Unitárius Egyház, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-01-15 / 1. szám

2 UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1912. január 15. Dávid Ferenc theologiája. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy újabban Dávid Ferencről egész kis irodalom keletkezett, sőt ma­gának Dávid Ferencnek munkáit is egyházi fő­hatóságunk jóvoltából kézhez kaphatjuk. A „Rö­vid magyarázat“ már is megjelent és minden ér­deklődő belepillanthat a nagy reformátor eredeti gondolatvilágába s megláthatja azoknak a hatal­mas gondolatoknak harcát, melyek a 16. század­ban az elméket oly nagyon foglalkoztatták. Dá­vid Ferenc „Rövid magyarázatának“ megjelené­sével érdekes tanulmány vonta magára figyelme­met, Boros Györgynek „Dávid Ferenc theo­logiája“ című értekezése. Ez különösen azért tűnt föl nekem, mert egyházi irodalmunkban bármi­lyen sokan és alaposan foglalkoztak is Dávid Fe­renc életével és működésével, tisztán theologiai szempontból nem igen foglalkoztak vele. Meg­találhatjuk az ő theologiai nézeteinek bírálatát különösen más felekezetűek írásaiban, azonban azokban a legtöbbször elfogultság által vezetett iratokban az igazságnak éppen ellenkezőjét látjuk. Boros már a theologiai intézetben foglal­kozott ezzel a kérdéssel „Unitárius eszmék“ cí­men. Úgy látszik a most megjelent tanulmány annak egy része. És hogy az ily fajta tanulmá­nyokra nagy , szükség van, az elvitázhatlan. A 16. századi gondolkozástól, a reformáció világfel­fogásától a mai kor felfogásáig oly nagy út van, melyet csak a theologiai tudományokban jártas lélek tud megtenni, másnak kalauzra van szük­sége, különben az egész reformáció szelleme érthe­tetlen lenne előtte. De szükség van az ily tanul­mányokra azért is, mert a régi felekezeties el­­elfogultság sok oly ferde nézetet termelt Dávid tanairól, hogy azokat már végre valahára meg kell cáfolni. így, hogy csak a legutóbbit említsük fel, Pokoly József ref. történetire felsorol egy tucat reformátort, akiknek Dávid mind szolgai után­zója lett volna s Dávid egész theologiai elveiben alig talál más fölemlíteni valót a felnőttek keresz­­telésénél és chilioscuusánál. És pedig aligha azért, hogy ezzel Dávid nagyságát kiemelje, ha­nem éppen azért, hogy a mai kor fölfogásával eme nézeteket kidomborítva, Dávid ragyogó el­méletei továbbra ott maradjanak a könyvtárak ritkaságai között. Boros György kifejti, hogy Dávid Ferenc­nek tanai nem voltak a 16. századtól elvált, a reformáció alapeszméjétől különböző tételek, sőt éppen a reformációban megszületett elveknek volt logikus és bátor végrehajtója. A szenthárom­ság szót Luther, Kálvin és Zwingli sem szívesen emlegette. Melanchton meg éppen félt is tőle. Dávid Ferenc azonban világosan fölismerte, hogy a trinitas szó nincs a szentírásban, hanem a bib­liai kor után alkották. Ezenkívül pedig Dávid Ferencnek Istenről való felfogása sem téved a rideg szocializmus világtalan mezejére, noha, amint Vári Albert mondja, az ő felfogását supra­­naturalismusával szemben joggal nevezhetnők racionálisnak. Dávid Ferenc szerint Istent fel­fogni nem lehet, de szívvel és lélekkel érezhetjük. A Jézusról való felfogása is sokkal tisztább kortársaiénál. Dávid nem tartja a metafizikai szentháromság egyik tagjának Krisztust. A tör­téneti Jézushoz ő sem tudott eljutni, mert hi­szen abban a korban minden lángelméje ellenére sem tudta a bibliai iratoknak különböző időben való származását és a szentírás némely helyeinek legendaszerű értékét felismerni. Szerinte Jézus, a Krisztus, a megígért Messiás. Dávidnak az egy­ház szervezetére vonatkozó elvei sem voltak rom­boló természetűek, mint ahogy némelyek gondol­ják. Igyekezett mindent a haladás útján vinni előre minden ugrás és zökkenés nélkül és nem az ő hibája, hogy nem úgy történt, mint ahogy ő akarta. Azonban mindezektől eltekintve, Dávidnak van oly érdeme is, mellyel egyik 16. századi nagy re­formátor sem dicsekedhetik és ez­ a más nézetűekkel szemben való türelem. Ő sohasem emlegeti a vér­padot és börtönt meggyőző érvekül, hanem min­dent a szentírásból akar megmagyarázni. Ez oly érdem, melyhez hasonlót abban a forrongó kor­szakban nem igen lehet találni. Nem célom azonban nagyobb részletességgel tárgyalni Dávid Ferenc theológiai nézeteit, ha­nem csupán azt jegyzem meg, hogy minél inkább foglalkozunk Dávid műveivel és minél inkább belemerülünk az ő gondolatvilágába és világnézet v­tébe, annál inkább meggyőződhetünk az ő refor­mációjának halhatatlan érdemeiről. —i­­l. Emlékezés a Kriza-családról.* Engem talált az a nem remélt nagy megtisz­teltetés, hogy ezen lelkészköri gyűlésen — mely halhatatlan emlékű püspökünk, Kriza János szü­letése 100 éves emlékét ünnepli — felolvasást * Felolvastatott az Unitárius Lelkészkör diszgyülésén 1911. okt. 28.

Next