Unitárius Egyház, 1918 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-15 / 1. szám
1198. január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ nak hivatásérzetükről, hogy a békesség nagy ünnepén istenigéjével táplálják, üdítsék a szomjas lelkeket. 4.) A nagytiszt, Dekán úr kényelmes szerepet tölt be az ügy bonyolításánál, passiv magatartást tanul itt, jóllehet az ellenkezőjére hivatott: elnézi, sőt elősegíti a tapasztalatlan, oktató-nevelése alá rendelt fiatalemberek kacérkodását múló javakkal, licitáció alakjában. Nem olyan időket élünk Nagytiszt. Dékán úr, mint hajdanra volt, amidőn a szegény székely diák önerejéből küzdötte fel magát a papi pályára, amidőn egy rend ruha tellett a legátus-diáknak nak. (...........ma, csodás ellentét a világúton levő demokráciával: egyházunk kebelén nem érdem, de mondják, szépséghiba ezt megcselekedni.) Ma, aki gyermekét magasabb tanintézetben tanítja, számot vet magával és zsebével, teheti-e ezt? Élénk bizonysága ennek a fent leszögezett tény: 160 K. vagy semmi! 120 K. nem kell. . . Kegyeskedjék nagytiszt. Dékán úr megmagyarázni nekem, mire való tulajdonképen a legátusi intézmény? A theol, akad. ifjakért vannak-e az egyházközségek, vagy fordítva? Hogyan, milyen úton kötelezhetők az egyh. községek, magasabb legátusi díjösszeg fizetésére, mikor azok az egyh. adót (paptartás) becsülettel megfizetik s a teol. hallgatók segítő nevelésére törvényileg elkötelezve nincsenek ? Erkölcsi nézőpontból kérdezem: a fennt leszögezett tényeket összeegyeztethetőknek véli-e nagyt. Dékán úr a theol akadémiának, mint egyh. szerves életünk tápláló-forrásának magas rendeltetésével? És ha a 110 egyh. község közül egy sem lenne olyan anyagi helyzetben, hogy évi 480 %-át csak legátusok zsebpénzelésére fordíthason, leendő papjaink hol fognak szert tenni gyakorlati papságra, unitárius híveink megismerésére, szokásaiknak vidékenkint leendő tanulmányozására, ispirációk s tapasztalatok gyűjtésére ? . . . Tudomásom szerint a legátusi intézmény életbeléptetésekor az intézőkörök intenciója épp a papi képzés elősegítése, intenzívebbé tétele volt. Kérve kérték az egyh.községeket, az útiköltségek fedezésével tegyék lehetővé theálifjainknak a fennebb vázolt célok elérését, társadalmi érintkezés, papi föllépés, érintkezési rutin elsajátítását. Az akadémia a papképzés gyakorlatiasságára nem fektet súlyt? Ha nagyi, Dékán úr törvényeinkben nem nyerhet támasztékot arra, hogy beol. akad ifjaink fölött az intézkedés, irányítás kötelmeit teljesíthesse, (az átirat idézett passusa erre enged következtetni), ajánlatosnak vélem azt intézményesen megállapítani állása reputációja s közös ügyünk érdekében is, mert méltóztassék elhinni, rosszul esik nekünk, itt a végvárakon, s szomorúsággal tölt el az a látszat, vagy tény (egyre megy!), hogy azok, kik leendő egész életükkel a puritán, jézusi egyszerűségnek, önmegtagadásnak követői, szószólói lenni törekednek, ily korán, idealizmusunk delelőjén alkusszák Isten szent igéjét: ki ad többet érte? . . . .* Vargyason, 1917. december hó 14.-én. Br. Daniel Lajos. (Rovatvezető: Dr. Kiss Elek.) „Az erkölcsi nevelés viszonya a valláshoz“ Imre Lajos e című munkájában (Megjelent 1913-ban Hódmezővásárhelyen) az előszóban azt mondja ki, hogy a nevelésnek szükségképen axiologiai (értékelméleti) alapokon kell nyugodnia. „Amint a pedagógiát kivették a gyakorlati nevelők kezéből a filológusok, ezekéből a psychologusok, úgy a psychologia művelői kezéből az axiologia művelőinek kezére kell átszállania.“ (6.) Amint láttuk, ő nagyon helyesen problémájának kérdésének először a történetét kutatja s amig az előbbeni megállapítás tényével felfogása szerint Dr. Böhm Károlynak (Hiszen valóban Dr. Schneller István mindig értékelési alapokon hirdette nevelési rendszerét, elveit) a tanítványa, addig módszeres eljárásával legközelebb áll nálunk Dr. Schneller István felfogásához. A bevezetésben két dolgot emel ki: 1. Az egyes korok tényleges nevelését és a keletkezett nevelési elméleteket fölemlíti alkalomadtán, mivel ezek egymást nem kizárják, hanem inkább feltételezik; 2. megjegyzi, hogy az erkölcsi oktatás és nevelés nem egy, meg ugyancsak a vallás is megkülömböztetendő az egyháztól. Problémája történeti részét a görög és római neveléssel kezdi meg. Böhm „Ember és világa“ * Szerkesztő e cikk kiadásával épen, mint író, ez ügy érdekét óhajtja szolgálni „távol áll tőle is minden személyes támadásnak“ gondolata is. Szerk. iTevelés.