Unitárius Egyház, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-15 / 1. szám

ELTHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkar megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri unitárius lelkész. Meeteleuik minden hó 15.-én. — Előfizetési óra egy évre 100 leu. Kéziratok a szerkeszti­ és az előfizetési dijak Péter Sándor ny. uniárius lelkész pénztárnok címére küldendők: Cristur, Jud. Odorheiu 1933. Az Uj év elindult. Korhadt és friss­ ácsolású kop­jafák erdején át jött. Minden kopjafa tövén egy év nyugszik. Egy hosszú kínos év! Be kis helyre zsugorodott össze, az emlékezet zöld mohos hantja alá- Még csak nem is örökzöld borítja hátát. Minden kopjafa tövén egy év szenvedése pi­hen én pihennek a szenvedések ,' ' a nem tel­jesített ígéretek is. A fájdalmak okai: az elszenve­dett bántódások, az elkeseredések okai, a lelket­len kizsákmányolások, a föllázadt lelkek pana­szai és szemrehányásai most mind ott pihennek egy számozott kopjafa alatt. Lelkek suhannak, fecskeszárnyakon lelkek csa­­pongnak az újonnan érkező új év körül. A jobb jövőre várók bús lelkei. Delejes szemükkel a jö­vő ködébe kémlelnek reménytelenül. És már itt az új év. Repedt ajtó hasadékán át pillant be a falu parokhiájába. Az Úr bátortalan szolgáján már nincs mit látnia. Azon már csak a hivatás égető „Nessus inge“ maradt. A múlt év mindent felőrölt: jobb jövő reményét, vagyont, családi boldogságot, már csak a boldogabb múlt emlékei, a csontok maradtak meg. Kipárolgástól sűrű levegőben kit pillant meg, emberpalánták sűrű raja között? Arcán a rángás, hangján rezgés mitől maradt? „Sisyfus követ" évek óta már, ki gördíti folyton hiába ? Az okta­tó az! Az élő mártír. Az örök pelikán, aki lelké­nek legnemesebb falatjait áldozza minden nap a jövő nemzedékért föl s jutalma ... a jövőbe ve­tett hit s azt is önmaga termelte ki, mert már titkon sem tud sorsa ellen lázadni. Két kis tehénnel fázva, rongyosan döcög a kisgazda fagyos göröngyökön. Ígért már az idő jó termést, Ígért a hatalom adóapasztást, Ígért már a sors neki nyugodt öreg kort. Mind csak ígéret, áltatás, csalódás. Az új év látja. Arca rideg. Méhében hogy mit rejt, késői fagyot, korai telet, aszályt, árvizet, fé­­regpusztítást, hadat, háborút, dögvészt, vagy gyö­nyört, ködös légből nem sugárzik ki. Harangszó, zsoltár, ima az Úrhoz és ezer csalódás ezer sors­csapás után­ is egy a­­víg: „kezd t, újra!“ „Szánts, vess törd az ugart!“ Az új év itt van! Lát sorban mindent, amit áttül hagyott az Ó év reá s ő nem ígér semmit, csak sorstragédiát. Testvér! Magad vagy sorsod ostorhegyese Phaeton szekerét úgy irányítsd, hogy az új év ke­rekei ne keresztezzék sorsod útjait. A szeretet országa, mely felé sietsz, messze van még. Ez az új év még nem hozta el azt. Hosszú út vezet még odáig. És ez az út a megnem értés súlyos köveivel van teledobálva. Ez az út a kö­nyörtelen kizsákmányolás vámpírjai között halad. Ez az út a lebecsülés és megszégyenítés alagút­­jain vezet végig. Ez az út csak azoknak könnyű, akik küzdenek, akik vakon bíznak a szeretet or­szágának eljövetelében, akiknek lelkéből forrik a hit s hitük vezeti akaratukat. Testvér! a szeretet útban van! Ne csüggedj! Testvér! az Úr benned él! Higgy! Nos.

Next