Unitárius Egyház, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-15 / 1. szám
Új év. Az ítélet elhangzott. Az egyik testvérnek feje vétessék. A fiatalabbiknak, a kedvesebbiknek! 218 éves törekvések, remények, remegő vajúdások, sikerek, botlások, mindhiába voltak. Népünk, fajunk vágyódó lelke hozta létre ezt az iskolát. A néplélek tengerhabjaiból lett, mint Vénusz egykor. . A mélységből, az egyszerű nép lelkének mélyéből tört föl a vágyak csirája. Olyan mélyről és olyan hatalmas erővel tört föl az akarat, a tudás vágya, a művelődés szükségérzete, hogy a ránehezedő érzéketlen ellenállást, mint csira a kérges földet, áttörte s terebélyes fává emelkedett. De ime már sújt az Ítélet s amit két század tervezett s épített, veszendőbe indul. Íme lássátok Biró Sámuel, Pálffyak, Dánielek és Ti többiek eltávozott lelkei, lássátok, mi körömszakadtáig kitartottunk. Lássátok, milyen kevesen maradtunk. Lelketek érintése tisztítsa meg érzelmeinket, állítsa meg lelki sebeink szivárgó vérét, enyhítse fájdalmunkat s vezérelje gondolatainkat helyes megoldások szentelt utaira. Még a halálból is van föltámadás. Jobb jövőbe vetett bizodalmunk daloló hattyúja zokogó imába fullad. Összezúzott hitünk tört gályáit új remények csobogó patakjai üdítik föl. Jej új év! Jöjj ismeretlen jövő! Jöjj homályba burkolt titkok világa, erősítsd meg reményeinket, váltsd valóra óhajtásunkat, fakassz a szívek szikláiból üdítő könyörületet, hadd megtalálnunk a próféta pálcáját, amellyel a reménytelenség és közöny tengerén át a jobb jövő útját szárazzá tehessük. Üdvözlünk új év, új reményeink bőségkoszorúja. Kapud fölé nincsen fölírva a Dante mondása: „Lasciate ogni speranza!“ Hajnalodon édes álmunkban hadd lássuk mankónkat varázspálcának. Jöttedre az anyagi gondok vagyonná szépülnek, érkezésed a vonagló ajkakra mosolyt csókol, fájdalmát enyhíti, új földi élet reményét hinti föléje. Gondok, örömök: ó év ! Remények, álmok, új év! Reménységek csodaszépségeinek tündérkoszorúját, napok és éjek szálaiból szőtt saisi lepel borítja. Minden nap kihull egy-egy szál belőle, de a szivárványos jövő mögötte mindig új lepelbe borul. Mit hoz az új év ? Remekbe szabott csalódásokat, vagy az őszinte élet durva csapásait. Ki látja őket a saisi fátyolon át ? A tettek forrása a hit. Ben Hurt a bosszú vágya tartotta élve, minket a hit segít át a küzdelmeken. A küzdelem sikerében a gyávának nincs hite, az erős hitű a fátyol mögött a várt eredményt látja. Több hitet hozzon az új év! Nagyobb őrtüzeket! A kialudt tüzek bagoly lelkű őreit némítsa el a tettekben gazdag új esztendő! Hitet, tetteket, életet! Nos. ■ Vájjon mi is lehetett a valódi indok? Lapunk előző számában írt cikkemnek ama záró sorait, hogy „egységünk azt hiszem a történelmi fogalmaink közé fog tartozni“ felületes 1^7' ^ J EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LA KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKI----------------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------------------Részkör megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri Megjelenik winderl íió 15.-én, — Előfizetési ára egy évre 100 Lei, és előfizetési díjak szerkesztő címére küldendők: Cristur, Jud. Odorheiu.