve azt jövőre is, boldog uj évet kivan a bizottság tagjai­nak. A megye közönsége nevében viszont F­i­r­­c­á­k Gyula apát kanonok fejezi ki azon általá­nos óhajt, hogy gróf T­örök Napóleont, még so­káig tisztelhesse e megye élén a közönség. A közigazgatási bizottság rendkívüli ülést tartott a főispán elnöklete alatt dec. 28-ikán. Egy tárgya volt csupán ez ülésnek : az i­z­raelita anyakönyvek vezetése tárgyá­­g^fl­ iyggvallás és közoktatási mk. miniszternek f. é. nov. hTS^káról­^ - sz. a. kelt rendeletére a szolgabiráktól V4^tgTMr város polgármesterétől beérkezett jelentések?^ Ezek között az Ungvár városi két hit feleke­zet s az ungvári anyakönyvi kerület ügye vette igénybe a tanácskozás legnagyobb részét. A megyei törvényhatósági bizottság augusz­tus hó 17-ikén tartott közgyűlésében, az Ungvárt egyesittetni szándékolt izr. anyakönyvvezetést, az itt létező két hitközség­­ közül“ Tttr­íruo Vitkó­s SBgrí véleményezte bízni. A vallás és közoktatási miniszternek Ő Fel­sége legfelsőbb elhatározásával nyert felhatalma­zás alapján elrendelte, hogy az izraelita hitfele­­kezet anyakönyvei 1886. évi január hó 1-től kezd­­ve, az általa jóváhagyott „Szabályrendelet“ értel­mében, s az ugyanabban megállapított anyaköny­vi kerületek szerint az illető székhelyeken veze­t­h­­­essenek.­­ Ezen megállapítás szerint Ungvár város, s az " ungvá­ri szolgabirói járáshoz tartozó községek egy területet" képeznek Ungvár székhel­­lyel. Szob­áim, Nagy-Kapos és Nagy-Berezna, az illető já­­rás területén fekvő községekkel képeznek egy-egy kerületet. A vallás és közoktatási miniszter nem tett kifogást a törvényhatósági bizottság fentebb idé­zett határozata ellen, a „Szabályrendelet“ azonban megengedhetőnek tartja azt, hogy a­hol két hit­község van, ott, ha az eddigi két külön anyakönyv­vezetés egyesítése egyezség utján nem sikerül, mindkét hitközség vezethet anyakönyvet. Az egyezség Ungvárott megkisértetett, de eredménytelenül, s az orth. hitközség kijelentéi hogy jövőre is külön anyaköny­vvezetőt tart. A haladó izr. hitközség, melyhez most már anyakönyvileg az ungvári szkirói járásban lévő hitközségek tartoznak, anyakönyvvezetőül Fric­hi­e­b­e­r Ignác hitszónokot jelenté be s ezt a köz­­igazgatási bizottság teljesen képesittetnek talál­ván, tudomásul vette, fizetését 600 írtban, a sza­bályrendeletben részletezett illetmények mellett, valamint 300 frt átalányban állapitá meg, ez utób­bit egyszer mindenkorra. Az orthodox izr. hitközség Reinitz Herman hitközségi jegyzőt jelenté be anyakönyvvezetőül, ezt azonban dacára annak, hogy bizonyítványai s a polgármester véleménye különben képesnek iga­zolta, a bizottság azon okból kifogásolta, szabályrendelet szerint anyakönyvvezetőül mert a rabbi, vagy rabbi helyettes alkalmazható; fél csakis évi határidőt adott tehát a hitközségnek képzett egyén kijelölésére, addig Reinitz Herman fogja vezetni az anyakönyvet a községi elöljáró felelősége mel­lett. A nagykaposi kerületből anyakönyvve­­zetőül bejelentett Fried Herman nagy­kaposi rabbi, azon okból, mert az államnyelvén sem írni sem olvasni nem tud, kifogásoltatott, s a hitköz­ség utasíttatott hogy fél év alatt kellőleg képesí­tett anyakönyvvezetőt válas­szon , addig is ideigl. anyakönyvvezetőről kell gondoskodnia. Nagy-Bereznán Händler Jakab hitköz­■ M>gi­­óiíiíijáh'ér ffigglő Tfeifrrt h­írrí meg, te­­hát leköszönt s december 29-ikén volt uj válasz­tás; az anyakönyv vezetésével ideiglenesen Glück Adolf tanitó bizatott meg. Szobráncon ez idő szerint sem rabbi, sem rabbi helyettes nincs, az anyakönyvek ideiglenes vezetésével Jakubo­vics Herman bizatott meg. Csap­i a szomszédos községek abbeli kérel­mének, hogy Groszfeld Heszkel csapi rabbi bizassék meg anyakönyvvezetéssel, hely nem ada­tott. Ungvár város képviseletének virilis tagjai 1886-ik évre. Dr. Here Mór, Vycolkoszky Cyril, Nehrebec­­ky György, Weinberger Albert, Flak­nos Jósef, Markos György, Dr. Preisz Adolf, Telendy Antal, Andrejkovics Endre, Gotlieb Mihály, Rákosi János, Dr. Brujman Vilmos, Seidler Lipót, Reisman Ber­talan, Bene Lajos, Dr. Spitzer Sándor, Winkler Lem­mel, Weinberger Adolf, Gottlieb Ábrahám, Pász­­télyi Kovács János, Mocsáry János, Dr. Weinber­ger Salamon, Bródi Márkusz, Hampel János, Dr. Levy Jósef, Bradács Gyula, Dr. Bene Sándor Róth Pinkász, Lám Sándor, Grosz Ábrahám, Frän­­­kel Mihály, Polányi István, Philipovics Herman, Lendvai Náthán, Krön Chaim, Stahlberger Mór Zinner Salamon, Orlovszky István, Juszkovics Áb­­rahám, Bródy Zsigmond, Holländer Adolf, Kell­ner Israel, Dr. Weinberger Mór, Glück Jakab, Fe­hér Mihály, Reinitz Jósef, Lipcsey Jósef, Szieber Ede, Krausz Adolf, Hegyi György, Tüchler Sala­mon, Nagy Mihály, Dr. Turner Ferenc, Tomcsányi Ödön, Dr. Iváncsy László, Fábry Gyula. Kü­lönfélék. * Újévi tisztelgések. A megyei és városi tisz­­tikár újév első napján testületileg tisztelgett Ken­de Péter alispánnál, majd a többi kir. hivatalok egyes tagjainak csatlakozásával mindnyájan meg­jelentek gróf ott Kende Péter Török Napoleon főispánnál s alispán tolmácsolta a megjelen­tek legőszintébb jó kivánatait, kérve a­­zer tisztelt főispánt, hogy ez után is tartsa meg.; gondoskodásában és bizalmában a tisztik; beszéd végeztével lelkes éljenzéssel fejezték ki a tisztelgők az alispán által tolmácsolt érzelmeket, mire az ősz főispán megható érzelmek közt fejezte ki köszönetét a jó kivánatokért, ígérvén, hogy ad­­dig, mig az isteni kegyelem életének vég­napjait leélni engedi, az atyai gondoskodást vala. 'TBiBfr'filLflig­ák''y ézértfolT'sem­ vont­a meg a haza javán munkálkodó tisztviselő' kartól­ Beszédét is­mét hangos éljenzés követte. A városi tisztikar ezen kívül a polgármester és ügyész képvi­seletében tisztelgett Bugyis András aPát ur­nál is, kifejezve a város érdekeit sziv&^kse^ fő­papnak a város legjobb kivánatait és, hofijL az ’s" ten sokáig tartsa meg­ körünkben még. a A­z „X­J TSTGr“ tárcája. Az album üres lapja. 18 éves korától P . . . bárói családnál ne­­velősködött. „Kinevelte“ az összes bárói csemeté­ket a férfi korig. Büszkén mutathat műveire; — nevelési s oktatási rendszerében a megsárgult irigy­ség se találhatott gáncsot. — S ezért a családnál barátként — többnek — a családhoz tartozónak te­­kinték. Boldog elégültség sugárzott örökösen mosoly­gó szelíd szemeiből. Ajkairól ömlött az éle, a hu­­mor. Kifogyhatlan volt az anekdottákban. S is­mét a más­k élcein oly jó szün, oly szívből tudott nevetni. — Mintha most is hallanám „ha ha!“ nevetését. Valahol olvastam e paradoxont, hogy az em­berek természete nevetésük szerint ítélhető meg, így például: a „he he“ nevetés megbizhatlan, erélytelen, állhatatlan — s a jellem gyengéket jel­lemzi. A „hi-hi“ pláne a gonoszságra, irigységre, — csalfaságra s álszinüségre vall. Mig a „ha-ha“­­nevetés a szépért, jóért lelkesülő gyöngéd szív­re, jellem s akarat szilárdságra, erélyre — nemes s fenkölt érzésre enged követ­eztetést vonni. A nyájas olvasóra hagyom e paradoxon igazsá­ga fölött elmélkedni ; én azonban annyit mondha­tok, hogy Derzsei Náci barátunk volt az első, ki­ben a harmadik mondatban idézetteket megerősít­ve láttuk. Hiszen nemesebb s jellemesebb ember­rel nálánál ritkán találkozhatni az életben. Talán azért is szerette az emberiség kicsinye, nagyja. Kedvence volt a nőknek. Reá bízta édes tit­kát a szerelmes leányka. Reménytelen az ifjú. Előtte panaszolta el keservét a szerelmét megbán­tott feleség, az elkeseredett férj, — boldogtalan apa, — előtte sérelmét a gyermek, boldogságát a szoba cicus, — „sértett önérzetét“ az inas, — szóval mindenki bizalommal közeledett feléje, s ő e bizalommal soha sem élt vissza. E kipróbált bizalomnak tudhatta be azt is, hogy egy alkalommal egy egész női társaság „te“ barátjává tette. E társaságban voltam véletlenül én is. Ejnye milyen jól esett, hogy e jó ember szi­véhez oly könnyen meglelém az utat ! Ezentúl gyakoriak, s egész jogosultak vele szemben a hölgyek részéről az efféle megszólítá­sok : „Nácikám“, „lelkem“ „pajtás“ — s a még csintalanabbja „Nácku, eszem azt a jó lelkedet“ — stb. stb. Viszont részéről is a bizalmas megszólítások egész természeteseknek tetszettek. Egy alkalommal egy­ szép nő orra felett vi­táztunk. Többen rómainak — én görögnek nyil­­vánitom. A vita eldöntésénél a Náci véleményére lön szükség. — Várjatok csak leányocskák — mert én bizonyisten nem tudnám igy könyv nélkül megha­tározni, — mivel nem emlékszem rája. — Udvariat­lannak mondottuk, nevettünk. — Ha egyszer meg nem figyeltem. De mivel e szépség véletlenül albumomat is hisziti rög­tön itt hiszek vele. Elment s visszatért egy remek gyűjtemén­­­nyel. Négy bozontos fiatal leány fő hajlott egy­szerre az album fölé. Annyi szép arc kandikált felénk, hogy nem győztünk elragadtatásunknak kifejezést adni. Elmerülésünkben bizony megfe­ledkeztünk volna mi a vita tárgyáról is, ha az véletlenül elénk nem kerül. — Éljen ! Kinek van igaza ? A orr görög! — állapitá meg Nácku jóságosan reá mosolyogva. — Ugy­e — nekem van igazam! — mondom büszkén. — Pedig dehogy volt. — Hiszen az orr minden volt csak görög nem. Azonban az egy­szer nekem legyen igazam, — Nemde, ez te vagy ? Ejnye te Nácku, de csinos legény voltál valaha ! — A bizony —­­ mondá szórakozottan, s emel­te a következő lapot. A Náci arcképével szemben egy lap üresen hagyatott, s ezen írva volt valami. Várj csak, mi van ide írva ? Ne olvasd át, — minek, — s eltakarta kezével. Erőszakkal el akartam tolni a kezét; előbb nem engedte, de midőn a kíváncsiságtól s aka­ratoskodástól kipirulva dacosan reá néztem — arca bús és halvány volt, s ő elvonta kezét, s én olvasám. „Miként a vészek angyalát Kerüld a szép leányt, Csalárd szavának hitelt ne adj, Kaján a csók, mit ajka ad.“ Utána évszám, hónap s nap következett. Miért írtad ezt ide ? csikarta ki tőlem a kíváncsiság — mondd el — mit jelent ez itt? — Majd máskor — szólt remegő hangon s esdeklő tekintettel. Nem faggattam. Tudtam, hogy a­mit igér megtesz. S örültem e tudatnak, hogy, a­mit a töb­bivel tudatni nem akar, azt velem közölni fogja. Midőn a társaságból távozunk Emmi barát­nőm áttért az album üres lapjára. — Náci el fog-e mondani valamit? igérte-e? — Igen. — Nem mond el semmit. Többen is faggat­ták már. De én tudom, hogy e most üres helyen valaha egy gyönyörű nő arcképe állott, kihez a Náci verőfényes korának eg­ész története fűződik Lángolón szeretett, — csalódott, illetőleg — rutul rászedetett. S azóta minden nő közönyös előtte Az arcképet kivette, — se hely ott addig lesz üres — mig szive is üres lesz. A mint láttad — még mindig üres. (Vége köv.)

Next