Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-04 / 18. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1890. vasárnap, május 4. KIADÓHIVATAL: Pollacsek Miksa könyvnyomdája .UNG VEGYESTARTALMU HETILAP. Megjelen MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. 18. SZÁM. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — — — 4 frt. Félévre — — — — 2 » g Negyedévre — — — 1 » Egyes számára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetése az «Ung» kiadóhivatalába Ungvá Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. ) — Nyilttér soronként 20 kr. — UNGVÁRMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. 4. Hivatalos közlemények. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. KÖRRENDELET az összes gazdasági egyesületekhez. 63359. sz. “IV/12. Hivatalbeli elődöm 1888. évi augusztus hó 19-én 43114. szám alatt kelt rendeletével a községi bikák vásárlásának és kiosztásának ügyét az egyes vármegyék gazdasági egyesületeinek kezébe kívánta letenni. Ezen intézkedésnek igen helyes célja az volt, hogy az esetben, ha az érdekelt gazdaközönség saját autonóm körében teljesíti a fent említett működést, előreláthatólag képes lesz, ugyanazon pénzbeli áldozatokkal, talán még nagyobb eredményt elérni, mint aminőt megelőzőleg a kiosztás központi kezelése mellett elérni sikerült. A rendelet kiadásánál feltételeztetett, hogy a gazdasági egyesületek működésük területének helyi viszonyait teljesen ismervén és kellő szakértelemmel is rendelkezvén, mindenesetre hivatottak lesznek úgy a tenyészállatok kiválasztására, mint annak megítélésére is, hogy az egyes községek minő apaállatokkal és mily feltételek mellett lesznek ellátandók. Hivatalbeli elődöm által kezdeményezett ezen segélyezési rendszer értelmében a gazdasági egyesületek által bejelentendő lett volna minden év január havának végéig azon összegnek magassága, melyet ugyanazon évben állattenyésztési célokra fordítani készek. Egyúttal az egyesületek részére kilátásba helyeztetett, hogy ugyanily összeggel fog a minisztérium is az állattenyésztési célokra engedélyezett hitelből évenkint az egyesületek által elajánlott összeghez hozzájárulni. Ezen rendelet alapján azonban az egyesületek közül csak 29 ajánlott fel állattenyésztési célokra bizonyos összeget, úgy hogy a rendeletben nyújtott nagymérvű kedvezmények dacára a vármegyéknek több mint fele részében az állattenyésztés egyáltalán nem részesült segélyben. Több vármegyében gazdasági egyesület nem létezik, számos megyében pedig a társulási szellem nem kellő fejlettsége miatt a fennálló egyesület nem a kellő buzgalommal működik. Ezeken kívül végre vannak oly vármegyék is, melyekben megvolna ugyan a gazdaegyesület s el nem tagadható annak kellő ügybuzgósága sem, de amelyekben a gazdaközönség szomorú anyagi viszonyai miatt, az egyesület nem rendelkezik vagyonnal, úgy hogy állattenyésztési célokra bármily csekély tőkét sem ajánlhat fel, s igy ezen vármegyék is a segélyezéstől elestek volna. Azonkívül az egyes egyesületek a nyert segélyösszegek felhasználása tekintetében nagyon eltérő és nem mindig helyes módon jártak el. Amellett hiányzott eddig oly megállapított s egyrészt a minisztérium, másrészt a tenyésztő közönség által egyaránt elfogadott tüzetesebb terv is, mely lehetségessé tette volna, hogy ha a megye akármely községe apaállat megszerzése végett az egyesülethez fordult, a fajta megállapításánál nézeteltérés elő ne fordulhasson. Azért bármennyire elismerjem és egyes, hivatásukat kellően teljesítő, gazd. egyesületek állattenyésztési tevékenységének üdvös voltát, a gazd. egyesületeknek m. évben nyújtott 73.205 frinyi segély felhasználásáról eddig beérkezett jelentésekből mégis arról szereztem meggyőződést, hogy a segélypénzek nem mindig a célnak megfelelően lettek felhasználva. Több egyesület a nyert segélyt egyáltalán fel sem vette, némely egyesület takarékpénztárba helyezte; számos egyesület a nyert segélynek csak csekély részét használta fel, míg a rendelkezésre állott összeg nagyobb részét kihasználatlanul hevertette. Sőt volt még olyan egyesület is, mely az államtól nyert segély fejében a maga részéről felajánlott pénzösszeget be sem fizette. Végre van még több egyesület, mely a nyert segély keihasználása tekintetében jelentést nem is tett. Ezen tapasztalat arra indított, hogy bár az állattenyésztés fejlesztésére irányult működésemben a gazdaegyesületeknek ezentúl nagy szerepkört kívánok kijelölni , bár az egyesületeknek közreműködését az állattenyésztés emelésére fordítandó segélypénzek felhasználásánál rendszeresen kívánom igénybe venni, azoknak az állattenyésztés terén kifejtendő működésére mégis olynemű közvetlen behatást kívánok magamnak fentartani, hogy ha valamelyik egyesület esetleg hivatása céljainak meg nem felelne, az esetben idejekorán gondoskodhassál arról, hogy az illető megye állattenyésztési fejlődése emiatt csorbát ne szenvedjen. Hivatalbeli elődöm fent említett rendelete kiindulási pontját fentartva, illetőleg tovább is szem előtt tartva azon fő célt, hogy az állattenyésztés fejlesztésére veendő behatásnál a társadalmi tevékenységet egyrészt ösztönözzem, másrészt felhasználjam, szükséges volt tehát a jövő tekintetében oly módozatról gondoskodnom, mely alkalmas arra, hogy az állattenyésztésnek oly sokoldalú érdekeit minden irányban s az egész ország területén a lehetőségig egyenlő arányban kielégítse. Hogy ezt lehetővé tegyem, egyik főbb törekvésemet fogja képezni odahatni, hogy gazdasági egyesületek minden megyében létesüljenek, valamint, hogy a gazdaegyesületek egész szervezete megfelelő alapra fektessék. Továbbá a jövőben oly segélyezési rendszert szándékozom behozni, melynek alapján oly megyék is kellő segélyben részesüljenek, melyekben a gazdasági egyesület a lakosság szűk anyagi viszonyai következtében, megfelelő pénzbeli áldozatokat nem hozhat. Gondoskodnom kell továbbá arról is, hogy az állati tenyésztés emelésére gyakorlandó behatás tekintetében az egész országra nézve ezentúl irányadó vezérelvek megállapíttassanak. Ezen vezérelvek minél alaposabb megfontolására tagadhatlanul és jelenleg van nagy szükség, nem csak azon okból, mert azon nagy kincs, melyet 500 millió forintnyi értéket képviselő és évről évre értékben gyarapodó állatállományunkban bízunk, kétségkívül indokolttá t teszi ezen kiváló figyelmet. De mellőzhetlen azonkívül még azon okból is, mert azon fordulat, mely országunk mezőgazdasági fejlődésében az utóbbi években a külviszonyok nyomása alatt beállott és melynek közvetlen kifolyása azon tény, hogy gazdasági rendszerünkben a nagyobb súly a legtöbb vidéken ma a gabonatermesztésről inkább az állattenyésztésre és az állati termékek előállítására lett áttéve, a jövőben úgy az állam mint a társadalom figyelmét kétségkívül még fokozottabban az állattenyésztés fejlesztésére fogja irányítani. Bár e tekintetben csak a most tárgyalás alatt álló mezőrendőri törvény elfogadása után leszek azon helyzetben, hogy a részletek iránt intézkedjem, mégis, hogy a gazdaközönség ez ügyben már idejekorán tájékoztatást nyerjen, a következőkben közlöm azon vezérelveket, melyek szerint a jövőben az állattenyésztésre veendő behatás gyakoroltatni fog. Ezen vezérelvek a következők : 1. Az állattenyésztés csak azon határig tekintendő gy Unatkoznia kell. Irta : BIGNIO EMILIA. (Folytatás és vége). 1. Reggeli 9 órakor megérkeztem a pusztára, hol az unatkozást kelle megtanulnom. Kocsimat, ahogy a gazdasági udvaron megállott, szétröppenő baromfi rikácsolás, komondor ugatás üdvözölte. Az ugatásra, nagybátyám hosszúszáru pipával kijött a nádfedelű alacsony lakból, utána élete párja, bodros fejkötővel, széles kötővel, azután a menyük, két virgonc fiúcska kiséretében. Ahogy felismertek egyhangúlag kiálták ! Hisz ez Józsi ! A gyermekek jobbról, balról a kocsira kapaszkodtak, valamennyien segíteni akartak a leszállásban. — No öcsém, annak örülök, hogy itt maradsz hosszabb ideig, de az unalomból, abból semmi sincs ; én se vagyok még hamvába holt ember, a fiam is csak ér valamit, de meg a lányom, a Juliska, az az én szemem fénye, virgonc, élénk, valóságos eleven ördög. Ugyan édesapám, szólott a sarokból egy kellemes női hang. Arra fordultam, s a szoba gyér világossága folytán a félhomályból fényes fekete szempár villant felém. — Hát ide bent vagy Juliskám, jer hát közelebb, hadd mutassalak be Józsi bátyádnak. — Hisz ismerjük egymást a régi időből. Újra megismerkedni még van idő. — ügy van, kis húgom, feleltem én s oda mentem hozzá. De mennyire meglepettem, a midőn azt láttam, hogy a húgom hosszú ruhás nagy leány. Másnap az ut fáradalmainak kipihenése, a fiatal csemetékkel közelebbi ismerkedés, zamatos magyar ebéd és pipa szó után szobámba vonultam. Végig hevertem a pamlagon, feltéve magamban: no, most az egyszer igazán unatkozni fogok. Körül hordoztam tekintetem a szobában, egy kis festményen akadt meg a szemem. Olyan ismerős volt. Jobban szemügyre vettem, csakugyan a saját müvemre ismertem. Ezelőtt nyolc évvel rajongva csüggtem a művészeten s midőn a legsikerültebbnek vélt müvemhez vittem őt, kin ifjúságom egész tüzével csüggtem, lesve ajkairól a kellemes meglepetés felkiáltását, ajkain kicsinylő gúnymosoly vonult át. E naptól fogva letettem az ecsetet s bölcsész lettem, hogy az ész szavával megsemmisítsem a bennem dúló szenvedélyt, és úgy mint megsemmisítette az a hatalmas gúnymosoly művészi törekvéseimet. Sikerült, itt is győzött az erősebb, így van ez a természetben is. Minden ami van, a hatalmasabb erő által tett s az is, ami most van, megsemmisül majd a nagyobb erő befolyása alatt. Ez a lét és nem lét procedúrája, oly lánc, mely szüntelen szaporítja szemeit, mely áthúzódik az egész világon ép úgy, mint az egyes ember életén. Valahányszor a meglévő lánchoz egy uj szem fűződik, valahányszor a hatalmasabb erő átformálja vagy megsemmisíti a gyengébbet, az ember joggal kérdheti miért? Erre a kérdésre a felelet vagy hiányzik vagy oly búvárkodásokra vezet, melyek .... vagy úgy Hisz nekem unatkozni kell! Távolítsuk el azt a képet, különben ismét gazdag anyagot nyújtana az elmélkedésre, levettem a kis képet a szögről s betettem az asztalfiókba. Az ablak elé állottam. Az ablak a mezőségre nyílt; a tágas tért széles medrü s elég bő vizű ér osztotta inneni és túlsó részre. Jobbra a síkot erdő váltotta fel, balra pedtre a messze távol, kék halmokon tört meg. Az erdő fái felett, két sólyom kerengett. A merész, gyors ivhajlásokat, melyeket e két vadászmadár tett, nem győztem eléggé bámulni. Majd felfelé repültek, mintha a napba akartak volna repülni, majd nyíl sebesen alásuhantak. Büszke, erős, nagyratörő jellemek sajátja e madarak röpte. Olyanoké, kik biztos léptekkel haladnak a vakító fény s szédítő magaslat felé. Kik előtt az eszme, melyért felfelé törnek, elfeledtet örvényt, gátat, veszélyt; csupán az eszme lebeg szemük előtt, az vonzza, csalja, kecsegteti lelküket mind feljebb-feljebb; az tetet velük hallhatatlan tetteket. Ha már felfelé nincs tovább, s ha a magaslaton csak egy pillanatra ingadoznak, villám sebességgel buknak alá. Ezek a Napoleonidok, kik még buktokban is bámulatosan nagyszerűek. Egy csapat liba repült át a vetésen s nagy gágogás közt lomha nehézséggel a folyó vízbe szállt. Az égből, a magasztosból a földre, a közönségesbe kemény bukás. Hogy csípték, marták egymást, hogy csak jobb, mélyebb vízbe juthassanak, ha közülök valamelyik elfogott egy parányi halacskát, hárman is kapkodták volna el tőle, ha nem sikerült, hát maga búvárkodott tovább. Ez a földhöz ragadt lelkek képe, kik a saját vérüktől is elragadnák a falatot, kiknek csípni, marni atyafiakat életszükség. Boldogság, ha annak kárán boldogulnak. Ilyenekkel van tele a világ. Undorító kép. Elfordultam az ablaktól. Hej, ha a világtól is ily könnyen lehetne elfordulni. A szabadba siettem, hogy gondolataim nyerjenek; olyat, melyek üdítőleg hatnak a kedélyre. A nap égető heve az erdő hüsét kerestette velem. A sűrű lombsátor mint óriási csarnok boltive hajlott össze , itt-ott hagyva egy kis rést, melyen az ég halvány kékje, mint delejes hatású kék szemek pillantottak be az erdő homályába. A néma csendbe csak a lombok titokteljes susogása vegyült, mely susogás, majd fokonkint emelkedve, erős bűit, majd ismét alább szállott, végre halk zsibongásba enyészett. E susogás ollyá tűnt nekem, mintha távoli zene előbb erősebb, majd a távolodás által mindinkább enyésző accordjai lettek volna. Áhitat, teljes hangulat fogott el, de a véletlen bele kontárkodott. Amint felpillantottam, egy óriás tölgyet láttam magam előtt: törzsére egy ócska Mária képe volt függesztve. Áhítatomnak vége volt, az emberi tolakodásnak látása, mely az Isten legszebb templomát, a szabad természetet sem hagyja érintetlenül, a kedvetlenség oly magas fokát keltette fel bennem, mely a boszan-