Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1888-04-22 / 17. szám
Ungvár 1888. vasárnap, április 22. XXVI. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYESTARTALMU HETILAP. Ungvármegye és az „ungmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Finciky Mihály. 17. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — 1 Félévre .....................2 Negyed évre . . . . 1 ,. — j Egyes számára 10 kr. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Örg kiadóhivatalában Ungvár, Pollacsek j M. könyvnyomdájába küldendők . Nyilttér soronként 20 kr . Hivatalos közlemények, 1868. sz. k. i. 888. Ungvármegye alispánjától. ---------------------------------------------------------------------------- i Főszbiráknak és Ungvár város polgármesterének. Az 1887. XLV. t. c. 16. §-ának határozatai alapján a juhok, kecskék és sertésekről kiállítandó marhalevelek mikénti kezelése tárgyában tett előterjesztésemre, a nangy m. kir. Pénzügyministerium folyó évi március hó 28-án 16816. szám alatt kelt rendeletével kijelentette, hogy a fent hivatkozott t. c. l. § ának határozmányai szerint, melyek f. évi január hó 1-én léptek életbe, ezen naptól kezdve a juhok, kecskék és sertésekre vonatkozó marhalevelek csak bélyeges kincstári űrlapokon állíthatók ki, minél fogva a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister urnak 1885. évi május hó 15-én 15b78. sz. alatt kelt rendelete alapján múlt év végéig használatban volt bélyegtelen marhalevélűrlapok jelenleg már nem használhatók. Ami továbbá azon kérdést illeti, hogy mikép igazolandó a vevőnek tulajdonjoga oly esetben, midőn egy marha levelén feljegyzett 10—10 vagy több darab állatból csak egy része lett eladva, értesítem a címet, hogy ily esetben a megvett állatok tulajdonjogának átruházása a vevő részére kiállítandó uj marhalevéllel igazolható, mely az 1887. XLV. t. c. 16. §-ában megállapított mérv szerint járó bélyegilleték alá esik és melynek kiállítására a mint önként értetik, szintén bélyeges kincstári űrlap használandó. Az eladó fél kezében lévő régi marhalevél határa a létrejött eladás iránt, a vásárhelyen az illetékes közeg által vezetendő hivatalos záradék az 1875. XXV. t. c. 14. § a, illetve a földmivelés > ipar- és kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg, 1876. évi január hó 20-án 1122. sz. alatt az ország összes törvényhatóságaihoz kibocsátott, és az 1876. évi „Pénzügyi Közlöny“ 4-ik számában is közzétett p. n. ministeri körrendelet értelmében, nem esik bélyegzés kötelezettsége alá. Erről címet a háztartás, közhirrététel s a marhalevelek kiállításával megbízott közegek haladéktalan megfelelő utasítása végett azzal értesítem, hogy a jelen rendelet az „UNG“ helyi lap utján is közzé tétetett. Ungvárt, 1888. április 14-én. Alispán helyett: TABÓDY JENŐ, főjegyző. 13182 sz. Földmivelés- ipar és kereskedelem I. III. ügyi m. kir. miniszter. KÖRRENDELET. Valamennyi törvényhatóságnak, közig. bizottságnak és kir. erdőfelügyelőségnek. (Az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítése iránt indított ügyekre vonatkozó tárgyi illetékesség kérdésében) kérdés merülvén fel aziránt, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítésére vonatkozó mely hatóság vagy bíróság hatáskörében keresetek, tárgyalandók,— az igazságügyi m. kir. miniszter Úrral egyetértőleg értesítem a címet, hogy a kérdésben levő károk megtérítésére vonatkozó keresetek nem a közigazgatási hatóságokhoz, hanem az illetékes bírósághoz benyújtandók, mindenkor s illetve, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott károk elintézése a kir. bíróságok hatásköréhez tartozik. A jogosulatlanul gyakorolt fausztatást vagy tutajozást ugyanis, az 1879 évi 31 t.-c. 206. §-a, erdőrendészeti áthágásnak minősíti, s miután ugyan , azon törvény 60. §-a szerint, az erdőrendészeti áthágások által másoknak okozott károk megtéri jtése a polgári eljárás útján érvényesítendő, önként következik az, hogy a jogosulatlanul gyakorolt faúsztatásból és tutajozásból származó károk megtérítése iránt indított ügyek a királyi bíróságok hatásköréhez tartoznak. A jogosan gyakorolt usztatás vagy tutajozás által okozott károkért a kártérítési kötelezettség az erdőtörvény 201. §-ában meg van ugyan állapítva, de azon kérdést, valjon a kártérítési igény a biróság vagy pedig a közigazgatási hatóság előtt érvényesitendő-e, az 1879. évi 31. t.-c. a tutajozásra és usztatásra kiterjedőleg kifejezetten el nem rendeli s csakis az usztatás tekintetében rendelkezik annyiban, a mennyiben a 204. § ban kimondja, hogy a jogosan gyakorolt usztatás által szenvedett károk megtérítésére irányuló keresetek az illetékes bíróságnál, a hirdetményi felhívástól számított 15 nap alatt indítandók meg. A törvény ezen intézkedésének alapját azon elvi álláspont képezi, hogy a magánjogi viszonyokat tárgyazó kártérítési igények érvényesítése, ha csak kivételes szabály mást nem állapít meg, a bíróságok hatáskörébe tartozik. És habár az erdőtörvény azt, hogy a jogosan gyakorolt tutajozásból eredő károk megtérítésére irányuló keresetek a bíróságok hatáskörébe tartoznak, kifejezetten nem mondja is ki, — mégsem szenvedett kétséget az, hogy az ily kártérítési ügyek a bíróságok hatásköréhez tartoznak, — mert minden kártérítési ügy, ha csak különös jogszabály ellenkezőt nem rendel, a bíróságok hatásköréhez tartozónak tekintendő, s mert az erdőtörvény a közigazgatási hatóságoknak tárgyi illetékességét a kérdéses kártérítési igények kítálására meg nem állapítván, azok a közigazgatási hatóság hatáskörében el nem intézhetők. Utasítom ennélfogva a törvényhatóságot, közigazgatási bizottságot és kir. erdőfelügyelőséget, hogy mindazon esetekben, minden valamely kárt szenvedő fél a kár megtérítésére vonatkozó keresetet a közigazgatási hatósághoz nyújtaná be, azt esetről esetre értesítse, hogy a tutajozás által okozott kárának megtérítése iránt közvetlenül az illetékes kir. bírósághoz forduljon. Budapesten 1888. március hó 25-én. Olvastatott az 1888. évi áprilhó 10-én Ungvárt tartott közig. bizottsági ülésben. 285. (318) sz. a A közig. bizottság tudomásul veszi és miniszteri rendelet másolatát, tudomásul vétel és kihirdetés végett a főszolgabirák s Ungvár város polgármesterének kiadni rendelt. Gr. TÖRÖK JÓZSEF, főispán mint a közig. biz. elnöke. - ------------ Társadalmi fonákságok. Sok mindent átélt már e vén világ ; talán a mai kor sem jobb az előbbenieknél, de az élet ma már úgy van berendezve, hogy egyik ember a másik nyakán szeret ágaskodni csakhogy magasabbnak lássék. Természetes, hogy mentől jobban ágaskodik valaki, annál inkább gyöngül alatta az alap, melyre támaszkodik, míg egyszer aztán azon veszi észre magát, hogy kiesett a föld a lába alól. Tagadhatlan, hogy a társadalom legfőbb nyavalyája a túlságos pazarlás, mely életrendünk minden ágazatában tért foglal és sok szerencsétlenségnek szülője. A családi életről lehámlott a régi patriarchalis máz s ma már uj, modern alakban hivalkodik, feledve a múlt erényeit, a hit elveit és a szerénységet. Most az az elv : többet mutatni, mint amennyit érünk, mert ez elv nélkül nem jutunk fölébb soha ; már pedig mindenki fölebb kívánkozik jutni azon körön, mely az övé, csak azért, hogy az alatta maradók fölött előnyeit fitogtathassa. Ily elvek mellett a társadalom egészséges nem lehet ; a bajt látjuk és nagyon sűrűen ütik ki magukat a kesevények mindenütt. Szomorú példákat sorolnak fel a hírlapok nap-nap mellett és minden példa valódi okát a társadalom betegségében találjuk fel, mely most már általános felülről lefelé s alulról fölfelé. Ki tudná röviden megfejteni e bajok kutforrását ? Mélyen gyökerezik ez az emberi szenvedélyekben, melyek a nevelés által fejlődnek, s a családi életben izmosodnak meg. A tételt felállítva, azt mondhatnék, hogy a mai társadalom erkölcsi hanyatlására két tényező bírhat befolyással : a nevelés s a családi élet, így volt ez mindig. De volt egy kapocs, mely e kettőt szorosan együtt tartá : a hit és vallásos erkölcs. Ma már a vallásos erkölcs helyébe a társadalmi erkölcs lépett, mely egész más elveket vall. Innen van a nevelés ferde iránya és a családi élet lazasága. A vallás erkölcs hiánya idézi fel a társadalmi rendben azon bajokat és veszedelmeket, melyek most már állandó betegséggé fajult, mely elől az emberiség nem tud kitérni. Mert a társadalmi erkölcs fő hite a pénz. Mindenki iparkodik azt megszerezni olyan utakon, ahogy tudja, tehát a cél szentesíti az eszközöket. Nem válogat minden ember a szerzés jogos vagy jogtalan címei között, elég ha célhoz viszi őt. E merész elvi elhatározás az emberek önzését nagyban emeli s azt, aki célját ily után eléri, a társadalom befogad és rehabilitálja. A társadalom elismeréssel adózik a vagyonhoz jutott egyén iránt s megbocsátja neki azon botlásokat, melyeket az erkölcsi érzület iránt egyszermásszor elkövetett. E kibékülés az erkölcsi érzülettel visszahat a nevelés aethikájára s a gyerek fogékony szelleme már zsenge korában nem a valódi igazságot szívja magába, hanem a hamis áltanokat, a melyek később megmérgezik s lelkében nem izmosodik meg a vallás erkölcs ama magasztos tanítása, mely az élet szertelen örömeiről való lemondást tanítja. Látjuk az ily szerencsétlenek gyors pusztulását ; az emberi életkor derekán egy ballépése, egy roszul értelmezett becsületügy képes az ily gyönge fejlettségű jellemet a megsemmisülés örvényébe taszítani. Hát az életcél ? Ezt kevesen tűzik maguk elé úgy, hogy maguknak, családjuknak, az emberiségnek s legfőkép a hazának igazi hasznára lehessenek. A könnyelmű gondolkozás, könnyelmű tettekre ragadja az embert ; mert a kielégítetlen hiúság, a kényszerű szükség, melybe vakon belesodortatta magát az illető, nem talál más meg miniszter helyett: MATLEKOVICS s. k. j .