Unitárius Egyház, 1906. október - 1907. szeptember (2. évfolyam, 4-12. szám)

1907-04-15 / 7. szám

1907. április 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 119 hárman tartották érdemesnek távolmaradásukat igazolni. A megjelent tagok buzgóságát és a lel­készkor ügyei iránti lelkesedését jelen gyűlés is bizonyít. Lörinczi István elnök tartalmas beszédben nyi­totta meg a gyűlést. Mindenekelőtt hálát adott az isteni gondviselésnek, hogy a húsvéti ünnep magasztos eszméinek hirdetése után a tagok tel­jes testi és lelki erőben szép számmal jelenhettek meg. Beszédében kiterjeszkedett a bel- és kül­földi vallási események jelentőségére, különösen pedig a francia- és olaszországi vallási állapoto­kat emelve ki s amott a sötétség fejedelmének megtört hatalmát, emitt még mindig a világra kiható uralmának képzelt nagy jelentőségét meg­semmisítő kísérletet hozta elő. Közelebb jőve ma­gunkhoz, a magyarországi protestánsok küzdel­meit, törekvéseit említi fel s ehhez az unitárius papok csatlakozását és a protestánsok jogos érde­kei diadalának kivívásában a részvételt óhajtja. A tagok szívesen tapsoltak az elnöknek. Jegyzőkönyv olvasás és az ezzel kapcsolatos jelentések után, elnök bej­elenti az általános lel­készkor átiratát az „Unitárius Egyház­“ c. lap tulajdonjogilag való átvétele tárgyában, amit lel­készkörünk tudomásul vesz. Nevezetes és érdekes pont volt a Deák Miklós elmélkedése, melyet ige­hirdetésünknek magasabb színvonalra emelése cél­jából mondott. Az igen tartalmas előadás részletesebb ismer­tetését mellőznünk kellett terünk szűk volta miatt; főképpen, mert határozott értelmében a közelebbi számok valamelyikében úgy is közre lesz adva, amire már most felhívjuk a figyelmet. Bölöni Vilmosnak az „Unitárius Egyház“ II. évf. 5-ik számában megjelent indítványát a lel­­készi fizetés kiegészítése ügyében Geréb Zs. is­mertette és azt ajánlotta, hogy egyházi róható­ságunk útján az összes lelkészkörök egyesülve írjanak fel a miniszterhez és kérjék meg, hogy ha a 2400 kor.-ra emelés nem volna keresztülvi­hető, legalább állítsa be átmenetileg az évötödös 200 kor.-ás korpótlékot. Gyűlés arra a megálla­podásra jutott, hogy állt az általános lelkészkar elnökségéhez s felkéri, hogy a zsinat előtt leg­alább is júniusban tartandó gyűrláson tárgyaltassa e kérdést, valamint a kérdés tárgyalására és csat­lakozásra a többi lelkészköröket is felhívja. A cél az lenne, hogy az általános lelkészkörből menne az egyházi főhatóság útján a kérés a miniszter­hez az említett értelemben vagy ha ez elfogad­ható nem volna,, akkor a másik két protestáns egyház megállapodásához való csatlakozás mon­datnék ki. Ilyen értelemben beszélt Ferenczy Áron is, midőn a protestáns lelkészek mozgalmá­hoz való csatlakozásra hívta fel a figyelmet. Még egy nevezetes pontja a gyűlésnek Lőrinczi István felolvasása volt káténk újítása tárgyában. A kifogásolható pontokat sorolta fel egyéni szem­pontból bírálva s érdekes okfejtéssel kisérve. Ez is olvasható lesz — úgy lehet — nyomtatásban s így mindenkinek alkalma lesz hozzá­szólani is. Az indítványok során több oly kérdés merült fel, amely kiváltotta a hozzászólást. Pl. Kell-e a papnak templomba menni, ha nincs harangozás ? Minthogy erre nézve felsőbb rendelet intézkedik, gyűlés egyhangú véleménye, hogy annak mindenki engedelmeskedni tartozik. Az énekvezér, mint a harangozó — mert ilyen is van — meg kell-e, hogy a harangozást a papnak jelentse vagy je­lentesse? Gyűlés többsége amellett van, minthogy­ a harangozót a kebli tanács fogadja fel szerződés mellett, erre nézve a szerződés pontjai az irány­adók. De tekintettel arra, hogy körünkben talán minden egyházközségben az énekvezér a tanító is s tekintettel az éppen most oly szépen rendezett tanítói fizetésre, az lenne a legokosabb dolog, hogy ahol a régi küzdelmes időszakból mai napig is fennmaradt ez a szokás, az énekvezér önként mon­dana le e tisztről s engedné át más küzködő sze­génynek az ezzel járó úgy is csekély fizetést. Szóba került törvényeink kiadása. Örömmel vet­tük, hogy az I. füzet megjelent és reménnyel vár­juk a következőket. Lelkészkörünk kifejezte azt az óhajtását, hogy az idézett egyházi és állami törvények illető az a maguk egészében legyenek felvéve s az I. füzet ez igen érezhető hiánya is pótoltassak. Minthogy több kérdés merült fel, amely figyelmet érdemel, a tárgyban és érdeklő­désben gazdag gyűlés azzal az óhajtással ért vé­get, hogy egy jövő gyűlés anyagául a mindenki által magával hozott tárgyat kellene napirendre tűzni. K. L. Bölöni Vilmos sepsikőrispataki lelkész társam az „Uni­tárius Egyház“ febr. havi számában nyílt levelet intéz az „Unitárius Egyház“ szerkesztőjéhez, mely­ben, az 1848. XX. t.-c. életbe léptetésével kap­csolatban, arra kéri a szerkesztőt, mint lelkész­köri elnököt is, hogy hatásköréből kiindulva, te­gyen lépést az unitárius papok körében megindí­tandó közös mozgalomra, mely a „két protestáns“

Next