Unitárius Egyház, 1911 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-15 / 1. szám

vt/I* VI. évf. 1. szám, UNITÁRIUS Székelykeresztúr, 1911. január 15. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRIEGYH A lelkészkar megbízásából szerkeszti: PÉTER LAJOS unitárius gim Munkatársak : GERÉB ZSIGMOND, MOLNÁR KÁLMÁN, SZÁ unitárius lelkészek. Megjelenik minden hó 15.-én 16 oldal terjedelemben. Előfizetési ára egy évre 6 kor., félévre egyes szám ára 60 fillér.­­ Minden pénz Geréb Zsigmond unitárius lelkész címére Fiatfalvára küldendő. EGYHÁZI ÉS IS­KOLÁI LA UNITÁRIUS LE ki Unitárius Egyház olvasóih­oz és barátaihoz. Lapunkra és lapunk barátaira az új év egészen váratlanul érzékeny veszte­séget hozott: az Unitárius Egyház felelős szer­kesztője, Lörinczi István, kit a keresztúri egy­házkor bizalma közelebbről az esperesi tisztségre méltatott, — a maga részéről az esperes­ hivatal követelte pártatlansá­got és elfogulatlanságot teljes mértékben meg akarván őrizni, s az ellenkezőnek még a látszatát is kerülni óhajtván, — szerkesztői tisztéről az összeférhetetlen­ség érzetében lemondott. Szerkesztő indokait a keresztúri lel­készkor, — melynek megbízásából a la­pot szerkesztette, — méltányolta, s a le­mondást elfogadván, az Unitárius Egyház to­vábbi szerkesztésével Geréb Zsigmond, Molnár Kálmán és Szász András unitárius lelkészek köz­reműködése mellett e sorok íróját bízta meg. Lőrinczi István az Unitárius Egyház­nak első veze­tője, kipróbált kalauza volt. Az ő gon­dozása szerkesztése mellett bizonyult az újszülött lap életrevalónak. Ő tanítgatta az újszülöttet szólani és beszélni az igazság hangján, s járni és haladni annak nehéz és göröngyös útjain. Már szinte elvárh­atatlan baj­társaknak hittük őket. Az Unitárius Egyház megszületése óta együtt munkáltak s együtt küzdöttek egyházunk szellemi és anyagi fejlesztése érdekében; együtt örültek a munkájukat s törekvéseiket kisérő ritka örömekben, s együtt tűrtek, együtt szenvedtek útjuk vérző tövisei között. Törekvésük minden­kor nemes, munkájuk — ha jelenleg so­kan kétségbe vonják is — eredményében üdvös munka volt, és mégis számukra keserűségnél és „feszítsd meg“-nél egye­bet alig hozott. Természetesen lehettek az Unitárius Egyház­nak is hibái és akaratlan tévedései, mik­ért sokan kárhozatra ítélték, de viszont el kell ismernünk, hogy, — ha néha éles, sőt kíméletlen volt is, ha talán némely­kor, ahol sebezni nem akart, ott sebzett is, — szándéka mindig jó és nemes célzatú volt, mert anélkül, hogy rombolni akart volna, minden igyekezete a szabadabb szellem terjesztésére, az unitárius közélet levegő­jének felfrissítésére, s az anyagi és gazdasági források oko­sabb kihasználásának hangoztatására irányult. E nemes és önzetlen, bár sokszor félre­értett irányzat Lőrinczi István személyében megteremtőjét és éltető lelkét veszítette el, s engem, ki a szerkesztés nehéz örök­ségét tőle átvettem, kétség és aggodalom

Next