Unitárius Egyház, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-15 / 1-2. szám
XXVIII. ért. 1-2 szám. Iái.—febr. 15 »35 em"* /. V^/' 10~t . /C~^V~ ^ . EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA hl U1 DÚCAI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. lelkészkor megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS I. Q. Dúcai unitárius lelkész. Megjelenik Minden bó rá.-én.— Elöflaetasí ára egy évre 100 leu. Kéziratok a s*»arb«»*t* és az előfizetési dijak Páter Sándor ny. unitárius lelkész pénztárnok címére küldendők: 1. G. Duca Jud. Odorheiu Az egyházi és hitélet felfrissítése és megjavítása. Kovács Lajos: Keresem egyházi és hitéletünk felfrissítésére, megjavítására az eszközöket és azok alkalmazása módját. Hangsúlyozni akarom, hogy kisebbségi sorsunk tudatából kell kiindulnunk. Meg kell békülnünk e tudattal és ahoz alkalmazkodnunk. Ha röviden akarnám jellemezni e tudatból folyó kötelességeinket, az alábbi néhány pontba foglalnám össze teendőinket: 1. Az eddiginél nagyobb erőfeszítéssel többet dolgozni az egyházért és az unitárizmus jövőjéért. 2. Több önmegtagadással szolgálni és türelemmel szolgálni az eszmét. 3. Megfogyott javainkból, kevesebb jövedelemből többet áldozni a jövő szilárd megalapozásáért. 4. A szenvedéseket és megaláztatásokat nagy lelki erővel hordozva, maradandó értékeket termelni ki az utódok számára. 5. Egészségesebb, egységesebb unitárius közszellemet alakítani ki az egész vonalon. 6. Mindenkit a maga helyén, a maga idejében állítani munkába. 7. Az összetartás érzetét minden lehető módon és eszközökkel ápolni, növelni a sikerért. 8. Személyi ügyeinket, fogyatkozásainkat az egyház keretén belül, a nagy nyilvánosság kizárásával intézni el. E rövid megjelöléssel azonban, amit még folytatni lehetne, nem elégedhetem meg. E pontokba foglalt irányelvek alapján kissé részletezni szeretném mondanivalóimat. Mert csekély erőm szerint szolgálni akarnék az életemhez és lelkemhez eszmélni kezdő koromtól fogva egészen hozzánőtt unitárius egyházamnak és az unitárius gondolatnak. Ebben a törekvésemben nem téveszthetem egy pillanatra sem szem elől azt a körülményt, hogy a világháborúval egész életünk nagy átalakuláson ment keresztül, melyhez egyházi tekintetben is alkalmazkodnunk kell, ha egyházunkat fenntartani és hitfelfogásunkat megvédeni, tehetősen ismertebbé tenni akarjuk. Azonban akármilyen nagy átalakuláson mentünk is át, nem gondolok radikális változtatásokra a szervezetben és személyekben. Átmenet nélküli erőszakos lépések olyan zökkenőket és rázkódtatásokat idézhetnek elő, melyek az eddig megtartott és szilárdnak látszó alapot is veszélyeztethetik. Hitem szerint a meglevő, évszázadok küzdelmei között kialakult keretet új szellemmel, új életfelfogással, új célkitűzésekkel a változott idők követelményének megfelelőleg úgy is ki lehet tölteni, hogy az nem lesz egyébb, mint a réginek folytatása az új idők szellemében, az új helyzet szem előtt tartásával. Ha pedig ennek bármi is útjában állana, a fölébredt öntudatnak mindig lesz annyi ereje, hogy a felmerülő akadályokat az egyház érdekeinek megfelelőleg elgördítse az útból. Elmondom tehát, hogy egyházi és hitéletünk felfrisítését, megjavítását az eddigi keretek tökéletesebb betöltésével, a rendelkezésre álló eszközök jobb felhasználásával miként képzelem. A megújulás kiindulása. A megújulás munkájának felülről kell kiindulnia és abból az eléggé nem hangsúlyozható és szán előtt egy pillanatig sem téveszthető tudatból, hogy kisebbségi sorsban élünk. Tervszerűen arra kell törekednie, hogy