Unitárius Egyház, 1923 (16. évfolyam, 1-8. szám)
1923-01-15 / 1. szám
4 h’ UNITÁRIUS EGYHÁZ 1923. jan. 15. Az egyház híveivel szemben feltétlenül a törvényes jog alapján állván, nem lehetséges, hogy a főtanácsi határozatban benne foglaltatik az unitárius hivek egyetemének hozzájáruló elhatározása is. Tudnunk kell azt is, hogy az egyetemes adózás — önadózás végrehajtási kényszer nélkül és hogy az egyes egyházközségekre annyi ilyen önadó van kivetve, amennyi a hivek önmegadóztatása révén valósággal befolyik. A 30 leus fejadó pedig azt jelenti, hogyha azon unitárius hivek, akik a 30 leut meg tudják fizetni mind meg is fizetik, — a begyűlt összeg elégséges a fedezetlen kiadásokra. Ha ezeket tudjuk és erkölcsi elkötelezettséggel meg akarjuk értetni és megértjük — világossá válik előttünk, hogy az adó meg vagy meg nem adása kérdésének vitájában bele sem bocsátkozhatunk, — anélkül, hogy egyházunkban élő jogrendet feldöntsük vagy még inkább, hogy magunkat erkölcsileg lehetetlenné ne tegyük. Gyűléseinkben és lapjainkban, önmagunk között előttem érthetetlenül felhangzó, olvasható, megszámlálhatatlan személyeinkhez való dicshymnusok mellett — szégyenteljes foltként mered reánk e kérdésben tanúsított tehetetlenségünk olyan sötéten, amilyen messze lehet ez a szomorú valóság egy névtelen, magával tehetetlen özvegy önadózásnak benső, magasztos önértékétől. És ezzel adva van az eddigi sikertelenség igazi oka is. • Nincs unitárius öntudat! Ők ne keressük, hogy kik a felelősek ezért, mert e hasztalan fáradság, — nem mentesít senkit és az oktalan bizalmatlanság fokozása — csak nehezíti a feltornyosuló megoldatlan problémák életképes megoldását. Teremtsünk unitárius öntudatot — és intézményeink fenntartása biztosítva van. Ne feledjük azonban, — hogy a főtanács az egyetemes egyházi adó elfogadásakor, — elfogadta a milliós hiánnyal előterterjesztett költségvetést is, — abban a reményben, hogy a befolyt adóból eme legszükségesebb kiadások fedezhetők lesznek. Az egész adózási rendszer — az egyház és állam közti jogviszony szabályozásáig — egy megokoltan szükséges, gyorsan előteremthető — fedezeti alap létesítését célozza — és így „az unitárius öntudat megteremtése“ kérdésével együtt és késedelem nélkül kell megoldanunk, nehogy az indokolatlan halasztás válságos helyzetbe sodorja egyházunkat. Ha azok között, akik ezen belső missió teljesítésére elkötelezettek — vannak és kell, hogy legyenek olyanok, akik a nehéz, megpróbáló munkában lelki felkészültséggel — teljes odaadással részt óhajtanak venni — akkor a kérdés megoldása — előttünk áll — sikerülni fog. Mi unitáriusok nem lehetünk pessimisták! Nem lehetünk csüggedők. Missiot kell szervezni benső emberekből és világiakból a saját egyházkörükön kívül — teljesítendő missioi munkára. Az egyes missio bizottságokba jelöltessenek ki — központi emberek — és megfelelő programm alapján azonnal kezdjék meg működésüket úgy, hogy legfeljebb két hónap alatt működésük berezhető legyen. Ha szükséges járják el házról-házra híveinket — gyűjtsék össze a felajánlott és megadott összegeket. Ez lehet és ez kell legyen az E. K. Tanács rendelkezéseinek is az intenciója. És valóban nem akkor volt a főtanács a kor szellemének megértője, kifejezője, — mikor az egyetemes egyházi adót megszavazta, — hanem csak akkor, csak úgy lesz azzá, — ha határozatait — a bennök levő egyetemes értékeknek az unitárius hivők lelkeibe való átplántálásával — diadalra juttatja. Összetett kezekkel — balga töprengések közepette hiába várunk, — eredmény nem lehet — az egyetemes egyház az unitárius hit, — mint létező valóságok — és a hivők lelkivilága között hidat kell vernünk — mert ezek együvé tartozásának nyomát sem találjuk meg. íme a megoldhatóság feltételei. — Az annyiszor megdicsőültséghez vezető nehéz — göröncsös út. Reánk nézve válaszút, melynél az unitárius egyház sorsdöntő fordulatban az önmagára ismerés, az önmegtalálás — messzi ragyogó fénye felé kell, hogy induljon, — nehogy a másik után a telhetetlenség szégyenfoltja lassanként lelkivilágunk végső határáig terpeszkedő komor áthatatlan sötétséggé óriásodva, — mindent elnyeljen ami, — mindig szép, nemes és értékes volt és lesz! Nemes Nagy Lajos.