Unitárius Egyház, 1906. október - 1907. szeptember (2. évfolyam, 4-12. szám)
1907-01-15 / 4. szám
II. évf. 4-ik szám. Székelykeresztúron, 1907. évi január hó 15-én. UNITÁRIUS EgYHÁZ. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA ki UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. unitárius lelkész. Egyes szám 60 fllér. Az előfizetési dijak, valamint a lapot illető közlemények felelős szerkesztő címére küldendők Székelykeresztúrra. A lap megjelenik minden hó 15-ikén A lelkészkor megbízásából felelős szerkesztő . Előfizetési ára: egy évre 6 kor., félévre 3 kor. 16 oldal tartalommal. LŐRINCZI ISTVÁN: Búcsúszó. — Néhai Benczédi Gergely sírjánál mondotta: Józan Miklós — Volt tanítványaid nevében búcsúzom tőled, jó Benczédi Gergely! A kegyelet és hála megszentelt érzetével tekintek az egyszerű koporsóra, mely nemes hamvaidat takarja. Igaz könnyekkel áldozva sírodnál hervadatlan, tiszta emlékednek, jól tudom, hogy velem együtt érzi afájdalmas veszteséget szerte a hazában annyi nemes letek, kiketaz élet útjára tiszta látással és önismerettel te készítettél elő. Nyílt sírodnál tesszük a vallomást, hogy szeretett és szerető tanítómesterünk valál, aki feltártad előttünk a nagy természet titkait. Bepillantást nyújtottál nekünk amaz örök törvényekké, amelyek szerint a sír csak nyugovópont, amelyen megállva, annál szebben és dicsőbben bontakoznak ki a halhatatlan lélek szárnyai. Nyílt sírodnál tesszük a vallomást, jó Benczédi Gergely , hogy nemcsak tanítómesterünk, hanem atyánk is valál. A tudás fáklyájával világolva előttünk, annak nemcsak fényét, hanem egyúttal jótékony melegét is éreztetted velünk. A cifra ruha és a daróc alatt egyaránt felismerted a hú és igaz emberi szívnek dobbanásait; a durva ércből kiváltottad a nemes fémet; s a szeretet villanyfolyamával egyesítettél mindannyiunkat — már az iskola padjain — szent hazánk és anyaszentegyházunk önzetlen szolgálatára. Te valóban „példát adtál nekünk“, hogy amiképpen te cselekedtél, mi is azonképpen cselekedjünk. Nyílt sírodnál tesszük a vallomást, jó Benczédi Gergely! hogy nemcsak tanítómesterünk és atyánk, hanem egyúttal, az életpálya különböző munkaterein, jó barátunk is valál. Egy tekinteted elegendő volt, hogy jutalmazzon felmutatott sikereinkért; egy szavad elegendő, hogy dorgáljon mulasztásainkért. Komoly tudással párosult sivjóságodat szétvittük a Szórvánihírba l'Avyában. Őrállomásainkon ez adott s ez ad ma is erőt minekünk a kötelességteljesítésre, csalódásaink és veszteségeink elhordozására. Ebben a szent percben, amikor utolsó istenhozzádot mondunk teneked, lelki szemeink előtt megelevenedik kihűlt porhüvelyed, férfias alakod, színtiszta jellemed. S úgy érezzük, hogy bár a rideg sírú göröngy helyett érző szívünket dobnék oda a te koporsódra, akkor se róhatnék le igazán iránirántad ,táplált, örökkön élő hálánkat és kegyeletünket ! Nemcsak magad szállasz alá a síri homályba. Kicsiny egyházunk életéből egy korszakot viszel magaddal, melynek szenvedéseiből és dicsőségéből egyaránt kivetted a te részedet.... Mindezekért, óh hadd ,szeressük, tiszteljük és ápoljuk továbbra is a te szeretetteljes, dicső emlékedet. S míg itt fenn, e klassikus szomszédságban, sírod felett koronként meggyűjtjük az emlékezet mécsvilágát, ott a zajgó világ küzdelmes árjában kísérjen és bátorítson, dorgáljon és jutalmazzon bennünket az a lélek, amely tebenned lakozott. Tanítómesterünk, Atyánk, Jóbarátunk, Mindenünk, jó Benczédi Gergely! Isten veled! Ámen. Lapunk jelen száma 16 oldalra terjed.