Görög katolikus líceum, Ungvár, 1912
Papp Antal munkácsegyházmegyei püspök. „Az elmének ismernie, a szívnek éreznie, a tettnek mutatnia kell, mit a száj mond.1’ Ihász. Az isteni Gondviselés 1912. évi június hó 1-én magához szólította az ősi munkácsi egyházmegye nagynevű püspökét, dr. Firczák Gyulát, de egyben meg is vigasztalta azt, mert a „Hivatalos Közlöny“ 1912. évi 10. számában közölt azon hir, hogy az Istenben boldogult érdemdús munkácsi e. m. püspök mellé Papp Antal munkácsi e. m. kanonok segédpüspökké kineveztetett még 1912. évi április hó 3-án, a b. e. nagy Püspök elhalálozásakor az egyházmegye árvasága legott megszűnt. — Elnyerte ezen egyházmegye a tetterős, ifjú püspökben ismét a szerető atyát, ki — ma már egy évi kormányzása után — beigazolta, hogy, bár az egyházban meg nem tűrhető lanyhaságot, tévedéseket, hibákat el nem nézi; de viszont szerető szivének melegével árasztja el azokat, kik a Krisztus jelölte után haladva, úgy gör. kath. egyházunkért, mint drága magyar hazánkért megteszik azt, amit hivatáskörük eléjük szab, amivel Isten és ember előtt felelősséggel tartoznak. * * * Állam és egyház parallel utakon kell, hogy járjanak közös kulturális hivatásuk szolgálatában. valamint az ír