Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Ungvár 1888. vasárnap, április 22. XXVI. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér­­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYEST­ART­A­LM­U H­ETIL­AP. Ungvármegye és az „ungmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Finci­ky Mihály. 17. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — 1 Félévre .....................2 Negyed évre . . . . 1 ,. — j Egyes szám­ára 10 kr. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Ör­g kiadóhivatalába­n Ungvár, Pollacsek j M. könyvnyomdájába küldendők . Nyilttér soronként 20 kr .­­ Hivatalos közlemények, 1868. sz. k. i. 888. Ungvármegye alispánjától. ---------------------------------------------------------------------------- i Főszbiráknak és Ungvár város polgármesterének. Az 1887. XLV. t. c. 16. §-ának határozatai alapján a juhok, kecskék és sertésekről kiállítandó marhalevelek mikénti kezelése tárgyában tett elő­terjesztésemre, a nangy m. kir. Pénzügyministerium folyó évi március hó 28-án 16816. szám alatt kelt rendeletével kijelentette, hogy a fent hivatkozott t. c. l­. § ának határozmányai szerint, melyek f. évi január hó 1-én léptek életbe, ezen naptól kezd­­­ve a juhok, kecskék és sertésekre vonatkozó mar­halevelek csak bélyeges kincstári űrlapokon állít­hatók ki, minél fogva a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi minister urnak 1885. évi május hó 15-én 15b78. sz. alatt kelt rendelete alapján múlt év végéig használatban volt bélyegtelen marhalevél­­űrlapok jelenleg már nem használhatók. A­mi továbbá azon kérdést illeti, hogy mikép igazolandó a vevőnek tulajdonjoga oly esetben, midőn egy marha levelén feljegyzett 10—10 vagy több darab állatból csak egy része lett eladva, értesítem a címet, hogy ily esetben a megvett állatok tulajdonjogának átruházása a vevő részére kiállítandó uj marhalevéllel igazolható, mely az 1887. XLV. t. c. 16. §-ában megállapított mérv szerint járó bélyegilleték alá esik és melynek ki­állítására a mint önként értetik, szintén bélyeges kincstári­ űrlap használandó. Az eladó fél kezében lévő régi marhale­vél határa a létrejött eladás iránt, a vásárhelyen az illetékes közeg által vezetendő hivatalos záradék az 1875. XXV. t. c. 14. § a, illetve a földmivelés > ipar- és kereskedelemügyi minister úrral egyetér­­tőleg, 1876. évi január hó 20-án 1122. sz. alatt az ország összes törvényhatóságaihoz kibocsátott, és az 1876. évi „Pénzügyi Közlöny“ 4-ik számában is közzétett p. n. ministeri körrendelet értelmében, nem esik bélyegzés kötelezettsége alá. Erről címet a háztartás, közhirrététel s a mar­halevelek kiállításával megbízott közegek haladék­talan megfelelő utasítása végett azzal értesítem, hogy a jelen rendelet az „UNG“ helyi lap utján is közzé tétetett. Ungvárt, 1888. április 14-én. Alispán helyett: TABÓDY JENŐ, főjegyző. 13182 sz. Földmivelés- ipar és kereskedelem­ I. III. ügyi m. kir. miniszter. KÖRRENDELET. Valamennyi törvényhatóságnak, közig. bizottság­nak és kir. erdőfelügyelőségnek. (Az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítése iránt indított ügyekre vonatkozó tár­gyi illetékesség kérdésében) kérdés merülvén fel aziránt, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítésére vonatkozó mely hatóság vagy bíróság hatáskörében keresetek, tárgya­landók,­­— az igazságügyi m. kir. miniszter Úrral egyetértőleg értesítem a címet, hogy a kérdésben levő károk megtérítésére vonatkozó keresetek nem a közigazgatási hatóságokhoz, hanem az illetékes bírósághoz benyújtandók, mindenkor s illetve, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott ká­­rok elintézése a kir. bíróságok hatásköréhez tar­tozik. A jogosulatlanul gyakorolt fausztatást vagy tutajozást ugyanis, az 1879 évi 31 t.-c. 206. §-a­, erdőrendészeti áthágásnak minősíti, s miután ugyan­ , azon törvény 60. §-a szerint, az erdőrendészeti áthágások által másoknak okozott károk megtéri­ j­tése a polgári eljárás útján érvényesítendő, önként­­ következik az, hogy a jogosulatlanul gyakorolt faúsztatásból és tutajozásból származó károk meg­­­térítése iránt indított ügyek a királyi bíróságok­­ hatásköréhez tartoznak. A jogosan gyakorolt usz­­­tatás vagy tutajozás által okozott károkért a kár­térítési kötelezettség az erdőtörvény 201. §-ában meg van ugyan állapítva, de azon kérdést, valjon a kártérítési igény a biróság vagy pedig a köz­­igazgatási hatóság előtt érvényesitendő-e, az 1879. évi 31. t.-c. a tutajozásra és usztatásra kiterjedőleg kifejezetten el nem rendeli s csakis az usztatás tekintetében rendelkezik annyiban, a mennyiben a 204. § ban kimondja, hogy a jogosan gyakorolt usztatás által szenvedett károk megtérítésére irá­nyuló keresetek az illetékes bíróságnál, a hirdet­­­ményi felhívástól számított 15 nap alatt indítandók meg. A törvény ezen intézkedésének alapját azon elvi álláspont képezi, hogy a magánjogi viszonyo­­kat tárgyazó kártérítési igények érvényesítése, ha csak kivételes szabály mást nem állapít meg, a bíróságok hatáskörébe tartozik. És habár az erdőtörvény azt, hogy a jogosan gya­korolt tutajozásból eredő károk megtérítésére irá­nyuló keresetek a bíróságok hatáskörébe tartoznak, kifejezetten nem mondja is ki, — még­sem szen­vedett kétséget az, hogy az ily kártérítési ügyek a bíróságok hatásköréhez tartoznak, — mert min­den kártérítési ügy, ha csak különös jogszabály ellenkezőt nem rendel, a bíróságok hatásköréhez tartozónak tekintendő, s mert az erdőtörvény a közigazgatási hatóságoknak tárgyi illetékességét a kérdéses kártérítési igények kítálására meg nem állapítván, azok a közigazgatási hatóság hatáskö­rében el nem intézhetők. Utasítom ennélfogva a törvényhatóságot, közigazgatási bizottságot és kir. erdőfelügyelőséget, hogy mindazon esetekben, min­den valamely kárt szenvedő fél a kár megtérí­tésére vonatkozó keresetet a közigazgatási ható­sághoz nyújtaná be, azt esetről esetre értesítse, hogy a tutajozás által okozott kárának megtérítése iránt közvetlenül az illetékes kir. bírósághoz for­duljon. Budapesten 1888. március hó 25-én. Olvastatott az 1888. évi áprilhó 10-én Ungvárt tar­tott közig. bizottsági ülésben. 285. (318) sz. a A közig. bizottság tudomásul veszi és miniszteri rendelet másolatát, tudo­másul vétel és kihirdetés végett a főszol­­gabirák s Ungvár város polgármesterének kiadni rendelt. Gr. TÖRÖK JÓZSEF, főispán mint a közig. biz. elnöke. - ------------­­ Társadalmi fonákságok.­ ­ Sok mindent átélt már e vén világ ; talán a­­ mai kor sem jobb az előbbenieknél, de az élet ma már úgy van berendezve, hogy egyik ember a másik nyakán szeret ágaskodni csakhogy ma­gasabbnak lássék. Természetes, hogy mentől job­­­ban ágaskodik valaki, annál inkább gyöngül alatta az alap, melyre támaszkodik, míg egyszer aztán azon veszi észre magát, hogy kiesett a föld a lába alól. Tagad­hatlan, hogy a társadalom legfőbb nyavalyája a túlságos pazarlás, mely életrendünk minden ágazatában tért foglal és sok szerencsét­lenségnek szülője. A családi életről lehámlott a régi patriarchalis máz s ma már uj, modern alakban hivalkodik, feledve a múlt erényeit, a hit elveit és a szerénységet. Most az az elv : többet mutatni, mint a­men­­nyit érünk, mert ez elv nélkül nem jutunk fölébb soha ; már pedig mindenki fölebb kívánkozik jutni azon körön, mely az övé, csak azért, hogy az alatta maradók fölött előnyeit fitogtathassa. Ily elvek mellett a társadalom egészséges nem lehet ; a bajt látjuk és nagyon sűrűen ütik ki magukat a kesevények mindenütt. Szomorú példákat sorolnak fel a hírlapok nap-nap mellett és minden példa valódi okát a társadalom beteg­ségében találjuk fel, mely most már általános felülről lefelé s alulról fölfelé. Ki tudná röviden megfejteni e bajok kut­­forrását ? Mélyen gyökerezik ez az emberi szen­vedélyekben, melyek a nevelés által fejlődnek, s a családi életben izmosodnak meg. A tételt felállítva, azt mondhatnék, hogy a mai társadalom erkölcsi hanyatlására két tényező bírhat befolyással : a nevelés s a családi élet, így volt ez mindig. De volt egy kapocs, mely e kettőt szorosan együtt tartá : a hit és vall­á­­s­o­s erkölcs. Ma már a vallásos erkölcs helyébe a­ társadalmi erkölcs lépett, mely egész más elveket vall. Innen van a nevelés ferde iránya és a családi élet lazasága. A vallás erkölcs hiánya idézi fel a társa­dalmi rendben azon bajokat és veszedelmeket, melyek most már állandó betegséggé fajult, mely elől az emberiség nem tud kitérni. Mert a társadalmi erkölcs fő hite a pénz. Mindenki iparkodik azt megszerezni olyan utakon, a­hogy tudja, tehát a cél szentesíti az eszközö­ket. Nem válogat minden ember a szerzés jogos vagy jogtalan címei között, elég ha célhoz viszi őt. E merész elvi elhatározás az emberek önzé­sét nagyban emeli s azt, a­ki célját ily után eléri, a társadalom befogad és rehabilitálja. A társadalom elismeréssel adózik a vagyonhoz ju­tott egyén iránt s megbocsátja neki azon botlá­sokat, melyeket az erkölcsi érzület iránt egyszer­­másszor elkövetett. E kibékülés az erkölcsi érzülettel visszahat a nevelés aethikájára s a gyerek fogékony szel­leme már zsenge korában nem a­ valódi igazsá­got szívja magába, hanem a hamis áltanokat, a melyek később megmérgezik s lelkében nem izmosodik meg a vallás erkölcs ama magasztos tanítása, mely az élet szertelen örömeiről való lemondást tanítja. Látjuk az ily szerencsétlenek gyors pusztu­lását ; az emberi életkor derekán egy ballépése, egy roszul értelmezett becsületügy képes az ily gyönge fejlettségű jellemet a megsemmisülés örvényébe taszítani. Hát az életcél ? Ezt kevesen tűzik maguk elé úgy, hogy maguknak, családjuknak, az em­beriségnek s legfőkép a hazának igazi hasznára lehessenek. A könnyelmű gondolkozás, könnyelmű tettekre ragadja az embert ; mert a­ kielégítetlen hiúság, a kényszerű szükség, melybe vakon be­­lesodortatta magát az illető, nem talál más me­­g miniszter helyett: MATLEKOVICS s. k. j .

Next