Unitárius Egyház, 1926 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1926-01-15 / 1. szám

2­1 / T XIX. évf. 1. szám 1926. január 15. Z~*C- cri^^w*) *r’ EGYHAÉJ É& KIADJA A SZÉKELYKEREE Ll i •A ,o •. A lelkészkor megbízása., szerkeszti. Ifj. AJ­­ntábrahámi unitárius lelkész. Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 80 Lei. Minden pénz Ko»di István pénztárnok, unitárius kántortanitó címére Cristur—Székelykeresztúr küldendő. .^v A K­OL A I LAP. ARIUS LELKÉSZKOR. ivvy. / /&CsT~tv Év kezdetével. Gyermekistentiszteletekről. Életünk egy-egy határ kövénél megszoktunk állani — pihenőt tartunk és visszanézünk azokra, amelyek mögöttünk maradtak. S ha zaklatott életünk gyors iramlása a percnyi pihenőt, a hosszas számadást megtagadná tőlünk akkor is:­­ lehe­tetlen, hogy gondolatainkat visszafojtsuk, midőn egy év sorompóját egyéni és közéletünk nehéz terheivel átlépjük. Egyéni életünkben az elmúlt év barázdákat hú­zott mindnyájunk homlokára a megélhetés lehető­ségeinek küzdelmében — közéletünk terén pedig reánk szakasztotta a magán­oktatási törvény falunkat pusztítani akaró, romboló zsilipjeit. S várjon a pusztító átviharzás hagyott-e hátra valamilyen értéket ? Úgy hisszük igen. Egyéni életünkben a küzdés bátorságát, az akarai mérést, az igaznak győzhetetlen hitét és kitartását; köz­életünkben, annak boldog érzetét és tudatát, hogy nem maradtunk mindörökre magunkra, elhagyatva bánatunkkal és ezer sebünkkel, hanem felénk — és minden kisebbség felé — fordul a világ rész­véte, ébredő szeretetének ma az igazságot látó öntudata, holnap talán cselekvő akarata. De mit hoz a jövő ? Elmúlt esztendők esemé­nyein átpillantva azt a szent hitet, azt az erős meggyőződést, hogy az irigység kaján démona felett rendre mégis hatalmat vesz a megértés, az igazság és szeretet angyala. Mit kívánhatnánk most, mit várhatnánk egyebet minden unitárius magyar testvérünktől az új év kezdetén mint, hogy minden pillanatban, minden érzés, minden gondolat és cselekvésünkben le­gyünk felelőségteljes tudatában egyéni, egyházi és faji helyzetünknek. Szerkesztő: A gyermekistentiszteletek lehető rendszeres bevezetését őszi főtanácsunk kimondotta s ez­zel némileg kötelezővé is tette e fontos tárggyal való foglalkozást, amelyet nem lehet közömbös­nek minősíteni egyetlen egyházközségben sem. Egy, a vasárnap igazi jelentőségét megértőbb és azt a napot valóban megünneplő nemzedéket ne­velnünk kell. Minél gyakoribb érintkezést keresni és találni azzal a gyermeksereggel, mely külön­ben szinte észrevétlenül siklik ki kezeink alól s belenevelni a gyermeklelkébe, hogy­ istentisztelet nélkül nem is vasárnap a vasárnap, kifejleszteni a gyülekezetben való megjelenés szükségérzetét nemcsak feladatunk de a mai viszonyok közt elodázhatatlan kötelességünk. Alig van mindezekre jobb mód s kedvesebb alkalom a gyermekistentiszteleteknél, hol közvet­lenül férkőzhetünk az ige tanításaival, könnyen érthető magyarázataival a gyermeki lelkek közvet­len közelébe s a magyar vallásos költészet egy­­egy szép kis versének elszavaltatása, egy pár új egyházi ének megtanítása és gyakoroltatása által, olyan magvakat hinthetünk­­el, melyek, ha nem is minden de legalább egy némely szív talajából buzgóbb vallásosságot és jobb egyháziasságot fognak kitermelni ügyünk jövő diadala érdekében. Sajnos e téren a kezdet nehézségeivel találko­zunk. Nincs kidolgozott lecke-sorozat előttünk. Nekünk kell összeválogatni és sorozatba állítani azokat a bibliai részleteket, melyek keresztény erények gyakorlására nevelnek. Nézetem szerint követhetjük e tekintetben az egyházi évet, mert a gyermekek különben is annak hatását megérez­­vén, annál inkább belekapcsolódnak a gyülekezet életébe.

Next