Unitárius Egyház, 1909 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-15 / 1. szám
IV. évi. 1-ső szám. Székelykeresztúron, 1909. évi január hó 15-én. UNITÁRIUS EGYHÁZ. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lap megjelenik minden hó 15-ikén 16 oldal tartalommal. LŐRINCZI ISTVÁN: Egyes szám 60 filér. unitárius lelkész. Az előfizetési dijak, valamint a lapot illető közlemények felelős szerkesztő címére küldendők Székelykeresztúrra. A lelkészkor megbízásából szerkeszti. Előfizetési ára: egy évre 6 kor., félévre 3 kor. Néhány szó a „Magyar Szódban megjelent „Servét-pör'Mröz. Mint a budapesti Dávid Ferenc Egylet egyik alelnöke, tehát a Servét-eszmék terjesztője kötelességemnek tartom tisztelettel csak annyit megjegyezni a „Magyar Szó“ karácsonyi számában megjelent „Servét-pert" című közleményre, hogy az erkölcsiséget képviselő kálvinizmusra. nem tételezhető fel, hogy egy jellemtelen, gyáva, erkölcstelen és hazug ember typusnak, — mint amilyennek az említett cikk Servetet feltünteti — Genfben emlékszobrot emeltetett volna, mely gyönyörű tényállás nem csak Servet kimagasló egyéniségét és rettenetes tragédiáját, a mai kálvinizmus nobilitását és igazságérzetét dokumentálja, hanem egyúttal a kálvinizmus által elkövetett sajnálatos sérelmet is határozottan bizonyítja az említett cikkel szemben. Mert csak ott lehet kiengesztelésre, elégtételadásra gondolni, ahol tényleg sérelem követtetett el. Már pedig ezen szobornak református részről való felállítása, csakis mint kegyeletteljes elégtételadás magarázható és érthető meg. Továbbá nem tételezhető fel Szász Károlyról, a reformátusok egyik legnagyobb és legjellemesebb írójáról, hogy kellő alap nélkül és gyáva, megvetendő embernek ismerve Servetet, e tragédiát tanulmányozva épen Kálvint ítélje el, nyíltan megírva, hogy „ez iszonyú eljárás kitörülhetetlen foltot hagyott a Kálvin jellemén“ s ennél fogva „nem tarthatjuk Kálvin Jánost a XVI. század legkeresztyénebb emberének s nem fogadhatjuk el őt bármily korbeli keresztyénség magas példányképéül.“ (Kálvin, Bpesti Szemle 1878 XVII. kt. 344.) Valamint lehetetlen, hogy az említett szó egy alacsony jellemű és jelentéktelen erejű ember miatt a következő őszinte sorok megírásával exponálja magát: „A XVI. század reformátorain sokkal túlmenve, a vallási restauratiót azon pontig viszi, meddig azt Hegel, Schleiermacher és Baur a XIX-ikben vitték.“ (Kálvin, Bpesti Szemle 1878. XVII. kt. 237.) Már pedig azt tudjuk, hogy az újabb kor protestantizmusa előtt mekkora tekintély Schleiermacher ! Nem tételezhető fel a lutheránus Tobinról, hogy egy hitvány alakról, — ha még oly életrevaló eszméket hirdetett is — oly meleg szeretettel írja: „Servét csak azt vitte bátran keresztül, amit a reformátió fő és alapelve parancsolt. Bibliailag és theologiailag tovább látott azoknál a hősöknél, akik őt megégették, mélyebben belemerült az istenszeretet titkaiba, az isteni kegyelem szívébe. Sérveitel egy harmadik reformátió kezdődik a lutheri és a tridenti zsinaté mellett: a szabad bibliai gondolat reformátiója, a Krisztus iránti vidám lelkiismeret reformátiója, az isten által betelt emberiség reformátiója. Hogy ez a reformátió némely tekintetben magasabban áll a szolgai akarat s az égbe vagy pokolba jutás előre elhatározásának reformátiójánál, azt a jövő könnyen átláthatja.“ (Sérvét Mihály jellemrajza. 7.) Hogy Sérvét állítólagos erkölcstelenségére tovább reflektáljak, nagyon bajos azt mint tényleges erkölcstelenséget megállapítani, mikor maga Révész Imre úgy jellemzi az akkor uralkodó kálvini szellemet, hogy az inkább zárdai jellegű s megteremtette a „protestantizmus jezsuitáit.“ Az előbb említett igazságosan és tárgyilagos ítélő református író pedig ezeket mondja: „Genf a legrettenetesebb szellemi zsarnokság Lapunk jelen száma 20 oldalra terjed.