Unitárius Egyház, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-15 / 1-3. szám
ft ^ +^*\* XXV. évf. 1-3 szám. 1932. jan.—febr.—márc. 15 [/dix .Cristur iSzékelykeresz: PZ- J ■ 3' IÜSEGYHÍJ ESTSÁS! ÉS ISKOLAI LAP. HiJA A SZÉKELYKERESZTÚRI O KI TÁR IDS miÉSZK&i^ W'L V \ f f irásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri unitárius lel^SM PT Mert jelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 100 Lei. Kíziratok és előfizetési dijak szerkesztői címére küldendők: Cristur, Jud. Odorheiu. Iskola fenntartás. Egyházunk létalapja a tudás, fenntartója a hit. Vallásközönségünk azért tud unitárius maradni, mert a tudás határán túl levő dolgokat pótolja hitével. Hitünk területe ott kezdődik, ahol tudásvágyunk a megoldhatatlanba ütközik. A tudás és felvilágosodás forrásai az iskolák. Az emberi közművelődés előhaladása javára annak az iskolának van létjoga, amelynek létrehozása és vezetése valláserkölcsi alapon álló közület, vagy egyén kezében van. Az iskola célja nem puszta ismeretközlés és ismeretelsajátítás. Az iskola a lelket kell, hogy kiművelje. Nem kell Oroszországba menni annak megállapítására, hogy a magárahagyott, a lelki nyomorban élő ember állati szenvedélyek rabja, vad indulatok foglya. Irgalmatlan és vérengző, ha felszabadult indulatai parttalan medrükben szétáradhatnak. Féket csak az iskola vethet nyakába, az iskola lélekművelő ereje. Az iskola léleknemesítő feladatának megoldására csak úgy vállalkozhatik, ha fenntartója, vezetője, irányító és oktató személyzete át van itatva a legtisztább erkölcsi érzéstől; ha a felebaráti szeretet, a törvénytisztelet, a tulajdon szentségének törvénye, a fajszeretet értelme, a jövő nemzedék boldogításának vágya, az egyetemes emberi boldogság elérésére való törekvés átérzése sarkalja nemcsak az iskola beléletének kialakításában, hanem a magánéletben is,őket. A tanulónak látnia kell, hogy tanárja heteken át könyveket tanulmányoz, tudományos búvárkodást végez az emberiség boldogulása érdekében és senki sem fizeti meg, látnia kell, hogy mai földtani, néprajzi, természettani, geodéziai munkálatokat végeznek a köz javára és senki sem fizeti meg; látnia kell, hogy tanárai és intézetének vezető szellemei közügyekben 100 km.eket utaznak, egészségüket áldozzák fel, szónokolnak, tárgyalásokat folytatnak, hatóságok előtt néha megalázó helyzetben is képviselik iskolájukat, pusztítják jövedelmüket s nem fizeti meg senki; látniok kell, hogy nevelőik ünnepélyeket rendeznek, előadásokat tartanak, napestig fáradnak és nem fizeti meg senki; látniok kell, hogy tanítványaik tudásának fejlesztéséért maguk is tanulmányutakat végeznek, jövedelmüket családjuktól is elvonják tanítványaik haladása érdekében és senki sem fizeti meg. Látniok kell, hogy évtizedeken át élnek az iskola hasznára s míg mások egy kis kortesút, vagy egyéb működés következtében hivatali állásukban emelkednek, a tanárt senki sem kártalanítja; látniok kell, hogy feláldozzák összes lelki és testi javaikat egyházuknak és annak a bizonyos jövő generációnak, amelyet csak lelki szemeikkel látnak és senki sem fizeti meg; látniok kell, hogy a nevelő-oktatóknak nem a halála, hanem az élete martírum és ezt sem fizeti meg senki. Így vezeti be a hitvallásos iskola az ifjúságot az önzetlen lelki életre. Az az iskola pedig, amelyik nem vezeti rá növendékeit átélés útján, oktató-nevelő személyzetének példaadó élete segélyével és egész szervezetének belső felépítésével a lelki életnek az ismeretszerzés és a tudás fölött magasan álló mivoltára, nemeslelkűségnek és szeretetnek egyedül üdvözítő tulajdonságára, az az iskola a mi nézetünk szerint nem érdemli meg a fenntartást. Ezek alapján ámíthatjuk azt is, hogy a politika