Unitárius Egyház, 1923 (16. évfolyam, 1-8. szám)
1923-01-15 / 1. szám
b XVI. évf. 1. szám. 1923. jan. Cristulykeresztúr. Julia, Ifi UNITÁRIUS EGYHÁZ, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. — A lelkészkor megbízásából szerkeszti: ORBÁN LAJOS ujszékelyi unitárius lelkész Megjelenik minden hó 15.-én.— Előfizetési ára egy évre 30 Lei. Minden pénz Kendi István pénztárnok, unitárus kántortanitó címére Cristur—Székelykeresztúr küldendő. Elnöki megnyitó* Az unitárius lelkészkörnek, 1922 okt. 28.-án Kolozsvárt tartott közgyűlésen. Tisztelendő lelkészköri közgyűlés! Kálváriás utunkon ismét egy esztendő van hátunk mögött, telve reménnyel és csalódással, a lelkek föllobbanó lángjával s az elaludt tüzek hammujával, a siker biztató ígéreteivel s a tervek romjaival. A múlt és jövő ezen határkövénél keserű emlékek rajzanak föl lelkünkben, mert úgy érezzük, hogy ez az esztendő nem előre vitt a haladás útján az örök nagy célok felé, hanem lefelé zuhantunk tovább azon a lejtőn, amelyre a világháború vihara sodort. Ezt kell megállapítannunk egyfelől a lelki értékeknek folytonos hanyatlásából. Mintha valamely rohamos színvaksággal verte volna meg Isten ezt a világot. Mintha kihalt volna belőlünk az az érzék, amellyel hajdanán olyan sokra tudtuk értékelni a lelki javakat. E helyett úrrá lett fölöttünk az a materialista világnézet, amely az anyagban keresi és találja meg az élet minden üdvét, örömét és boldogságát. Ez az irányelv pedig éppen a legféltettebb kincsünket, vallásunkat és keresztényi eszményeinket veszi ostrom alá. Ebből veszi táplálékát az önzés és irigység ama lépten-nyomon fölcsapó lángra, amely elhamvasztja mindazt, amit a szeretet és lemondás valaha építeni tudott. Egy másik szomorú tünet a közerkölcsiség folytonos hanyatlása. Régen a költő azt zengette: „Hadd vesszen az élet, ha a becsület marad.“ Ma piaci áru tárgya a jellem és a becsület. Mintha a lelkiismeret teljesen kihalt volna az emberből s fölébredt volna az az ősállatember, aki indulatainak és szenvedélyeinek a rabszolgája. Megmérhetetlen károkat okozott a háború, de ez az irányzat még több sebet ejt s több fájdalmat okoz. Ez erkölcstelen irányzat mellett nem ülhetsz nyugodtan otthonodban, nem járhatsz biztonságban az emberek között, nem bizhatol igaz ügyed győzelmében s nem építhetsz becsületes munkád sikerére. Itt az erős elnyomja a gyengét, a bűn rávigyorog a becsületre, az okos kijátszodja a jámbort s a hosszú lábbal tiporja az igazságot. Egy ilyen felfordult világban. .."Ne keressük a nemes lelkek békéjét, hol keressük azt a keresztényi eszményt, mely az önzetlenségben, az áldozatokban s a szeretet munkáinak gyakorlásában jut kifejezésre. Mintha ez a lelketlen sivár irányzat a mi egyházunk beléletét is kikezdette volna s apránkint a mi területeinket is borítaná el szennyes iszapjával. Anyagi veszteségeinkről nem szólok. Hogy őseink előrelátó gondosságából szerzett s létünk egyik alapját tevő birtokainkat miként vitte el ennek a kornak önző áramlata, azzal nem foglalkozom. De úgy tetszik nekem, hogy az elszegényedett s a lerongyosodott édesanyát a saját gyermekei is szégyelni és megtagadni kezdik. Amíg, ha szűkösen is, de tudott juttatni valamit gyermekeinek, addig szeretet övezte, de amikor ő kér, akkor siket fülekre talál kérő szava. Nem csak az ősi föld csúszik ki apránkint lábaink alól, hanem szellemi területeink is napról-napra szűkebb térre szorulnak. Iskoláink, amelyek annyi derék jellemet és nemes lelket adtak e földnek ma holnap nagy részben kiesnek kezünkből s a megmaradtalak léte bizonytalan. Egyházi lapjaink tengődnek s még a kiadás költségeit sem tudják fedezni. Közülök az „Unitárius Szószék“, amely éppen lelkészkörünk folyóirata, már az elmúlt évben sem jelenhetett meg anyagi okokból. Egyetlen vigasztaló momentum ebben a nagy sivárság-