Unitárius Egyház, 1921 (14. évfolyam, 1-8. szám)
1921-01-15 / 1. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkar megbízásából szerkeszti: DR. KISS ELEK kissolymosi unitárius lelkész Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre Lei. Minden pénz Kökössy Mihály unitárius lelkész címére Tordátfalvára n. p. Kobátfalva küldendő. 1921. Keresztúri lelkészkörünknek lapja, az „Unitárius Egyház“ két éven át nem jelenhetett meg — különösen a papirhiány miatt s igy magyar unitárius Egyházunk érdekében e tényező nem munkálkodhatott, bár munkásai küszködtek eleget az élet-haláltusák két évi sorozatában. 1920 november 16.-én azonban elhatározta a lelkészkar közgyűlése, hogy újból megindítja lapját azon célzattal, hogy egyházi és iskola ügyeinket védeni és irányítani segítse. Rám bizák újból a lap szerkesztését s én vállalom is azt Isten segedelmével abban a rendületlen hitben és biztos reményben, hogy munkánk nem lesz hiábavaló, hanem ellenkezőleg nagy mértékben hozzá fog járulni nagyra hivatott kicsiny egyházunk és az unitárizmus értékeinek megszilárdításához, szervezetének kialakításához, melyre a magyar unitárius Egyház múltjánál, jelenénél, jövőjénél fogva az Isten országa kovászaképen Istentől küldetett. A megújításnak idejében, mikor egyszersmind egy új év kezdetén is állunk, nem tehetem, hogy a jelen számot össze ne kapcsoljam a legutóbbi számmal s nem tehetem, hogy röviden meg ne emlékezzem az 1919 és 1920 évek egyházi és iskolai eseményeiről. Az unitárius egyház az 1918-iki forradalmat nagyobb rázkódtatások nélkül élte át s általában leszögezhetjük, hogy székely községeinkben igen sok helyt belső embereink tartották fenn a rendet s csendben a lakosságot. Ekkor láttuk a vallás-erkölcsi alapokért küzdő Egyháznak belső emberei útján a népre való áldásos befolyásának igazi eredményét. Egyházunk nemcsak szorosabb értelemben vett egyházi, hanem iskolai, nevelési kérdésekkel is foglalkozott s mikor a magyar állam itteni megszűnésével nem volt, aki igen sok iskolánkról gondoskodjék, elhatározta, hogy ő maga veszi kezébe jövő nemzedéke fejlesztését. Ebből az egészséges elvből születtek újra felekezeti iskoláink, melyeknek kulturális magaslaton való tartása és virágoztatása nemcsak szűkebb egyházi érdek, hanem általános emberi feladat és Istenünktől reánk parancsolt benső kötelesség. A mankón való járásra tanított nép sok helyt megértette mégis kötelességét, bár sok helyt nemtörődömséggel desparálva tengeti életét. Az állam is általában idegenkedett intézményeiben és intézkedéseiben — a gondolattól, hogy Egyházunk önállóan végezze nemes feladatát; de reméljük, hogy amint lassanként belátja, milyen nagyfontosságú egy egészséges állami életre, hogy az állam társadalmának szervei s így az általános emberi érdekeket védő és isten-