Unitárius Egyház, 1926 (19. évfolyam, 1-11. szám)
1926-01-15 / 1. szám
21 / T XIX. évf. 1. szám 1926. január 15. Z~*C- cri^^w*) *r’ EGYHAÉJ É& KIADJA A SZÉKELYKEREE Ll i •A ,o •. A lelkészkor megbízása., szerkeszti. Ifj. AJntábrahámi unitárius lelkész. Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 80 Lei. Minden pénz Ko»di István pénztárnok, unitárius kántortanitó címére Cristur—Székelykeresztúr küldendő. .^v A KOL A I LAP. ARIUS LELKÉSZKOR. ivvy. / /&CsT~tv Év kezdetével. Gyermekistentiszteletekről. Életünk egy-egy határ kövénél megszoktunk állani — pihenőt tartunk és visszanézünk azokra, amelyek mögöttünk maradtak. S ha zaklatott életünk gyors iramlása a percnyi pihenőt, a hosszas számadást megtagadná tőlünk akkor is: lehetetlen, hogy gondolatainkat visszafojtsuk, midőn egy év sorompóját egyéni és közéletünk nehéz terheivel átlépjük. Egyéni életünkben az elmúlt év barázdákat húzott mindnyájunk homlokára a megélhetés lehetőségeinek küzdelmében — közéletünk terén pedig reánk szakasztotta a magánoktatási törvény falunkat pusztítani akaró, romboló zsilipjeit. S várjon a pusztító átviharzás hagyott-e hátra valamilyen értéket ? Úgy hisszük igen. Egyéni életünkben a küzdés bátorságát, az akarai mérést, az igaznak győzhetetlen hitét és kitartását; közéletünkben, annak boldog érzetét és tudatát, hogy nem maradtunk mindörökre magunkra, elhagyatva bánatunkkal és ezer sebünkkel, hanem felénk — és minden kisebbség felé — fordul a világ részvéte, ébredő szeretetének ma az igazságot látó öntudata, holnap talán cselekvő akarata. De mit hoz a jövő ? Elmúlt esztendők eseményein átpillantva azt a szent hitet, azt az erős meggyőződést, hogy az irigység kaján démona felett rendre mégis hatalmat vesz a megértés, az igazság és szeretet angyala. Mit kívánhatnánk most, mit várhatnánk egyebet minden unitárius magyar testvérünktől az új év kezdetén mint, hogy minden pillanatban, minden érzés, minden gondolat és cselekvésünkben legyünk felelőségteljes tudatában egyéni, egyházi és faji helyzetünknek. Szerkesztő: A gyermekistentiszteletek lehető rendszeres bevezetését őszi főtanácsunk kimondotta s ezzel némileg kötelezővé is tette e fontos tárggyal való foglalkozást, amelyet nem lehet közömbösnek minősíteni egyetlen egyházközségben sem. Egy, a vasárnap igazi jelentőségét megértőbb és azt a napot valóban megünneplő nemzedéket nevelnünk kell. Minél gyakoribb érintkezést keresni és találni azzal a gyermeksereggel, mely különben szinte észrevétlenül siklik ki kezeink alól s belenevelni a gyermeklelkébe, hogy istentisztelet nélkül nem is vasárnap a vasárnap, kifejleszteni a gyülekezetben való megjelenés szükségérzetét nemcsak feladatunk de a mai viszonyok közt elodázhatatlan kötelességünk. Alig van mindezekre jobb mód s kedvesebb alkalom a gyermekistentiszteleteknél, hol közvetlenül férkőzhetünk az ige tanításaival, könnyen érthető magyarázataival a gyermeki lelkek közvetlen közelébe s a magyar vallásos költészet egyegy szép kis versének elszavaltatása, egy pár új egyházi ének megtanítása és gyakoroltatása által, olyan magvakat hinthetünkel, melyek, ha nem is minden de legalább egy némely szív talajából buzgóbb vallásosságot és jobb egyháziasságot fognak kitermelni ügyünk jövő diadala érdekében. Sajnos e téren a kezdet nehézségeivel találkozunk. Nincs kidolgozott lecke-sorozat előttünk. Nekünk kell összeválogatni és sorozatba állítani azokat a bibliai részleteket, melyek keresztény erények gyakorlására nevelnek. Nézetem szerint követhetjük e tekintetben az egyházi évet, mert a gyermekek különben is annak hatását megérezvén, annál inkább belekapcsolódnak a gyülekezet életébe.