Unitárius Egyház, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-15 / 1. szám

Új év. Az ítélet elhangzott. Az egyik testvérnek feje vétessék. A fiatalabbiknak, a kedvesebbiknek! 218 éves törekvések, remények, remegő vajú­dások, sikerek, botlások, mindhiába voltak. Népünk, fajunk vágyódó lelke hozta létre ezt az iskolát. A néplélek tengerhabjaiból lett, mint Vénusz egykor. . A mélységből, az egyszerű nép lelkének mélyé­ből tört föl a vágyak csirája. Olyan mélyről és olyan hatalmas erővel tört föl az akarat, a tudás vágya, a művelődés szükségérzete, hogy a ráne­hezedő érzéketlen ellenállást, mint csira a kérges földet, áttörte s terebélyes fává emelkedett. De ime már sújt az Ítélet s amit két század tervezett s épített, veszendőbe indul. Íme lássátok Biró Sámuel, Pálffyak, Dánielek és Ti többiek eltávozott lelkei, lássátok, mi köröm­szakadtáig kitartottunk. Lássátok, milyen kevesen maradtunk. Lelketek érintése tisztítsa meg érzelmeinket, állítsa meg lelki sebeink szivárgó vérét, enyhítse fájdalmunkat s vezérelje gondolatainkat helyes megoldások szentelt utaira. Még a halálból is van föltámadás. Jobb jövőbe vetett bizodalmunk daloló hattyúja zokogó imába fullad. Összezúzott hitünk tört gályáit új remények csobogó patakjai üdítik föl. Jej új év! Jöjj ismeretlen jövő! Jöjj homályba burkolt titkok világa, erősítsd meg reményeinket, váltsd valóra óhajtásunkat, fakassz a szívek szikláiból üdítő könyörületet, hadd megtalálnunk a próféta pálcáját, amellyel a reménytelenség és közöny tengerén át a jobb jö­vő útját szárazzá tehessük. Üdvözlünk új év, új reményeink bőségkoszorúja. Kapud fölé nincsen fölírva a Dante mondása: „Lasciate ogni speranza!“ Hajnalodon édes ál­munkban hadd lássuk mankónkat varázspálcának. Jöttedre az anyagi gondok vagyonná szépülnek, érkezésed a vonagló ajkakra mosolyt csókol, fáj­dalmát enyhíti, új földi élet reményét hinti föléje. Gondok, örömök: ó év ! Remények, álmok, új év! Reménységek csodaszépségeinek tündérkoszo­­rúját, napok és éjek szálaiból szőtt saisi lepel borítja. Minden nap kihull egy-egy szál belőle, de a szivárványos jövő mögötte mindig új lepel­be borul. Mit hoz az új év ? Remekbe szabott csalódásokat, vagy az őszinte élet durva csapásait. Ki látja őket a saisi fátyo­­lon át ? A tettek forrása a hit. Ben Hurt a bosszú vá­gya tartotta élve, minket a hit segít át a küzdel­meken. A küzdelem sikerében a gyávának nincs hite, az erős hitű a fátyol mögött a várt ered­ményt látja. Több hitet hozzon az új év! Nagyobb őrtüzeket! A kialudt tüzek bagoly lelkű őreit némítsa el a tettekben gazdag új esz­tendő! Hitet, tetteket, életet! Nos. ■ Vájjon mi is lehetett a valódi indok? Lapunk előző számában írt cikkemnek ama záró sorait, hogy „egységünk azt hiszem a tör­ténelmi fogalmaink közé fog tartozni“ felületes 1^7' ^ J EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LA KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELK­I-­---------------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------------------­Részkör megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri Megjelen­ik­ winderl íió 15.-én, — Előfizetési ára egy évre 100 Lei, és előfizetési díjak szerkesztő címére küldendők: Cristur, Jud. Odorheiu.

Next