Unitárius Egyház, 1922 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1922-09-15 / 1. szám

2 értünk küldött választottak kijelentését. Törekvé­sünk, vágyunk és remélésünk mellett épen az, hogy minél kifogástalanabb, mindent felölelőbb, kívántabb legyen a lelkesítés, oktatás és feddés — azért hát a való kijelentés erejével egyházunk, intelme: Szólj, „Unitárius Egyház“ lapunk. Innen a völgy­mélységből, a magas sziklák lábai­ról, legtovább dombok kiszélesült mezejéről hallott, megértett, fölfogott hangokat összesítsd s mondd, szóld tovább, fennebb. Panasz, sóvárgás, remény, csüggedés, fájdalom, öröm, békétlenség, elégedetlenség vegyülnek össze halló füleidben, megértő lelkedben és átérző szí­vedben : őszintén, nyíltan, tisztán mond tovább­­ szóld mindenfelé. Úgy megindító, vigasztalásra hangoló, meg­gondolásra kényszerítő, cselekvésre ostromló, hogy­ha való­ igaz, hamisítatlan a hang. Hadd jusson a maga elalélt erőtlenségével, színtelen festőietlensé­­gével, érdes kíméletlenségével, fölhevült kitörő­lángolásával, leplezetlen igaz voltában kifejezésre. Ez nem árthat, de mindenkor helyes megértést szül. Az „Unitárius Egyház“ lapot ez a szükségesség kényszerítette életre, hogy legyen kivétel nélkül mindenkinek egyetemes egyházunkban közös ér­dekeinkből eredő gondolatának, érzésének nyilvá­nosság elé juttathatására helye és alkalma, hogy mindenki a maga ruhájába jelenhessen meg. Hi­szen, midőn templomba megyünk ünneplőnket vesszük fel. Ki tehet róla, hogy bársony, selyem, karton, daróc, cipő, csizma és bocskor együtt vannak. Talán kifogás alá vegyük és egyiket, másikat kitaszigáljuk. Tűrjük meg egymást! Legyen kedves, tanulsá­gos, gondolattermelő minden írás, hogyha igaz, becsületes. Mi ezt akarjuk. Mi ennek szolgálatába indítjuk útnak ismét az „Unitárius Egyház“ lapunkat. Augusztus 15.-én tartott lelkészkörünk határo­zatát életrevalónak tartjuk s midőn affelett örven­dünk, üdvözöljük a szerkesztő bizottságot Orbán Lajos, Máté Lajos és Kendi István lelkészköri tagok személyében. Munkálkodásuk legyen Isten nevében. Lörinczi István lelkészköri elnök. Köszöntés* Olvasóink legnagyobb része bizonyára nem hagyja megjegyzés nélkül, hogy e két névvel ta­lálkozik e lap élén: Dr. Kiss Elekével, aki a halódó harcost az U. E.-at szinte emberfölötti erő­vel és türelemmel támogatta és táplálta és a Lőrinczi Istvánéval, aki a kisdedet az apa szere­­tetével és hitével ringatta bölcsőjében. Most hogy a keresztúrkör egyértelmű határozat­tal új életre támasztotta lapunkat és engem bízott meg a szerkesztésével, meg vagyok győződve róla, hogy az első számot méltóbb nevekkel nem alál­­hattam volna olvasóink szeretetébe és támogatásá­ba. Előttem mindkét név a lap további irányítá­sára: zászló és program, s ez a tudat nemcsak megkönnyíti a szerkesztést, de a jelen alkalommal is fölment az alól, hogy részletes programmot ad­jak. Olvasóink mindnyájan tudják, hogy milyen cé­lok, hitek, vágyak, törekvések és szükség terem­tette meg lapunkat. Szerkesztők és munkatársak változhatnak, iránya azonban változatlan kell maradjon: az igazságos, elfogulatlan, személyes­kedést nem tűrő, de személyi és hatalmi tekinte­tek előtt meg nem hátráló, becsületes kritika. Szabad-e ma kritikát gyakorolni, lehet-e tiltakozó szót fölemelni, lehet és szabad-e különvéleményt alkotni? Vájjon szolgálunk-e ezzel egyetemes Egyházunk érdekeinek és segítjük-e hivatása helyén megállani, vagy bomlasztó és gyengítő szerve leszünk kifelé úgy, mint befelé? Súlyos és megfontolni való kérdés. E kérdés azonban nemcsak most, de születése pillanatától mindig e lap és írói lelkiismerete fölött lebegett. Mi a magunk részéről e kérdésekre eldöntöttük a feleletet akkor, midőn több mint egy esztendeig hallgattunk és most, amidőn újra sorompóba állot­tunk. Lehet, sokan nemtetszéssel és lekicsinyléssel, de meg vagyok győződve róla, hogy többen és a legtöbben meleg kézszorítással és buzdító támoga­tással fogadnak. És meg vagyok győződve arról is, hogy akik kárhoztatják vállalkozásunkat, lelkük mélyén azok is igazat adnak nekünk, mert igazat kell adjanak, amidőn abban az óriási erőkifejtésben és felelősség­vállalásban, amely ma az Egyházra szakadt, részt kérnek és részt vállalnak azok is, akiknek más terük nincs a hangadásra e lap hasábjain kívül. S ha volna is, az „Unitárius Egyház“-ra akkor is szükség volna, mert amíg 1922. szept. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ

Next