Unitárius Egyház, 1910 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-15 / 1. szám

V. évf. 1-id szám. Székelykeresztúron, 1910. évi január hó 15-én. UNITÁRIUS EGYHÁZ, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lap megjelenik minden hó 15-ikén 16 oldal tartalommal. LŐRINCZI ISTVÁN, Egyes szám 60 fllér, unitárius lelkész. Az előfizetési díjak, valamint a lapot illető közlemények felelős szerkesztő címére küldendők Székelykereszturra. ■ — A lelkészkor megbízásából szerkeszti: Előfizetési ára: egy évre 6 kor., félévre 3 kor. A mi nagy esztendőnk. Irta: Dr. Nagy György országgyűlési képviselő. Az új esztendőnek kapujáról egy­ név ragyog le ránk: Dávid Ferenc!! Ez az ő esztendeje! Ebben az évben négyszáza­dik hajnalhasadását ünnepeljük annak a léleknek, mely fényével beragyogja az unitárizmus múltjának emlékeit, melegé­vel bizalmat ébreszt a bizonytalan jelen­ben s erejével reménnyé avatja a jöven­dőnek aggodalmait, az új esztendő kapu­ján át­haladva éreznünk kell e reánk ragyogó névnek varázsát. Vétkeznénk, ha azt hinnők, hogy egy langyos, színtelen ünneppel leróhatjuk Dávid Ferenc iránt való nagy tartozá­sunkat. A születésnek évfordulóját ünne­pelve meg kell teremtenünk a lélek újjá­születését! Mintha még mindig a dévai várnak kőbörtöne temetné magába Dávid Ferenc örökéletű­ lelkét. Pedig szüksé­günk van erre a lélekre! Ki kell szaba­dí­tani ! Hadd lássuk sugárzó fényénél a jövendőnek útjait! Hadd égesse el tüzé­­vel a hitetlenséget. Nem jól van úgy, édes atyámfiai, a­hogy van! Keserű panasszal teljes lenne az én beszédem, ha nem félnék, hogy az ünnep esztendejének hangulatát zavarom. A múltban az unitárizmus, az igaz evan­gyéliumnak eme kőszála a lelkek sassai­­nak volt fészke, honnan magas röptű útjukra kiszállottak. Ma e kőszálon de­nevérek is tanyát ütöttek. S mintha mindegyre bántóbban erősödnék ezeknek a sötét, kicsiny hites, lelketlen telkeknek hangos vijjogása. Vigyáznunk kell, hogy meg ne zavarják hangjukkal Dávid Fe­renc szelleme megünneplésének fenséges hi mínuszát." Nem jól van így édes atyámfiai, a­hogy van ! De hát leteszem az ásót, mely­­lyel keserű igazságokat lehetne kiásni. A levetett munkás zubbony helyett ün­­nepi ruhát veszek fel. Ünnepeljünk ! Az iíj esztendőbe új érzésekkel lépjünk át. Dávid Ferenchez méltókkal. Erős hit­tel, tiszta tiszű lelkesedéssel, megtisztult gondolatokkal. Az egész világon nagy munka vár reánk, unitáriusokra. A dog­mák börtöne ellen nemes, isteni lázadás támadt. Hatalmas szellemek kezdtek hozzá a dogmák teremtő lerombolásához. Fen­séges munkájukban a mi vallásunk igaz­sága: a csákány. Vallásunk igazságának ereje ugyan magából a krisztusi eszmé­ből származik, de az eszmét legtöbben az embereken át vizsgálják. Olyanoknak kell lenni a mi lelkünknek, hogy azon át nézve ne törjék meg hitbeli igazsá­gunk fénye. Példát kell mutatnunk a lel- Lapunk jelen száma 16 oldalra terjed.

Next