Unitárius Egyház, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-15 / 1-2. szám

XXVIII. ért. 1-2 szám. Iái.—febr. 15 »35 em­"* /. V^/' 10~t . /C~^V~ ^ . EGYHÁ­Z­I ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA hl U1 DÚCAI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. lelkészkor megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS I. Q. Dúcai unitárius lelkész. Meg­jelenik Minden bó rá.-én.— Elöflaetasí ára egy évre 100 leu. Kéziratok a s*»arb­«»*t* és az előfizetési dijak Páter Sándor ny. unitárius lelkész pénztárnok címére küldendők: 1. G. Duca Jud. Odorheiu Az egyházi és hitélet fel­­frissítése és megjavítása. Kovács Lajos: Keresem egyházi és hitéletünk felfrissítésére, megjavítására az eszközöket és azok alkalmazása módját. Hangsúlyozni akarom, hogy kisebbségi sorsunk tudatából kell kiindulnunk. Meg kell békülnünk e tudattal és ahoz alkalmazkodnunk. Ha röviden akarnám jellemezni e tudatból folyó kötelességeinket, az alábbi néhány pontba foglalnám össze teendőinket: 1. Az eddiginél nagyobb erőfeszítéssel többet dolgozni az egyházért és az unitárizmus jövőjéért. 2. Több önmegtagadással szolgálni és türelem­mel szolgálni az eszmét. 3. Megfogyott javainkból, kevesebb jövedelem­ből többet áldozni a jövő szilárd megalapozásáért. 4. A szenvedéseket és megaláztatásokat nagy lelki erővel hordozva, maradandó értékeket ter­melni ki az utódok számára. 5. Egészségesebb, egységesebb unitárius köz­­szellemet alakítani ki az egész vonalon. 6. Mindenkit a maga helyén, a maga idejében állítani munkába. 7. Az összetartás érzetét minden lehető módon és eszközökkel ápolni, növelni a sikerért. 8. Személyi ügyeinket, fogyatkozásainkat az egyház keretén belül, a nagy nyilvánosság ki­zárásával intézni el. E rövid megjelöléssel azonban, amit még foly­tatni lehetne, nem elégedhetem meg. E pontokba foglalt irányelvek alapján kissé részletezni szeret­ném mondanivalóimat. Mert csekély erőm szerint szolgálni akarnék az életemhez és lelkemhez esz­mélni kezdő koromtól fogva egészen hozzánőtt unitárius egyházamnak és az unitárius gondolat­nak. Ebben a törekvésemben nem téveszthetem egy pillanatra sem szem elől azt a körülményt, hogy a világháborúval egész életünk nagy átalakuláson ment keresztül, melyhez egyházi tekintetben is alkalmazkodnunk kell, ha egyházunkat fenntarta­ni és hitfelfogásunkat megvédeni, te­hetősen ismer­tebbé tenni akarjuk. Azonban akármilyen nagy átalakuláson men­tünk is át, nem gondolok radikális változtatások­ra a szervezetben és személyekben. Átmenet nél­küli erőszakos lépések olyan zökkenőket és ráz­­kódtatásokat idézhetnek elő, melyek az eddig megtartott és szilárdnak látszó alapot is veszélyez­tethetik. Hitem szerint a meglevő, évszázadok küzdelmei között kialakult keretet új szellemmel, új életfelfogással, új célkitűzésekkel a változott idők követelményének megfelelőleg úgy is ki lehet tölteni, hogy az nem lesz egyébb, mint a réginek folytatása az új idők szellemében, az új helyzet szem előtt tartásával. Ha pedig ennek bármi is útjában állana, a fölébredt öntudatnak mindig lesz annyi ereje, hogy a felmerülő­ akadályokat az egyház érdekeinek megfelelőleg elgördítse az útból. Elmondom tehát, hogy egyházi és hitéletünk felfrisítését, megjavítását az eddigi keretek tökéle­tesebb betöltésével, a rendelkezésre álló eszközök jobb felhasználásával miként képzelem. A megújulás kiindulása. A megújulás munká­jának felülről kell kiindulnia és abból az eléggé nem hangsúlyozható és szán előtt egy pillanatig sem téveszthető tudatból, hogy kisebbségi sors­ban élünk. Tervszerűen arra kell törekednie, hogy

Next