Unitárius Egyház, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-15 / 1. szám
Vili. évi 1. szám. Székelykeresztúr, 1913. január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkor megbízásából szerkeszti: PÉTER LAJOS unitárius gimnáziumi tanár. Munkatársak : GERÉB ZSIGMOND, MOLNÁR KÁLMÁN, SZÁSZ ANDRÁS unitárius lelkészek. Megjelenik minden hó 15.-én 16 oldal terjedelemben. — Előfizetési ára egy évre 6 kor., félévre 6 kor., egyes szám ára 60 fillér. — Minden pénz Geréb Zsigmond unitárius lelkész címére Fiatfalvára küldendő. Új évünk küszöbén. Az „Unitárius Egyház“ szerkesztőségének régi vágya és törekvése e lapot oly módon szerkeszteni, hogy annak minden egyes száma lehetőleg hű tükre legyen a Magyarországi Unitárius Egyház életének, az egyházi élet nevezetesebb mozgalmainak nyomán támadt érzelmeknek és élettüneteknek. Bármennyire igyekezett is a szerkesztőség e célt megvalósítani, az egész egyházi életet magában foglaló képet még sem tudott nyújtani, minthogy olykor egyáltalán nem, néha pedig csak megkésve érkeztek be az egyházi élet különböző mozzanataira vonatkozó dolgozatok és tudósítások. Lapunk egyházi és világbarátait most, új évünk küszöbén arra kérjük tehát, hogy az egyetemes egyházt és annak közönségét érdeklő legcsekélyebb mozzanatról is kegyeskedjenek az „Unitárius Egyház“ szerkesztőségét lehetőleg rövid, de mégis kimerítő tudósításokban ideje korán értesíteni, s tudósításaikban az egyházi élet eseményeit kisérő érzelmeknek, vagy a hozandó határozatokhoz és törvényekhez fűződő jogos várakozásoknak kifejezést adni. Lelkészeinket s a hitbeli kérdésekkel foglalkozókat arra kérjük, hogy kegyeskedjenek szerkesztőségünket az unitárius hitéletnek és vallásosságnak mélyítését célzó dolgozatokkal is minél gyakrabban fölkeresni. A legtöbb egyházkörből eddig is segítettek, de óhajtandó volna, hogy egyetlen egyházkör lelkészei se vonják ki magukat a nemes célt szolgáló közös munkából! Jöjjenek és munkáljanak hát világi és lelkész barátaink velünk, tegyük az „Unitárius Egyház “-at azzá, amivé neve szerint lennie kell, egyházi életünknek hű és igaz tükörévé! Ez a tükör természeténél fogva nem szépíthet, nem nagyíthat; olyannak kell mutatnia egyházi életünket, mint amilyen a valóságban. Ha olykor nem épen szépet, vagy nem épen kellemeset mutat, annak legkevésbbé sem a tükör, hanem egyedül a szomorú valóság az oka. Az a körülmény tehát, hogy lapunk a bajokra és sebekre szükség esetén rá rámutat, s az eseményeket és az azok nyomában járó érzelmeket úgy tükrözi vissza, amint épen mutatkoznak, — ne riasszon vissza senkit a velünk való közös munkától, mert bár abban is van valami igaz, hogy nem helyes minden hajunkat mindjárt a világ elé tárni, — még inkább igaz, hogy örökös agyonhallgatással és palástolgatással nem lehet egészséges és tiszta levegőjű egyházi életet teremteni. Szerkesztőség.