Unitárius Egyház, 1911 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1911-01-15 / 1. szám
vt/I* VI. évf. 1. szám, UNITÁRIUS Székelykeresztúr, 1911. január 15. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRIEGYH A lelkészkar megbízásából szerkeszti: PÉTER LAJOS unitárius gim Munkatársak : GERÉB ZSIGMOND, MOLNÁR KÁLMÁN, SZÁ unitárius lelkészek. Megjelenik minden hó 15.-én 16 oldal terjedelemben. Előfizetési ára egy évre 6 kor., félévre egyes szám ára 60 fillér. Minden pénz Geréb Zsigmond unitárius lelkész címére Fiatfalvára küldendő. EGYHÁZI ÉS ISKOLÁI LA UNITÁRIUS LE ki Unitárius Egyház olvasóihoz és barátaihoz. Lapunkra és lapunk barátaira az új év egészen váratlanul érzékeny veszteséget hozott: az Unitárius Egyház felelős szerkesztője, Lörinczi István, kit a keresztúri egyházkor bizalma közelebbről az esperesi tisztségre méltatott, — a maga részéről az esperes hivatal követelte pártatlanságot és elfogulatlanságot teljes mértékben meg akarván őrizni, s az ellenkezőnek még a látszatát is kerülni óhajtván, — szerkesztői tisztéről az összeférhetetlenség érzetében lemondott. Szerkesztő indokait a keresztúri lelkészkor, — melynek megbízásából a lapot szerkesztette, — méltányolta, s a lemondást elfogadván, az Unitárius Egyház további szerkesztésével Geréb Zsigmond, Molnár Kálmán és Szász András unitárius lelkészek közreműködése mellett e sorok íróját bízta meg. Lőrinczi István az Unitárius Egyháznak első vezetője, kipróbált kalauza volt. Az ő gondozása szerkesztése mellett bizonyult az újszülött lap életrevalónak. Ő tanítgatta az újszülöttet szólani és beszélni az igazság hangján, s járni és haladni annak nehéz és göröngyös útjain. Már szinte elvárhatatlan bajtársaknak hittük őket. Az Unitárius Egyház megszületése óta együtt munkáltak s együtt küzdöttek egyházunk szellemi és anyagi fejlesztése érdekében; együtt örültek a munkájukat s törekvéseiket kisérő ritka örömekben, s együtt tűrtek, együtt szenvedtek útjuk vérző tövisei között. Törekvésük mindenkor nemes, munkájuk — ha jelenleg sokan kétségbe vonják is — eredményében üdvös munka volt, és mégis számukra keserűségnél és „feszítsd meg“-nél egyebet alig hozott. Természetesen lehettek az Unitárius Egyháznak is hibái és akaratlan tévedései, mikért sokan kárhozatra ítélték, de viszont el kell ismernünk, hogy, — ha néha éles, sőt kíméletlen volt is, ha talán némelykor, ahol sebezni nem akart, ott sebzett is, — szándéka mindig jó és nemes célzatú volt, mert anélkül, hogy rombolni akart volna, minden igyekezete a szabadabb szellem terjesztésére, az unitárius közélet levegőjének felfrissítésére, s az anyagi és gazdasági források okosabb kihasználásának hangoztatására irányult. E nemes és önzetlen, bár sokszor félreértett irányzat Lőrinczi István személyében megteremtőjét és éltető lelkét veszítette el, s engem, ki a szerkesztés nehéz örökségét tőle átvettem, kétség és aggodalom