Unitárius Egyház, 1936 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-15 / 1. szám

XX­X. wf, 1 szára. java. IS 1936 A oV\Jwrcr Msr Ql&Jtrrio J'Cvi. ^+rnforhn y -^ AJKZ*. UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI É­S ISKOLAI LAP. KIADJA kl I.61 BOGAI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkor megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS I. G. Dúcai unitárius lelkész. Magjalanulk minden hó 15.-én. — Elöilmetési ára egy évre 100 leu. Kéziratok a n­erlisstizi és az előfizetési dijak Péter Sándor ny. unitárius lelkész pénztárnok címére küldendők: 1. G. Duca Jud. Odorheiu Az már nem is lehangolt,­ság, hanem az elkeseredés, sőt sokaknál a bizalmas­­sággal is határos az az érzés, amelyet a főtanácsi üléseinkről magunkkal haza­hoztunk. Pedig ugye lelkesedésért, buzdításért megyünk és gyűlünk össze, ahol a sokaság, a tömeg természetes összetételében fekvő erő az önbizalmunk emelé­sére kellene lelkeinkben inspirációkat adjon. A mi perifériális erőnk, amely a helyi visszavonások­kal és külső támadásokkal szemben nem képes az a feltornyosult akadályok elhárítására, mindig az után vágyakozik, hogy egyházi törvényhozó testületünk ülései alkalmával mégis annyi sokan vagyunk összegyülekezve, hogy az egyházunk természetes és törvényes ereje ki kell bontakoz­zék és e gyűléseken részt vevők lelkében egy egész esztendőre szóló útra való tud felraktáro­zódni, hogy annak birtokában mindenki saját otthonába, gyülekezetébe visszatérve felfrissült, megújult erővel foghasson hozzá a munkához, avagy folytassa a félbehagyottat, amelyet erejé­nek kicsinysége tudatában, önbizalmának elvesz­tésében talán ok nélkül félbehagyott. Az ilyen gyűlésnek építő, az elégedetlensége­ket — amelyek a helyi rövidlátások téves szem­szögeiből nézve keletkezhettek — lecsillapító ere­jűnek kellene legyen, mert saját bajaink, gond­jaink és sérelmeink összehasonlításával sokszor megnyugszunk, mert azt látjuk, hogy más helyen talán ezek még súlyosabbak. Egy egész évre szóló lelkesedést azonban min­denkinek kellene hozzon a főtanácsi ülésről, mert ott szemtől szembe láthatjuk és hallhatjuk az egyházunk vezetése gépezetének működését és azokat a működésbe hozott erőket, amelyek a gépezetet hajtani kötelesek és vizsgálat mind­annyiunk számára elég alkalmat ad ahhoz, hogy megállapíthassuk azt, h­ogy a felgyülemlett bajaink mind rajtunk kívül álló okoknak és okozatoknak-e a folyományai, avagy olyanok is vannak, amelye­ket saját magunk alkottunk meg magunknak. Ez utóbbi esetnek a szomorúsága csak akkor kezd még inkább kidomborodni, ha a magunk csinálta bajok és akadályok elhárítására már nincsen meg a megfelelő erőnk. A mostani főtanácsi ülésünk — jóllehet, hogy hivatalos helyről az impozáns lefolyásúnak, ered­ményekben a bölcs intézkedés és határozatokban gazdagnak minősítették egy körlevélben és a hi­vatalos lapunkban — azonban nem hozta szá­munkra azokat a jelenségeket, amelyek ilyen következtetésekre mindannyiunkat feljogosíthatná­nak. Nem lennénk tehát elég hűek sem magunk­hoz, sem az olvasóinkhoz, hogyha ezen megálla­pítással szemben a magunk érzésének kifejezést adni nem törekednénk, jóllehet, hogy a szavaink a hivatalos tényezők beállításában még mindig partikuláris megnyilatkozásoknak vannak elköny­velve. És éppen itt van a bajoknak a legnagyobb forrása. Ugyanis a szervezeti törvény­javaslattal évek óta támadott és összeállításában — mert nem hű kifejezője az egyetemes akaratnak — továbbra helyét nem is állható egyházi parlamen­tünk jól megszervezett előkészület után a szavazó urnák eredményét olyannak tekinti, amely egyút­tal az egyetemes hívők általános akarata is. — A többséget pedig ebben a közönyös világban megteremteni és azzal a feltörekvő akaratokat lehengerelni könnyű, de félő, hogy az ezzel való-

Next